Hof am Leithaberge - Turmhof vára

Hof  (ma Hof am Leithaberge) település ("villam quandam nomine Chof in Comitatu Musuniensi sitam") első említése II. András 1208-as okleveléből ismert, amikor a király Potho mosoni ispánnak ("Pothoni Comiti Musuniensi") adományozta a közeli Mannersdorffal. 1233-ban kifosztották a két falut, a tettes pénzbeli büntetését Dénes nádor rendelte el. A két település közötti hegytetőn épült fel Élesszeg / Scarfeneck vára a 14. század végén.

1390. április 24-én Zsigmond király felhatalmazza Scharfenek-i Frigyest, hogy a neki és testvérének, Hermannak adományozott Köchee [Köpcse] várat és tartozékait: Koche, Pawmen más néven Kewrtweles, Menesdorf másként Menhart és Hof falvakat bárkinek eladhassa vagy elzálogosíthassa, kiköti azonban, hogy a vár és tartozékai de regno nostro Hungarie ac sacra corona per huiusmodi vendiiionem aut obligationem nem idegeníthetők el. 

Egyes vélemények szerint Hoff település szélén álló Turmhof várát a 13. században építették, de ennek az okleveles adatok és a vár jellege is ellentmond. Az lehetséges, hogy egy udvarház állt a helyén.

1451-ben az országbíró ítélete alapján a budai káptalan emberei kiszálltak a Moson megyei Óvár várához, Vöröskő várához és Sarfnyk várához és Monesthorff városhoz meg Hoff, Aw birtokokhoz és a Samaria városban lévő 12 sessiohoz Sopron megyében, mint Sarfnyk vár tartozékaihoz. A várak és tartozékaik tulajdon jogába bevezették Monyorokerek-i Elderboh Pertholdust és Zeech-i Miklós fia Miklóst, a Szentgyörgyi és Bazini grófok ellenében. Ebben az oklevélben is csak birtokként szerepel Hof. 

A terület Scharfeneck várával többször gazdát cserélt a 15. század közepétől, 1517. nov. 4-én Christoph von Zinzendorf kapta zálogba Kismarton és Scharfeneck uradalmakat,  az osztrák források ekkor Sopron megyéhez tartozónak írták.  Ez után került végleg Ausztriához.

A törökök 1529-ben Bécs ostromakor felégették a vidéket, az elhurcolt lakosság helyére horvátokat telepítettek. 1590-től több ízben Spitzhof vagy Thurnhof néven emlegetik. Ekkor Christoph Aichinger birtokában áll, ő hozzá kötik az udvarház várrá történő átépítését.

1635-re az erődített rezidencia az uralkodó ellenőrzése alatt állt, általában a határőrség érdemes tisztjei kapták, mint például Georg Radimilowitsch kapitány 1642-ben és Johann Gussenitsch ezredes 1650-ben. A Cavriani grófok 1658-ban követték őket. 1748-ban Thurnhof birtokosa Charlotte (Maria Karoline) Fuchs grófnő, Mária Terézia császárné és gyermekei nevelőnője volt. Ő volt az egyetlen nem Habsburg, akit a bécsi császári kriptában temettek el. A birtokot eladta Lotharingiai Ferencnek,  Mária Terézia férjének. Állami tulajdonba került, de hamarosan elhanyagolták, és 1837-re romos állapotba került, amit egy 1840-es térképen már ábrázoltak (galéria). Később a romos épület magántulajdonba adták.  A 20. század utolsó negyedében olyan mértékben restaurálták, hogy részben ismét lakható lett. Jelenleg is magántulajdonban van, nem látogatható.

A festői rom a falu keleti szélén, enyhe emelkedőn áll. A közel négyzet alakú építményt három sarkán – délnyugaton, északnyugaton és északkeleten – masszív, kerek, oldalsó tornyok erősítik meg, a negyedik saroktornyát a 19. század elején lebontották. A  várkapu és a hozzá tartozó gyalogoskapu a nyugati oldalon található. A kapu feletti fülkében egy Mária-szobor áll, amely 1665-ből származik.  A nagyrészt csupasz terméskőfalakban még mindig látható számos nyílrésű és kulcslyuk alakú lőrés. Néhány ablak 16. századi letört kőkerettel rendelkezik. Az északnyugati torony közelében egy sekély, konzolokra támaszkodó ablak nyúlik ki a bejárati homlokzat felső szintjéről. Ez arra utal, hogy egykor a lakóhelyiségek mögötte helyezkedtek el. Az egyébként nagyrészt romos komplexum ezen része ma is lakott.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor