Mátraszőlős Kisvár

Mátraszőlős neve "terre Zeleus" formában 1265-ben, István ifjabb király  Ágas várát és a Pásztói monostor kegyúri jogát  Domokos fia Istvánnak adományozó oklevelében tűnik fel. Lehetséges, hogy ekkor már a Kacsics-nemzetség birtokában volt. 

Az erősség első említését az egri püspöknek egy 1290-ben kelt oklevélből ismerjük (galéria), amely szerint azt megelőzően a Rátót nembéli Lesták és Olivér fiai a Kacsicsokra törve azok Zeulus nevű castrumát – két másik, máig nem azonosított castellumal együtt – számos embert megölve elpusztították, majd a felek Aba Amadé nádor közvetítésével kiegyeztek, és a támadók ezt követően vállalták a várak újjáépítését. Egy 1291. évi,  hamisnak tartott oklevél szerint a vár ekkor Márkus fia (Nagy) Batiz ispán birtokában volt. Az oklevél szerint ő az erősséget IV. László királytól kapta, s ekkor sógorainak, Kacsics nembéli Simon fiainak, Miklósnak és Simonnak adta át. 1300-ban arról is értesülünk, hogy korábban a Kökényes-Rénold nembéli Kilián fia Kilián elfoglalta Zeuolos várát, elvitte az ott talált javakat és okleveleket és fogságba ejtette Batiz fia Miklós rokonát, Jánost. Az erősségről ezt követően azonban már nem esik szó, a település a következő évszázadokban az utóbb említett Simon fia Miklós Illés nevű gyermekétől leszármazó család birtokában volt, akik – bizonyára egy itt, közelebbről ismeretlen helyen álló udvarházukban lakva – a 14. század közepétől „Szőlősieknek” nevezték magukat.

"1988-ban Simon Zoltán egy kutatóárokrendszerrel nagyrészt feltárta a dombplató területét, meghatározva az itt állt 9,5×6,8 m-es külső méretű, 95-100 cm falvastagságú épület kőfalainak csekély, alig 20-25 cm magas maradványait. Ennek délkeleti oldalán egy habarcspadló alkotta felületet figyelt meg, de külső erődítés nyomait nem találta. ... Az eddigi ismereteink – főként az egységes leletanyag – alapján a kisméretű erősség viszonylag rövid ideig állhatott fenn, építését feltárója 1265 utánra valószínűsíti. Az épület csekély falvastagsága, sekély alapozása nem utal egy kifejezett toronyra, s az esetleges fából épített felső szintekre utaló jelenségeket sem lehetett megfigyelni – a belső vékony égésrétege a fafödém pusztulásával hozható kapcsolatba. Nem lehetett egyértelműen értelmezni az épület keleti belső sarkában feltárt, csupán 1,65×1,25 m belső méretű, kifelé egy 65 cm széles, kőkerettel ellátott nyílással rendelkező vékonyfalú építményt – az ásató egy bejárati funkciót tart a legvalószínűbbnek. A délkeleti oldalon valószínűsített toldalékról biztosabb megállapításokat nem lehetett tenni, s végül a feltételezhető erózió miatt az sem állítható, hogy a földműveken kívül nem számolhatunk külső palánkkal vagy paliszáddal." (Nógrád megye várai az őskortól a kuruc korig)

A várhely 2025-ben történt bejárása során annak területe teljesen elvadult, semmi nem látható a növényzet miatt.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor