Maconka Szent István király templom

Maconka kis dombon álló,  egyenes szentélyzáródással és a négyzetes hajóval épült templomát  valószínűleg a Veréb családból származó Maconka család építette a 13. században. 1274-ben IV. László oklevelében olvasható egy bizonyos Maconka fiaiank neve: "comes Blasius et Johannes filii Machunka". 1295-ben ismét említik őket, mint a Veréb családból származókat: "Johannes filius Machunka(e) de Veréb".  A 14. század végén a Turóc megyei Necpáli György volt a falu birtokosa, aki 1396-ban elcserélte Maconkát a Rátót nembéli Ilsvai Lesták nádor Turóc-Zsámbokrét birtokával. Közvetlenül ezután kerülhetett sor a templom megújítására, a mai keresztboltozat építésére a szentélyben, a csúcsíves diadalív kialakítására és az egész templom új kifestésére. A maconkai faliképek sok rokon vonást mutatnak az 1400 körül készült gömöri falképekkel. Feltehetőleg Ilsvai nádor és családja jelenik meg a szentély donátorábrázolásain.

A templom a török időkben leégett,  1684-ben mint beomlott fedelű épületet említi az egyházmegyei összeírás. A barokk renováláskor felhasználták, más helyre illesztették a középkori faragott kőtöredékeket. Új bejáratot nyitottak a nyugati falon, s ekkor kaphatta deszkából ácsolt, aprócska huszártornyát. 1746-ban jó állapotúnak írták le, 1811-ben fa haranglábban 3 harangja volt. 1836-ban tűz pusztította el kazettás famennyezetét. Újabb javítására 1945-ben, végül az 1970-es években került sor, ekkor restaurálták a falképeit. 2007. október 07-én került a maconkai  templomba Szent István ereklyéje (galéria). 2022-ben felújították a templomot, mely során helyreállították a déli kaput, amely az eredeti bejárat volt a középkorban is.

A falképek:

"Figurális ábrázolások csak a szentély keleti főfalán és a diadalíven maradtak fenn. A templomba belépőt ma is meglepi a diadalív nyílásában feltáruló szentélyfal monumentális festészeti dísze. Az oltár mögött, a fal függőleges tengelyében a mély rézsüs, keskeny ablaknyílást geometrikus díszítő festés emeli ki. Az egymáshoz, simuló rombuszok piros-fehér-kék-fehér vízszintes sávjai optikai hatásukkal, a hajtogatott szalagdísz illúziójával, tekintetünket a falsík fókuszába, az ablakhoz vonja, amelyen át a Nap, Isten fénye beragyogja a templom terét. Ez a geometrikus díszítés keretezi az ablak alatt, ugyancsak a fal tengelyében, vörös háttér előtt megjelenő három koncentrikus kört, fehér, kék, sárga szinezéssel, amely a Szentháromság, a Világmindenség végtelenségére utal. E nonfiguratív festés felett, éppen az ablak felett jelenik meg a Vir dolorum kiemelt ábrázolása. A Fájdalmak Fér fia szembefordulva áll a fehér szegélyű vörös szarkofágban, karját a sebhelyes kézfejjel dereka előtt keresztbe teszi, amelyet balról Mária és jobbról János apostol a könyöknél nagy gyöngédséggel érint. Az édesanya teljesen odasimul halott Fiához, az arcok összeérnek. A legmélyebb emberi fájdalom megrendítő erejű kifejezése ez a kép. A szinek, Mária köpenyének mély kékje, és János piros ruhája, amely Jézus vérző halott testét keretezi a világos kék háttér előtt, a mai lepusztult, töredékes állapotában is jelzik a festői igényességet. 
A sírláda előtt, annak két szélétől, perspektivikus rövidülésben festett kazettás konzolsor növeli a kompozíció mély terének illúzióját, és egyben a Vir dolorum két oldalán térdelő, oldalnézetben ábrázolt, imádkozó donátor családot emeli ki. A jobb oldalt, fehér lovagi ruhában térdelő két férfi, feltehetően, az apát és a fiút, vagyis magát Ilsvai Leszták nádort és fiát ábrázolja. A jobboldali alakok már csak foltokban látszanak, itt az anya és lánya kaphatott helyet. 
A donátor család ábrázolása alatt, az ablak két oldalán, a Köpenyes Mária és Szt. András, Szt. Bertalan apostolok ünnepélyes, monumentális alakja jelenik meg. A Köpenyes Mária, a Mater omnium, derékban összefogott, hosszú, fehér ruhát visel. Mária méltóságát az egyenes vonalú, függőleges redők párhuzamos sávjai fokozzák. Nagy, bő - eredetileg kék, ma már vörösre égett - köpenyegét karjával szélesre tárja, és betakarja a nála oltalmat keresőket. Kétoldalt három-három egymás felett bemutatott csoport térdelve, imára kulcsolt kézzel fordul Máriához: balra a férfiak, jobbra a nők. Legfelül, Mária keze alatt a szerzetesek, élükön az apáttal, illetve az apátnővel, alattuk a világiak jelennek meg, míg az előtérben, Mária lábánál, egy család könyörög. Balról a sötét ruhás férfiben és a mögötte lévő világos ruhás ifjúban, úgy véljük, Ilsvai nádort kell látnunk, míg jobbra feleségét a két lánnyal. Az arcok figyelő, élénk tekintete és a kissé nyitott száj már a korareneszánsz felfogására utal. A Pestbelvárosi templom XV. sz. eleji Kálvária-freskó nőalakjainak vidékiesebb testvérei állnak itt előttünk (Budapest Történeti Múzeum). A köpenyes Mária, a Madonna della Misericordia gondolata a cisztercita rend révén a XIV- XV századi európai művészet kedvelt témája. Hazai falfestészetünkben a töredékes emlékanyag tanúsága szerint is igen fontos helyet kapott. A Maconkától északra fekvő, közeli Gömör több templomában a diadalív bal oldalán jelenik meg (Karaszkó, Rákos) és a Kárpátalján Gerényben. Rimabányán a hajó, Sorokpolányban a torony külső déli falán, Vizsolyban a hajó északi falán, Kőszegen a déli hajóban, de ugyancsak kiemelt helyen. De a szentély főfalán, egyedül Maconkán találjuk. Ennek magyarázatát a közeli, pásztói ciszterek és a verebélyi pálosok nagy Mária tisztelete adja. 
A Maconkai szentély oldalfalain az apostolok álló alakos ábrázolása vette közre a Köpenyes Máriát. Ezek közül csak Szt. András és Szt. Bertalan látható a keleti fal jobb oldalán. A déli és az északi falon csak néhány ruharedő és az alóluk kivillanó lábfej utal a négy-négy apostolra. A hiányzó két apostol, akik elvangélisták is voltak, Máté és János, az ismert gömöri templom dekorációkhoz hasonlóan, a boltozat cikkelyeiben kaptak helyet. András és Bertalan méltóságteljes alakja teljesen betölti a képmezőt, a többi ábrázoláshoz hasonlóan. A hosszú fehér, illetve piros ruha felett bő redőzetű köpenyt viselnek. Baljukban vaskos, csattal zárt könyvet, a Szentírást tartják, amely küldetésükre utal, míg jobbjukban vértanuságuk eszközét, az X-alakú keresztet és a nagy kést. Tekintetük komoly, elgondolkodó. Kissé egymás felé fordulnak. Kék háttér előtt állnak és a mély szintérre utaló vörös horizont előtt. 
A szentélyben dolgozó vérbeli freskó-festő festhette ki a diadalívet és a hajót is ugyancsak a XV. sz. elején, de ebből ma már csak a diadalív bal oldalán lévő, ikonográfiailag még meg nem határozott, szarkofágban fekvő, véres arcú szent látható. Felette, a szent püspök és egy alig látható szent álló alakja, ugyancsak jeles mester műve az előző századból, a XIV. sz. közepéről.
A maconkai szentély freskói a török kor, majd a későbbi évszázadok során igen megrongálódtak, így eredeti színvonalukra ma már csak következtetni tudunk. Mesterük szűknek érezte a templom kis terét, ezért a geometrikus díszítőfestés színezésének optikai hatását is felhasználta a figurális kompozíciók térbeli elrendezése mellett a térillúzió növelésére. Az ábrázolások festői előadása, monumentalitása Zsigmond budai festő műhelyéből kisugrázó udvari művészet jeles vidéki emléke. Jolsvai nádor mecénásságát őrzik a Jolsva közeli Süvete, Hizsnyó, továbbá Kiete és Etrefalva egykorú freskó-ciklusai is." - Dr.Prokopp Mária

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor