Margitszigeti domonkos apácakolostor

"A Budapest-margitszigeti domonkos apácakolostor a középkori Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű egyházi épületegyüttese volt. A különböző rendeltetésű, központi épületszárnyak egy, megközelítőleg 120 x 110 m alapterületű, várszerű építményt alkottak, amelyet gazdasági udvarok és kertek fogtak közre."

A Margit-szigetet eredetileg Nyulak szigetének  ("Insula Leporum") hívták, majd 1318-tól Boldog Margit szigetnek is nevezték. A 18. század közepétől a Palatinus-sziget, majd magyarosan a Nádor-sziget is használatban volt, mivel tulajdonosa a nádor volt. Eredetileg három szigetből állt, a mostaninak a déli csúcsánál elhelyezkedő Festő-szigetből, és az északi csúcsnál lévő Fürdő-szigetből. A 20. század elejére a Fürdő-szigetet elkotorták, a Festő-szigetet pedig a fő sziget feltöltésével hozzákapcsolták a fő szigethez.

A sziget a 13. század közepéig Óbudához tartozó királyi birtok, a királyi család kedvelt pihenőhelye és vadászterülete volt és királyi udvarház is állt a szigeten valószínűleg már Imre király (1195-1205) óta.  A középkorban a sziget északi csúcsán az esztergomi érsek vára állt, mely a 13-14. században már romos volt, később már nem is szólnak róla a történeti források. A sziget másik végén, a DK-i oldalon a római erőd alapjaira épült johannita lovagok vára helyezkedett el, melynek maradványai a 19-20. századi vendéglő építkezései közben pusztultak el.

1243-ban IV. Béla király hosszabb időt töltött a szigeten, az oklevél szerint a premontrei kolostor közelében álló királynéi udvarházban lakott. Itt tervezte el a király az óbudai és a pesti népek feltelepítését a budai Várhegyre, itt foglalták írásba az új város felépítését elindító intézkedéseit. Ez a középkor végéig fennálló épületegyüttes a mostani kolostorrom szentélyétől ÉK-re helyezkedett el. A  régészeti feltárások szerint IV. Béla jelentősen átépítette és meg is erődíttette az udvarházat az 1241 előtti épület felhasználásával.  Az új udvarhely egy É-D-i irányban 55-60 méter hosszú és 25-30 méter széles, szabályos téglalap alakú területet foglalt el,  és derékszöget bezáró épületszárnyakból állt.A  palota ÉK-i sarkán egy vastag falú torony állt. Az udvarházat erős kőfallal erődítették meg.  Az épületegyüttes nem lett teljesen feltárva, jelenős részei a Duna parton lévő gát alatt vannak.  Az ásató régész szerint szabályos alaprajzú, egységes terv szerinti épület volt, külső megjelenésében is méltó párja lehetett az óbudai várnak. A királyi kastély É-i épületszárnya a középkor végére teljesen összeépült a templom szentélyének az északi oldalával, és a földszinten összesen 6 helyiség volt benne.

A13. század második feléből fennmaradt történeti adatok a királyi család gyakori látogatásairól tudósítanak, előfordult, hogy egy-egy királyi családtag hosszabb időt töltött az udvarházban. Tragédia is történt a falai között: 1272 novemberébe itt ölte meg Héder nembéli Kőszegi Henrik és legalább kettő tettestársa IV. Béla unokáját, Béla macsói herceget. A herceg összekaszabolt testét a kolostorban temették el. Csontváza 1915-ben került elő a sekrestyéből, az ELTE kutatói a közelmúltban összesen 26 darab, a herceg halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg a csontjain.

A margitszigeti domonkos Szűz Mária apácakolostort IV. Béla Margit leánya számára, valószínűleg az 1246-os év után kezdte el építtetni. Margit, aki hároméves korától a veszprémi Szent Katalin kolostorban nevelkedett, 17 társával 1252-ben költözött be az akkor még nem teljesen felépült kolostorba. Az építkezés befejezését IV. Béla 1255-ös adományozó levele bizonyítja. Ennek a korai kolostortemplomnak egyenes záródású, két boltszakaszos osztású szentélye volt,  a hajót famennyezete fedte. Az apácakolostorokra jellemzően az apácakórus itt is a hajó nyugati végében helyezték el, a 13. században lapos famennyezettel. Ez egy 30 m hosszú és 12 m széles teret foglalt el, amely keleti oldalán fallal volt lezárva. A falban a templomhajó felé ablakok voltak.  A kőfaragványok elemzése szerint a budai Nagyboldogasszony templomon, a budavári Szent Miklós domonkos kolostoron és a margitszigeti apácakolostoron is ugyanazok a mesterek dolgoztak.  A kolostorépület a domonkosépítési szabályzat szerint épült, annak kötelező egyszerűségével, ami az egyes helyiségek limitált magasságában, a boltozat ritka alkalmazásában mutatkozott meg. A 13. század második felében készült el a kolostornégyszögtől nyugatra álló kápolna. A kolostornégyszögön kívül épült fel a kórház, a szolgálólányok udvara és a vendégház. Az 1241 előtti udvarhelyen a királyi ház közelében egy templom állt, déli hajófalának nagy részét beépítették az apácakolostor templomába.

1257-ben a pápa a kolostort kivette az esztergomi érsek joghatósága alól és közvetlenül az apostoli szék tulajdonába fogadta. Ez a legnagyobb egyházi kiváltságot jelentette. 1259-ben a pápa Laszkarisz Mária királyné kérésére engedélyezte, hogy a nővérek közelébe domonkos férfi konventet alapítson az apácák lelki gondozásának biztosítására. Margit 1271-ben hunyt el, több kortárs vallomása szerint a királyleányt a kolostortemplom szentélyében a Nagyboldogasszony-oltár előtt temették el. 1272-ben súlyos vörösmárvány lapot helyeztek a falazott sír fölé, Péter és Albert lombard szobrászok alkotását. 1276-ban a szentté avatásának érdekében jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben a tanúk a sírnál történt csodás gyógyulásokról vallottak. 

1272-ben a kolostor templomában temették el V. Istán királyt, Margit öccsét. 1276-ban IV. László király nővérének, Erzsébet hercegnő kérésenk (ő volt ekkor az apátnő) engedve az egész szigetet az apácáknak adományozta.

1381-ben a kolostort javították és építették ("pro fabrica seu reparatione claustri earum"), ekkor Szántói Demeter fia Kiss Pál mester 200 aranyforintot vett fel az apácáktól a munkákra. Johannes Dominici pápai legátus jelentése egy 1409-es építkezéséről számol be, ami lehetséges, hogy a 20 évvel ezelőtti munkák befejezése lehetett. A legátus, mint XII. Gergely pápa követe búcsút hirdet mindazoknak, akik Margit sírjához zarándokolnak és a Nyulak szigetén levő apácakolostor, ill templom építési alapjához hozzájárulnak. Ekkor toldották meg kelet felé az egyenes záródású, két boltszakasos szentélyt gótikus stílusban a nyolcszög öt oldalával záródó támpilléres résszel. Az új apácakórust az emeleten alakították ki, a földszinti apácakórus terébe három pár hatalmas, mélyen benyúló, 140 cm-re alapozott pillért építettek és erre a hajó tengelyére merőlegesen egy-egy dongaboltozatot emeltek. A templom ezen építési periódusában a szentély kibővítése mellett megtörtént a hajó külső és belső támrendszerének kiépítése, amely lehetővé tette egyrészt az apácakórus emeletre helyezését, másrészt a hajó boltozását. Egy nyolcszögletű pavilonban kútház épült. A templom nyugati falához is ekkor épült a torony.

A domonkos konvent tagjai idővel túlságosan beleszólt az apácák életébe és kisajátították gazdasági ügyeik intézését, ezért 1459-ben Szilágyi Erzsébet kérésére a pápa kivette az apácákat a domonkosok felügyelete alól és közvetlenül a Szentszék alá rendelte őket. A tartomány perjele csupán gyóntatókat küldhetett az apácákhoz. A szigeti konvent ez után eltűnik az oklevelekből.

Az utolsó építkezések a Szűz Mária kolostorban 16. század elején történtek. 1510-ben Ráskai Lea írta, hogy elkezdték a szentély boltozását, ez valószínűleg a kolostortemplom szentélye volt.  Az ásatási megfigyelések szerint a nyugati kolostorkertben álló kórház kápolnáját is átépítették a 16. század elején. A karzat alatti két keresztirányú dongaboltozatos szakasszal fedett csarnok közül a keleti dongát megszüntették, lebontották és helyére hat gracilis nyolcszögletű keresztmetszetű oszlopon nyugvó 8 boltszakaszos hálóboltozatos oszlopcsarnokot emeltek, valószínűleg azért, hogy az apácakarzat hajó felé néző zárófalát és annak nyitott, földszinti részét díszesebben kiképezzék.

1526-ban a mohácsi csatavesztés hírére az apácák Kőszegre menekültek, de Mária özvegy királyné kérésére még visszatértek, ami azt feltételezi, hogy Szulejmán hadai a Margit-szigetet nem égették fel. A törökök Bécs elleni 1529-es hadjáratakor ismét elmenekülnek a szigetről Szt. Margit maradványait is magukkal vive. 1541-ben a szigetről elmenekült 40 nővér a Szent János klarissza kolostorban élt Nagyváradon, majd Nagyszombatra, végül 1615-ben Pozsonyba költöztek, az ottani klarisszák kolostorába. Buda 1541-es eleste után a törökök valószínűleg kifosztották és feldúlták az épületeket. 1542 őszén a keresztény sereg sikertelenül ostromolta Pestet, erről az eseményról Vico Enea készített metszetet, amely ábrázolja a Margit-szigetet is (galéria). Az ásatások azt bizonyítják, hogy a metszetnek ezen részlete meglehetősen pontosan ábrázolja az ottani épületeket. Az ostrom után a törökök valószínűleg lerombolták az akkor még álló falakat, hogy az ostromlóknak ne legyenek védelmére. A későbbi metszeteken már csak romok láthatók. Az 1686-os visszafoglaló ostrom során a kolostor falai között rendezték be a keresztény sereg tábori kórházát. Ezt Fontana metszetének részlete is mutatja (galéria). A zárt épülettömb rajza szerint a 17. század végén az apácakolostorban még mindig voltak olyan felhasználható földszinti helyiségek, amelyeknek álltak a falai, megvolt a mennyezet, az ajtókat és az ablakokat be lehetett zárni.  Ezt a 18. század elején kórházként használták, majd az óbudai klarisszák kezére került, akik teljesen elhanyagolták. Az 1727-es összeírás ezt az állapotot mutatja be: "Nyulak-szigetét jelenleg a budai Klára-apácák bírják, egészen néptelen, nem is igen lakható, a Duna közepén hoszszában 918 ölnyire terjed, közepett 148, két csúcsa körül pedig 37 ölnél nem szélesb. Hat helyen különbféle épület-romok látszanak, kettőből e romok közöl kitűnik, hogy templomok voltak; egynek falai nagy részint most is állanak, a másikat omladékaiból ismerhetni meg. Három düledék körül jókora téren négyszegletű falkerítés maradványai láthatók, hajdan kertek lehettek, egynek közepén elrombolt kút most is szemlélhető. Egyébiránt miféle épületek lehettek ez utóbbi romok, azt a falak maradványaiból meg nem határozhatni, az sem tudatik, kik voltak hajdan e sziget lakosi".

A sziget 1790-ben Sándor Lipót főhercegé, az akkori nádoré lett, aki parkká akarta átalakítani. Halála után 1795-ben öccse, József nádor folytatta a sziget átalakítását, a ferences kolostor köveiből főhercegi nyaralót és egy majorságot építtetett. 1838-ban hatalmas árvíz pusztított a szigeten, elvonultával Toszt József főkertész vezetésével folytatták a domonkos kolostor bontását, a terület elegyengetését. Ekkor találta meg Veszelovszki segédkertész V. István sírját a szentély jobboldalán és ekkor került elő a "Margitszigeti korona", egy drágaköves aranygyűrű és aranyhímzéses ruhafoszlány. Az ékszerek József nádorhoz kerültek.

Ennek az érdekes és értékes leletnek a felfedezésével kezdődött el a kolostor romjainak feltárása. 1914-ben egy vihar után előkerült valószínűleg a kolostor 15. századi harangja, ez után kezdődtek meg a komolyabb kutatások. 1915. április 6-án elkezdték a feltárást a templomhoz délről csatlakozó keleti kolostorszárny területén, a sekrestye és a káptalanterem felől. Ekkor találták meg Béla macsói herceg csontvázát is. 1921 és 1923 feltárták az azóta is látható kerengőt és előtűntek a templom vonalai. 1937 októbere és 1938 májusa között Lux Géza kutatta a romokat; a templom nyugati oldalánál, valamint a kolostorkvadrumtól délre eső részén végzett ásatásokat, ahol újabb jelentős épületmaradványokat talált. A feltárások végeztével az ásatás legnagyobb szenzációja, a templomtól nyugatra található kápolna volt, amelyet Lux Szent Margit sírkápolnájaként azonosított helytelenül 1958-ban indultak le a romok konzerválásának újabb munkálatai Feuerné Tóth Rózsa vezetésével. Ekkor tisztázták Szent Margit sírjának helyét is, amely megfelelt a Margit-legendában leírtaknak. A kutatások 1961-1962-ben folytatódtak, aminek eredményeképpen megállapították a kolostor három építési fázisát. A 60-as évek végén a romokat konzerválták, de a Magyar Nemzet 1974. december 15-i számában már azt olvasható, hogy a romok teljesen elhanyagoltak és lepusztultak. Az 1980-as évek közepén ismét dolgoztak a romokon. 1998-ban Róth János építész vezetésével elindult a romok több ütemű konzerválása, helyreállítása és bemutatása. 2001-től 2010-ig folytak a munkák. 2017 őszén és 2018 tavaszán két kisebb tervásatásra is sor került a kolostor nyugati kerítésfala mellett. 2021-ben kezdődött el a korábban feltárt falképek teljes restaurálásra és konzerválása.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor