Érsekújvár

Érsekújvár

Nové Zámky

Esztergom 1543-as eleste után a török fenyegetés meghatványozódott, főleg, miután a törökök megépítették a Duna bal partján Párkány palánkját. I. Ferdinánd 1543 október havában elrendelte, hogy Surány várát, mely mint egyetlen erőd Komárom és Esztergom közelében, nagyobb őrséggel kell ellátni. 1545-ben Várday Pál esztergomi érsek a birtokainak védelmében a Nyitra folyó bal partján a léki birtokon új erődítményt kezdett építtetni. 1546 okt. 2-án a király elrendelte, hogy az érsek Újvárát és Ságh kolostorát szükséges őrséggel lehetőség szerint lássák el.

1549. márc. 9-én az érsek jelenti a királynak, hogy Drégely, Ságh és Újvárban több mint 200 lovast és gyalogost tart fenn, akiknek fizetéséhez a király csak 24 lovas és 50 gyalogos illetményével járul hozzá. Újvár első kapitánya Zolthay Lőrinc volt. Zolthay 1551-ben a sikeres portyáról visszatérő Veli esztergomi bég 400 fős seregét 70 lovasával verte szét.

A vár ekkor még nem volt kész, Oláh Miklós esztergomi érsek 1553. jun. 7-én csak kevés felszerelést és a nedvességtől megviselt sáncokat talált. A vár védelmére ekkor 3 kis tarack, 80 szakállas, 26 lándzsanyél vas nélkül, 182 tarackgolyó, 6 db. tüzesiteni való golyó, valami cirkulus (tüzes kör) a roham gátlására, 15 kis hordó lőpor, 1 hordó kén volt. Oláh érsek a lehetőségeihez képest megerősítette és fenntartotta Újvárt, amit róla gyakran Oláhújvárnak is neveztek.

1562 árilis 1-én Balassa János Szécsényt kezdte ostromolni. Oláh érsek Giczhy György újvári kapiányt küldte 150 lovassal és 50 gyaloggal a segítségére. Mire azonban ápr. 4-én megérkeztek, addigra Hasszán füleki bég a magyar lovasságot már szétverte és Krusich János korponai kapitány is fogságba esett több főtisztjével. Fánchy György bozóki várkapitány és nagylucsei Dóczy Gábor csak üggyel bajjal menekülhettek meg. Léva és Korpona őrségei jóformán teljesen odavesztek. Az újváriak 1 hónapig Lévát és Korponát őrizték az érsek parancsára.

Oláh érsek 1568 év elején halt meg, utóda Verancsics Antal lett. Az új érsek a vár palánkajait megerősíttette, az árkait szélesíttette, a katonák szállásainak tetejét zsúp helyett zsindellyel fedette be. A vár 1573 tavaszára lett teljesen helyreállítva, de az építkezés Verancsics érseknek jóformán minden jövedelmét elnyelte. A castellum viszont soha nem érte el azt a szintet, hogy a töröknek komolyabban ellen tudjon állni. 1573-ban Mezei Mihály és Lábadi László újvári várnagyok jelentették, hogy az esős időben az egyik bástyának a fele leomlott és két helyen kidőlt a palánkfal. 1574-ben Balassi Bálint is Újváron katonáskodott.

Újvár új várának felépítése

Már 1571-ben az építkezést megtekintő Salm gróf és Zserotin Frigyes felvetette egy erősebb, korszerűbb erődítmény felépítését. Végül 1577-ben Ernő főherceg elnöklete alatt a haditanács elhatározta, hogy "tekintélyes erősséget kell épiteni, amely az ellenséget a Dunán innen feltartóztathassa." A várat "azon helyen és azon alakban, amint kinézték, ki kell jelölni, megkezdeni és felépíteni."

Az új vár építése Györök határában 1577 körül indult meg a Baldigara testvérek tervei alapján. A helyszínen Zserotin Frigyes irányította az építkezést. A vár építési költségeihez a cseh és morva rendek is hozzájárultak. A vár építési munkálatait 1580. okt. 3-án fejezték be, ekkor Forgách Simon dunáninneni főkapitány átvette a várat Zserotin Frigyestől és kinevezte az új kapitányokat: Kielmanseggi Kielmann Andrást és Görög Jánost. 1580. szept. 14-én még mindkét vár fennállott s mindkettőben őrség is volt. Ezután a régi Oláhújvár őrségét és a hadifelszerelését az új várba vitték át és a régi várat lerontották.

1587. országgyűlésen a Forgách Simon lemondott a főkapitányságról, utódja 1587-ben Pálffy Miklós lett, aki székhelyét Érsekújvárra helyezte át. Pálffy a saját költségén 150 lovast tartott a várban.

Az 1605-ös ostrom

1605 tavaszán a Bocskai hadai elől visszavonuló Basta seregeit Rhédey Ferenc hajdúi üldözték a bányavárosok felől. A Pozsony alá húzódó Basta utasította Kollonich Siegfridet, hogy erősítse meg Érsekújvárt a közelgő hajdúk ellen. Május elején Rhédey meghódoltatta Nagyszombatot majd eredménytelenül támadta a pozsonyi sáncokat. Bocskai kisebb egységei közben bevették Szakolcát, Trencsént, Likavát és Sztercsényt is. Érsekújvár körül lazább ostromzárat tartottak fenn. Nyitra június 18-án adta meg magát több heti ostrom után, ezután Rhédey szorosabbra vette az ostromgyűrűt Érsekújvár körül. A várban ekkor mintegy 1500 gyalog és 500 lovas szolgált Johann Rheinhardt Strein, La Motte és Thury Ferenc alatt. A védőknek kevés volt az élelemük és ellátmányuk. A hajdúk ostromárkokat ástak és lőtték a falakat. Júl. 11-én megrohanták a Frigyes-bástyát és a két kaput. 4 órányi heves harc után a támadók visszavonultak. Júl. 24-én a magyar védők fellázadtak és összecsaptak a német és vallon őrséggel. Sokan a falakon átmászva menekültek át Rhédey táborába. Júl. 15-én a támadók a Frigyes-bástyát rohanták meg, de súlyos veszteségeket szenvedtek. Július 31-én a várban tűz ütött ki, amely a házak egy részét elhamvasztotta. Eztán csillapodtak a harcok, mert a támadók is szökdösni kezdtek. Bocskai Homonnai-Drugeth Bálintot küldte Rhédey segítségére. A császáriak közben visszafoglalták Szentgyörgyöt, Bazint, Szakolcát és Kollonich Komáromból fel akarta menteni Érsekújvárat. Homonnai aug. 30-án csatlakozott a meggyengült ostromlókhoz, majd másnap Szinán pasa is megérkezett 10 000 emberével és két ágyúval. A török nagyvezér közben Esztergom ostromába kezdett. Az ostromló erdélyiek gyanakodtak a török segélycsapatokra, hogy azok saját maguknak akarják elfoglalni a várat. Szept. 18-án tovább lőtték a várat, de nem sok eredménnyel, viszont a védőknek már fogytán volt az élelmük. Homonnai csapatai szept. 21-én sikertelenül rohamoztak öt bástyát is, miközben a törökök ki sem mozdultak a sáncaikból. Okt. 3-én a törökök bevették Esztergomot és a felszabaduló csapatokból újabb erősítéseket küdtek Érsekújvár alá. Basta ismét visszavonult és értesítette a védőket, hogy nem tud segítséget küldeni. Végül Mátyás főherceg utasította a védőket, hogy Bocskai seregeinek adják fel a várat, nehogy az az egyre erősödő törököké legyen. Közben Illésházy István is megérkezett az ostromtáborba és okt. 15-én álruhában megbeszélte a vár feladását Strein ezredessel. Okt. 17-én hajnalban vonultak be az erdélyi csapatok a várba, ahol Bosnyák Tamás lett az új várkapitány. A védők kísérettel Komáromba vonultak el. A törökök követelték a vár átadását, de ez Homonnai megtagadta. Végül a törökök okt. 19-én dühösen vonultak el Esztergomba. Ibrahim Pecsevi török történetíró az eseményekről: "Megadták magukat Bocskay királ vezérének és akarva nem akarva megnyitották a kaput. Azonban az iszlám hadserege eltiltatott a zsákmányolástól és fosztogatástól s az ebbe bele is nyugodott. Ekkor alkalom lett volna egy beglerbéget kinevezni Újvár várába és abba a tartományba, de mivel Bocskayval még nem voltak megállapítva a szerződés feltételei, ezt nem tették, nehogy ez oka legyen barátsága elhidegülésének. Az újvári zsákmányolás elmaradását pedig azzal pótolták ki, hogy a hitetlen németek birtokában levő falvakat és területeket teljesen elpusztították és feldúlták."

A bécsi béke után 1606 decemberében visszakerült a vár a királyi Magyarországhoz. Az 1608/09-es országgyűlés Nyitra és Pozsony vármegyék napszámát rendelte Érsekújvár karbantartására. 608-ban király kötelezte Forgách érseket 300 lovas és 400 gyalogos eltartására, de a főkapitányt a király nevezi ki és fizeti. 1609-ben a várban lázongás volt az elmaradt zsoldok miatt.

1612-ben Thurzó György nádor elrendelte a végvárak vizsgálatát. A megbízottak aug. 15-én Újvárban vizsgálódtak. Jelentésük szerint a kazamatákat kell javítani néhány helyen és a kapukat kell kőből és téglából megépíteni. Nyitra vármegye 1612-es pénze viszont csak az egyikre elég. "Az másikra jövendőben Isten ismég reá segét, másszor azt is megépethetni, mert ugyan igy is, ha fából csinálnák, nem kevés költség menne reája, de ha egyszer jól megcsinálják, nem lévén gongyok annak utánna reá." Az 1610-11-es pénzekből az árkokban lévő palánkot csinálták meg. A vármegyék 1613-ban tiltakoztak az ellen, hogy német katonaságot és német kapitányt rendeltek Érsekújvárba. Draskovich János halála után Rudolf Tieffenbach lett kinevezve dunáninneni főkapitánnyá. Mellette Koháry Péter lett a vicekapitány.

1618-ban Nyitra vármegye elhatározta, hogy Érsekújvár egyik bástyáját az alapjaitól újraépítteti. Ez egy 1628-as jelentés szerint nem történt meg.

Az 1621-es ostrom

1619 szeptemberében Bethlen Gábor csapatai vették körbe a várat Széchy György vezénylete alatt. A vár kapitánya ekkor Koháry Péter volt, akit katonái a rövid ostrom során elfogtak és megnyitották a kapukat az erdélyi csapatok előtt. Koháryt vasban vitték Kassára majd Erdélybe (1621-ben szabadult). Bethlen Thurzó Szaniszlót nevezte ki a fontos vár élére és 1620 májusban 15000 forintot küldött a vitézlő rend kifizetésére. A várban ekkor 3500 gyalogos és 200 lovas volt. 1620-ban tűzvész pusztított a várban.

1621-ben a császári csapatok visszafoglalták Pozsonyt, Nyitrát és Nagyszombatot, majd a a híres Boquoy tábornok vezetésével május 29-én érték el Érsekújvárt. A várat Thurzó Szaniszló és Horváth István védte mintegy 4000 emberrel. Boquoy felszólította a védőket a megadásra, majd miután azt elutasították rendszeres ostrom alá fogta az erősséget: 3 sáncból 30 ágyúval lövette a várat, de kevés eredménnyel. A védők több kitöréssel zavarták az ostromlókat. A jún. 2-i kitörés alkalmával 142 foglyot ejtettek és 18 szekér élést vittek a várba.

Júl. 10-én a császári seregek egy része élelemszerző portyáta indult. Ezt látva Horváth István 1200 lovassal kitört a várból. Az erdélyiek szétverték a császári lovasságot és a hátrébb felállított 300 muskétást is rohammal gázolták le. Közben Boquoi látva az övéi vereségét 300 vértes lovasával az övéinek segítségére sietett. Horváth katonái azonban ezt a csoportot is bátran megtámadták és maga Boquoy is életét vesztette. Ezután az erdélyiek rendezetten visszavonultak a várba. A császári sereg vezérletét Lichtenstein Miksa vette át, aki Betlen közeledésének a hírére ágyúinak és poggyásza nagyrésznek hátrahagyásával júl. 25-én a Csallóközbe menekült vissza.

1622-ben a nikolsburgi békével Érsekújvár visszakerült a királyhoz, a kiszabadult Koháry visszakerült a vár élére. Az érsekség birtokai annyira megsínylették a háborúkat, hogy Pázmány Péter esztergomi érsek kérte felmentését a vár fenntartása alól. A király 1622. január 14-én felmentette az érsekséget az őség fenntatása alól. Bethlen második hadjárata során nem támadta Érsekújvárt, az ottani őrség november végén megtámadta a visszavonuló török segélycsapatokat és sok keresztény rabot szabadítottak ki. Koháry később Lévát foglalta vissza és látta el őrséggel.

1626-ban Wallenstein császári hadvezér Érsekújvár mellett táborozott. Bethlen seregével Drégelypalánk mellett találkozott, de csatára nem került sor. 1627-ben már annyira rossz volt a vár állapota, hogy Koháry könyörgött Nyitra megyének a sürgős segítségért. A vármegye ezt megígérte, de Koháry még 1630-ban is ugyanazt sürgeti.

A király Koháry halála után 1633 júl. 30-án Esterházy Pált nevezte ki vicegenerálissá (beiktatása elhúzódott, csak 1638-ban történt meg).

Érsekújvár megerősítésének ügye még az 1635. évi országgyűlést is foglalkoztatta. Elhatározták, hogy az omladozó sáncokat földhányásokkal kellő magasságra emelik, és ehhez a vármegyék munkáját nagyobb mértékben is kirendeték.

Esterházy Pál 1638. szept. 11-én jelenti, hogy Újvárnak egy darab palánkja bedőlt. Száz palánkfát behozatott és maga ad pénzt rá, mig a vármegye ki nem fizeti. Még 1640-ben is folynak munkálatok a váron. 1639 és 1644 között a várra 29074 forintot költöttek. Forgách Ádádm dunáninneni főkapitány 1643 végén a következőt írta: "kevés a vitéz és eleség, rosszak az ágyúk, korhadtak a falak s a német katonák meztelenek."

Az 1649. évi 85. tc. említi, hogy Érsekújvár falait újból építeni kezdték, de Nyitra vármegye lakossága nem bírta a munkát egymagában végezni, végül is a falak teljesen leromlottak. A karok és rendek kérik a királyt, hogy gondoskodjék a vár kijavításáról. 1650-ben folytak kisebb munkálatok, de az 1662-es országgyűlés 18. t.cikke ismét sürgeti a vár javítását. Az 1655. évi országgyűlés 3. t.cikke Érsekújvár helyőrségének számát 1000 lovasban és 500 gyalogosban állapította meg, de fizetetlenség miatt a létszám körül mindig bajok voltak.

A zsitvatoroki béke meghosszabítása ellenére rendszeresek voltak a török portyák, amiket az újváriak több-kevesebb sikerrel próbáltak meg megtorolni. 1649 elején a bányavárosok alól visszatérő törököket verték szét Párkánynál, októberben pedig az Érsekújvár ellen támadó törököt verték vissza nagy veszteségek árán. 300 keresztény katona esett el a támadás alatt. 1652-ben a vezekényi ütközetben 3-4000-es török sereget vertek szét. Az ütközetben egyszerre 4 Esterházy halt hősi halált. 1654 februárjában a komáromiakkal együtt vertek szét egy portyázó török csapatot. Ezt megbosszulandó a törökök júl. 5-én Érsekújvár alatt lépre csalták az őrség 300 tagját és nagyrészüket levágták.

1661 végén az Esztergom várából kiszökött foglyoktól Forgách azt a hírt kapta, hogy kevés az őrség a várban, könnyű lenne elfoglalni. Forgách Ádám, Battyány, Nádasdy és Esterházy mintegy 5000 huszárral lopva Esztergom alá igyekeztek, de viszály támadt közöttük és szétváltak. Amikor a csapatok a sötétben összefutottak, akkor egymást hitték töröknek és egymásnak estek. A zajra a párkányi törökök is megjelentek és a magyar hadak csak súlyos veszteségek árán tudtak visszavonulni.

Az 1663-as török ostrom

1663 tavaszán hivatalosan is kitört a háború a Habsbug birodalom és a török Porta között (az egyik casus belli a Zrínyi Miklós által emelt Zrínyi-újvár volt). A budai haditanácsban a nagyvezér a lehetséges célpontok közül Érsekújár várát kívánta elfoglalni. Forgách Ádám főkapitány meg akarta akadályozni a törökök átkelését a Dunán, ezért rossz felderítési adatok alapján aug. 6-án mintegy 8000 emberrel - köztük a vár helyőrségének nagyrészével - megidult Érsekújvárból Párkány felé. Köbölkútnál viszont 12000 török várta hadrendben. A kialakuló csatában a vár őrségének nagyrésze elveszett, Forgách megverve vonult vissza a várba. Montecuccoli sietve küldött erősítést Komáromból és Győrből a várba, de az ostromnál nagyon hiányzott az elvesztegetett védősereg. Összesen kb. 3500 fő védte a várat és Montecuccolinak csak kb. 5000 embere volt a (moson)magyaróvári táborban, ami nem tette lehetővé a nagyvezér hadának megtámadását.

A török nagyvezér aug. 15-én zárta körül a várat és 18-án kedte meg az ostromát. A török sereg létszáma nagyjából 51-53000 fő volt, de ehhez később csatlakoztak az erdélyi, moldvai, havasalföldi csapatok és Giráj kán a krími tatárokkal. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is a török táborban volt. Rasid efendi szerint a török sereg öt csoportban helyezkedett el Érsekújvár körülzárására: ezek közül a ruméliai hadtestet a nagyvezír, az anatoliait Juszuf pasa, a janicsárokat a janicsár aga, a negyedik hadtestet Ali pasa szerdár, az ötödiket pedig Kaplan pasa vezette.

Az ostrom elején Forgách a vár falain 40 török rabnak vetette a fejét arra a hírre, hogy a nagyvezér sátra előtt a törökök kivégezték a Köbölkútnál fogságba esetteket.

A védők helyzetét a létszám hiány mellett az is nehezítette, hogy a hatból csak három bástya volt kész, három pedig csak félig, mert részint nem volt árkuk, vagy csak igen sekély. A török tüzérség a három félkész bástyát (Forgách, Frigyes és Zserotin bástyák) kezdte el lőni 6 nagy ütegből. Összesen 18000 lövést adtak le. A keresztény tüzérség sem maradt adós, Rasdi effendi szerint "a várárok szélén levő tüztelepből 400—500 hitetlen éjjel-nappal úgy szórta a golyót a moszlim harcosokra, mintha eső esett volna". A védők kitörésekkel is zavarták az ostromlókat. Forgách többször sürgette a nádort és Montecuccolit a vár felmentésére.

A török nagyvezér a tatárokat és a lovasságot utasította a Vágon való átkelésre és a vidék pusztítására. A támadók szept. 2-án törtek át a Vág vonalát vedelmező császári csapatokon. Nyitra és Pozsony vármegye falvai lángoltak, sok ezer embert hurcoltak el a tatárok. Szentgyörgyöt, Bazint, Modort porrá égették. Szentgyörgy Fehérkő vára ekkor pusztult el.

A törökök átvágták a töltéseket és lecsapolták a várárkot. Szétlőtték a bástyákat és a védők lövegeit, akkora rések keletkeztek a falakon, hogy lovon át lehetett menni rajtuk. A török utászok aknákat ástak a bástyák alá és földből a falaknál magasabb dombokat emeltek (pl. a Zserotin bástyával szemben), ahonnan tűz alatt tarthatták a vár belsejét. Szept. 5-én mintegy 140 hajdúnak sikerült bejutni a várba az Esztergomi kapunál. A kapitányuk, Nagy János elesett a harcban. Szeptember 9-én a törökök tüzelése 31 védő életét oltotta ki.

Szept 10-én a védők kivégeztek egy őrhelyét elhagyó katonát. Szept 16-án leégett a Zserotin bástya egyik épülete. Szept. 10-én a törökök egyszerre rohanták meg a Frigyes és Forgách bástyákat. A három órás harc alatt 120 védő esett el vagy sebesült meg. Szet 20-án a törökök már több zászlót ki tudtak tűzni a Frigyes bástyán, mire a védőknek sikerült őket kiverni. A törökök a Forgách bástyát is támadtak, de kevés sikerrel. Szept 23-án ismét visszaverték a Frigyes bástyát rohamozó törököket. Ez után egy katona gondatlansága miatt felrobbant egy lőporos hordó a Frigyes bástyán negyven ember halálát okozva. A török kihasználva a zűrzavart ismét megrohanta a bástyát. Pio őrgróf ezredes ekkor sebesült meg a fején. A támadókat végül Locatelli ezredes verte ki a bástyáról. 23-án szintén erősen lőtték a törökök a bástyát. A védők ekkorra már teljesen kifáradtak a harcokban és követelték a parancsnokaiktól a tárgyalások megkezdését a törökkel.

Érsekújvár szeptember 27-én kapitulációval megadta magát. Az egyezmény értelmében a helyőrség személyében és vagyonában sértetlenül vonult ki a várból, és a törökök, betartva a kapitulációs egyezményt, egészen Komáromig kísérték őket. Esterházy Pál szerint négyszáz magyar volt a kivonuló 2472 katona között.

Montecuccoli így írta le az ostrom végét: "A törökök fedett folyosókat építettek, többször indítottak rohamot, és ahol nem volt elég a gyalogság, ott a szpáhik jöttek segítségül, akiknek jutalmul magasabb zsoldot fizettek. Miután az ostromlottaknál már fogytán voltak az emberek, az erődítési anyagok és a muníció (az utóbbi egy muskétás által okozott tűz miatt robbant fel, két alezredes és még sok más halálát okozva), megindíttatván a nép, az asszonyok és néhány gyáva jajgatásától is, belátták, hogy a várat fel kell adniuk."

Okt. 18-án Husszein budai basa 20000 emberrel ellenállás nélkül elfoglalta Nyitrát, majd nov. 3-án Léva hódolt meg. Nógrád 3 heti ostrom után nov. 16-án került török kézre.

A törökök az elfoglalt Érsekúvárat sürgősen kijavították és vilajet székhellyé nevezték ki. Első parancsnoka Kurd Mehemet pasa volt. A püspöki palota lett a rezidenciája, a ferences kolostor török kaszárnya lett és a templomból lőszerraktárat alakítottak ki. Újvárt hamarosan a hódoltság legnagyobb hadiszer- és élelmiszer-lerakatává tették. Egyetlen mellékvára volt: Surány. ennek őrségét is az újváriak adták.

1665 febr.12-én a vasvári béke ellenére az újvári törökök hódoltatni indultak Pozsony felé. Balassa Imre a hirtelen összeszedett végváriakkal megverte őket.

A császári hadvezetés Érsekújvár ellensúlyozására megkezdte Lipótvár építését.

1667-ben a törökök Érsekújvárt erősítették és e munkához még a székesfejérvári szandzsákhoz tartozó falvakat is kirendelték. Egy évvégi zsoldjegyzék szerint a vilajetben 2764 fő katonáskodott.

Az 1683-as ostrom

1683 júniusában Lotharingiai Károly 21,800 gyalogosból, 10,800 lovasból és 56 ágyúból álló hada Érsekújvárt akarta visszafoglalni a töröktől. Június 6-án zárták körbe a várat és az elkövetkezendő két napban felállították a faltörőket és mozsarakat. 9-én kezdték meg a vár lövetését, aminek következtében a várban sok ház égett le. A török őrség 500 emberrel kitörést hajtott végre, aminek következtében több főtiszt és 60 ostromló is elesett. Még aznap beszüntette Lotharingiai az ostromot és visszahúzódott Komárom alá. Kara Musztafa nagyvezér seregei Bécs ostromára vonultak fel, a sereget Bécs védelmében kellett bevetni a király utasításai szerint. Egy sikert értek el a támadók: Surányt elfoglalták és felégették.

Szeptember 12-én a Bécset ostromló Kara Musztafa döntő vereséget szenvedett a kahlenbergi csatában, megkezdődött a török kiverése az országból. Október 28-án Esztergomról lekerült a félhold, ezzel a török Érsekújvár ellátása veszélybe került. Az élelem szállító szekereket a keresztény erők nagyrészt elfogták. Egy 1684-es jelentés szerint nagy volt a nyomorúság a várban. 1684 október végén Czobor Ádám gróf, a nyitramegyei felkelő lovasság parancsnoka, 1200 huszárral megtámadta és bevette Surányt, és a szomszéd falvakat és malmokat mind felégette. A budai pasa csellel 100 szekér élelmet és 300 embert jutatott be a várba.

Az 1685-ös ostrom

1685 év elején Heissler csapataiva zárolás alá vette Érsekújvár török őrségét és sikertelenül próbálták meg kiéhezteteni a védőket. A császáriak és végváriak megpróbálták elleheteleníteni az őrség utánpótlását.

Júl. 7-én Lotharingiai Károly megérkezett a fősereggel a vár alá és szabályos ostrom alá vette. Az ostromtábort kettős sáncolással vették körbe. A törökök 500 fővel kitörtek, de a kezdeti sikereik után visszaszorították őket a várba. A júl. 11-én a megtartott haditanácsban a herceg a Forgách és Cseh bástyáknak két oszlopban való támadását határozta el. Ezután megkezdték a 3 ember széles közelítő árkok ásását. Júl. 15-én már csak 100 lépésre voltak a falaktól - megkezdték a Forgách bástya csúcsának töretését. 18-án már a Cseh bástya lőréseit is tűz alá vették. Júl. 22-én tűzvész tört ki a várban az ágyúzás hatására. A fél vár leégett. 23-án a vár feladására való felszólításra az volt a törökök válasza, hogy Érsekújvár kulcsai nincsenek náluk, hanem a budai basánál, ott kérjék tehát; a mennyire tőlük függ, a végig védelmezni fogják magukat.

Júl 24-én este 200 janicsár kitörve a várból meglepte egy félkész redoute sváb őrségét és megölték azokat. Fejeiket a bástyákra tűzték ki. A következő napokban is kitörésekkel nehezítették az ostromlók dolgát.

A török nagyvezér júl. 30-án Esztergomot vette ostrom alá. Lotharingiai a sereg nagyrészével megindult a vár felmentésére, Érsekújvár ostromát Caprara folytatta 16000 emberrel. Később csatlakozott hozzá Bercsényi 2500 huszárral. A keresztény sereg Tátnál aug. 16-án tönkreverte a török sereget, Esztegom felszabadult. Érsekújvár ostroma közben tovább folyt, Caprara tüzérsége aug. 17-re szétlőtte a vár ágyúit és az ostromárkok egyre közelebb értek a falakhoz. Az esőzés miatt elhalasztott roham aug. 19-én elsöpörte a védők ellenállását és azok nagyrésze elesett a harcban. Érsekújvár tornyáról végleg lekerült a félhold. Caprara az Aspermont és De la Verne ezredeket rendelte a várba és magkezték a rommá lőtt falak ideiglenes kijavítását. Buda elfoglalásával és Thököly szerencsecsillagának leáldozásával azonban elmúlt Érsekújvár fenyegetettsége. 1687-ben Tollius átutazván Érsekújváron azt írta, hogy egyetlen háza sem ép, az ostromárkok nem voltak betöltve, a falakat nem javították ki. Egy török támadás esetén 3 napig sem bírná.

1691-ben kapta vissza Széchenyi György esztergomi érsek a várat 10000 forint lefizetése ellenében.

A Rákóczi-szabadságharc

A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Érsekújvár falai még mindig nem voltak kijavítva az 1685-ös ostrom óta. A réseket gyenge cölpfalakkal zárták le.

1704-ben Érsekújvár őrségét 500 német gyalog és 300 hajdú adta báró Axmann ezredes vezényletével. A vár őrsége szimpatizált a kurucokkal, többen közülük Munkácsban is szolgáltak, így Rákóczit is ismerték. 1704 szeptemnerében Härtl őrnagy átszökött a kurucokhoz és elárulta vár gyenge pontjait. A helyi plébános a vár alaprajzát küldte el Bercsényinek. Rákóczi a sebeiből felgyógyult Vak Bottyánt küldte a vár elfoglalására. Kémei megtudták, hogy a Cseh és Fehér bástyák között a leggyengébb a védelem. A kuruc tüzérség ezt nov. 5-én kezdte el lőni. A cölöpfalak hamarosan ledőltek. Nov. 16-n a kurucok éjszaka megközelítettk a várat, a várbeli hajdúk köteleket engedtek le nekik. Härtl őrnegy kinyittatta a kaput, amin beözönlöttek a készenlétben álló kurucok. Axmann megadta magát, Härtl és emberei átálltak a fejedelem oldalára. Rákóczi Ebeczky Imrét nevezte ki Érsekújvár kapitányáva. Kijavíttatta a megrongált falakat és francia hadmérnökök segítségével korszerűsítette az erősséget. A két kapu elé 300-300 lovas befogadására alkalmas huszárvárat építettek, a várárkokat kiszélesítették és mélyítették. A Nyitrán lévő nagy malmot sánkokkal erődítették meg. A várépítési munkák még 1706-ban is folytak. Az 1706-os béketárgyalások alatt Rákóczi Ferenc a nejével Érsekújvárban tartózkodott.

1707-ben a betegeskedő Ebeczky helyére Berthóti Istvánt nevezték ki. 1708-ban Bottyán Érsekújvárból indult meg Gútára az ottani un. "Békavárat" bevenni. A sáncokat széthányták, a talált ágyúkat Érsekújvárba vitték.

A vesztes trencséni csata után Bottyán előre látta Érsekújvár császári ostromát. Saját pénzén fizette ki az őrséget, mégis sokan megszöktek.

1708 szept. 21-én Heister 6000 lovassal és 7000 gyaloggal megkezdte Érsekújvár ostromát. A várban Berthótinak 1900 katonája volt, de közülük 300-an betegek voltak. Az ostromlók szept. 26-án 45 ágyúval kezdték meg a vár bombázását. Szept. 30-án Duffini 500 válogatott gyalogossal a malomerődöt támadta meg, amelyet 300 főnyi őrség védett. Az ostromlók egy órai heves harc után már a paliszádokig jutottak és azon voltak, hogy a kapukat elérjék. Ekkor a vitéz Riviére két század granátossal kirontott, Duffini petárdáit elfoglalta és csapatát egy órai véres harc után visszaverte. A következő napokban ismét eredménytelenül támadták a császáriak a malomerődöt. Végül okt. 5-én a kurucok visszavonultak a malomból. Heister okt. 11-én beszüntette az ostromot és Léva felé vonult el.

1709 év elején Bottyán erős fedezet mellett élelmet és utánpótlást szállíttatott a várba. Az év folyamán erősödött a császári szorítás Érsekújvár körül, amit Bottyán megpróbált akadályozni. Wallis ezredes, a nyitrai vár parancsnoka Surányban akarta a sáncokat megerősíteni, de az újváriak kiverték őket. Áprilisban csak harcok árán tudott Bottyán ellátást küldeni a várba. Júliusban a császáriaktól elfogott élelmiszer szállítmányt vittek Érsekújvárba. Közben az újvári őrség Galgócot támadta. Bottyán szeptember 24-én meghalt, ami súlyos vesztesége volt a kurucoknak. Októberben Berthóti is elhunyt, utóda Csajághy János lett. A vár főtisztjei között sok súrlódás volt, ami gyilkossághoz is vezetett: Csajághy saját kezével szúrta le Várallyai Jánost. Az őrség dühösen lázongott, Bercsényi Ebeczkyt nevezte ki a vár élére a vizsgálatok idejére.

1709 év végén Jávorka Ádám Érsekújvárból 30 emberével "madarat fogni" indult. 1710 jan. 1-én elfogták az árulóvá lett Ocskay Lászlót, akit Érsekújvárra vittek. Jan. 3-án hadbírósági tárgyalás után a város főterén lefejezték és fejét az egyik bástyára tűzték ki.

1710 március 12-én írja Eszterházy Antal a fejedelemnek, hogy Érsekújvár nem hogy 4, de 1 hónapra sincs ellátva eleséggel. 1710 július elején Heister Pálffyval Érsekújvárt szorosan körülzárta. Most is először a malomerődöt támadták, de nem értek el sikert. Két kereskedő árulása miatt azonban hamarosan embesveszteség nélkül lett a malom a császáriaké. Augusztus 15.-én éjjel Pongrácz alezredes vezetésével 500 hajdú kitört a várból és Besztercebánya irányában szerencsésen elmenekült. Nagyszeghy augusztus 17-én 14 napi fegyverszünetet kötött Pálffyval, aki Heister távozása után a körülzárolást maga vezette és — amennyiben augusztus 31-ig a várat fel nem mentenék — annak feladását is megígérte. Károlyinak azonban sikerült élelmet és erősítést bejuttatni a várba, így a feladás elmaradt.

Heister szeptemberben ostromágyúkat hozatott Komáromból és Esztergomból, amikkel szept. 14-én megkezdte a vár lövetését. Az őrség egy hét múlva már megegyezett a vár átadásáról, amit szept 24-én fel is adtak. Érsekújvár elestéről Rákóczi is megemlékezett emlékirataiban: "Mihelyt Érsek-Újvár elestének s az ellenség elnyomúltának hire elterjede: hadaim majd mind elszéledtek..." A császáriak még kijavították a várat, de annak hadászati jelentősége megszűnt a szatmári békével.

1724-ben III. Károly rendeletére Érsekújvár erődítményeit lerombolták. A vár körüli vizesárkot 1822-ben temették be. Ma már csak a belváros hatszögű szabályos elrendezése és a délkeleti, egykori Forgách-bástya magas töltése emlékeztet az egykori erősségre.

Források: Raimondo Montecuccoli: A magyarországi török háborúkról; Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága III. kötet; Nádori küldöttség jelentése a végvárak ügyében 1612-ből; Balás György: Újvár (Érsekújvár) várépítészeti rendszere és katonai szerepe (Hadtört. Közl. 1888); Thaly Kálmán: Érsek-újvár utolsó magyar várparancsnokainak utasítása, 1710-ből (Hadtört. Közl. 1889); Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (1932); Matunák Mihály: Érsekújvár a török uralom alatt (1901); G. Etényi Nóra: A 17. századi közvéleményformálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme;

Hol található

Parkolni közvetlenül a bástya melletti Billa parkolójában lehet (Gábora Bethlena 9, 940 02 Nové Zámky).

Szélesség: N - 47°59'01.9"
Hosszúság: E - 18°09'58.3"

30 Km-en belüli műemlékek (légvonalban)