Hátszeg

Hátszeg váranak építési ideje nem ismert. A környéken a 11-12. századokban királyi vadászok, darócok éltek. Hátszeg területét  IV. Béla 1247-es oklevele említi először, melyben a király a jeruzsálemi ispotályosoknak adományozta a Szörénységet ("totam terram de Zeurino cum alpibus"). Ebben szerepel Hátszeg területe és jövedelme kivételként. 1257-ben IV. Béla fiára, István ifjabb királyra bízta Erdély és a keleti határ védelmét, valószínűleg az ő híve, Gutkeled nembéli Joachim emeltette Hátszeg várát 1263-1270 között. Aba nembéli Péter nevű ispánját 1276-ban királyi oklevél említi ("Petro Magistro Agasonum Comite de Hatzak"), ezért 13. századi eredete kétségtelen. A vár Maros völgyéből dél felé vezető útvonalak azon pontján állt, ahol az a Vaskapun át Karánsebes felé, ill. a Zsil völgyébe vezető utakra ágazott szét.

A  hátszegi vár a 14-15. század fordulóján egy körülbelül 200 m²-es, kis központi fennsíkból állt, amelyen egy szabályos hatszög alaprajzú, 3-4 emeletes lakótorony kb. 3 méter vastag fallal, egy ciszterna és néhány fa barakk állt. A fennsík körül patkó alakú sáncot és árkot alakítottak ki.

1299-ben Kán László Déva várába tette át székhelyét és megszerzte a korábban Monoszlói nembéli Péter erdélyi püspök kezén lévő Hátszeget ést Hunyadvárt, amivel teljes ellenőrzést gyakorolt nemcsak a Maros-völgy erdélyi kijárata,
hanem a délnyugati határ fölött is. 

1315-ben I. Károly hadvezére Szécsi Pál Temesvár felől Erdélybe tört, elfoglalta Hátszeget, és Déva alatt legyőzte a lázadó Kán László fiait, akiket a borsodi Ákosok is segítettek. Egy oklevében a király hátszegi comitatusként hivatkozik a területre. 1317-ben a Szécsiek megkapták a királytól a hátszegi várat és kerületét, október 23-i oklevében Szécsi Miklós magister a Hatzak-i várnagy és comes.

1351-ben István herceg (I. Lajos öccse) oklevele szerint Pósa fia Balázs Arad megyei comes a hátszegi várnagy (galéria). 1360-ban az erélyi vajda tiszthez csatolták Hátszeg kerületét várával,  ebben az évben Péter edélyi alvajda a hátszegi várnagy ("Petrus viceuoyuoda Transsiluanus et Castellanus de Hattzak"). I. Lajos január 1-én kiadott oklevelében királyi várnak mondja "Hathchak" várat. 1404-ben Zsigmond király oklevelében "Castri nostri Hathzak"-ként szerepel.

1420 tavaszán egy török had a fegyverszünet ellenére a Vulkán-szoroson át Erdélybe tört, Csáky Miklós vajda hadát Hátszegnél megverte, a mezővárost és Szászvárost elfoglalta és elpusztította. A vár ostromáról nincs adat és a régészeti ásatás sem talált égési réteget. Viszont ekkortól a vár eljelentéktelenedett, a várnagyok említése megszűnik, a kenézi birtokok függőségi viszonyai megszakadnak.

A török betörések újbóli megindulása ismét növelte a vár katonai szerepét, 1438 után a romos várat felújították. A 15. század közepén a régészeti kutatások szerint kis körítőfalat emeltek a központi fennsík peremén. Ezzel egy időben újra megjelennek a várnagyok, akik Hunyadi Jánosnak voltak alárendelve. 1444 körül a várnagyi tisztséget a malomvízi Cindea (Kende) János kapta meg, aki azt fiára, László–Laczkóra (Kendeffy) ruházta át.  Hunyadi János 1448. március 3-án kelt levele Kende Jánost nevezi hátszegi várnagynak. A. Rusu szerint a vár a Kendeffyeké volt, de ezt cáfolja az a tény, hogy Hunyadi János halála után 1457-ben Hátszeget azon királyi várak között sorolják fel, amit V. László király visszakövetelt a Hunyadi örökösöktől. Hunyadi László kivégzése és Mátyás elfogása után Újlaki Miklós vajda azt írta a bártfaiaknak, hogy a király kiegyezett a Hunyadiakkal: eltekint a teljes birtokelkobzástól, ha azok visszaadják Beszterce, Déva, Görgény, Királykő és Hátszeg várakat, s mikor ez végbemegy, Mátyást is elengedi. A Kendeffyek mint Hunyadi familliárisok csak a várnagyi tisztséget tölthették be, birtokjoguk ekkor még nem volt a királyi várra.

1462. december 18-án  Mátyás király a hátszegi kerületi Waralya királyi birtokot a birtokon fekvő kőtoronnyal és Haczag (Hátszeg) mezővárosban szedett vámmal együtt Malomwyz-i Kende fia: János fiának: Kenderes Jánosnak és testvérének: Lászlónak adományozza a örök hadjáratokban szerzett érdemeik elismeréséül. Mátyás 1482. április 8-án kelt oklevelében Corvin Jánosnak adományozta Vajdahunyadot és tartozékait. A július 12-i káptalani beiktató oklevél részletesen felsorolja a bitokokat, és megemlíti a hátszegi kerületben Hátszeget (Hakagh), a vámját és Váralját is ("...in districtu Hakagh, existentium, item dicte Hakagh et thelonii ibidem habiti necnon Waralya, Bayosd, Ponor in Hwnyadiensi"). Mátyás halála után 1490-ben az országnagyok oklevele felsorolja Corvin birtokait, ott viszont nem szerepel Hátszeg, sem II. Ulászló oklevelében. 1496. január 24-én Telegdi István erdélyi alvajda oklevélben Hátszeg várának ("Haczkovar") tulajdonosa Malomvizi Kendeffy Mihály, és Balamér erdő hovatartozásáról szól. 1499. május 19-én Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajda bírósága Kendeffy Mihálynak ítéli a Balamér erdőt, mert a tanúvallomások szerint az mindig az ő tornyához tartozott, és annak jövedelme őt illette ("ad dictam turrim prefati Michaelis Kendeffy pertinuisse et semper proventus eiusdem silve ad eandem turrim ab antiquo exsolvisse").

A vár pusztulásáról nincs adat, valószínűleg a török betörések alkalmával pusztulhatott el, esetleg a korszerűtlensége miatt elhagyták.

A várról a torony falába másodlagosan beépített római kövek alapján sokáig azt hitték, hogy római őrtorony volt és a római-dák háborúban emelték.1972-ben Radu Popa kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a hátszegi királyi vár azonos a váraljai (Subcetate) romokkal. A. Rusu 1980-82-es ásatásai alapján megállapította, hogy a középkort megelőző időszakban a terület csak szórványosan, de több különböző korszakban lakott volt.

Jelenleg (2026) a vár területe bozóttal benőtt, csak a torony maradványa és a részben feltöltődött várárok látható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor