Az Árpád-kori Zala megye területén lévő pálos kolostorok kivétel nélkül a veszprémi püspökség fennhatósága alá tartoztak. A pálosok korai kolostorai kisnemesi vagy szegényebb nemzetségek, illetve nagyobb nemzetségek szerényebb jogállású oldalágainak alapításai voltak. Az első remetekolostorok ezek területein jöttek létre: Kőkút (Salföld) valószínűleg az Atyusz nemzetség Saul ágából származó Kőkúti család alapítása, Badacsony kolostora a Lád nemzetség valamely oldalágának birtokán keletkezhetett, Elek és Örményes vidékén pedig a 13. században a Türje nemzetség családjai a birtokosok, bár itt konkrét donátor nemzetségről nincsenek adatok.
A Vázsonyi-Séd melletti Tálod települést először 1171-ben említi oklevél, a települést Pulával együtt, amelynek a határában a kolostor épült - a korai időktől fogva a Rátót nemzetség birtokolta.
A 13. század végén alapított Szent Erzsébet kolostort 1324-ben említi először oklevél, melyben a Rátót nembéli Gyulaffy családból származó Keszi Lőrinc fiai, János és László mesterek újabb adományt adtak családi kolostoruknak ("...ecclesiam sub honore omnipotentis Dei et beate Elizabeth patrone nostre in territorio possessionis ipsorum Thalad vocate in comitatu Zaladiensi existentis, pro oratorio et speciali habitacione religiosorum fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite ordinis sancti Augustini constructam, "). Rokonaik beleegyezésével atyjuk a kolostornak adta Thalad nevű birtokát azzal a feltétellel, hogy 86 évig még ők használják. 1369-ben „Tristianus fráter generalis" kieszközölte, hogy a király átírassa a kolostor alapítólevelét. A Gyulaffyak 1324-es adományát 1373-ban I. Lajos király megerősítette. 8-10 szerzetes élhetett a falai között.
1474-ben még biztosan vannak pálosok a kolostorban, de 1480 körül elhagyták a kolostort, mert a Gyulaffyak ekkor ferences obszervánsokat hívtak a helyükre. A pálosok valószínűleg a közeli Kinizsi Pál által alapított nagyvázsonyi pálos kolostorba költöztek át (dokumentum nincs róla).
1535-ben még 15 ferences tartózkodott a falai között. A kolostor kegyuraságát birtokló Gyulaffy családba benősült Choron András 1542-ben szerzi meg Pulát, és 1543-ban a kolostor feletti kegyuraságot is. Székesfehérvár eleste után Choron a kolostor felszereléseinek értékesebb darabjait magához vette. Mikor 1552-ben Veszprémet elfoglalta a budai pasa, a kolostort a nagyvázsonyival együtt a végváriak felrobbantották, nehogy a törökök használni tudják ("...amikor Veszprémet a török megvette, úgy pusztult el az urak reá jöttek és porral hányattatták az clastromot ... a tálodival és a városlödivel együtt ... félvén attól, hogy a török beléjek száll..."). A 18. században az omladékait az esterházyak uradalmi épületeinél használták fel. A 19. századi rajzokon még több álló falszakaszát lehet látni.
Alaprajza szerint a kolostor nagyjából négyzetes formában épült, mintegy 36 x 32 méteres területen állt. A 2018-as kutatás szerit valószínűleg poligonális szentélye volt a kb. 25 méter hosszú. A kolostorhoz tartozott még egy kőfallal körülvett vízgyűjtő medence. A medence a kőfallal körülvett kolostorudvar északnyugati sarkában állt, közel a kolostor a három épületszárnyának maradványaihoz.
Cikk szerzője: Szöllősi Gábor
Források: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében1. A tálodi pálos kolostor; Rainer Pál: Ádám Iván veszprémi kanonok pálos kolostorokról készült rajzai a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (Veszprém, 2016); Papp Attila: A tálodi Szent Erzsébet kolostor – A 2018-as kutatás előzményei és eredményei;
A térképen jelzett ponton a Veszprém-Tapolca főút mellett lehet parkolni. Onnan a földúton lehet megközelíteni a romokat.
Szélesség: N - 46°58'45.7"
Hosszúság: E - 17°39'40.0"
