Görgő Szent Simon és Júdás templom

Görgőt (szlovákul Spišský Hrhov, németül Gorgau) 1243-ban említik oklevelek (Gurgew, Gergew). Arnold és Jordán comes, a Görgeyek ősei innen vették a nevüket és a 19. századig a család uradalmi központja is volt. A települést Mikszáth Kálmán: A fekete város című regénye tette híressé, melyből filmet is forgattak.

1256-ban IV. Béla király a szepesi kerületben, a lengyel határnál, a Poprád folyó mindkét felén levő királyi erdőt, a Scymina hegyek és a Tortholi [Tátra] alpesek között Arnold szepesi főispán fiának, Jordánnak adományozza. 1260-ban Gyrgowi [Görői/Görgey] Jordán fiai Arnold, János és Illés a Donays és Poprád folyók között levő lakatlan erdő részt adományul kérik a királytól.

1278-ban IV. Lászlótól Jordán fia Elyas comes Gorgou falut adományul kéri. Elyas comest annak birtokába minden ellenmondás nélkül be is iktatták, tekintve nevezett Elyasnak hü szolgálatait, Gorgou helységet neki adományozza azon föltétel alatt, hogy évenkint egy arany forintot tartozzék fizetni; egyszersmind ezen falut a szepesi főispánok és alispánok bíráskodása alól felszabadítja. Éliás comes a sárosi és lublói várak ostromában szerzett érdemeket. 1282-ben a királyi oklevél Éliást mint a szepesi szászok grófját említi.

1278-ban a szepesi káptalan oklevelében az szerepel, hogy a görgői ("Gargow") Szűz Mária templomot Jordán comes alapította. A templom koragótikus stílusban épült, a szepességi templomokra jellemző, középen elhelyezett oszlopokkal kettéosztott kéthajós formában. Kegyurai a Görgeyek voltak az évszázadok alatt.

1280-ban Arnold fia Éliás comes a helybéliekkel szerződést kötött és kiváltságokat adott nekik.

A templomot a 15. század elején gótikus stílusban átépítették, ebből a korszakból való a szentélyben megtalálható pasztofórium is.

1573-ban Gögőn még katolikus plébános volt, utána valamikor a Görgeyek protestánsok lettek és a templomot felváltva használták az evangélikusok és katolikusok.

1581-ben a Görgeyek megosztoznak a birtokokon, Görgőt Benedek kapja, aki kitataroztatja a templomot, tőle nyugatra felépíti erődített udvarházát, és a templomot is kőfallal veteti körül. Az erődítéseket 1583-ban a kassai főkapitány leromboltatja, az akkori állapotról rajz is készült, rajta a templommal (galéria).

1673. augusztus 30-án a szepesi prépost katonai segédlettel a görgői templomot elvette a protestánsoktól, hiába tiltakozott Lipót császárnál Bécsben járt Görgey Eréchiel.

A templomot a 17. században részben barokkizálták. A reneszánsz elemeket tartalmazó fából készült Szűz Mária főoltár 1694-ből való. 1708-ban a templom tornya egy tűzvészben megsérült, ezt a ma látható reneszánsz formában építették újjá. A templom is ekkor lett egyhajós. Görgey Ferenc 1707-1708-ban harangokat öntetett a templomnak. Az oltárképet a lőcsei születésű Czauczik József (1789-1857) festette 1830 körül.

Divald Kornél leírása a templomról a 19. század végén: "Egyhajós, csúcsíves kori kőépület. Szentélye háromoldalú apszissal s két keresztboltozatos szakasszal bír. A leszelt élű, hasáb alakú bordák maszkos gyámköveken nyugosznak. A hajóban két csillagboltozatos szakasz van. A nyugati torony felső-magyarországi renaissance stílű oromfallal s koronázattal bír. Szentély hossza: 24 m; szélessége: 12 m. Hajó hossza: 12 m, szélessége: 10 m. Szentély északi falán függőtornyocska alakú szentségház. Ablakok csúcsívesek."

A templomot részben visszabontott romos kőfal veszi körül, ami egy lehetséges erődítésének a nyoma, de erre okleveles és történeti forrás nem ismert. A templom kertjében a Görgey család sírjai találhatók.