Várna Óvár

A Vág folyó kanyarjában, annak jobb partján egy 475 méter magas sziklacsúcson találhatók Várna Óvár várának romjai. A terület neve Varin volt, ennek a magyaros alakja a Várna. A közeli Sztecsény várának megépülése után Óvárként nevezték.

IV. Béla a területet Bana nembéli Mihály lovászmestertől elvette, és a Balassák ősei, Zólyomi Mikó, Detre és Mihály kapták meg tőle 1254 előtt azok árvai váráért. 1267 után ők, vagy utódaik építik a várat, amely vámszedő hely volt a Vágon átvezető gázló közelében. A 13. századi vár egy közel patkó alakú öregtoronyból és a szikla keleti végén a toronytól kb. 20 méterre egy palota(?) épületből állt, melyeket falakkal kötöttek össze.

A 13. század legvégén Csák Máté szerzi meg és haláláig, 1321-ik birtokolta. 1321. május 1-én I. Károly király  Byter fia Péter magister és Byter fia Miklós magister fia György apród kérésére és hű szolgálataikért a Zolyum és Hunth megyékben levő Keykku [Kékkő], Gyarmath [Balassagyarmat], Z[y]uchan [Szucsány], Warna, Budetyn [Budetin], Lytua [Zsolnalitva] és Hrychou [Hricsó] várakat, a Hunth megyei Hyduege birtokot tartozékaikkal, amelyek örökségképpen és szerzett javakként őket illetik, de a hűtlen trencséni Máté magister hatalmaskodva elfoglalta, nekik visszaadja.

1323-ban Doncs mester zólyomi és pataki ispán rokonaival birtokoat cserél: a Nógrád és Hont  megyei birtokaitaz Ipoly mentén Byther fia: Péter mesternek és testvére (fr. uterinus) Miklós mester fiának: Györgynek és örököseiknek adja, cserében megkapja tőlük Szucsán ("Scudchan") birtokot a kővárral és a várnai tartományt ("provinciam Warnensem") szintén a kővárral (galéria). A király még ebben az évben visszavette és királyi várként a besztercei ispánság alá helyezte, amely általában az országbírók honorbirtoka volt. 1323. április 8-án Köcski Sándor a comes de Warna címet viseli. 1338-ban Nagymartoni Pál országbíró várnai várnagya Ugali Ivánka fia Pál ítélőmester ("magistro Paulo filio comitis Iwanka de Vgal protonotario iudicis curie regie castellano de  Warna"). 1354-ben Drugeth Miklós országbíró honorbirtoka, 1362-ben Bebek Istváné. 1384-ben Pósafi Miklós és István sztrecsényi ispánok utasítják többek között Óvár ("Ovar") kapitányát.

1387-ben a lengyel Sędziwój (magyar oklevelekben Sandivog) lovag lett a várnagy talán 1406-ig. 1424. május 25-én Cillei Borbála királyné megkapta a trencsén megyei várakat, köztük Óvárt is ("...videlicet Trinchiniensi cum comitatu Trinchiniensi, necnon Zucchya, Orozlankw, Bistricia, Hrycchow, Strechen et Owar vocatis ac tenutis, possessionibus, villis et pertinentiis cuiusdam castri Bugyetin nuncupati nunc certis de causis in suis edificiis rupti..."). 1430-ban Cékei Márton a királyné óvári várnagya ("Martino de Czeke comiti et capitaneo nostro Trínchiniensi ac castellano castrorum nostrorum  Ztrechen et  Owar vocatorum"). 1434-ben Necpáli László a várnagy. Zsigmond király 1437-ben elfogatta feleségét és megfosztotta birtokaitól. 1439-től Óvár Erzsébet királyné birtoka Albert király adományából.

I. Ulászló király Sztrecsénnyel együtt zsoldos vezérének, Huchwald-i Jan Capek tapolcsányi kapitánynak zálogosította el. 1442-ben Szentmiklósi Pongrác váltotta magához, és Capek kötelezte magát, hogy átadja az elzálogosított Sztrecsény és Starigrod (Óvár) várakat, mihelyt a 6000 forintot neki visszafizetik. V. László király 1453-ban megerősítette Szentmiklósi Pongráczot a zálogjogában ("quod nos castra Strechen et Óvár vocata cum tricesima in Zolna exigi solita pro illis decem et octo millibus florenorum auri ... inscribimus tenenda possidenda pariter et habenda"). 1454 májusában a király jóváhagyásával Hunyadi János és Szentmiklósi Pongrácz szövetséget kötöttek. Hunyadi 4000 aranyért és más birtokokért cserével megkapta Óvár, Sztrecsény, Berencs és Zsolna várait. 1457. április 14-én Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály Szentmiklósi Pongráccal békét kötöttek Hunyadi Mátyás támogatásának érdekében, és visszaadták neki és családtadjainak Berencset, Zsolnát, Sztrecsényt és Óvárt. Szentmiklósi Pongrác tevékenyen részt vett Hunyadi Mátyás királlyá választásában. Mátyás 1462-ben ezek birtokában megerősítette a Szentmiklósiakat. 1471. augusztus 6-án a turóci konvent előtt néhai Szentmiklósi Pongrácz fia Venczel a trencsénmegyei Óvár várat 3000 arany forintért elzálogosítja nagybátyjának (patruus) Istvánnak. 1474-ben Mátyás király megparancsolta Kinizsi Pálnak, hogy Szentmiklósi Pongrácz Istvánt kivált Óvár birtokában védelmezze meg. 1475 márciusában a Pongráczok közötti zálogosítást Mátyás király megerősítette, a turóci konvent november 12-én Szentmiklósi Pongrácz Istvánt beiktatta Óvár zálogába. 1483-ban Majthei Jánosnét, Pongrácz István Margit nevű lányát beiktatták Óvár harmadába a király parancsára.

1525. november 11-én II. Lajos király Szentmiklósi Pongrácz Miklós ("Nikolay Pongracz de Zenthmyklos") kérésére az óvári váruradalom ("castri Owaar vocatum") falvainak adóját elengedi 6 évre, hogy abból építsék újjá a düledező várat (galéria). 

1532 és 1547 között a szomszédos Sztrecsény várának birtokosaival, a Kosztkákkal szabályos háborút vívtak a Pongráczok, akik meg akarták szerezni a várat. Oda-vissza ostromolták egymás várait, sikertelenül. 1547-ben végleg a Kosztkáké lett Sztrecsény.

A 16. században Óvár várhoz 13 falu tartozott: Alsózsitna, Bella, Huorki, Kotrcslucska, Krasznyan, Liszicza, Moys, Moyslucska, Nezbudlucska, Sznazsnicza, Sztrázsa, Várna és Zasztranje. 1548. július 13-én a Pongrácz család megosztozott a birtokain, I. István ágának a liptómegyei ősi birtokok jutottak, II. Jakab leszármazói a Trencsén megyei szerzett jószágokat kapták osztályrészül. Pongrácz I. Gáspár lett Óvár ura. A század közepén Pongrácz Dániel otthagyta a kényelmetlen várat és a Karasznyában épült kastélyába költözött.

1561-ben a Pongrácz család tagjai engedélyt kértek I. Ferdinándtól a rossz állapotban lévő Óvár lebontására és Várna (Varin) mellett egy modern vár építésére. Ez nem valósult meg, A várat kijavították és lakták; 1588-ban Pongrácz Frigyes élt a falai között. Főleg háborús időkben húzódtak a várba.

1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredett Thököly Imre nem volt hajlandó német csapatokat beengedni váraiba, és Árva várába zárkózott. November végén Ghillány királyi tanácsos és kamarás Árvámegye határozata alapján Nagyfaluból felhívta Óvár, Sztrecsény, Budetin, Lietava és (Vág)Beszterce várak urait és tisztjeit, hogy hadaikat mustrálják meg, Árvamegyében gyülekezzenek és ő felsége hadaival egyesülni ne késsenek, nehogy a késedelemből ő felsége ügyének kára származzék. Esterházy Pál felszólította Pongrácz Ferencet a császári sereghez való csatlakozásra, de az kelletlenül vette a parancsot: "...de hogy ily hirtelen Óvárhoz tartozandó jobbágysággal együtt determinált helre fegyveresen comparealhassak (megjelenhessek), kísznek, noha ex facto (tényleg) erüsen meg vagyon parancsolva, lehetetlennek látom ... ő felsége hadainak gyakortabbi fel s alá való járások miatt annira megnyomorodott Óvárhoz tartozandó szegínsíg, hogy nem hogy puskájok és egyíbfíle fegyverek volna, de evő kenyerek sem maradhatott tovább való táplálásokra." Pongrácz Árva ostromához nem ért oda, de december 20-a után Likava alá már igen.

1680-ban Pongrácz Ferenc a királypárti vármegye felkelő seregének volt kapitánya. Óvár várát Pongrácz Júlia férje, Labsánszky János őrizte a kurucok ellen, a közeli sztrecsényi őrség viszont titkon összejátszott a kurucokkal. Augusztus 31-én Labsánszky azt írta Pongrácznak, hogy előző nap Krasznára ment és ott találkozott az ifjabb Pongrácz Ferenccel, de 30 kuruc lovas rajtuk ütött és majdnem elfogták őket. 1683 júliusában viszont a Pongráczok és Labsánszky is átállt Thököly oldalára a megyei nemességgel együtt. A törökök Bécs alatti veresége után a megye még egy ideig Thököly pártján volt, de amikor a császári ezredek megjelentek Trencsén területén, átálltak a császári oldalra. November 25-kén Pongrácz Ferencz és sógora, id. Labsánszky János is oltalomlevelet nyert Lotharingiai Károly hercegtől.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után a Pongráczok meghódoltak a fejedelemnek, a család több tagja is a várban élt. 1707 őszén Ocskay megvizsgálta a Vág menti kis sziklavárakat és helyőrségeiket: Lednicet, Oroszlánkőt, Kasza várát, Vágbesztercét, Biccsét, Budetint, Lietavát és Óvárt. A várakat rossz állapotban és hiányos őrséggel találta, kivéve Óvárt, a Pongráczok lakhelyét. Esterházy Antal október elején Winkler Vilmos ezredest küldte Érsekújvárról 300 hajdúval és 8 tarackkal a várak megerősítésére. Bercsényi 1708 januárjában írta a fejedelemnek, hogy Winkler és Révay hajdúi a kis várakat megszállva tartják. 

1708 tavaszán De La Mothe francia tüzértiszt II. Rákóczi Ferenc felkésére megvizsgálta a várakat, így a Trencsén megyei kis sziklavárakat is. Jelentésében Óvárról ezt írta:  "E sziklavárból 30 gyalogos meggátolhatja az ellenség átvonulását a szoroson; de ágyúknak és bombáknak ellenállani nem alkalmas."

A trencséni vesztes csata után (1708. aug. 3.) a kurucok helyzete megrendült Trencsén megyében, a császáriak a megye nagyrészét megszállták. 1708 novemberétől Óvár várát zárolták Ebergényi László császári altábornagy seregei. Az óvári kuruc őrség Bálint János parancsnoksága alatt kitartott, sőt, a várból kitörve egy nagyobb labanc csapatot is megfutamított ("Óváriak, hallom, az ellenség portájábúl egynehányát elejtettek" - Bogády András levele nov. 20-án). November 26-án írta Babócsay Rózsahegyről: "Még Trencsén-vármegyében Letava várában, Óvárban, Vág-Beszterczén és Ledniczén is benn vannak (a mieink) és eddig szépen correspondeáltak Vinkler urammal, és actu is ki s be járnak hozzája, jóllehet igen emlegetik az succursust. Magam is írtam nekiek, és pénzt, dohánt is küldöttünk be". Egy december 7-i jelentés szerint akkor már csak Lietava és Óvár volt kuruc kézen. December végén Lietava megvétele után Ebergényi felszólította Bálint Jánost a vár feladására: "Én hivatalom ellen Kglmednek már jelentettem: adná föl Óvárát, tudván, se fizetése, se segítsége nem érkezhetik, s ollyan gaz várért nem is méltó küldeni...". Bálint elküldte a levelet Bercsényiéknek és kitartott, erre Ebergényi lövetni kezdte a várat. Mivel segítség nem érkezett, december hónap utolsó napjaiban az őrség megadta magát. Sréter János tüzérdandárnok Eperjesről 1709. jan. 10-én Rákóczihoz írott levelében jelenti a várak elestét: "Az minemő váraink voltának Trencsín-vármegyében, ú. m. Lednicze, Besztercze, Budatín, Letava és Óvár, már egészlen az ellenség kezibe estenek." A császár elkobozta a várat a Pongráczoktól, majd a szatmári béke (1711) után visszakapták.

A várat a Pongráczok a 18. század közepén elhagyták, de még egy ideig kis létszámú őrség lakta. Végül a várat teljesen kiürítették és megindult a pusztulása. Mednyánszky Alajos 1825-ben látogatta meg a vár romjait: "Még száz esztendővel  ezelőtt is lakott a várhoz tartozó birtokok urainak közös költségén egy várnagy néhány hajdúval e magasan fekvő sziklafészekben, de a hanyagság utóbb jelenlegi szomorú állapotába juttatta a helyet." 1905-ben Divald Kornél írt a várról: "Óvár. A Vág jobb partján, a víz fölött, kiugró sziklafokra vezető hegy gerincén, egykor kétfelől épületekkel szegélyezett huszárvár, a hegy fokán hosszan elnyúló fellegvár, két sorban négyszögletes helyiségekkel, hengeres öregtoronnyal s nyugat felé kiugró hengeres bástya toronnyal."

A 2017-ben alakult civil castrum Warna egyesület évek óta dolgozik a vár állagvédelmén, megmentésén.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor