Alsókubin-Mokrágy Abaffy-kastély

1357. szeptember 14-én I. Lajos király engedélyt adott  az Árvában elterülő, eddig teljesen lakatlanul állott Bistriche és Magrad ( Mokrágy) erdőt benépesíteni, és bennük falvakat és várost alapítani. A király "megengedi hogy Vilhom Mihály és Byacich Pál (Michael Vilhom et Paulus Byacich vocati), valamint velük más, szabad állapotú emberek a nevezett erdőknek ama helyein, amelyeket nekik Craczer (dictus) Rudolfus zólyomi ispán és árvái várnagy kijelölt, királyi védelme és gyámsága alatt megtelepedjenek, érkezésük napjától számított 20 évig teljes libertas-t élvezzenek, a 20 év eltelte után pedig Silyna civis-einek és hospes-einek a kiváltságait nyerjék el."  1379-ben Byach fia Pál a Magrad-i bíró. 1407. január 10-én Garai nádor átírta és megerősítette I. Lajos oklevelét, és egyben meghagyta Árva várbeli várnagyának és ispánjainak, hogy a mokrágyi hospeseket ne háborgassák, sőt tartsák és védjék meg őket szabadságaikban. 1482. április 9-i királyi oklevél szerint Mokrágy királyi birtok ("possessionis nostre Makrad").

1583-ban Thurzó Ferenc halála után (1576) a Thurzó családon belül többen meg akarták szerezni Árva uradalmát, de Guzith István árvai vánagy és Abaffy János uradalmi prefektus megőrizték azt Thurzó György részére. 1583-ban Thurzó hálából Felsőlehotát Abaffynak, Mokrágyot Guzithnak adományozta. Guzith István 1600 körül reneszánsz várkastélyt épített a birtokán. 1664-ben még a Guzith család kezén van Lipóczi Keczer Ambrus naplója szerint. 1669-ben Guzith János árvai alispán a tulajdonosa.

Bél Mátyás Árva vármegyét bemutató írásában Mokrágynál megjegyzi, hogy Okolicsányi József árvai alispán örökölte a birtokot. Okolicsányi "az itt alapított székhelyét egy pompás házzal akarta megtisztelni, amelynek építését elkezdte: amelynek befejezését azonban, akár a fenyegető gyász miatt, akár más dolgok miatt, szándékosan leállította 1729-ben. Amely, ha teljesen megépítette és felszerelte volna a szükséges felszereléssel, aligha lett volna nemesebb rezidencia az egész megyében". Az 1750-ben a kastély új zsindelytetőt kapott, a tornyokat pedig hasonlóképpen tipikus népi építészeti tetőfedéssel fedték. A kastélyt 1758-ban barokk stílusban építették újjá, ekkor készült el a kápolnája is. Egyes források szerint ekkor már az Abaffyak birtokolták. Az Abaffy-levéltárban viszont az áll, hogy Abaffy Vendel császári és királyi udvari tanácsos és a család több tagja 1831-ben  I. Ferenc császártól adományként megkapták Mokrágyot.  A kastély ebben a formájában a mai napig fennmaradt, de a későbbi átépítések jelentősen megváltoztatták a belső teret. Egyes helyiségekben a stukkó növényi díszítésű boltozatok a mai napig láthatók, és a várkastély tornyain megmaradtak a keskeny lőrések.

Később a kastély egy ideig az egyházhoz tartozott, amely árvaházat hozott létre benne. Az épület 1930 körül, majd 1950 után felújításon esett át, amikor a falu társadalmi funkcióinak megfelelően részben átalakították az elrendezését. Városi hivatalként szolgált, majd 1990-ig a kerületi turisztikai hivatalnak adott otthont. Nyolc évig üresen állt, és számos betörés célpontjává vált. A visszaszolgáltatás után ismét az egyházhoz tartozik, helyiségei pedig a Szepesi Katolikus Jótékonysági Szervezet tulajdonában vannak. Ez utóbbi adományozta a kastélyt a cserkészeknek. 2025-ben a kastély környezete rendezett, az épület jó állapotú.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor