Bélabánya

Bélabánya (szlovákul Banská Belá, németül Dilln) települést először 1228-ban említi oklevél "terra Bela" alakban. 1387-ben szerepel először Fehérbánya ("Feyerbanya") néven.

A bélabányai román stílusú Szent János templomot a 13. század első felében építették, valószínűleg építésében részt vettek a selmecbányai templomokat is építő műhelyek. 1243-ban szentelték fel. Az elkészült templom egyhajós, félköríves szentélyű épület volt, nyugati oldalán toronnyal. Nem volt önálló plébánia, Selmecbánya templomának volt a filiája. 1466-ban Bélabánya lakói Mátyás királytól megkapták a jogot, hogy saját plébánost válasszanak, ahogyan az más bányavárosokban szokás volt. Ezután a Szent János templomot plébániai rangra emelték. 1564-ben a protestánsok kezére került.

1590-ben a templomot jelentősen átépítették gótikus, reneszánsz stílusban.  A korábbi, köríves záródású szentélyt lebontották, és helyette nagyobb, sokszögű záródásút kapott. A templomhajót a közepén két oszloppal kéthajóssá alakították át, és újra boltozták. A szentély északi faláhotz sekrestyét ragasztottak, a torony tégla árkádot kapott. A munkák felügyelője Bálabánya polgármestere, Michael Hebenstreit volt.

1727-ben ismét a katolikusoké lett a templom. Bél Mátyás 1735 és 1742 között írta Bélabányáról: "Hogy visszatérjünk magára a városra: ez nyitott és védtelen. ...  A szentegyház épülete azonban, amelyet fal vesz körül, mégpedig erős és amely egy szabad terecskével is el van látva, úgy néz ki, mint egy várkastély: tudniillik kiemelkedő helyen áll és önmagában is tágas, továbbá meg van erősítve egy vaskos és nem alacsony toronnyal."

1745-ben a vihar erősen megrongálta a torony tetejét. A javítások során 1750-51-ben barokk, hagymakupolás fedést kapott. 1819-ben a templon rossz állapotban volt, javítani kellett a bejárat feletti felirat szerint. 1896-ban villámcsapás következtében a tető leégett, részben a torony, és az óra is megrongálódott. Budapestről kellett órát hozatni a pótlására. A neogótikus főoltárt  is egy budapesti kiállításon vásárolta a plébános 1896-ban. 1905-ben és 1932-ben a templomot festették, a szentély falának freskói is 1905-ben készültek. A 2. világháború végén a harcok során a templom és a torony is több találatot kapott. A sérült épületet 1946-ban  ideiglenesen helyreállították. 1967-ben a templom homlokzatának általános felújítása zajlott, 1971-ben pedig új zsindellyel fedték a tetőt.  2016-2017-ben a templomtornyot, amelynek barokk teteje már az összeomlás szélén állt, kijavították.

A templom mellett áll a Skapulárés Boldogasszony temploma, amely eredetileg egy 15. századi kápolna volt, amelyet a 18. század elején a hajó bővítésével bővítettek ki.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor