Magyarszecsőd

Fő építészeti formái alapján a magyarszecsődi templomot a délnyugat-dunántúli késő román téglatemplomok csoportjába sorolhatjuk. A homlokzatok képét az apszist és a hajót egyaránt tagoló, árkádos lizénasor határozza meg. (Pálóczi–Horváth András)

Az okleveles adatok szerint II. András 1205-ben a Rába melletti Szecsőd, más néven Lápsa birtokot ("...possesione Zecsod, alio nomine Lapsa vocatam in Comitetu Castriferrei iuxta fluuium Raba existentem...")  Csernök fia Istvánnak adományozta (* lehetséges hogy ez hamisítvány, de csak az adományozott terület mérete). Az ő leszármazottjai veszik fel a Szecsődi nevet.  Az adományozást követő nagyon rövid időn belül a 13. század első felében épült fel a község „Mindenszentek" tiszteletére szentelt egyháza (vannak források, amik ezt 1234-re teszik). Egy 1356-os oklevél szerint 1283-ban már állt a templom, melynek kegyurasága közös volt a Szecsődiek között. 1379-ben Szecsődi Mihály volt a plébános. A templom innentől eltűnik az okleveleből, legközelebb csak a 17. században tűnik fel, és ekkor már a reformátusoké volt.

Az 1698-as leírás bemutatja a templom akkori állapotát: "A templom a község közepén, nyílt és tágas helyen van, réges régen Isten dicsőségére és Mindenszentek tiszteletére a katolikusok építtették, keletelve van, tágas temető veszi körül a templomot. A temetőt részben árokkal, részben cövekelt, hasított deszkával kerítették, amely helyenként töredezett és nyitott, ezért ki és be átjárható. Maga a templom zsindellyel fedett, de a szentély fölött rongált, tornya nincs. Harangja van a templom melletti fából készült haranglábon, amelyet zsindely fed és itt szoktak harangozni. A templomnak deszkából készült és avult menynyezete van. Rácsosán elválasztott és kétrészes fa kórusa, kő szószéke, elég sok, de rendezetlen ülőpadja van. Padozata szinte semmi nincs, csupán a külső szint található meg egyenlőtlenül, mert az oda való temetkezés miatt nyitottá vált és elformátlanodott." 

1720-ban ismét a katolikusok használják, az újraszenteléskor kapja a Kisboldogasszony titulusát. Az 1756-os évben a vizitációs jegyzőkönyv megemlíti, hogy a szentélye boltozott, a többi része táblamennyezetes, fából készült a tornya, a szószék és a kórus. Megemlítik a szentély alatti kriptát is. 1780-ban jó állapotban áll a templom, belső festése 1777-ben fejeződött be. 1815-ben viszont már nagyon rossz állapotban volt a templom, a püspök a kegyúr Szecsődi családnak a Vallási alapból próbált meg forrást biztosítani a templom rendbetételére. Ebben az évben épült meg a sekrestye a szentély északi oldalán. 1831-ben még mindig a Szecsődi családé volt a kegyúri jog, akik megjavíttatták a mennyezetet, a templom külső és belső helyreállítása pedig folyamatban volt. A 19. század végén épült a nyugati oldalon a templomtorony. 1905-ben egy villámcsapás után kapta a torony a barokkos fedését.

A templom kegyura 1910-ben özv. Batthyány Béláné, aki a belsőt renováltatja, a régi táblamennyezet helyett egy koporsóboltozatos fa menynyezetet készíttet és kifesteti a templomot.

1969-ben kezdődött a templom műszaki felmérése és a falkutatása C. Harrach Erzsébet építészmérnök, a műemléki helyreállítás tervezőjének irányításával. Ekkor került elő a hajó déli falán a befalazott bélletes kapu, amely sárkányos oszlopfője alapján a jáki műhely köréhez kapcsolható, s a 13. század második harmadára keltezhető. A falkutatás a következőket állapította meg: "A hajó és a szentély körben lizénasorral tagolt fő falai középkoriak. A szentély keleti és déli oldalán egy-egy román kori résablak került elő. Megállapítást nyert, hogy a szentély eredetileg alacsonyabb volt, a régi tető hajlásszöge a keleti oromfalról leolvasható. A hajó déli ablakai jelenlegi formájukban ugyan nem román koriak, de ugyanitt voltak eredetileg is az ablakok, feltehetőleg a barokk korban vésték őket nagyobbakra. A hajó nyugati oromfalán a toronyban konzolcsonk vált láthatóvá, a fal keleti oldalán a padlástérben szintén vannak lefaragott falcsonkok. A hajó északkeleti és délkeleti sarkában egy-egy csúcsíves falfülkét tártak fel (az északi fülke szabálytalan íve miatt inkább parabolikusnak mondható), a déli fülkében egy kőkeretezésű körablak van. A diadalív északi oldalán a szentélyben pasztofóriumot bontottak ki. A protestáns korszakban történt munkálatokra utal az északi hajófalon előkerült XVII. századi festett felirat, fő helyen a tízparancsolat magyar nyelvű szövegével, ennek első összefüggő nagyobb részletét a szerző bontotta ki. A falképek teljes feltárása csak az ásatás után történt meg. " A helyreállítás közben a sekrestyét lebontották. 1971-ben tereprendezés során, a templomtól D-re mintegy 10 m-re téglafalra bukkantak, ez esetleg a templom kerítőfala lehetett (galéria).

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor