Bazin városfalak

II. András 1208-ban hű szolgálataiért Hontpázmány nembéli Tamás nyitrai ispánnak adja a pozsonyi várhoz tartozó Bazin [Bozen] földet. Ezt a király 1216-ban megerősítette, mert Gertrúd királyné meggyilkolásakor elveszett az előbbi pecsétje. Tamás ispán volt a Szentgyörgyi és Bazini család őse. 1256. jún. 21-én kelt privilegiális oklevelében IV. Béla megerősíti a Bozin föld adományozásáról szóló oklevelet.

A Hontpázmányok várat építenek a birtokon és kialakul mellette a település is. Bazin történetével ebben a cikkben csak érintőlegesen foglalkozom, azt a vár ismertetőjében el lehet olvasni. Itt inkább a városra és annak védelmi rendszerére koncentrálok.

1339. június 25-én I. Károly a Hontpázmány nembeli Ábrahám fiainak, Sebesnek és Péternek engedélyezte, hogy birtokaikon, és különösen a Bazin és Szentgyörgy területén található aranyat, ezüstöt és más fémeket szabadon kitermelhetik, és aranyat is moshatnak. 1339. július 13-án kelt oklevélből már arról a vitáról értesülünk, hogy a Bazin környékén talált arany és más fémek vajon Sebes és Péter Bazin birtokának határai között, avagy királyi földön találhatók-e.

1428 februárjában a Szakolca felől betörő husziták megverték az ifjabb Stibor seregét és Pozsony ellen vonulva kirabolták és felégették Modort, Bazint és Szentgyörgyöt, sok lakost megölve.

Bazin városának erődítéseiről először 1482-ből van adat. Szentgyörgyi és Bazini László bepanaszolta György pozsonyi prépostot, hogy annak családtagjai kirabolták a várost és ledöntötték az erődítmény kapuját ("portas fortalicii"). Erről az erődítésnek kiterjedéséről, anyagáról nincs más adat.

1529. május 6-án, áldozócsütörtökön eltűnt Bazinból, a Pozsony megyei mezővárosból a kilenc éves Hánsel Meylinger. Holttesttét 12-én megtalálták, s még aznap fogságba vetették a zsidó lakosokat. Másnap ejtették meg a halottszemlét a környező városok (Pozsony, Nagyszombat, Modor, Szene) esküdtjeinek bevonásával. A gyanúsítottak kihallgatását - a pünkösdi ünnepek miatt - csak 18-án kedden kezdték meg, és 21-én pénteken már meg is égették az egész zsidó közösséget, mintegy 30 férfit, nőt és gyermeket.

1598-ban a király, II. Rudolf megkérte Bazint és Szentgyörgyöt, hogy váltsák ki magukat Illésházy István kezéből. "Kegyelmes kívánságunkra és kérésünkre a szentgyörgyi és a bazini uradalom két mezővárosa, Szentgyörgy és Bazin az irántunk érzett egyedülálló és mélységes szeretetből...alázatosan felajánlotta, hogy 140000 tallér lefizetésével kiváltja magát zálogbirtokosától, Illésházy Istvántól és a mi kezünkbe tér vissza. Feltételük az, hogy tíz évig nekik járjon mindaz a jövedelem, amit Illésházy István a két várhoz tartozó birtokokon, Szentgyörgyön és Bazinon szedett". A diplomában az is benne van, hogy Szentgyörgy és Bazin ugyanolyan kamarai város legyen, mint amilyenné a velük szomszédos Modor mezővárost tette annak idején Rudolf apja, Miksa császár. A továbbiakban pedig arra kötelezte magát és utódait II. Rudolf, hogy a két mezővárost és a hozzájuk tartozó birtokokat soha nem fogja sem eladni, sem elzálogosítani.

Illésházy mint zálogbirtokos mindenféle nehézséget állított a városiak elé és a királyi rendeletekkel szemben cselekedett. 1603-ban a két város panaszolta a Magyar Kamarának, hogy nagyon lassan intéződnek az ügyeik. Végül Illésházynak annyira elmérgesedett a viszonya a királlyal, hogy kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Birtokait elkobozták. Illésházy, bár Rudolf császárral szemben ellenséges volt, Mátyás főherceggel továbbra is tartotta a kapcsolatot. Végül Bocskai híveként tért vissza Magyarországra.

1605. májusában Bocskai hadai Pozsonyt akarták elfoglalni. Nagyszombatból Búcsy Benedek 6000 főnyi hada nyomult elő és Szempcet, Bazint, Szt. Györgyöt és Cseklészt elfoglalta. Mátyás főherceg levele alapján Szentgyörgyöt és Bazint is visszafoglalták Bocskai hajdúitól. Mátyás főherceg később vizsgálatot rendelt el a Schönberg gyalogezred által 1605. augusztus 7-e és 1606. február 25-e között a városban elkövetett károkozásokról.

Illésházynak nagy érdemei voltak a bécsi béke megkötésében és II. Mátyás trónra kerülésében. Jutalmul nemcsak a bazini és szentgyörgyi birtokokat kapta vissza, hanem még más adományokat is kapott, minek következtében Bazin ismét elveszítette Rudolf császártól 1598-ban nyert jogait. Illésházyt 1608-ban nádorrá választották, ekkor kezdte el átépíteni a bazini várat.

II. Mátyás király 1615 márc. 31-én kelt oklevelével Bazin ismét királyi város lett. Az ide vonatkozó oklevél megengedi, hogy a várost falakkal és sáncárkokkal vehessék körül, hogy vámot állíthassanak és minden gabonával megrakott szekér után egy lapát gabonát vagy 4 dénárt szedhessenek, hogy évenként bírót, tanácsot és hegymestert választhassanak, és hogy az idegen borok behozatalát megtilthassák. Ezekkel szemben Bazin köteles volt a királyi asztal számára évenként 250 akó jó bort beszolgáltatni. 1615. máj. 3-án II. Mátyás elrendelte, hogy Bazinban és Szentgyörgyön a plébániatemplomot adják vissza a katolikusoknak. A kegyúri jogot magának és utódainak fenntartotta. 1616-ban a megkezdett erődítések építését Behm György irányította. A régészeti felmérések szerint ekkor még nem kőfalak épültek, hanem földsáncokat emeltek a várárokból kitermelt földből. A várárok mélysége majdnem elérte a 3 métert. A földsáncok tetején valószínűleg palánk fal volt, csak a három városkapu épült kőből.

1638. évi 63. törvénycikkelyben nyerte el Bazin városa az országgyűlésre követ küldésének jogát. Valódi szabad királyi várossá csak III. Ferdinánd király tette meg 1647-ben.

1641-ben a falak további építésének előkészítése folyt. 1643-ban Friedrich Kappler vezette a munkákat. Ekkortól épültek meg több ütemben a kőfalak egészen 1670-ig. A falak vastagsága az alapoknál kb. 110 cm volt, magasságuk 3-4 méter lehetett. Az 1785-ös alaprajz szerint 10 sokszögű és egy félköríves bástya erősítette a védelmet. A városfalakon belül egy párhuzamos, gyengébb fal is volt. A városfalak hiba épültek kőből, csak kisebb portyák elhárítására voltak alkalmasak.

1650-ben Bazin elpanaszolta, hogy milyen költséges volt a Pálffy katonaság ellátása. Adócsökkentést kér, és kéri a városfalak megerősítését. Ebben az évben egy kimutatás szerint Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Modor, Trencsén, Szakolca, Szentgyörgy, Bazin, Kismarton, Kőszeg — valamennyi az ausztriai határ mentén fekvő város — köteles egyenként 15—50 katonát tartani; a katonák zsoldja fejenként havi 3 forint, ezt három évre kiszámítják és levonják a kivetett taxából.

1655.05.26-án III. Ferdinánd engedélyt ad a városnak, hogy fát hozzanak be vámmentesen a tűzvészben elpusztult házak újjáépítésére. Ebben az évben a szabad királyi városokra kirótt adó Bazinra 5000 forint volt. 1659.03.10-én jegyzőkönyv készült a bazini erődítésekről, kapukról.

1663-ban Bazin 4000 forint adót volt köteles fizetni. Ebben az évben az Érsekújvárt ostromló török sereg lovassága elfoglalta és felgyújtotta a várost.

1683. szept. 30-án Lotharingiai Károly értesítette a pozsonyi tanácsot, hogy Bazin, Szentgyörgy, Modor és Nagyszombat városától 300 lovat és az ehhez szükséges ellátószemélyzetet kér a török elleni hadjárathoz. A török hadjárat alatt Thököly kurucai szállták meg a várost.

A Rákóczi-szabadságharc alatt Bazin számtalanszor gazdát cserélt, sok szenvedést zúdítva a lakosokra. Erről bővebben a vár történetét bemutató cikkben lehet olvasni. A háború után 1715-ben készült egy összeírás: e szerint igen nyomorúságos viskók voltak a városban és kevés lakos. A falak védelmi szerepe megszűnt, a 18. század során a várárkokat szeméttel töltötték fel. 1784-ben a város leégett, az újjáépítéshez a megbontott városfalak anyagát is felhasználták. A 19. század során lebontották a városkapukat. A megmaradt romos városfalakat a 20. század végén megmentették a további pusztulástól.