Kőröshegy: Szent Kereszt templom

Kőröshegy nevét a egykori Körös patakról kapta, amely Szántód mellett folyt a Balatonba. A település neve először az 1082-ben a veszprémi Szent Mihály székesegyház birtokait felsoroló oklevélen szerepel Keurushyg formában. Ez az oklevél a kutatók szerint hamis, nem Szent László korában íródott, sokkal inkább 1295 után. A település birtoklási viszonyai bonyolultak, a veszprémi püspökség és pannonhalmi apátság számos pert indított egymás ellen.

1102-3-ban II. Paschalis pápa megerősítette a pannonhalmi apátság joghatóságát a kőröshegyi Szt. Márton-egyház ("capella S. Martin in Caurisi") fölött a veszprémi püspökséggel szemben. 1221-ben ezt a döntést III. Ince pápa is megerősítette.

1237-ben Kőröshegyen Unicus pap a háza mellett fekvő földjét hagyta a pannonhalmi monostorra.

1244-ben a veszprémi püspök panaszt tesz Salamon szentmártoni [pannonhalmi] apát ellen, aki a püspök joghatósága alá tartozó kápolnát felgyújtatta és lebontatta, papjait megkötözve világi bírák elé állította, a tardi és kőröshegyi egyházakat jogtalanul lefoglalta, valamint másutt is engedély nélkül templomokat épített.

Egy 1295-ben végrehajtott jogügylet során Benedek veszprémi püspök, Lodomér esztergomi érsek és János csőti (csúti) prépost hármas birtokcserét hajtottak végre. A csere keretében az érsek a következő Somogy megyei birtokait adta át a püspöknek: Nyim, Berey, Lula, Kopol, Zyych, superiori et inferiori Endred, Zamard, Kerusheg, Zaraztou, Kup, Chepel, Wgol, Belder, Egres, Beka et Kerequi.

A veszprémi káptalan 1358-ban panaszt tett a vármegye részére tartott nádori közgyűlésen amiatt, hogy több somogyi birtoka idegenek kezébe jutott. A felsorolt birtokok volt Kőröshegy is.

1386-ban királynői birtok birtok volt, majd 1396-ban Zsigmond király Marczali Miklósnak adományozta Kereki Fehérkő várát Kőröshegy mezővárossal együtt. 1474-ben Marczali László és neje Báthori Kató örökösödési szerződést kötöttek Báthori Istvánnal és testvéreivel. Marczali halála után a település a Báthoriak kezére került.

1494 táján ecsedi Báthori György Kőröshegyen ferences kolostort és templomot emeltetett. A rendház 1506-ban, de 1516-tól már biztosan a salvatoriánus rendtartomány ozorai őrségéhez tartozott.

1532-ben Pekry Lajos, aki elvette Báthori István nádor özvegyét, fegyverrel kívánta megszerezni Kőröshegyet Báthori Andrástól. Báthori emberei a kolostorba zárkózva védekeztek Pekryék ellen, sikeresen. Az ostrom során leégett a kolostor teteje. Helyreállítására nincs adat, de még lakhatónak kellett lennie, mert 1533-ban a kolostorban Héderhelyi András gvárdián alá tizenkét szerzetes tartozott (köztük 5 segítőtestvér, az egyikük saruvarrásra, 1 miséspap, 1 gyóntató, 3 igehirdető).

Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban írt művében a település "Kőröshely" néven szerepel. A kolostort nem említi.

A törökök 1544-45 ben megszállták a Balaton déli partját, ekkor már Balatonszemesen, Endréden, Kőröshegyen és Karádon voltak, innen támadtak tovább déli irányába. Kőröshegyet a koppányi szandszákhoz csatolták. Ekkorra már a ferencesek elhagyták a rendházukat. 1555-ben Magyar Bálint fonyódi kapitány Kőröshegyen egy törökké lett papot fogott el.

1558-ban már török palánkvár is volt itt, erről Takaró Mihály tihanyi kapitány egyik Nádasdy Tamáshoz írt levelében olvashatunk. Ennek a palánknak a helye nem ismert, de bizonyosan nem a teljesen romos ferences kolostorban volt. Valószínűleg a volt bencés templomot erődítették meg a törökök. Erre egy 1812-ből ismert leírásból lehet következtetni: "láthatók egy másik templom omladékai is, amely kereszt alakú és hasonlóképpen gótikus stílusban épült (ti., mint a ferences kolostor temploma) és minden oldalról sánc veszi körül.".

1671-ben ismeret van a protestánsok fatemplomáról, amely a romos kolostor mellett épült.

1683-ban a kivonuló törökök felégették a palánkvárat és a protestánsok fatemplomát is. Ezt a pusztítást már csak az egyhajós, sokszögzáródású szentélyű 33 méter hosszú és 11 méter széles templom épülete vészelhette át. A települést Széchenyi György egervári és pölöskei főkapitány, Szentgyörgyvár ura szerzi meg. 1688. augusztus 26-án a Kanizsát ostromló keresztény táborból írt levele említi "Kőröshegy nevű kastély- és faluhelyünk"-et.

Padányi Bíró Márton vizitációja alkalmával, 1748-ban a ferences kolostor É-i oldalán a kolostor alapfala, valamint egy boltozott pince még látszott. A romos templomot 1746-ban Széchenyi Antal állíttatta helyre. 1757-ben dongaboltozatot és zsindelytetőt kapott a hajó, 1786-ban a szentélyt boltozták újra, az eredeti gótikusnál alacsonyabbra. 1906-1907-ben a MOB Sztehlo Ottóval restauráltatta.

1967-ben Papp László felderítő jellegű ásatása felszínre hozta a 30-80 cm járószinti magasságban megmaradt épület részeit, a kerengőt, a cellasor É-i, K-i és DK-i szakaszait. A templom hajójában végzett kutatással napvilágra került néhány, téglából épült, korábban kifosztott kripta maradványa.