Óföldeák erődtemplom

Óföldeák eredetileg közigazgatásilag Csanád vármegyéhez tartozott, s csak a Trianont követő átszervezéssel került Csongrád megyéhez. Fyldeak nevét - a történeti etimológia szerint - arról a Philippus diaconusról kaphatta, akit Gellért püspök hívott Csanádra 1035-ben segítőül, s aki számos apátság és esperesség alapítója volt a kialakuló Csanádi egyházmegyében. A falut zömében egytelkes kisnemesek lakták, első említése az 1332-es pápai tizedjegyzékből ismert.

A régészeti kutatás 11. századi települést, 11-12. századi temetőt, valamint 12/13-14. századi megtelepedés és erődítés nyomait találta meg a templom dombján. Árpád-kori templomra utaló leletek nem kerültek elő. Az ásató régész a  körülmények mérlegelése után a késő Árpád-kori sáncolást egy kisvár maradványának véli. "Az 1990-1992-es feltárás során az Árpád-kori sáncárok belső szeleteli 5-6 m-re kemény, szürke, döngölt agyagsáv nyomait találtuk meg, több m hosszúságban, 10-20 cm szélességben és 5-40 cm vastagságban, rajta gyakran karólyukak helyeivel. A 11. szelvényben pedig jól látható volt az Árpád-kori sáncárok oldalának és partjának erőteljes döngölése, gyűrődése, melyet számos 18. századi sír vágott át."

A most álló templom középkori magja a 15. század első felére keltezhető, de a régészeti kutatás szerint még az építése előtt állhatott itt egy téglaépület. A gótikus templom építésének pontos ideje nem ismert, de 1429-ben már biztosan állt; 1429. október 24-én V. Márton pápa bullájában tanúsította Balázsfia Dénes pappá szentelését, és beiktatta őt a földeáki Szent Márton templom javadalmaiba ("eccl. S. Martini de Fyldeyak"). A templommal egyidőben épült meg a különálló harangtorony is. A szentély alaprajza a nyolcszög három oldalával záródik, és ehhez diadalívvel csatlakozott a sarkain támpillérekkel megerősített téglány hajó. Bejárata már közel 350 éve biztosan a nyugati homlokzatra nyílik. Egyházi tekintetben a csanádi püspökség és főesperesség fennhatósága alá eső településen az egyik legjelentősebb birtokos a csanádi káptalan volt, egy 16. századi tizedlajsrom szerint a csanádi nagyprépost szedte a tizedet. A templom szentélye boltozott volt és 1528 után a hajót is beboltozták ("... úgy vélem, a templomhajó gótikus átépítése, beboltozása, valamint az erőd kiépítése a 15. század végére a 16. század első felére biztonsággal keltezhető (1520±30 év). ").

A templomot még a 15-16. században megerődítették, az erdélyi templomvárakhoz hasonlóan tornyokkal erősített védőfallal vették körül; északon egy harangtorony (ez még a templom szentélyével egyidőben épült), nyugaton kaputorony, délen pedig kapuvédő tornyocska vagy bástya épült. Az Árpád-kori sáncot feltöltötték és a platót kiszélesítve a templomerőd mérete 24-26x38 m lett. A védőfalak az alapozásuk alapján 70-80 cm szélesek voltak és magasságuk kb. 4-7,5 m lehetett. A gótikus harangtorony a templom északi oldalától 6,5 m távolságban állt, magassága elérte a 12-15 métert. A nyugati kaputorony egyszerre épült az erődfallal, magassága nagyjából megegyezett a harangtoronyéval.  A déli kaputorony 2,70×3,60 cm nagyságú területet övezett.  Az erődfal külső oldalán, tőle 2-8,5 m távolságra futott a sáncárok. Oldalait és alját 2–6 cm vastagságban agyaggal döngölték.

Csanád 1573-ban történ eleste után Földeák is a hódoltság része lett.

A templom és a település is elpusztult 1596-ban, amikor a török-tatár csapatok feldúlták. Ezután csak pusztaként szerepel. A 17. század közepe táján reformátusokkal újratelepült község lakói - a kamarai adóösszeírásokban - magukat földesúri hatalomtól független, önálló bíróval és tanáccsal rendelkező, csak a királynak adózó helységnek mondják, s 1658-tól pecsétjük is ismert. A templomot és védőfalait is kijavították, "az erőd kijavításakor felhasznált kötőanyag a templom újraalapozásának és falazásának anyagával mutat rokonságot. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a déli fal és a nyugati homlokzat alapoktól való újjáépítését, valamint az erőd kijavítását, a régészeti megfigyelések és az okleveles adatok összefüggései alapján - egyéb támpontok híján -, 1647 körüli időpontra tegyük."  1662-ben Balassa Imre kapta meg Wesselényi nádortól Földeákot. Az adó beszedésére egy kisebb csapatot állomásoztatott itt, valószínűleg az erődített templomban.

1686-ban a Szegedről visszavonuló törökök ismét elpusztították Földeákot. Csak 1723-ban építi újjá Bieliczky Sámuel plébános a templomot, aki újjászervezte az egyházközséget is ("Ecclesiae haec ex antiquis ruderibus ignotis restaurata anno 1723 sub Parocho Samuele Bieliczky, ab eo tempore nullas passa vicissitudines."). A templomot 1730-1759 közötti években barokk stílusban építették újjá. 1759-ben egy vihar a nyugati és a déli homlokzatát, valamint a boltozatát leszakította a templomnak. Az 1782-es Canonica Visitatio-ban Christovits püspök megemlíti, hogy ezután is Szent László király legyen a templom védőszentje. Ezt valószínűleg az 1723-as újraépítése után kaphatta. Engl Antal püspök 1758-ban Návay György kérésére az utódai számára engedélyezte a templom alatt kripta építését. A régészeti kutatásk szerint a 18. század második harmadában a templom helyreállításakor, illetve bővítésekor, valamint a kripta építésekor bontották le az erőd falainak nagy részét. Návay Antal 1783-ban 2000 forintot hagyott a templomra, részben ebből az összegből 1824-ben téglatorony épült a nyugati bejárat elé.

Földeákot, ma Óföldeákot 1845. május 28-án a Maros és Tisza árvíze sodorta el. A falu népessége távolabb költözött, a régi falut Pusztaföldeáknak, Óföldeáknak kezdték nevezni. A templomot magtárrá alakították át, a téglatornyot 1880 körül lebontották.

A templom első műemléki kutatására s nagyszabású helyreállítására 1923-1924 között került sor, amelyben a birtokos, Návay László is részt vett. A templom védőszentje 1924-től Szűz Mária lett.

1989-ben Vályi Katalin végzett falkutatást a templomon. Az 1990-es években Béres Mária vezetésével folytak régészeti kutatások, majd ez után következett a helyreállítás, állagmegóvás.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor