Csesznek

A vár pontos építésének ideje nem ismert, valószínűleg Cseszneki Jakab építette az 1260-as években. A vár területe eredetileg királyi birtok volt, majd a bakonyi erdőispánsághoz tartozott. A vár első írásos említése egy 1300-ban kelt oklevélben van, mely szerint Cseszneki János fiai használták.

A birtokot 1315-ben a Csákok elfoglalták, majd 1323-ban az országbíró visszaadta Cseszneki Mihálynak és János nevű fiának. Ők még ebben az évben eladták a Csákoknak "in Castro Chezny et in munitionibus seu turribus in monte aiusdem Cheznyk" Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért.

A Csákok XIV. századi várából csak töredékesen sikerült a falakat feltárni, a mai fellegvár délnyugati részei alatt húzódnak.

A Csákoktól Károly Róbert szerezte vissza, és a vár 1392-ig királyi birtok maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond a Garaiaknak adományozta.

A 15. századi várból előkerült kövek bizonyítják. A tábla szövege: Az Úr ezernégyszázhuszonnegyedik évében, Zsigmond római, magyar és cseh etc. király idejében. A vár tipikus lovagvár volt, keleten négyszögű, nyugaton ötszögű tornyokat építettek, a két szárnyat fallal kötötték össze zárt udvart alkotva. Az épületeket szűk falszoros vette körbe, északnyugati oldalon felvonóhidas kapuval.

1446-ban némai Kolozs Jeromos a cseszneki várnagy, akinek a peres ügyét elhalasztják az országnagyok Hunyadi János hadjárata miatt.

A Garai család 1482-ben kihalt, Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta a várat, kinek fia János 1526-ban enyingi Török Bálintnak adta. Talán ekkor épül a különálló torony. 1540-ben Ferdinánd királynak Buda ellen küldött vezére, Fels Lénárd szállta meg Cseszneket, amely 1542-ben 3200 forintért Csaby István egri főkapitány zálogbirtoka lett. Csaby egy év múlva meghalt, a birtokot özvegye örökölte. Az 1546. évi decretum kimondta, hogy a király gondoskodjék Dombó, Kapos, Újvár, Somogyvár, Kák, Sziget, Tihany, Csesznek, Pannonhalma, és a Dunántúl levő más várak fenntartásáról. 1549-ben 20 lovas és 50 gyalogos volt a vár őrsége.

Veszprém 1552-es eleste után a vár jelentősége megnőtt. Királyi parancsra szakértők vizsgálták meg a leveldi, cseszneki és vázsonyi erősségeket, hogy érdemes-e azokat kijavítani. A szakértői vélemény alapján mind a három várat alapjaiban kellett volna lerombolni,de Miksa főherceg nem fogadta el a szakértők javaslatát, hanem Csesznek és Vázsony várában 50-50 gyalogos és 10-20 lovas tartását rendelte el. 1554-ben Cseszneken 20 lovas és 50 gyalogos katona szolgált. Az 1560-as évek elejétől Wathay Lőrinc a vár kapitánya, ő védte meg a töröktől az 1561-es rajtaütés során. A törökök szándékára Török Ferenc főkapitány figyelmeztette a csesznekieket, akik így felkészülten várták az ostromlókat Wathay meg is köszönte a főkapitánynak: "Örökké megszolgáljuk nagyságodnak mint urunknak, hogy nagyságod tudtunkra adta volt; mert minékünk ebben semmi hirünk nem lett volna és semmi hasznunk, ha te nagyságod meg nem izente volna".

1570-re már kész volt a külső vár és az alsó várkapu, ezt Giulio Turco rajzán már láthatjuk. Ez ábrázolás az első hiteles kép Csesznekről. 1585-ben fia Wathay Ferenc (a híres énekeskönyv szerzője) is szolgált a várban.

1594-ben Győr elestét követően a cseszneki őrség megszökött a várból, amely így kardcsapás nélkül került török kézre. 1598-ban a keresztény sereg megtámadta Cseszneket. A török őrség napnyugtáig tüzelt a várból, majd éjszaka elszökött. Másnap a keresztény sereg megszállta az üresen hagyott erősséget.

A dunántúli várak 1620-ban megnyitották kapuikat Bethlen Gábor fejedelem hadainak, és Batthyány Ferenc dunántúli főkapitány is a fejedelem híve lett. 1621-ben Tóti Lengyel Boldizsár jelenti Batthyánynak, hogy a veszprémi, pápai, cseszneki, csobánci, szigligati, devecseri és keszthelyi végváriakkal Kőszeg alatt táborozik az erdélyi hadakkal.

Az 1630-as években a győri főkapitányságban - Győr, Tata, Pápa, Csesznek, Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Szigliget és Keszthely váraiban - 1075 lovas és 1350 gyalogos katona (összesen 2425 katona) szolgált királyi zsoldon.

Csesznek vára 1636-ban részben, majd 1645-ben teljes egészében Esterházy Dániel kezére került. Az utolsó jelentősebb építkezések, átalakítások az Esterházyak idején zajlottak. A régészeti kutatások szerint az Esterházyak birtoklásának kezdetén, de még mindenképpen a török hódoltság alatt a vár feltehetőleg tetők nélkül állt, a felső vár felső szintjén és a keleti toronyban ágyúteraszokat alakítottak ki ágyúlőrésekkel. Ez után került sor az alsóvár épületszárnyainak kiépítése.

1672-ben Cseszneken 14 huszár, 51 hajdú és 3 tüzér szolgált a zsoldjegyzék szerint. 1683-ban, Bécs török ostromakor Thököly kurucai szállják meg egy rövid időre a várat.

1704-ben és 1705-ben II. Rákóczi Ferenc kurucai, akik 1709-ig lőszer és élelmiszerraktárként használták. 1709-ben a császári csapatok elfoglalják.

Esterházy Ferenc győri főispán - a család hercegi ágának Fraknói várát példaképül véve - a korszerűtlen várat várkastéllyá alakítja. Csetényi István tiszttartó leveleiből jól nyomon követhetők az építkezések: 1714-ben egy Lukács nevű kőműves "a vár eleit holnap jól elvégzi".. 1717-ben egy kovács műhelyét a "Csonka bástyán" rendezi be, ahol azelőtt két tarack állt. Ekkor lesz a régi omladozó kaputoronyból barokk óratorony. A délkeleti tornyára még egy emeletet építettek, itt lett kialakítva a levéltár.

Esterházy Ferenc halála után a család tagjai már csak alkalmanként tartózkodtak a várban, az intenzív használat megszűnt. A várban folyó alkalmi javításokra és üvegezésekre néhány forrás utal 1747 után is, 1760-ban a tömlöc ajtajának javításáról van dokumentum.

Az Esterházyak 1780-körül elhagyták a várat, a kényelmesebb rédei kastélyukba költöztek. Valószínűleg az 1810-es móri földrengésben sérült meg, majd később többször is villám csapott belé. A vár rohamosan pusztulásnak indult. Egy utazó 1828-ban már csak elhagyott romokat látott. Francz Jaschke az 1820-as években készült festményén már romos a vár (galéria).

1969-ben a felső vár belsejében eltávolították az omladékot, míg az alsóvárban az északi szárny keleti felét, a keleti szárnyat, az alsó vár kapuját és az óratorony melletti helyiséget tárták fel. Azóta több ízben volt régészeti kutatás és állagmegóvás a várban.