Budapest: Szent Zsigmond templom

 Luxemburgi Zsigmond király 1408-ban tette át székhelyét Visegrádról Budára. Az uralkodó reprezentációjának megfelelő környezet kialakítása végett jelentős építkezések kezdődtek a királyi palota és a város területén. A Szent Zsigmond-templomot, vagy más néven a Kisebb Szűz Mária-prépostságot Zsigmond az akkori polgári városrészben, a II. szárazároktól északra mintegy 80-100 m-re, a budai Zsidó utca (utóbb Szent Zsigmond utca) és a Szent János utca déli végénél 1410-ben kezdte el építeni és 1424 körül készült el. 

XXIII. János pápa egyik oklevele 1410. augusztus 3-án arról tanúskodik, hogy már folyt a kápolna építése ("In honorem et sub vocabulo Beate Virginis Marie decrevisti collegiatam ecclesiam pro uno preposito et certis canonicis in partibus huiusmodi et in civitate Bude erigere et suffecienter dotare, et iam tandem fundare feceris et exponi multa millia florenorum et ad prosecutionem et confirmationem intendere salutarem."), augusztus 18-án pedig a pápa búcsúengedélyt adott többek között a váron kívüli Szűz Mária királyi kápolna számára. Eberhardt Windecke, Zsigmond kortársa az 1424. esztendőnél említi meg, hogy Zsigmond király Budán, a Zsidó utcában, az új kápolnában Szent Zsigmond tiszteletére káptalant alapított.  A Szent Zsigmond névválasztás nem véletlen, a szent Prágában, atyja, IV. Károly császár által meghonosított különös tiszteletével magyarázható. 

A király az építkezés előtt kisajátította a területet és lebontatta az ott álló épületeket. Feld István feltételezi, hogy Zsigmond azért ide építette az új templomot, mert ez volt a várhegy déli részének legmagasabb pontja. A templomnak csak az alapfalai maradtak meg, ezek alapján a templom közel négyzetes alaprajzú, három belső pillérpárral tagolt hajóval és egy ahhoz csatlakozó, nyújtott szentéllyel rendelkező épület volt. Hossza 55 méter volt. Bár Erhard Schön 1541-es ostromról készült metszetén a templomnak volt tornya is (galéria), ezt régészetileg nem sikerült bizonyítani, a feltételezett torony nem került elő. A szentély északi fala mellett viszont egy azzal egybeépült kétszakaszos helyiséget, sekrestyét vagy oldalkápolnát tártak fel.

A Szent Zsigmond-prépostság káptalani működése Zsigmond király halála után feledésbe merült. 1451. március 27-én, Hunyadi János kormányzó és az országtanács V. Miklós pápához benyújtott kérvényében mint insignis ecclesia sive capella szerepelt, amit Zsigmond császár Buda városában alapított. Hunyadi és az országtanács arra kérte a pápát, hogy egyesítse a kápolnát a dömösi prépostsággal, és alakítsa társaskáptalanná, állapítsa meg kanonokjainak számát, és adományozza az ország alkancellárának, Botos Istvánnak. Nem tudni, hogy ez megvalósult e. 

A templomnak a mindenkori uralkodó spirituális életének reprezentációjában betöltött szerepe mutatkozik meg abban, hogy Mátyás király első feleségét, az 1464. március 8-án elhunyt Podjebrád Katalint, majd II. Ulászló hitvesét, az 1506.  július 26-án elhunyt Candale-i Annát is a Szt. Zsigmond-templomban temették el. Utóbbit azonban csak ideiglenesen helyezték el, férje halála után kihantolták, és férjével együtt Székesfehérvárott újratemették.  (* Az ásatások során nem kerültek elő a királynék sírjai). 1514. április 24-én a templomban adta át a keresztes zászlót Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgynek.

A templomnak mind a két titulusát használták, néha együtt is. 1505-ben II. Gyula pápa oklevelében beate Marie virginis alias sancti Sigismundi-ként szerepel; 1506-ban beate Marie virginis seu sancti Sigismundi-nént hivatkoznak rá. 

A templom pusztulása az 1529-es ostrom során kezdődött, amikor a törökök behatoltak a városba, és a Szent Zsigmond templom melletti utcából közelről lőtték a palotát.  Feld István az ásatásai során az egykori préposti ház udvarán feltárt egy 1530 körül megszüntetett pincegödröt, amelynek betöltéséből a Szent Zsigmond templom gótikus szobordíszének, építészeti tagozatainak és egykori berendezésének jelentős töredékei kerültek elő. Ekkor a prépostság még nem szűnt meg, 1533-ban említik az egyház kanonokjait. A régebbi szakirodalmakban az szerepel, hogy a törökök 1541 után dzsámivá alakították át, de ezt Sudár Balázs cáfolta.

A templom épületét a tizenöt éves háború ostromai során nagyobb károk érték, mely után takarítási, planírozási munkákra volt szükség. Ezt megelőzően, a beásások elhelyezkedéséből és leletanyaguk összetételéből következően, a templomhajókat a törökök feltehetően lakhatási célokra hasznosították.

Buda 1686-os visszafoglalásakor teljesen romos volt az épület, ez látható Fontana metszetének részletén (galéria). Az 1696-os telekösszeírásban még a nevét sem tudták, csak egy régi templomként ("Ain alte Kürchen") hivatkoztak rá. 1698-ban prépostot neveztek ki  az élére Putanich Márton János személyében. Az 1699-es canonica visitatio-ban az szerepel, hogy köveit ekkorra már teljesen elhordták. A prépost 1706 utén felépített egy kisebb kápolnát a romok között, de a városi tanácstól nem kapott pénzt a templom újjáépítésére. Az kápolna 1715-ben leégett, és az újjáépítése után ismét elpusztult az 1723-as nagy tűzvészben. 1727-re ismét felépítették. 1733-ban Franz Vanossi megemlíti a "kőhalomként még ott heverő Szent Zsigmond-prépostságot". 1767 után teljesen elbontották a templom maradványait.

1955-ben Nagy Emese találta meg a Szent Zsigmond-prépostság templomához tartozó kőfalat.  A teljes feltárást Feld István végezte 1988-89-ben és 1994-96-ban. Az egykori templom déli oldalánál egy ház alapjai között egy gödröt tárt fel, amiben az 1529-es ostrom során megsérült templom kiszórt törmelékeit találták meg. Ebből százszámra kerültek elő olyan kőfaragványok, amelyek hiteles képet nyújtanak a templom eredeti berendezésérő és szobordíszétáseiről.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor