Liptóóvár (Liptóvár, Nagyvár)

Liptóóvár (Liptó, Liptóvár, Nagyvár) területe már a kora vaskorban lakott volt, a részészeti leletek szerint a Halstatt kultúrához (i. e. 750–450 körüli időszak) tartozó népesség élt itt. A középkori vár a tatárjárás után épült, első említése  1261-ből ismert,  "castro nostro Liptou­war" alakban, amikor IV. Béla Tamás mestert nevezi ki liptói ispánnak. Az ispán lakhelyéül Liptóvárt jelöli ki, amíg az fel nem építi Likavát. 1262-ben  a király Hugh kőművest és Izumbar hajítógép (ballista) kezelőjét jutalmazza a vár építéséért és karbantartásáért. 1267-ben Liptó ("castri nostri de Lyptou") megőrzéséért Tywan és Gekminus liptói nemesek földadományt kaptak. A vár építése 1279-ben még folyt. 1298-ban Mika ispán volt a liptói várnagy. 1302-ben még királyi vár volt. Liptóújvár felpülése után általában Nagyvárnak nevezték.

1338-tól a liptói ispánok honorbirtoka lehetett. 1392-ben Sárói László liptói ispán honorbirtoka Nagyvár ("Castro Noguar").

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a trónért folytatott küzdelmének finanszírozására unokatstvéreitől, Jodok és Prokop morva őrgrófoktól vett fel kölcsönt, cserében ők megszállták a Vág vonaláig a várakat. 1390-ben Zsigmod fegyverrel vette vissza a várakat, de 1397-ben Prokop emberei megszállták Liptóóvárt, melyet 1399 augusztus elején Zsigmond király jelenlétében ostrommal foglalták vissza az őrgróftól. A király több oklevelet ad ki az ostromtáborban ("Lyptouie sub castro nostro Nagwaar"). Az ostrom során elesett Radváni Máté, a várból ballistával kilőtt nyílvessző pedig súlyosan megsebesítette Perényi Imrét a lábán, aki jutalmul Lubló várát kapta. Augusztus 27-én Bebek Detre nádor ad ki itt oklevelet. 1406. szeptemberében Zsigmond utasítja a liptói Nagyvár királyi várnagyát, hogy a tarnóci és más jobbágyokat ne kényszerítse szokatlan munka végzésére, azokat pedig, akiket ellenszegülésük miatt elfogott, bocsássa szabadon.

1430-ban Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának adományozta a várat a liptói ispánsággal együtt. 1431-ben Pöckl Fülöp a királyné liptói várnagya.

1431-32 körül az országba betörő husziták elfoglalták. A kiűzésükkor a vár súlyosan megrongálódott. I. Ulászló király 1440. július 25-i oklevelében Tarkői Lászlónak adományozza a lerombolt Nagyvárat ("castrum … dirutum seu destructum Naghwar") a tartozékaival együtt, és engedélyt ad a vár felépítésére (galéria). 1441. 07. 02-i oklevelében  a király utasítja a szepesi káptalant, hogy Tarkői  Rikolfus fia István fia Lászlót vezesse be a lerombolt Nagyvár ("Naghwar") és tartozékainak tulajdonába.

1447. 08. 06-án Hunyadi János kormányzó miután Tarkői László és János  Naghwar-hoz tartozó Bodogazzonfalwa faluban a templom körül emelt erődítményüket  az országos végzés értelmében készek lerombolni, ezért biztosítja részükre Naghwar tartozékainak és Wywar várnak birtoklását, egyben védelmébe fogadva őket. 

1453 szeptemberében V. László király megerősítette Szentmiklósi Pongrác liptói ispánt  Berencs, Ugróc, Újvár, Likava és Nagyvár birtokában. Szentmiklósi kijavíttatja a várat és bővíti a keleti külső várral. Szentmiklósi a Hunyadi pártot támogatva segítette Mátyás királlyá koronázását, de folytatta rablásait, amiért a király pár hónappal a megválasztása után elvette a rabló főúrtól Nagyvárt, Óvárt, Likavát és odaadta Komorowsky Péternek, akit később liptói főispánnak is kinevezett.

Egy 1458-as oklevél szerint Nagyvár a huszita rabló Valgata kezén volt. 1458-ban Mátyás a husziták megtörésére küldi Rozgonyi Sebestyént, aki elfoglalta Valgata huszita vezértől Vadnát, valamint Valgatát is elfogta. Ezután Axamit huszitáit Sárospataknál szétverte, és maga Axamit is elesett a csatában. Ezért a király 1458. 09. 01-én jutalmul adta Rozgonyi Sebestyénnek Újvár várát és Nagyvár várkastélyát, melyeket Valgatától foglalt el Liptómegyében. Egyes adatok szerint 1459 után ismét a lengyel származású Komorowsky Péter szállta meg, de ennek ellentmond Mátyás király 1461. november 11-i oklevele, melyben a király Tarkői Rykalff Zsigmondnak adta új adomány címén az ősei által birtokolt Nagyvár ("Nyagwar") és Újvár ("Wywar") várakat a tartozélaikkal együtt. Annyi biztos, hogy 1459-ben a budai káptalan előtt Szentmiklósi Pongrác utóda, Máté fia István tiltakozott az ellen, hogy a király a liptómegyei Nagyvár, Ujvár és Likava várát eladományozta Komorowsky Péternek.

1471-ben Komorowsky is csatlakozott a Mátyás ellen lázadó Vitéz János vezette főurakhoz, és az országba behívott Kázmér lengyel herceget támogatta. 1474-ben Komorowsky Péter hatalmát megtörték Mátyás király csapatai, a várait sorban elfoglalták. A lengyel uraság Árva vára átadása után külföldre menekült. Ezután a vár már lakatlan, romos, valószínűleg Mátyás csapatai gyújtják fel és rombolják le.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor