Balatonberény templom

Berény település nevét a 10-11. században türk eredetű törzsnévből kapta. (Balaton)Berény első hiteles említése az Atyusz nemzetség által alapított almádi monostor (Monostorapáti közelében) 1121-es oklevelében található. Van egy 1082-re keltezett oklevél is, de ez bizonyítottan hamisított.  Eredetileg királynéi szekeresek, pohárnokok és pincemesterek lakták a falut. 1121-ben az Atyusz nemzetség Berény részbirtokosa volt, 1193-ban a fehérvári keresztesek, a Szalók nemzetség és a veszprémi káptalan birtokolják. 1229-30-ban Kisberénnyel együtt a plébániás helyek között tartják számon a somogyi tized perben, 1289-től viseli a Nagyberény nevet a település. A somogyi főesperesség kötelékébe tartozó plébánia papja, Kelemen 1333-4-ben fizetett tizedet; 1333-ban 2 pensát, 1334-ben 45+10 kis dénárt, a másik Berény papja 1334-ben Domonkos volt a pápai tizedjegyzék szerint. Egy 1328–1333 közé datálható oklevélben I. Károly a birtokot Fancsnak (és fiainak, Lászlónak, Jánosnak és Pálnak) adományozta, de az olevelek szerint csak 1343-ban szerzik meg. Egy 1378. július 15-i oklevél tanúsága szerint Keszői Pál bántalmazta a nagyberényi egyház káplánját, Miklóst. 1400. március 13-án nyert búcsúengedélyt IX. Bonifác pápától ("ecclesia parochialis Sancti Georgii de Magno Beryn"). Ez nem biztos, hogy a mai templomra vonatkozott.  1404-ben Berény már hetivásár tartására kapott engedélyt Zsigmond királytól. 1433-ban Fancsi Bertalan fia István hároméves búcsúért folyamodott a berényi Keresztelő Szent János templom részére.

Mivel egyidőben három Berény település is volt, ezért az okleveles adatok az egyházaikról nem egyértelműek, nem lehet biztosan tudni, hogy a ma is álló templomról, vagy a többi, részben feltárt templomról szólnak (1 -Temetődomb, ahol az egyházat kör alakú vizesárok és sánc is övezte,  2 - Kisberény-Helai-dűlő, 3 - a mai gótikus templomtól D-re, a Táncsics u. 7. számú telken). 

Az első, korai templom szentélye egyenes záródású volt, a mellékelt alprajzon kékkel van jelölve. A 15. század középső harmdában kezdődik meg a gótikus átépítése, ami talán összekapcsolható az 1433-as búcsúengedély kéréssel.

1643-ban a templom valószínűleg ép volt, mert az andocsi jezsuiták a környék lakosainak hitéletét innen látták el. 1746-ban a vizitáció alkalmával megemlékeznek a török előtti időkben épült ősi templomáról, melyet az itt birtokos Hunyady család újíttatott fel. Titulusa ekkor Szt. Imre volt. 1778-as vizitáció a templomot rossz állapotban találta. 1800-ban épült a ma is álló tornya.

Dornyai Béla 1941-ben írt a templomról: "A Keszthely közelében fekvő Balatonberény eredetileg teljesen gót pléb.-templomából csak a részben csucsives szentély és a támfalak maradtak meg. Hogy a szentélye valóban régi, azt a leckeoldali falába mélyedő, kettős beosztású, félköríves papi ülőfülkén (faldistorium seu sedilia) kivül, az evangéliumi oldal falábán ma is meglevő, csucsives szentségtartó fülkéje (pasztofórium) is bizonyitja. Ennek csucsives és fölfelé kúszó levelekkel (Krabbe) diszitett fülkenyilása: 54x26 cm."

Koppány Tibor felmérése: "Egyhajós, keletelt, a nyolcszög három oldalával záródó és támpilléres szentéllyel épített középkori épület, amelynek nyugati vége is sokszög záródású. Ez előtt áll a kétemeletes barokk torony, tetején késő barokk sisakkal. Bejárata a nyitott toronyaljból nyílik. Hajója felett kétszakaszos csehsüveg, szentélyén fiókos donga boltozat. A szentély északi oldalán gótikus szentségtartó fülke, a délin kettős ülőfülke. A déli homlokzaton a támpillérek között gótikus ablaknyílások."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor