Szentantal: Koháry-Coburg-kastély

Az egykori Hont vármegyei Szentantal (szlovákul Svätý Anton, németül Sankt Anton in der Au) település 1266-ban "Scent Antollo"-ként szerepel az esztergomi káptalan oklevelében; ekkor a Hontpázmány nembéli Péter és Dezső comesek birtoka volt. 1342-ben I. Károly oklevelében megemlíti Litva várat (Csábrág) és a már elhagyott szintén Litva várat ("castrum ipsorum Lytua vocatum, cum alio castro, similiter Lytua desolato..."), amelyeknek tartozéka Szentantal ("Zenthanthal"). 1415-ben Zsigmond király Kaza-i Kakas (dictus) László fiainak: Gyulának és Lorándnak adományozta "Zentantal"-t a vámjával. 1420. augusztus 1-i oklevél Túróczi Andrást, Kazai Kakas Gyula szentantali várnagyát említi. Eszerint ekkor már állt egy erődítmény a településen.

1469-ben Mátyás király oklevele szerint Horváth Damján kapja meg Csábrág várát (* más vélemények szerint 1467 előtt) és vele Szentantalt is.  Csábrág tulajdonosai Horváth halála után (1475) gyakran változtak, köztük voltak a Balassa, Fáncsi családok és Bakócz Tamás esztergomi érsek is. A korabeli dokumentumok 1506-ban megemlítik Szentantal kastélyát is. Végül Pálffy Kata kezével az uradalmat Krusith János kapta meg 1569 körül.

Krusith 1581-es halála után özvegye, Pálffy Kata Illésházy István későbbi nádorhoz ment feleségül. Kezével együtt Szentantal kastélya is Illésházyé lett. 1578-tól kezdődtek meg a 15. századi kis castellum erődítési munkálatai. 1585-ben az olasz építőmester, Giulio Ferrari - aki Bakabányát, Korponát és Csábrágot is megerősítette -vezette a munkálatokat. Szentantal Selmecbányát védte a dél felől érkező török ​​portyázásoktól. Az eredeti erődítményből a faluban a templom közelében található erődítménybástya a mai napig fennmaradt.  1582-ben a vágvárakat összeíró dukumentumban S. Anthal in der Aw néven szerepelt, és 50 magyar gyalogos volt az őrsége ("Werden daselbst 50 hungarische Trabanten gehalten vnd lauft ein Monat sambt den vbersolden darauf 151 f. 15 k."). Veit Marchthaler utazó 1588-ban ezt írta  Szentantalról: "S. Antall egy kis kastély az erdőben, amely Selmecbányától Korpona irányában fél mérföldre fekszik, ugyanott Stefan Wildt főkapitány fennhatósága alatt 50 darabontot és 2 huszárlovat tartanak." Szitnya 1602-es urbáriumában is szerepel a fallal körülvett erősség, melyben bérlők laktak ("Possessio Zent Antal. Cum fortalitio muro cincto ... Inquilini in castello Zent Antal degentes").

1622-ben Koháry Péter kapta meg a csábrági uradalmat és vele Szentantalt is az uralkodótól. 1630-ban kivonták innen a király által fizetett őrséget, de Érsekújvár 1663-as eleste után ismét királyi őrség került bele. 1624-től 1647-ig számos alkalommal itt tartotta Hont vármegye a közgyüléseit.

1699-ben a várkastély már romos lehetett, mert egy levél szerint Koháry (II) István lakhatóvá tette és felújíttatta. A Rákóczi-szabadságharc elején 1703 novemberében a kastély a kurucok kezére került, a császárhű Koháryak Bécsbe menekültek. A trencséni vesztes csata után Siegbert Heister 1708 szeptemberében a bányavárosok elfoglalására indult. Az egyik hadoszlopa megszállta a szentantali Koháry-kastélyt, és 1711-ig helyőrséget hagyott benne. Selmecbánya császári parancsnoka, gróf Erps alezredes 1709 júniusában cölöpfallal vetette körül az épületet. Augusztus 15-én Leszkáry János, Koháry István császári altábornagy tisztje innen jelentett urának a kuruc hadakról.

A harcokban megsérül épületet 1720-ra rendbehozták. 1721-ben itt született Koháry András Miklós nevű fia. Koháry András 1722-ben követ rendelt a kastély építéséhez. 1732-ből ismert a kastély akkori kinézete. Koháry leánya, Mária-Terézia halálának emlékére egy festményt rendelt Carl Emerich festőtől. Az ezen látható kastély L-alaprajzú, kétszintes épület, udvarában szökőkúttal. Ez megegyezik a mai kastély déli és keleti épületszárnyaival, melyek közül a déli épületrész magában foglalta a hagymasisakkal fedett tornyos kápolnát, az udvari homlokzata pedig késő reneszánsz stílusú, földszinten pilléres-árkádokkal, felette erkéllyel tagolt. A képen nem látni erődítményt (galéria).

Bél Mátyás 1742-ben "castellum S. Antonii”-t  "castello eleganti exornatum"-ként írta le. 1740 és 1745 között valamikor Koháry András szerződést kötött Johann Entzenhofferrel a kastély átépítésére. 1744-től felépült az északi és nyugat szárny is, és 1750-re létrejött a zárt udvaros, négyszög alaprajzú késő barokk kastély. Dionysius Stanetti szobrász és Anton Schmidt besztecebányai festő dolgozott a szentantali kastély belső díszítésének kialakításában. Az újjáépített kastély négy bejárata a négy évszakot, a 365 ablak az év napjainak, a 12 kémény az év hónapjainak, az 52 szoba pedig az év heteinek számát jelképezte.  Egy, a 18. század második feléből származó közlés szerint a családi levéltár a szentantali kastély egyik emeleti szobájában, míg a jószágkormányzó iratai a földszint két helyiségében kaptak helyet.

A kastélyt 1810-1815 között javították. 1826-ban Koháry Ferenc halálával kihalt a család férfiágon. Leányának, Antóniának a kezével a tetemes birtokok Coburg Ferdinánd György herceg kezére kerültek. A herceg a Koháry nevet is felvette, Herceg Koháry-Coburg Ferdinánd Györgyöt 1827-ben honfiúsította az országgyűlés. A kastélyt 1860-ban korszerűsítették.

1910-ben a következőket írták le a kastélyról: "Szentantalban van a fenséges birtokosnak egy, régiségekben gazdag, nagy várkastélya és levéltára, melyben a gróf Koháry-család történelmi múltjára s birtokai ügykezelésére, úgyszintén a jelenlegi fenséges birtokos családi és birtokjogi intézményeire vonatkozó okmányok és régi ereklyék őriztetnek.
E kastélyt szokta a fenséges birtokos és fenséges családja, valamint a bolgár király Ő Felsége és felséges családja évről-évre, üdülés és vadászati kirándulások céljából, felkeresni és birtokai kezeléséről meggyőződést szerezni." 

A kastély utolsó lakója az 1918-ban a trónjáról lemondó Coburg Ferdinánd bolgár cár volt. Ő 1944-ben hagyta el Szenantalt. A kastélyt 1945-ben államosították. 1954-től erdészeti és faipari múzeum volt a falai között, 1962 óta művészettörténeti és vadászati ​​kiállításnak ad otthont. 1997-től több lépcsőben felújították. A szobák, csarnokok és folyosók többsége megőrizte eredeti barokk, rokokó és empire stílusú berendezését. 

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor