Zólyom városfalak

1243. december 28-án IV. Béla megújítja és felsorolja zólyomi népeinek pap- és bíróválasztási, igazságszolgáltatási, fa- és kővágási, vámmentességi és szállásadási kiváltságait, minthogy szabadságukat a tatárjárás folytán elveszítették. Ez az első ismert oklevél, amelyben Zólyom városa szerepel.

A várostól délnyugatra az u.n. Pusztavár volt a zólyomi erdőispánság központja,és a királyi udvar szállása a vadászatok alkalmával. Az 1360-as évek közepén épült meg a város főterétől pár száz méterre I. (Nagy) Lajos vadászkastélya, mellékrezidenciája.

1383. 03. 07: Mária királynő Zólyom civitas kérésére visszaadja a városnak azokat a földeket és réteket, melyeket tőle Nagy Lajos király vett el királyi allodium céljaira és meghagyja a zólyomi comesnek, hogy ezeknek a birtokában a várost tartsa meg.

A város első erődítése az 1390-re megépült Szent Erzsébet templom körül jött létre a település főterén. A régészeti kutatás szerint a 15. század elején megépült kőfal kaputoronnyal volt megerősítve, a város főterét pedig mély árokrendszer vette körbe, de ennek pontos kiterjedése nem ismert.

Az 1440-ben kitörő polgárháború alatt Zólyom mint királynéi birtok az özvegy Erzsébet királyné által behívott cseh zsoldosvezér, Jan Giskra kezén volt. Hunyadi János csapatai többször is támadták Zólyom várát, mely során Zólyom városát felégették.

1454. 06. 01. V. László megtiltja, hogy a kereskedőket a Véglesen megfizetett vám után Zólyom városába kényszerítsék és ott is vámot fizettessenek velük.

A városi védművekről az első feljegyzés 1465-ből származik: városi árkot "fossatum civitatis" említ Hottergas városrészben. Ennek ponos helye nem ismert, de valószínűleg a főtértől északra terülhetett el a Garam hídjánál. A városi könyvekben többször szerepel kiadásként az árkok tisztítása: 1467-ben 10 dénárt fizettek két munkásnak. A szlovák kutatók azonban már az 1440-ben kitört belharcok utánra feltételezik a városi erődítések egy korai formáját.

1471.03.08. Mátyás király Zólyom város taksáját - a város növekedése és erősítése céljából - évi 3 részletben fizetendő 100 arany forintra szállítja le.

A 15-16. század fordulóján a várost palánkkal és árokkal vették körbe, ennek kiterjedése, mérete azonban nem ismert, pontosabb információ csak 1499-ből ismert. Ekkor a városi árkot a főtér körül említik. A 16-ik század első évtizedében az árkon átvezető hidakat többször is javították, 1513-ban szükség volt az árok jelentős módosítására ("reformacio fossati in circulo"). 1519-ben és 1521-ben a palánkfal javításáról van feljegyzés. A mohácsi csata utáni zavaros évek és a törökök térfoglalása szükségessé tette a városi erődítmények megerősítését.

1547-ben a város megépítette az erődítéseket és kapukat új nyomvonalon, az Anjou-vár felől is árkot ástak és fakaput építettek az árkon átvezető híddal. A városi erődítmény részeként 1548 és 1552 között megépült a Szent Erzsébet templom tornya, ahonnan állandó őrség figyelte a környéket. 1554-ben megemlítenek egy városi árkot a város északi oldalán, amely valószínűleg az 1465-ben is megemlített volt.

1577-ben az Ernő főherceg jelenlétében megtartott haditanács jegyzőkönyvében már említés a vár város erődítéséről: "Zólyom szintén marad régi alakjában, és úgy a mint azt a lakosok kerítéssel ellátni szándékoznak; csak a kívül fekvő nagy bástyát kellene kőfallal a városhoz csatolni és ily formán biztosítani az utat, mely egyik helyről a másikra vezet. — Ez megtörténhet 50 frttal.".

Zólyom városfalai 1590-ig csak árokból és palánkfalból álltak, és teljesen elkülönültek a vártól. Ekkor kezdődött a város körbevétele kőfalakkal. A munkákat Giulio Ferari vezette. Az építkezések évekig tartottak és a nyugati falak egyenlőre maradtak palánkból. A hírhedt Basta generális Nicolao Candido-t bízta meg a munkák folytatásával. A városfalak és vár 1599-es állapotát mutatja Willenberg két rajza, ezeken is palánkból vannak a nyugati falak és fa a vár közelében lévő nyugati kaputorony is. 1600 körül a falak fele volt kőből, az építkezésekhez felhasználták a Pusztavár elbontott köveit is.

Zólyom városa Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György hadjáratai alatt is többször gazdát cserélt. A város a pusztítások ellenére is saját erőből folytatta a városfal kiépítését. A munkákkal Andrea de Paulit bízták meg. Az építkezések egészen 1660-ig tartottak. A városi erődítést a várral 1667-ben építették össze. Bouttats 1676-ban készült metszetén már kész kőfalak vannak.

1706 októberében II. Rákóczi Ferenc elrendelte Zólyom védműveinek a lerombolását. Nem ismert, hogy ez mennyiben érintette a városfalakat, de a városról 1783-ban készült térképen a várhoz közeli falak már nem láthatók. 1708 októberében a kivonuló kurucok porrá égették Zólyom városát. Valószínűsíthető, hogy a város védelmi képességeit is megrongálták. 1709 júniusban zólyomi kéme jelentette Vak Bottyánnak, hogy 700 német szállta meg a várost és "az város kűfalain köröskörűl állást csináltat".

Fényes Elek 1851-ben megemlíti a város kőfalát: "Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik."

A városfalak lebontása a 19. század második felében kezdődött, a városkapukat sorra lebontották. A Garami-kaput 1854-ben, a Mátyásfalvi-kaput az 1870-es években. Mára a városfal északi része maradt meg legépebben, de több falszakasz is látható a házak között.