Gyöngyöspata: Szent Péter esperesi templomrom

Pata vára a gyöngyöspatai Várhegyen már a 10-11. században állt. Ennek alacsonyabb, keleti részén (ma Póctető) épült fel a patai főesperesség Szent Péter tiszteletére szentelt temploma. Ennek alapfalait 1973-ban Szabó János Győző tárta fel.

A patai esperesség első írásos említése 1245-ből ismert, de az első, keletelt, egyenes szentélyzáródású, téglalap alakú egy hajós, szentélyében is először síkfödémmel majd boltozattal rendelkező templom a 11. század elején, még Szent István alatt épült. A templom körül árokkal körülvett temetőt nyitottak, melynek árkolása nem szabályosan egyenes vonalú volt és valószínűleg négyszögben vette körül a temetőt. Még a 11. század közepe táján - I. András (1048-1060) vagy I. Béla (1060-1063) idejében - lebontották ezt a kis templomot és a helyén nagyobb, boltozott templom épült íves szentélyzáródással, négyzetes hajóval, feltehetőleg 2-2 pillérrel osztott belső térrel.

A 12. században a templom északi hajófalához hosszanti téglalap alakban oldalkápolnát építettek, amely jelentős személy [és családja] temetkezési helyéül szolgált.

A 13. százdban a falusi Kisboldogasszony plábániatemplomot kibővítették, ami után mérete már meghaladta a várbéli Szent Péter templom méretét. Az itteni oldalkápolnából a két legjelentősebb sírt exhumálták és a plébániatemplom oldalkápolnájába helyezték át. A Szent Péter templom rangvesztést szenvedett el a Kisboldogasszony templommal szemben. 

Az első, név szerint ismert patai főesperes az 1236-ban említett Márk volt.

A 14. század század harmincas éveiből ránk maradt pápai tizedjegyzékekben Patán csak a Boldogságos Szűz Mária plébánia templomról történik említés, a Szt. Péter templomról nincs szó. Ez egy már régóta befejeződött folyamat végeredményét tükrözi: a plébániatemplom rangemelkedése és az esperesi vártemplom degradációja már korábban, a 
13. században megtörtént. Egy ilyen rangemelkedés együtt járt nemcsak a plébános alesperesi címével (a főesperes a püspök káptalanjának tagjaként Egerben élt), hanem a kicsiny plébániatemplom jelentős bővítésével, átépítésével is.

1460-ban a huszták elfoglalták Pata várát. Erről Miklós egri prépost leveléből értesülünk, aki megemlíti a szőlők között álló templomot is: "Ceterorum feria tercia proxima post dominicam Misericordia Domini videlicet ante Philippi et Jakobi apostolorum, fratres heretici videlicet Andrisko de Zaghwafev et Whrik circiter cum sexingentis personis equitibus et peditibus obsiderunt quendam montem super Patha inter vineas super Capellam Sancti Petri, ubi die ас nocte festimenter erigitur fortalicium." 

A 16. században (valószínűleg 1526-1544 között) a feltárt sírok leletei szerint  a templomhajóban és az oldalkápolnában temetkeztek. 1544-ben Hatvan török megszállása után Pata szultáni birtok lett, többször kirabolták, de a Szt. Péter templom pusztulásáról közvetett adat sincs. Lehetséges, hogy a 16.-17. századok folyamán a templom csupán a használaton kívülisége okából vált lassan romossá.

1811-ben a canonica visitatió szerint a templomromnak még funkciója volt: "a Pócz vagy Előmál nevű hegyen a szőlők közt egy régi templom romjai közelében szokták elföldelni a keresztség nélkül elhaltakat."

A 19. században a templom köveit a plébános engedélyével a helyi lakosok széthordták. Egy sírkő ekkor került a Medus-Molnár családhoz (az istálló küszöbe elé helyezték). A templom és temetőjének a területe  ekkor már több szőlősgazda tulajdonát képezte.

A templomot az 1973-75 években Szabó János Győző vezetésével feltárták, majd időlegesen visszatemették. 1976-79-ben területét védetté nyilvánították. A templom felfalazott alapjait a kialakított emlékpakban lehet megtekinteni.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor