Csák

A Temes vármegyei Csák (románul Ciacova, németül Tschakowa) téglatrornya a 13. század végén / 14. század elején épülhetett királyi várként. A település 1332-1337 között a pápai tizedjegyzékekben Chak, Chaac, Chag formákban szerepelt. A vár a Temes holtágának partján fekszik.  A ma is álló tégla lakótornyát a kutatók a 13. század végére, a 14. század elejére keltezték, s ehhez legfontosabb érv az ablakok félköríves záródása volt.

Csákot Luxemburgi Zsigmond (Zsidói) Csáky Miklósnak és Györgynek adta valószínűleg 1394-ben, de már a következő évben visszacserélte: 1395. február 14-én a (Zsidói)  Csáky Miklós temesi ispánnak és fiainak adja érdemeikért, valamint a temesmegyei Csák várért ("castro similiter Chaak appellato in comitatu Themesiensi"),  Csőze birtokért, a krassómegyei Kövesd várért s a hozzátartozó vasbányákért a biharmegyei Adorján várat ("castrum nostrum regale Adrian"). 1395 szeptember 29-én törökök támadták meg a várat, de Marcali Miklós temesi főispán megverte a betörő török csapatot.

A király 1401. február 14.-én Csákot és Csőzét  ("...necnon Chaak predictam et Chewze appellatas in Themesiensi comitatibus...") ismét átadta Csáky István fiainak.  1421. június 8-án Csáky Miklós és György felosztották egymás között a birtokokat, köztük Csák várát ("item castrum ipsorum Chaak commune et oppidum sub eodem castro similiter Chaak vocatum et possessionem Cheuze in Themesiensi,").  Az oklevél szerint a vár alatti település ekkor már városias és vámszedő hely volt. 1426-ban, Csáky Miklós halála után, fiai: László, Bihar- és Szolnok vármegyék főispánja, valamint Mihály, közösen birták a várat. Miklós ágának 1437-ben történt magvaszakadtával, a vár fivére György, visegrádi várnagy és székely ispán fiára Ferencre szállott. Csáky Ferenc 1463-ban  a várat vizesárokkal és palánkkal erősítette meg. 1468-ban bekövetkezett halála után fiai, Benedek és Mihály örökölték. Benedek 1494-ben, Mihály 1511-ben halt meg.

Csák / Csákova Szokolli (Szokollu) Mehmed ruméliai beglerbég 1551-es Temesvár elleni hadjáratakor került török kézre. Malkovics pasa 1551. szeptember 18-án harc nélkül jutott a vár birtokába, állítólag a rác lakosság árulása miatt. Csákova náhijeszékhely lett. A török őrséget tartott a várban, de a hiányos zsoldlisták miatt nem lehet tudni a tényleges létszámukat.

1603 áprilisának második felében Ahmed belgrádi fődefterdár levele szerint Belgrádból két ágyú küldetett el Hadzsi kethüdával, aki a Csákova [Csák] nevű helyen találkozott Bektás pasával és a török által támogatott Székely Mózessel, s elvitte önállóságról szóló levelét.

A 14. században beköltözködő szerb menekülők a helység nevét Csákovára változtatták. A Kirimi Ibrahim-féle 1605-1606. évi földleírásban Ruméliához tartozó hódoltsági városként és kerületi központként szerepel. A törökök a vár és a régi magyar helység között török várost építettek, melynek vásártere a mai főtér helyén volt.

Az 1660-as évek elején Evlia Cselebi török utazó Sakova-ként említette meg, de leírást nem közölt a várról.

Savoyai Jenő zentai győzelmének hírére (1697. szeptember 11.) a törökök kivonultak Csák várából. Az 1699. január 26-án megkötött karlócai békekötés után Rami basa, az új nagyvezér, románokat telepített Csákra, de a békekötés értelmében a várat le kellett rombolni. A császári hadvezetés 1701-ben gróf Luigi Marsigli hadmérnököt bízta meg a török kézen lévő vár lerombolásával, de ő elhárította magától ezt a megbízást. Végül 1701 nyarán és őszén gróf Wolf Oettingen vezetésével bontották el a várat, de a lakótornyot meghagyták. 1716. augusztusában a törökök végleg kivonultak a városból. A törökök kiűzetése után, 1722-ben, a temesvári kormányszék benépesítése iránt intézkedett. Még ebben az évben főleg német származású iparosok telepedtek ide, de voltak a betelepülők között magyarok is. 1724-ben Crausen János kamarai főtiszttartó 30-40 svábföldi családot hívott a településre. 1733 után olaszok is érkeztek, akiket Mercy tábornok hivott be. 

1738-ban a kitört Habsburg-török háborúban Hadzsi Mohammed vidini pasa átkelt a Dunán ésPancsova eleste után, szeptember havában Csákot is elfoglalta, hol a törökök két hónapon át tanyáztak. A törökök Fehértemplomot, Versecet, Csákovát, a szentgyörgyi szerzetes zárdát Denta mellett kifosztották és felégették.

1743-ban báró Engelshofen a Bánságban laktanyákat építtetett a gyalogság és lovasság számára Csákon (Csakován), Lugoson, Karánsebesen, Ujpécsen, Versecen, Pancsován. Mediádián, Nagybecskereken, Fehértemplomban és Újaradon. Csákon a régi vár területén épült fel a laktanya. A napóleoni háborúk alatt Csákon több mint 2000 francia hadifoglyot tartottak fogva.

A tornyot 1962-63-ban restaurálták. Csákova város védőtornyának (kulájának) helyreállítása és népszerűsítése című projekt a 2014–2020-as Regio–POR és a 2021–2027-es Nyugati Regionális Program keretében valósult meg. 2025. november 10-én nyitották meg a teljesen felújított tornyot. 

A torony leírása: "A torony viszonylag ép állapotban maradt meg. Négyszögletes építmény, magassága 24 m. Földszintből és három emeletből áll, tetején védőfolyosó húzódott. Sarkain támpillérek helyezkednek, amelyek rizalitba torkollnak. A földszint alatt egy további pinceszint is volt, ahova falba vájt lépcső vezetett. Hasonló lépcső vezetett az emeletre is. Egyedül a földszintet boltozták, az emeleti szintek deszkafödémmel rendelkeztek. Bejárata a földszinten volt, ablakainak száma és mérete a szintek magasságával állt összefüggésben." - Lupescu Radu (Castrum Bene)

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor