Dömös Prépostság

Dömös neve Szent László király  Palóznak birtokról 1079-ben itt kiadott oklevelében tűnik fel először, amikor a király a németek elleni hadjárat előtt az év végén itt tartózkodott ("...curia Dimisiensi..."). Itt már  kora Árpád-korban a társasegyház alapítása előtt a királyi udvari szervezet egyik kúriája állott, amelynek kellett hogy legyen kápolnája. A dömösi udvarház a 11-12. századok fordulója körül az Árpád-ház hercegeinek kezelésébe mehetett át mint a dukátus része.

A Könyves Kálmán ellen többször fellázadó Álmos hercegtől a király elvette a dukátusát. Ezután Álmos herceg bűnbánásként szentföldi zarándokúton vett részt, majd hazaérkezve  1107–1108 fordulóján alapította meg a dömösi monasteriumot  társaskáptalanként Antiochiai Szent Margit tiszteletére. A templomot Lőrinc esztergomi érsek szentelte fel. A régészeti kutatások szerint a felszentelés éve már a második építési periódus időpontja, mely alkalommal csupán átépítették az első templomot és a templomszentélyhez délről kapcsolódó, a délnyugati toronyhoz záródó, kőfallal körülvett kúriát.

Álmos herceg nem adta fel a trón megszerzésének gondolatát, folyamatosan megpróbálta megszerezni azt. Végül Kálmán király 1113-ban vagy 1115-ben megvakíttatta fiával, Bélával együtt, hogy alkalmatlanná tegye őket az uralkodásra. A herceg és fia a dömösi monostorban keresett menedéket. A krónikák szerint a király Bot fia Benedek által később meg is akarta öletni Álmost, de a herceg Szent Margit oltárba kapaszkodva a szerzetesek segítségével megmenekült a gyilkostól. Álmos végül 1120-ban Bizáncba menekült, de addig ő és családja  a dömösi monostorban élt.

1138-ban Saul prépostságának idejében Álmos herceg fia, II. (Vak) Béla király (1131–1141) és Ilona királyné az ország egyházi és világi vezetőivel együtt rendezte a dömösi egyház birtokviszonyait. "A szent és oszthatatlan Szentháromság nevében. A mi urunknak: Jézus Krisztusnak az uralkodása alatt mégpedig dicsőséges megtestesülésének 1138. esztendejében..., amikor a jó emlékezetű Álmos hercegnek a fia: a felséges és győzedelmes II. Béla király uralkodott a kegyelmes királynéval: Ilonával együtt, uralkodásuknak pedig a hetedik évében... ugyanazon kegyes Béla király, a nem kevésbé kegyes Ilona királynéval... előrelátó módon és nagy hozzáértéssel - belül és kívül egyaránt - elrendezte a dömösi egyház dolgát; mivel atyja, [a tiszteletre méltó] emlékezetű Álmos herceg a mi urunknak: Jézus Krisztusnak a dicsőségére - Szent Margit szűz és vértanú nevezete alatt - felépítette ugyan, azonban - minthogy jószándékának a megvalósítását sok akadály lehetetlenné tette, akarata ellenére rendezetlen állapotban hagyta hátra." Ez az adománylevél az egyik legfontosabb magyar nyelvemlék mintegy 1500 magyar személy- és földrajzi névvel (galéria).

1216-ban a pápai döntés értelmében a dömösi királyi prépostság Esztergom alá tartozott a veszprémi püspökség ellenében.  A tatárjárás alatt a mongol sereg 1242 február elején tört be a Dunántúlra. Esztergom ostromakor a dömösi monostort is feldúlták. A tatárok kivonulása után a monostort újjá kellett építeni. Elképzelhető, hogy a közeli Árpádvár is a prépostság mentsváraként épült fel. 1246-ban a Türje nembéli Fülöp volt a dömösi prépost, aki később királynéi kancellár, zágrábi püspök és esztergomi érsek is lett.

1321-ben XXII. János pápa levele szerint a dömösi prépostság elpusztult és elszegényedett a visegrádi vár ostromakor (1315). 1325-ben a pápa I. Károly húgának, Anjou Klemenciának a kérésére  az esztergomi érsek alá tartozó dömösi prépostságot Aymo székelyispán fiának, Simon mesternek, a királyné udvari papjának és familiárisának adta. 1329. január 20-án I. Károly megújította is a dömösi prépostság 1138-as adománylevelét. Ekkor a váci püspökség királyt illető huszada, valamint az esztergomi érsekség tizedéből évenként fizetendő tíz kepe is a prépostságot illette. 1332-bena pápai tizedjegyzék szerint 60 márka jövedelme volt a prépostságnak, maga a prépost 2 márkát fizetett be.

A dömösi prépostság a 14. század vége felé már hanyatlásnak indult. 1382-ben Péter, 1398-ban László, 1417-ben Rozgonyi Péter, a későbbi veszprémi, majd egri püspök bírta a javadalmat, melyet Zsigmond 1427-ben Móré János királyi kincstárnoknak adományozott. 1433-ban, amikor Luxemburgi Zsigmond pápai engedéllyel a dömösi prépostságot  ("...in ecclesia b Margarethe virginis ville Demesiensis eis Danubium, ...") az Itáliából letelepített,a szent Szűznek az olajfák hegyéről elnevezett szerzete" szerzetesrend tagjainak adta. Ekkor kevés számú szerzetes érkezett Dömösre, apátjuk Filipponi Bernardin atya lett. Az ő 1441-es halála után a sírja zarándokhellyé vált. A szerzetesrend tagjai 1445-ben eltávozván Magyarországról bejelentették a pápának a prépostsági javadalomról való lemondásukat. 1446-ban IV. Jenő Kapusi Bálint pálosrendi szerzetesnek, a Szent Péter-templom magyar gyóntatójának kérelmére, a pálosoknak adta az elhagyott dömösi monostort, s annak perjelévé öt nevezte ki. Hunyadi János kormányzó viszont az országos tanáccsal a dömösi prépostság javadalmait a Budán felállítandó prépostságnak akarta adni. Hunyadi értesítette a pápát a döntésről és Bothos István esztergomi címzetes prépostnak, a királyi kancellária főjegyzőjének adta a javadalmat. 1449-ben Kapusi Bálint Magyarországra jött, és kiátkozta Bothost. Az 1450-es országgyűlésen viszont sokan Kapusi atyának az országból való kiutasítását követelték. Végül a konfliktus megoldása az lett, hogy Kapusi visszament Rómába és lemondott, a pápa pedig Bothos Istvánt kinevezte dömösi prépostnak. Kapusi Bálint atya később Hunyadi Mátyástól a bakonybéli apáti címet kapta meg.

1503-ra a dömösi prépostság már elveszítette jelentőségét. VI. Sándor pápa a nyitrai püspökséggel egyesítette és a préposti cím a mindenkori nyitrai püspököt illette. Pusztulása a török idők kezdetén következett be. A török sereg 1526-ban a mohácsi csata után szeptemberben bevonult Budára, a portyázó csapatok Visgrádot is megtámadták. Dömös is ekkor pusztulhatott el, és már nem is épült újjá. 1543-ban és 1544-ben elesett Esztergom és Visgrád is, Dömös is a hódoltság része lett.

A török idők pusztításai után még fennmaradt prépostsági romokat 1702-ben lerombolták és köveit az új katolikus templomhoz, út- és lakóházépítésekhez hordták szét. A romok régészeti kutatása 1971-75 között történt. "A feltárt romok alapján a templom 50 m hosszú, 20m széles, kereszthajó nélküli, háromhajós, három félköríves szentélyzáródású, bazilikális felépítésű lehetett, kezdetben könnyű ácsolt szerkezettel fedett, majd átépítés után hatalmas oszlopokkal tagolt és részben boltozott épület, nyugati előcsarnokkal és két toronnyal. A meghosszabított és a hajóhoz képest több lépcsőfokkal megemelt főszentély alatt helyezkedett el a háromhajós altemplom (kripta), ahová a - feltehetően kerek tornyokkal kiemelt - mellékszentélyekből egy-egy íves vonalú, egykarú lépcsőn lehetett lejutni. A kripta keresztboltozatait díszesen faragott lábazatú és fejezetű, hat középoszlop és tíz féloszlop tartotta. A falfeületeket minden oldalon egy-egy félköríves fafülke tagolta. Szentélyét egy - a kutató szerint három - kívülről tölcséres kerek ablak világította meg. - (Nándori Klára) ".