Kistapolcsány várkastély

Kistapolcsány első említése a nyitrai káptalan III. András királynak írt oklevelében fordul elő Topolchen paruum alakban. A régészeti kutatások szerint itt már a 9-10. századokban egy szláv telep volt a Leveska és Hostjansky patakok közötti védett földnyelven.

A tatárjárás után Bars városában német hospesek telepedtek le, sőt a vármegyei ispánok is közülük kerültek ki (1246-ban Werner, 1275-ben Preusling). Talán közülük való volt az a Hochlow / Haslav comes, aki barsi várjobbágyokkal árokkal és palánkkal övezett tornyot épített itt a 13. század közepén (rekonstrukciós rajzok). Haslav comes volt a Kistapolcsányi család őse.

Az Árpádok kihalása után a Kistapolcsányiak I. Anjou Károly pártjára álltak, aki 1307-ben Kys Thopulchani Jula fiának, Gergely mesternek (és másoknak is) engedélyt adott, hogy aranyat és ezüstöt mossanak a Divékvölgyi Dobrodnya, Buhon és Novidzen falvak határában.

Amikor Csák Máté a Forgáchok őseitől elfoglalta Gímes várát, akkor a Tapolcsányiak is behódoltak neki. Haslav comes Kistapolcsányt elcserélte Csák Máté rokonával a Komárom megyei Hetény községért 100 márka ráfizetése mellett. Haslav fia Kistapolcsányi Gyula Csák Máté lévai várnagya lett.

Csák Máté 1318 aug. 9-én Esztergomban a Szt. János-lovagok konventjében Kistapolcsányt újból Gyula ispán, lévai várnagyának adja, illetve Hetényért és a 100 márkáért visszacseréli. Ezt az adománylevelet nov. 11-én a konvent előtt privilegiális alakban újra kiadta. ("possessio seu villa Kystapolchan perpetualis extiterat eorundem Comitis Haslow et filii sui Jula ab antiquo...")

Csák Máté halála után Kistapolcsányi Gyula 1321 júl. 6-án Léva várát harc nélkül átadta a királynak, akitől Málas birtok mellett egy ezüstbányát is kapott Bakabányán ("cum spacio unius miliaris Backabanya superius annotata simul cum foro eiusdem iuxta regni consuetudinem").

1323 táján (más forrásokban 1321-ben) Vörös Beke, Hrussó híres várnagya Gyula ispánnak (dicti Rufi) kistapolcsányi birtokát megtámadta és kifosztotta, wloghi majorjának sáfárját pedig fogságba hurcolta.

1324 április 25-én Kistapolcsányi (Rufus) Gyula és testvére, András comes megosztoznak Kistapolcsányon. Az atyjuk által örökségi jogon birt udvart (fundum curiae) a kúria két oldalán szomszédos két szállással (mansio), ahogyan ezt atyjuk régi időktől fogva bírta volt, továbbá a Thopolnica-folyó melletti két kaszálót és Bolug (Volug) birtok harmadrészét András kapja, amiért András örökösei nevében minden egyéb jogáról lemond.

Kistapolcsányi Gyula két fia közül Miklós mester testőrként I. Károly udvarában Endre herceg nevelője volt. 1330 április 17-én a Zách Felicián-féle merénylet során testével védelmezte Lajos és Endre hercegeket (Gyula mester a fején szezett sebet). Miklós Endre herceget még Nápolyba is elkísérte.

Egy 1344-es országbírói oklevél szerint A Kistapolcsányi család tagjai egymással pereskedtek. 1347-ben jogot kapnak az aranymosásra a Hrussó (Hurusov) királyi vár és Kistapolcsány határában a Topolnycha patakból. A következő időszakban egymást követték a perek és hatalmaskodások a szomszédjaikkal. 1400-ban őket érte támadás: Fedémesi Miklós Kistapolcsányt, Malonyát és Ebedecet kirabolta s elpusztította. 1403-ban Zsigmod ellen Nápolyi Lászlót támogatták és megpróbálták felmenteni az ostromlott Hrussó várát, de az ostromot vezető Forgách nyitrai püspök csapatai megverték Kistapolcsányi János csapatait, és a harc során szerzett sebeibe később ő is belehalt.

A 14. században a tornyot kibővítették, a század végére pedig felhúzták a másik épületet is. A várat továbbra is vizesárok és palánk vette körbe.

A Kistapolcsányiak 1446. jan. 10-én zálogban megszerzik a közeli Hrussó várát. Innen és a kistapolcsányi várukból rabolták a környéket. 1456.06.18-án Kistapolcsányi Kelemen özvegye és fiai tiltakoznak az ellen, hogy Kistapolcsányi Miklós a Kystapolczan és Bayka birtokokban lévő részeiket elzálogosította Sáry Mártonnak (galéria).

A frissen trónra került Mátyás király 1458. febr. 28-án kelt levelben utasítja Tapolcsányi Lászlót, hogy Sáry Márton kistapolcsányi kastélyából elrabolt dolgokat adja vissza, térítse meg a barsvármegyei nemesek kárát, a kistapolcsányi kastélyt pedig rombolja le azonnal. A rombolás elmaradt ismeretlen okok miatt. 1467-ben a nyitrai káptalan tiltakozott az ellen, hogy a Kistapolcsányiak az ő erdejükből kivágott fákkal erősítik a kastélyt.

1535. április 1-én Hrussóy (Zabláthi) János embereivel megtámadta Kistapolcsányt, ami akkor Kistapolcsányi György és Tamás birtokában volt. A várat felgyújtották, Kistapolcsányi Lászlót nyíllal lőtték le, Ferencet több másokkal egyetemben a lángokba és füstbe fullasztották. Györgynek feleségét Máriát csúf és becstelen szavakkal illették. Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást sok jobbággyal együtt törökök kíséretében Hrussó várába, majd a turóczi monostorba hurcoltatták. Kiszabadulásuk után nem mertek Kistapolcsányba visszatérni, 4 évig Garamszentbenedeken laktak.

Az 1559. évi országgyűlés 29. törvénycikkelye elrendelte, hogy a kistapolcsányi kastélyt a vármegye romboltassa le, mert a törökök könnyen megközelíthetik, rosszul őrzik és nincs a szükséges védelmi eszközökkel felszerelve. A vármegye közbenjárására ez nem történt meg, sőt az 1569. évi 19. tc. a végvárak közé sorolta és fenntartására az uradalom jobbágyait rendelte ki. Kistapolcsányi János a régi várat elbontotta és az árkait betemette. Az új vár a réginél nagyobb és erősebb lett.

Kistapolcsányi Pál 1611-ben történt halála után nővérének férje, Enyingi Török István pápai kapitány Hrussó várát és Kistapolcsányt elfoglalta. Ez ellen a királyi kincstár tiltakozott. Török ennek ellenére 1612 máj. 12-én Tajnay Györgyöt hrussói és kistapolcsányi várkapitánnyá nevezte ki. Tapolcsányi Ilona 1614 júl. 15-én végrendeletében Hrussó várára és Kistapolcsányra vonatkozó összes jogait és korlátkői birtokrészét férjére, Török Istvánra hagyta. Ez ellen a kamara tiltakozott és a nádor az ítéletében Hrussó várát, Kistapolcsányt, valamint tartozékait a Kistapolcsányiak férfiágának magvaszakadtával a kir. kincstárra visszaháramlott jószágoknak mondotta ki. Ebbe Török István is beleegyezett.

1616-ban a Hrussó-kistapolcsányi uradalmat a király Hethesi Pethe László bárónak és nejének Kapy Annának adományozta 46000 magyar forintért. 1627 előtt Pethe László Anna nevű lányának kezével Kistapolcsányt és Hrussót Rákóczi Pál (Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 3. fia) szerezte meg, akitől 1636-ban fia, az akkor még kiskorú Rákóczi László örökölte. László kiskorúsága alatt Rákóczi György irányította a birtokokat. Rákóczi László 1660-ban nagykorú lett, és a kistapolcsányi várat reneszánsz várkastéllyá építette át. Az építkezésekkel 1662-re készültek el, amit a kapu felett lévő címer bizonyít.

1662-ben Rákóczi Lászlótól Kutik József uradalmi molnár azért kapott egy a Zsitván működő malmot, mert sok esztendő óta minden építkezésén, főleg a kistapolcsányi kastélyon dicséretre méltóan szakszerű munkát végzett.

Rákóczi László 1664. május 27-én Nagyvárad visszafoglalási kísérlete során halt hősi halált. Birtokait lánya, Rákóczi Erzsébet örökölte. Gyámja II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia volt. Kistapolcsányba a török veszély miatt hajdúkat rendeltek.

A Bányavidéki Főkapitányság 1665-ben Kistapolcsányban 100 lovast és 100 gyalogot tartott. 1674-ben ez a létszám 50 lovasra olvadt.

1665-ben a várkastélyba vezényelt hajdúk garázdálkodtak a településen. A lakosok 1665. nyarán panaszt emelt Báthory Zsófiánál ellenük, hogy házaikat elfoglalják, őket kinevetik "és minden kevés javunkban nagy károsan szabadon disponálnak. A gabonát elviszik és kicsépelik — 20—30-an összeverődnek zsákokkal és az éretlen szőlőt, gyümölcsöt leszedik." Báthory Zsófia szept. 4-én Sárospatakról feleli: "Gondgyokat viseljük mi immáris erről irtunk" a vármegyének. A hajdúk ezzel be nem érték, hanem a Rákóczy-árvák (Erzsébet és Borbála) várkastélyába betörtek, azt elfoglalták és kifosztották. Az őrség 1665. okt. 25-én II. Rákóczy Györgyné Báthory Zsófiához, az árvák gyámjához és fiához I. Rákóczi Ferenc fejedelemhez intézett levelében bocsánatot kért garázdálkodásáért, de a fejedelemasszony nov. 15-én Sáros várából panaszt emelt a vármegyénél ellenük. A lefolytatott vizsgálat szerint Suskovith János kapitánynak, mint Botka István vicekapitánynak része volt a fosztogatásokban. Az ítélet elől a megnevezettek megszöktek. Báthory Zsófia ezért a hajdúk kivonulása után a kistapolcsányi kastély megerősítését vette tervbe s a vármegye segítségét kérte azzal, hogy "szükségnek idején lehetne Kgknek odavaló refugiuma is." A vármegye Kistapolcsánynak nagyobb erősséggé való fejlesztése ellen foglalt állást, mert a hrussói erdőket a lakosság biztos és elegendő menedékének találta.

Rákóczi Erzsébet 1668-ban feleségül ment gróf Erdődy Ádádmhoz, majd annak korai halála után gróf Erdődy Györgyhöz. Erzsébet asszony gyakori vendége volt II. Rákóczi Ferenc, sőt az első fia, Lipót György Kistapolcsányon született 1696. május 28-án. Rákóczi Erzsébet a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor horvátországi birtokaira menekült és ott is halt meg 1707-ben. Birtokait Rákóczi Juliannára és Ferencre hagyta.

Ocskay kurucai 1703 szept. 17-én csellel elfoglalták Lévát, majd innen kiindulva a kuruc csapatok Kistapolcsányt, Párkányt, Kékkőt, Szitnyát, Csábrágot is meghódoltatták. Kitapolcsány élélre Czeglédi István került. Ocskay októberben elvesztette Lévát, ennek hírére a kistapolcsányt őrző 72 hajdú megszökött. Bercsényi zólyomi győzelme után ismét kuruc kézre került a várkastély.

A vesztes nagyszombati csata után Rákóczi Ferenc azt írta az emlékirataiban, hogy a Lipótvárat ostromló táborból elmenekült gyalogságot Kistapolcsányban gyűjtötte össze.

1705 februárjában II. Rákóczi Ferenc a várkastélyból kelteztetett levelet ("Datum ex Castello Kis-Tapolcsán, die 13. Mensis February Anno 1705.")

1706-ban Rákóczi Ferenc a béketárgyalások alatt Nyitrán fogadta feleségét, majd a kistapolcsányi várkastélyba költöztek át.

1708-ban a vesztes trencsényi csata után Rákóczit Kistapolcsányba menekítette a környezete. Aug. 4-én itt jelentették neki az ezredesei, hogy a gyalogság szétoszlott. Bottyán is itt kereste fel a fejedelmet.

Nyitra eleste után Pálffy Ebergényivel és az áruló Ocskaival és mintegy 3000 emberrel saját birtokát, Bajmócot kívánta visszafoglalni a kurucuoktól. Előtte még az üresen hagyott kistapolcsányi várkastélyba és Hrussó várába őrséget helyezett. Heister utasította Steinville és Hartleben tábornokokat, hogy az alkalmas kastélyokba és várakba helyezzék el az embereiket télire. Ahol nem elég erős a kastély, ott sáncokkal erősítsék meg. Steinville Nagy-Ugrócz, Chinorán, Bán, Bossány, Tavarnok, Nagy-Tapolcsány (a vár), Radosnya, Szerdahely, Kovarcz, Ludány, Bodok, Appony, Pereszlény, Elefánt és Szalakúz erősségeiben helyezte el embereit. Erről Bottyán János Losocból 1708 nov. 6-án jelentést is írt Bercsényinek: "Postérungjáról penig az ellenségnek illyenképpen méltóztassék Nagyságod informáltatni: Szent-Kereszten, Zsarnóczán, Szent-Benedekben, Kis-Tapolcsánt inposterálta, s még mint gondolom, Russót; a Nyitra mentében penig Szalakúszt, Apont, Kovarczot, Szerdahelyt, Lefántot (Elefántot), Bossánt, Budánt s más kastélyokat is, valahol gondolta, hogy subsistálhat."

A szatmári béke után az emigrált II. Rákóczi Ferenc birtokait elkobozták. Kistapolcsányt már 1710-ben a Koháry család vásárolta meg, majd tőlük 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. Ő kezdte meg a romos várkastély felújítását.

1742-ben a kistapolcsányi uradalmat Keglevich Ádám vásárolta meg. Az ő fia, Keglevich János 1818-tól megkezdte a várkastély átépítését. A déli szárny helyén egy klasszicista stílusú kastélyt építtetett Alois Pichl tervei alapján. A kastély 1825-re készült el.

1890-ben Keglevich István eladta Kistapolcsányt Habsburg-Lotaringiai Károly Lajos főhercegnek, aki hét év elteltével továbbadta József főhercegnek. A kastély Trianonig a család birtokában maradt.

1923-tól 1950-ig a mindenkori csehszlovák elnök nyári rezidenciája volt. Jelenleg szállodaként és a klasszicista szárny múzeumként üzemel.