Zsidóvár

Zsidóvár építésének ideje és építtetője nem ismert. Első említése ("Sydovar, Sydowar") 1320-ból ismert, ekkor I. Károly oklevelében  (Szécsi) Dénes magister zsidóvári várnagy szerepel. Lehetséges, hogy egy korábban magánkézben levő vár volt, amelyet a királyi seregek foglaltak el a tartományurakkal való harcok során. 1322. június 7-én I. Károly birtokokat adományoz Szécsi Dénes mester zsidóvári és miháldi várnagynak többek között azért, mert elfoglalta a lázadó Kán testvérektől Déva várát a királynak. 1368-ban I. Lajos meghagyja Temesvár, Zsidóvár, Sebusvár, Miháld és Orsova várnagyainak, hogy miután ő a bolgár bánságot, és a nevezett várak feletti parancsnokságot Koroghy Lászlótól (Fülpös fiától) királyi kegyelmének fentartása mellett elvette, és ezen hivatalokat Himfy Benedekre ruházta, kötelességüknek ismerjék ezen várakat nevezett Benedek mesternek visszaadui (restatui) vagy Bubal mesternek, az e célra kiküldött királyi embernek átadni.

I. Lajos halála után az örökösként kijelölt Luxemburgi Zsigmond ellen fellázadtak a délvidéki Horváti  testvérek, akik Nápolyi László trónkövetelő támogatói voltak. Zsigmond 1386. augusztus 22-én Budán nevezte ki temesi ispánná a Losonci testvéreket, akik azt követően épp a Temesközben vívták az első kemény harcot a Durazzói-párt élén álló Horváti testvérekkel. Előbb Lászlót verték meg Temesvárnál, majd János bánt Berekszó környékén. Visszafoglalták Zsigmond számára  a kezükön levő királyi várakat, melyek között Temesvár, Becse, Érsomlyó (Versec), Zsidóvár, Sebes és Miháld van megnevezve. Ennek legkésőbb 1386 végén kellett történnie, mert Zsigmond 1387. január 10-én már Kaproncán volt. 1420-ban Losonci Zsigmond volt Szörény, Orsova, Miháld, Sebes és Zsidóvár várnagya, aki július 25-én Zsidóvárban ad ki oklevelet.

Guti Ország János 1433-ban világosvári várnagy és zarándi comes volt, majd négy évvel később Arad és Csongrád megyék ispánságát is megkapta. Fontos várak, Szeged, Solymos és Zsidóvár tartoztak alá.

1439-ben berekszói Hagymás Lászlón kapja meg Albert királytól, majd miután a király halála után kitört polgárháborúban Erzsébet királyné híve maradt, 1440 végén I. Ulászló megparancsolta a temesi ispánsághoz tartozó Zsidóvár két várnagyának, Fejéregyházi János deáknak és Martonyi Kis Ferencnek, hogy haladéktalanul adják át híveinek, Pósafi Gábornak és Istvánnak a nevezett várat ("Fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus statim visis presentibus, receptis eciam ab aliis nostris litteris superinde confectis, prefatum castrum Sydowar cum universis suis pertinenciis et utilitatibus quibuslibet, nullo penitus pretexto, racione vel colore excusacionis quesito, egregiis Gaborconi et Stephano, filiis condam Posa de Szer, vel eorum procuratori resignare..."). A várat Hunyadi János szerezte meg.

1444. május 5-én Hunyadi János erdélyi vajda az Arad megyei Solymos vár és tartozékai fejében csereképen Guti Ország Jánosnak és Mihálynak, valamint berekszói Hagymás Lászlónak átadja örök jogon a Temes megyei Sydowaar castrumot. 1446-tól újból Hunyadié, aki 1454-ben szentmiklósi Pongrác felvidéki váraival cserélte el. 1454-ben szentmiklósi Pongrác Jakab nevezi magát Szentmiklós és Zsidóvár (Zidowar) comesének. Hunyadi halála után Szilágyi Erzsébet 1457-ben visszaadta a Pongrácok várait és valószínűleg ő is visszakapta Zsidóvárat.

1464. május 23-án Mátyás király unokatestvéreinek, Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának és Dengelegi Pongrác András pohárnokmesternek, valamint utódaiknak adta Sydowar várát és Lwgos városát részben Temes megyében, részben a Lwgos-i kerületben, az azokhoz tartozó összes birtokokkal, falvakkal, pusztákkal és birtokrészekkel és ezek minden tartozékával. Pongrác János halála után 1478-ban özvegyének, Erzsébet asszonynak a birtokában maradt.

1501. június 12-én II. Ulászló király Corvin Jánosnak adta érdemeiért többek között Zsidóvárat is. 1506-ban Corvin Kristóf halála után a király Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnek és leányának a kezén hagyta a birtokot. Az özvegy a király rokonához, Brandenburgi György őrgófhoz ment feleségül, aki 1510-ben megkapta II. Ulászlótól Sydowar várát a következő birtokokkal és birtokrészekkel. 1512-ben az őrgróf  Skarycza György zsidóvári váragyra bízta a birtokot. 1515. január 19-én Brandenburgi György őrgróf a Krassó megyei Zsidóvárat (Sydowar) és Lugos (Lwgas) castellumot, a tartozékaikkal együtt 3500 arany forint örök áron eladta Haraszti Ferencnek. Haraszti 1516-ban elzálogosította 5000 aranyforintért vejének, Lévai Zsigmondnak, illetve unokáinak. 1519-ben Haraszti Gergely és Ferenc megosztoztak Sydowar castrum, Lwgas és Zalha castellumok valamint a hozzájuk tartozó összes eddig osztatlanul bírt birtokokon. 

A Buda eleste utáni időkben Szapolyai János özvegye, Izabella királyné 1548. július 5-én hűtlenség miatt elvette Zsidóvárat Haraszti Ferenctől és Petrovics Péter temesi ispánnak adományozta kétharmadát. 1552. március 28-án  I. Ferdinánd elrendelte, hogy a temesi ispán adja vissza Lévai Jánosnak Zsidóvárat. Az oklevél törököktől visszafoglaltként említi. A következő száz évben Zsidovár és uradalma az erdélyi fejedelmek ismétlődő adományainak és zálogügyleteinek tárgyává vált, az uradalom értékét mintegy 2000 forintra becsülték.

János Zsigmond halála után a speyeri egyezmény szerint az erdélyiek 1571. július 3-án azt jelentették Miksa császárnak, hogy Fehérvár az elhunyt uralkodó fegyvertárával, Déva, Karánsebes, Lugos várak, Zsidóvár, Szamosujvár, Nagyvárad, Görgény stb. átadattak, és hogy a várnagyok Miksának, mint magyar királynak, azután Báthory István erdélyi fejedlem hűségére feleskettettek.  1575 körül Tompa István lugosi és karánsebesi bán 1800 forint zálogért kapta cserébe Báthory Istvántól. 1579. szeptember 1-én Thornyi Tamás bánra bízott három vár: Karánsebes, Lugos és Zsidóvár. 1585-ben Báthory Zsigmond fejedelem 2000 aranyért adta zálogba Apaffi István fejedelmi tanácsosnak. Apaffi halála után felesége megtagadta a birtok visszaadását.

1590. március 30-án Báthory Zsigmond fejedelem udvari kamarásának, Jósika Istvánnak és testvéreinek vadományozta Zsidóvárat a hadieszközökkel és fegyverzettel együtt, a zsidóvári mezővárost a házzal és nemesi udvarházzal, továbbá Sidimirfalva, Zederyes és Nădrag birtokokat a szörényi vármegye karánsebesi kerületében. Jósika kapcsolata később megromlott a fejedelemmel és 1598. szeptember 1-jén elítélték és kivégezték. Jósika özvegye, Füzy Borbála Sarmasághy Zsigmondhoz ment feleségül, aki 1599. szeptember 1-jén Báthory András fejedelemtől megkapta Zsidóvár birtokot. 1600 májusában Mihály havasalföldi vajda el akarta foglalni Zsidóvárat Sarmasághytól, de Harmadia Miklós 27 napon kersztül sikeresen védte meg a rábízott várat. A vár jelentős károkat szenvedett, ezeket utólag kijavították. Sarmasághy 1607 november 15-én a várat néhány faluval együtt 1000 magyar forintért tizenkét évre zálogba adta Keresztesy Pálnak. A törökök 1613-ban váratlanul elfoglalták és ismeretlen ideig megszállták. 1627. április 14-én Bethlen Gábor fejedelem bírósága előtt Jósika Zsigmond próbálta meg visszaszerezni az uradalmat. Április 20-án a fejedelmi kancellária utasította Keresztesyt, hogy az 1000 forint átvétele után adja vissza a birtokokat Jósikának. Ő már augusztusban elzálogosította 1400 aranyért hat évre Iacob Restys de Raguza-nak.

1633-ban az elvileg Jósika birtokot I. Rákóczi György zálogosítja el Fiat Zsigmondnak 1400 forintért. Ő csak részben fizette ki az összeget, ezért 1634-ben elvesztette birtokjogát és Zsidóvár visszakerült a Jósika családhoz.

1658-ban Zsidóvár oszmán kézre került a II. Rákóczi György elleni hadjáratkor. A török utazó, Evlia Cselebi 1660-ban ottjártakor röviden leírta a várat: "Innen elindulván négy óra alatt Zsidóvár várához mentünk. Ezt is Köprüli foglalta el. A lugosi szandsákban, a Temes folyó partján hegyek közt fekvő négyszögalakú fa-palánka. Parancsnoka és őrsége van. Új hódítás levén, imáretje nincs".

1688 késő tavaszán és nyarán a császári csapatok elfoglalták Lippát, Lugost, Karánsebest, Mehadiát és Orsovát, de a török ellentámadás 1689-ben, 1690-ben és 1691-ben is rövid időre visszafoglalta a területek egy részét. Csak a szalánkeméni csata után (1691. augusztus 19.) szorultak ki a törökök a hegyvidéki Bánságból. Zsidóvárat Antonio császári ezredes katonái foglalták vissza.

1693-ban Veterani tábornok adománylevelet adott Jósika Gábornak Zsidóvár váráról és birtokairól ("...Zsidóvár nevű és ott fekvő várat szintén visszaszerezték. Ez a vár korábban a Jósika családhoz tartozott, még mielőtt elfoglalták volna. A vár visszaszerzéséért tett erőfeszítésekre, a hozzá tartozó falvakra, jogokra és adományokra, továbbá Jósika Gábor úrnak a császári szolgálatok előmozdításában tanúsított rendkívüli érdemeire, hűségére, állhatatosságára, szorgalmára és csodálatra méltó buzgalmára tekintettel, valamint figyelembe véve az őt ért kellemetlenségeket és az időközben elszenvedett károkat, méltó vigasztalásul úgy határoztam, hogy az említett Jósika úrnak adományozom Zsidóvár birtokát."); Jósika azonban nem jutott a vár birtokába, 1697. április 18-án I. Lipóttól kérte Veterani adománylevelének a megerősítését.

Az 1699. január 26-án megkötött karlócai béke második pontja szerint a temesvári vilajet területén maradt várakat – „Karánsebes, Lugos, Lippa, Csanád, Kiskanizsa, Becse, Becskerek, Zsablya innen, és belül Erdélynek a jelen háború előtt érvényes régi határvonalán” lévőket – a császáriak által ki kellett üríttetni, illetve lerombolni, és azokat az oszmánok sem építhették újjá. Ezek közé esett Zsidóvár is.

1701. január 19-én Marsigli utasította Leopold Friedrich Ungar de Merana őrnagyot, hogy haladéktalanul kezdje meg Zsidóvár teljes lerombolását: "Mivel a római és az oszmán birodalom között Karlócán kötött béke 2. cikkelye kimondja, hogy az ebben a Bánságban császári fennhatóság alatt álló, részben megszállt, részben megszállatlan helyeket teljesen le kell rombolni és a földdel egyenlővé kell tenni, s ezek között – noha név szerint nincs külön megnevezve – az általános záradék alapján Zsidóvár kastélya is szerepel, a béke végrehajtására kapott felhatalmazásom alapján megparancsolom Ungar őrnagynak, e határvidék parancsnokának, hogy e parancs kézhezvétele után azonnal utasítsa a Zsidóváron állomásozó Straina kapitányt: alárendelt katonáival, a szükséges sáncszerszámokkal és kitűzött zászlók mellett haladéktalanul kezdje meg az erődítmény lerombolását, és megszakítás nélkül folytassa mindaddig, amíg a kastély teljesen a földdel egyenlővé nem válik. A kapitány nem távozhat onnan addig, amíg tőlem külön parancsot nem kap; csak akkor vonulhat ki zászlókkal és zeneszóval, és adhatja át a területet a Porta fennhatóságának.
Mivel ez a kis kastély csupán egy régi, elkorhadt falból áll, a falrögzítő kapcsokon kívül valószínűleg semmi különös eszközre nincs szükség. Az őrnagy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a bontás a lehető legjobb rendben történjék; az általam kijelölt tiszt, aki a munkát irányítja, e téren igen tapasztalt."  A parancs értelmében 1701. március 16-án délután négy órakor Giovanni Morando Visconti császári hadmérnök-alezredes felrobbantotta a vár különböző pontjain elhelyezett robbanótölteteket és jelentette, hogy a toronyból már csak kőhalom maradt. Marsigli elkészítette a vár rajzá (galéria);

1739-ben Lentulus tábornok azt a parancsot kapta, hogy a Temes vidékén elharapózott rablóbandákat kiirtsa. Január 26-án a fő rablófészeknek bélyegzett Zsidóvárt megszállta, itt ötven embert agyonlőttek, aztán a helységet, a szomszéd Kricsovával együtt felgyújtották.

Zsidóvár romjai között 1930-ban, valamint 1973 és 1977 között folytak ásatások, melyek során nagy vonalakban tisztázódott a vár formája, elrendezése. A. Rusu régész rövid leírása a várról: "A vár a Temes folyó egyik kisebb, keleti mellékága mellett épült. Az erősség egy 40 x 20 m-es területet foglalt el a mintegy 150-200 x 20-30 m-es platóból. Nyugat felől árok övezi. Eredetileg volt egy kb. 12 x 11 m-es, 3-3,50 m falvas-tagságú nyugati tornya is. Második tornya, a négyzet alaprajzú kaputorony, a délkeleti oldalon feküdt (méretei: 3,60 x 3,10 m, fala 1,30 x 1,50 m vastag). A várfalak többé-kevésbé derékszög alaprajzúak, lekerekített sarkokkal. A rövid déli szárny meghatározza az egész épületegyüttes ötszög alaprajzát. A keleti oldal ezzel szemben nem egyenes vonalú. Hosszanti tengelye 40 m, merőleges tengelye pedig 22 m hosszú. Falai a keleti oldalon 6-7 m-es magasságig maradtak meg, vastagságuk 1,80 m. Külső falsíkjaikat válogatott kövekből emelték. A vár délnyugati sarkában, a lakótorony és a várfal között, melléképület állt, amelynek két építési fázisa ismeretes."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor