Dunakeszi: Alagi temlomrom

Dunakeszi külterületén, Dunakeszi-Alagimajornál egy középkori templomrom található. Az azóta elpusztult Árpád-kori Alag település állt itt, amelynek első, közvetett említése 1328-ból ismert. Ekkor Pest megye egyik szolgabírája, Alagi Bacsó ("Bocho de Olagh") szerepel oklevélben.  1362-ben már a település is szerepel abban az oklevélben, melyben  Alagi Kozma és a Nyék-i Balázs fia György osztoztak meg az Alag ("Olug") és Harkyan közötti földterületen.  A 15. században újabb birtokosok is feltűnnek a településen, többek között Garai Miklós nádor. Buda eleste után a törökök szednek adót: 1546-ban még 14 lakostól, de 1559-től már pusztaként szerepel a defterekben. 1668-ban Iványi Fekete László a felesége birtokáról írta: "Alagh egész puszta telek, az melyen most is az kőháznak épületi s kőfalai kitetszenek." Leányuk, Vaji Ádámné Fekete Erzsébet örökölte a birtokot. 

Az alagimajori romok már régtől ismertek. 1863. május 26-án Rómer Flóris, az Archaeológiai Bizottság tagjaként felmérte és lerajzolta a templom romjait (galéria). Ekkoriban csupán a támpillérekkel ellátott, sokszögzáródású szentély magasan álló falai és egy legyező alakú toldaléképítmény látszottak. Megfigyelte a késő gótikus szentély bordaindításait, azokon a vörös festés nyomait, az egykori szentélyablak könyöklőkövét, valamint azt, hogy a szentély falában egy másodlagosan befalazott „gömbölyű oszlop darab" mutatkozik. 

Az alagi rotunda - alaprajzát tekintve - hazai körtemplomaink legáltalánosabb típusába sorolható. Építésének ideje kbizonytalan, Gevers-Molnár Vera a kváderköves falazata miatt a 12. század végére keltezi. A kapuzat töredékeinek vizsgálata alapján Fülöp András a 12. század közepére, a 12-13. század fordulójára teszi az építésének idejét. A alagi templom rotunda része számos hasonlóságot mutat a szalonnai templom korai periódusával, amit a kutatók szintén a 12. század végére - 13. század közepére kelteztek. Az alaigi templom kis patkó alakú szentélyét kváderekből rakott negyedgömb-boltozat fedte, a hajó lehett sík, vagy boltozott mennyezetű is. A rotunda hajójához később épült hozzá az északi toldalékhelyiség - valószínűleg sekrestye - melynek bejárata a templomhajóból nyílt.

A 14-15. században épülhetett a sokszögzáródású, késő gótikus új szentély, melyet 4 támpillérrel erősítettek meg. A 15. század végén, 16. század elején újraboltozták, valószínűleg az 1472-ben biztosan zálogbirtokos Mikófalvi Bekény Dénes megrendelésére.

1880-ban a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága levelet küldött a terület birtokosának, Holitscher Fülöp , hogy gondoskodjon a terület rendezéséről.  A templomromtól délkeletre feltárt kőlépcső és a bélyeges téglákból rakott járda elkészítése vélhetően az ő nevéhez fűződik. 

A 2000-es években kutatták és feltárták a romokat. Jelenleg rekonstruált állapotában szabadon látogatható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor