Vizsoly

Vizsoly  ("Vislu") települést először 1215-ben említik, de az véleményes, hogy az abaúji településre, vagy a szatmári településre vonatkozhat.  Első biztos említése 1220-ból ismert, ekkor az Újvár megyei ("Novi Castri") királynéi birtokok 10 olyan faluját sorolják fel, melyben német hospesek laknak (Teutonica Reginalis): Felnémet, Középnémet, Alnémet, Perény, Gönc, Ruszka, Vizsoly, Egyházasvizsoly, Céce és Dobsza. Vizsolyból kettő is van, Egyházasvizsolyban ("Igyhazasvisl") ekkor már templomnak kellett állnia. A német hospesek valószínűleg II. Géza korában települtek ide. A két település ezután egyesülhetett és Vizsoly már jelentős településsé vált a 14. században - számos oklevelet bocsátanak ki itt nádorok, alnádorok. Ezekben Visl, Vysl, Vysul, Wisl, Wysl, Wyssul, Wysul formákban szerepel. A 14-15. századokban az Abáké, később a Drugetheké, majd a Perényieké volt a település.

Vizsoly első temploma kicsiny, félköríves apszissal rendelkező román stílusú plébániatemplom volt, melynek a hajója nem rendelkezett boltozattal, a szentély és hajó közé egy téglány alakú dongaboltozatos szentélynégyszöget is iktattak. Ez a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején épülhetett, de 1220-ban már biztosan állnia kellett. A szentélyben és az első diadalíven a 13. századból fennmaradt falkép töredékek találhatók. A szentély  külső íves felületét a középen nyíló kis ablaktól kétfelé csúcsíves fülkék sorai díszítik.  A templom lépcsőzött bélletű, félkörívvel záródó bejárata a hajó déli oldalán volt.

A 14. században a Drugethek birtoklása alatt a kicsiny, román templom hajójának nyugati falát elbontották és egy nagyobb, már gótikus hajót toldottak hozzá. A régi hajóból is szentély lett, mely bordás keresztboltozatot kapott. Az új hajó  famennyezettel épült, és változatos témájú falfestményekkel díszítették. A régi hajó bejáratát befalazták és az új hajó déli falán nyitottak újat. Az új hajót egy második, gótikus diadalív választja el a kibővített szentélytől. A három épületrészt eltérő magasságú tető fedi. Szintén ekkor, vagy a következő évtizedekben épült a szentélynégyzet déli oldalára a sekrestye, melynek alapjaira 1942-ben ásatások során bukkantak (valószínűleg a török korban pusztult el). Még a 14. században megépült a három szintes nyugati torony, melynek legfelső emeletén gótikus mérműves ablakai vanak, a lejjebb nyílók még keskenyek, lőrésszerűek. A torony alján lett kialakítva az új bejárat, a hajó déli oldalán lévőt megszüntették. 1333-ban a pápai tized szerint 24 garast fizetett papja, ami szintén a település 14. századi jelentőségét bizonyítja.

Vizsoly lakossága a földesuraik hatására az 1540-es évektől először lutheránus felekeztű volt, majd az 1560-as években, de legkésőbb 1575-től kezdődően bizonyosan református.  Ekkor a  Mágócsy család református kegyúrként Czeglédi János  református lelkészt hívta meg a vizsolyi felekezet élére. Ebben az időszakban a reformátusok lemeszelték a templom freskóit és ebből az időből származik a felirat:  "Quid hic stas (Si non oras) Potius exi foras (Itt mit állsz? Ha nem imára vársz, jobb lesz, ha kisomfordálsz!)" (galéria).  Mágócsy András özvegye Rákóczi Zsigmondhoz ment feleségül (Eger főkapitánya, később erdélyi fejedelem), és ő támogatta Károli (más átiratban Károlyi) Gáspár gönci református prédikátor magyar nyelvű Bibliájának a kinyomtatását Vizsolyban 1590-ben. A nyomda Vizsolyban Rákóczi udvarházában volt, a nyomtatás két évig tartott és a lengyel származású Mantskovit Bálint nyomtatta ki. Szenczi Molnár Albert, a tudós lexikonszerkesztő és zsoltárfordító szállította a kéziratokat a két település, Gönc és Vizsoly között. Valószínűleg a templom kerítőfala a háborús idők miatt épülhetett a helyi lakosság védelmére  a 16 század végén, 17. század elején (pontos ismeret nincs róla).

A hegyaljai felkelés alatt 1697-ben Vizsolyban csata zajlott a felkelőket támogató helyiek és a császári csapatok között, ennek során a templom is súlyosan megsérült. Sallay Marianne véleménye szerint ekkor pusztulhatott el a sekrestye is. A harcok során megsérült templomot sokáig nem renoválták, ráadásul a Rákóczi-szabadságharc végén kitört pestis járványban majdnem az egész település kihalt.

A háborúk és  ellenreformáció ellenére a protenstánsoknak sikerült megtartaniuk a templomot. 1792-ben készült a barokk szószék, melynek felirata: "Fekete Anna Takáts Andi özvegye és gyermekei Takáts János, Pál és Anna csináltatták Isten dicsőségére". Ismert Puky András 1798-ban Vizsolyban kelt levele a református ágenshez, amelyben a templom javításáról írt: „a közelebb való esztendőkben renováltattuk ezen templomot, ha megfosztanak tőle, tetemes képen megkárosítanak, mert belekerült in citer 500 forintokba”.  A 18. századi átépítést Sztelho Ottó 1905-ös felméréséből lehet megismerni. A hajót teljesen átalakították, az eredetinél alacsonyabban fedték le, és három bővített ablakkal látták el. A déli bejáratot és a negyedik, még gótikus formát mutató ablakot befalazták. A nyugati oldalon levő karzatot lebontották és a szentélyben emeltek új fakarzatot. Az apszis félkupola-boltozatát bedeszkázták. A toronyba vezető kapuzatot (a nyugati karzatból nyílt) befalazták, viszont a torony földszintjének boltozatát áttörték, és innen vezetett falépcső a toronyba.

Sztelho 1905-ben restaurálta a templomot, ekkor a hajót eredeti magasságában fedik be ismét. A szentély 18. sz.-i karzatának lebontása után felépítik azt az eredeti helyén. Kibontják a toronyba vezető ajtót, úgyszintén a déli oldal gótikus ablakát (a kapu marad a régiben). A toronyalj kibontott boltozatát bedeszkázzák, és kiszabadítják az apszis boltozatát. A munkákra 500 korona állami segélyt biztosítottak. 

2002. február 20-án a vizsolyi bibliát ellopták és csak másfél év után került elő egy tatabányai ház padlásáról. Ma a templomban van kiállítva (galéria). 2024-25-ben külsőleg teljesen megújult a templom és a Bibliás Könyvesház is.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor