Vác

Vác

A honfoglalás után valamikor a fejedelmi törzs szállásterülete lett a Duna vonala. Vác környéke a törzs egyik vezetőjének lehetett a szállása, amit régészeti leletek is bizonyítanak. Szőke Béla szerint a honfoglaló magyarságnak az a csoportja, amelyik kétélű, egyenes kardot használt, a fejedelmi Megyer törzzsel azonosítható.

Szent István az általa alapított 10 püspökség egyikének a székhelyét ide helyezte. A város első írásos említése 1074-ben Watzenburg néven az alsó-szászországi Yburg város évkönyvében olvasható IV. Henrik Salamon királyt támogató hadjárata kapcsán. 1075-ben a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevele is említi sancte Marie Waciensis civitatis formában. Ma a nyelvészek többsége személynévből származó helynévnek tartja a város nevét, a Képes Krónika szerint I. Géza egy Vác nevű remetéről nevezte el. A Képes Krónika a váci székesegyház építéséről is ír: "[I. Géza] Koronázása után elment arra a helyre, ahol a látomás történt, és tanakodott öccsével, Lászlóval, hogy a Szűzanya tiszteletére építendő egyháznak hol vessék meg alapját. És mikor ott állottak Vác alatt, ahol most Boldog Péter apostol egyháza van, egy szarvas jelent meg nekik, szarvai tele égő gyertyákkal; eliramodott előlük az erdő felé, és lábát azon a helyen vetette meg, hol most a monostor van. A vitézek rányilaztak, mire a Dunába szökkent, és többé nem látták. Ennek láttára szólott Szent László: Bizony nem szarvas volt ez, hanem Isten angyala. És mondotta Géza király: Mondjad, kedves öcsém, mit jelentettek az égő gyertyák, miket a szarvas agancsán láttunk? Felelt Szent László: Nem agancsok voltak azok, hanem szárnyak, nem is égő gyertyák, hanem fényes tollak, lábát pedig azért vetette meg ott, mivel megjelölte a helyet, hogy ott építsük fel a Boldogságos Szűz egyházát, s nem másutt! Hogy azonban az első látomás helye se maradjon épület nélkül, Géza király és öccse elrendelték, hogy ott Szent Péternek, az apostolok fejedelmének tiszteletére emeljenek kápolnát. Géza király tehát megalapította és nagy jószágokkal és birtokokkal adományozta meg a váci egyházat, de nemcsak ezt, hanem a budait is; annak adta a pesti vámot meg három falut Somogyban és drága ékességeket." I. Gézát halála után ebben a székesegyházban temették el 1077-ben.

Vác város magjának a várat kell tekinteni. A püspökvár a mai ferences templom dombján állt. Itt volt az I. Géza által épített/átépített Boldogasszony székesegyház, a püspök palotája és a katonák szállása is. A települést erődítés vette körbe, ez azonban inkább csak sáncolás lehetett. Vác váralja település a 12. század második harmadára alakulhatott ki a székesegyháztól északra.

1199-ben Imre király összeesküvéssel gyanúsítván Boleszló váci püspököt betört katonáival a templom sekrestyéjébe és feltörte kincstárát.

1241. március 17-én a tatárok elpusztították Vácot. Rogerius Siralmas énekében így írta le: "A kínszenvedésről elnevezett vasárnapon Batunak, a királyok királyának egy seregrésze Vác városához érkezett, amely a Duna partján fekszik egy félnapi járóföldre Pest városától, ahol a király időzött seregével. Miután elfoglalták és legyőzték a várost, és nagy vitézül megadásra kényszerítették azokat, akik az egyházban, vagy az egyház kőépületeiben – melyeket megerősítettek – kerestek menedéket: mind a városból, mind a körülfekvő falvakból a nép megszámlálhatatlan tömegét, és miután az egyház kincstárát birtokukba vették, a kanonokokat és más személyeket, úrasszonyokat és leányokat, akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették. És így a kínhalálról elnevezett vasárnapon kínhalált szenvedtek a váciak, hogy kiérdemeljék osztályrészüket az Úr Jézus Krisztussal.". Rogerius csak a városról beszél, a várról nem. Valószínűleg a tatárok betörése előtti erődítmény csak földből és rőzséből készült. A muhi vereség után IV. Béla Báncsa nembéli István váci püspököt a német-római császárhoz és a pápához küldte segítségért.

A tatárjárás után IV. Béla délnémet telepeseket hívott Vácra, akik a mai főtér környékén alakították ki a német várost és itt építették fel a ma már csak romként látható Szent Mihály plébániatemplomot. A magyar és német várost palánk és árok is elválasztotta.

1400 táján épült fel a város kőfala, melynek kapuit vaskos, masszív tornyok őrizték. 1455-ben a váci várban lévő Szt. Miklós kápolna igazgatójáról olvashatunk V. László oklevelében. 1465-ben találkozunk először a váci várnagy említésével. Hunyadi Mátyás 1462-ben a III. Frigyes császárral kötendő béke ügyét országa előkelőivel Vácon tárgyalta meg. 1474-ben Báthory Miklós lett a váci püspök, aki reneszánsz stílusban építette át a palotáját és a székesegyházat. Utóbbihoz egy saját kápolnát építtetett, mely nyugvóhelye is lett 1506-ban. 1485-ben Mátyás király itt tartott országgyűlést, amin azonban csak a képviselői voltak jelen.

Vác a török korban

A mohácsi csatavesztés után a Budára ellenállás nélkül bevonuló Szulejmán portyázó csapatokat küldött ki Vác elfoglalására. A bemenekült lakosság 1526 szeptemberében a pár napos ostrom során sikerrel verte vissza a támadókat. A török kivonulása és a kettős királyválasztás után Guti Ország János váci püspök először Szapolyai János királyt támogatta, majd alig néhány hónap múlva Habsburg Ferdinánd király mellé állt. A két király harcában Vác birtoklása — tekintettel Buda királyi székhely közelségére — mindkét király számára fontos volt. I. Ferdinánd csapatai Buda felé vonulva 1527. augusztus 15-én Vácot is elfoglalták.

1529-ben meghalt Guthi Országh püspök és Szulejmán hadjáratot vezetett I. Ferdinánd ellen, Szapolyai megsegítésére. Vác visszakerült János király uralma alá, aki megbüntette a Ferdinánd pártiakat. Szerémi György leírása szerint a német polgárokat ekkor űzték el a városból.

1530. októberében Ferdinánd hadvezére, Roggendorf Buda ellen vonuló csapatai harc nélkül vonulnak be Vácra. A Szapolyai párti őrség megszökött. Két hónap múlva a Szapolyait támogató Petrovics Péter temesi bán török segédcsapatok segítségével visszafoglalta. Ezután tíz éven keresztül viszonylag békésen folyt az élet Szapolyai uralma alatt. János király 1537-ben Brodarics Istvánt nevezte ki váci püspöknek. A neves diplomata 1537-ben a Ferdinándot képviselő János lundi érsekkel itt állapodott meg az 1538-ban megkötött nagyváradi béke feltételeiről. Brodarics 1539-ben bekövetkezett haláláig Vácon nagyszabású munkálatokat végeztetett, a várat is erősítette.

1540. júl. 21-én elhunyt János király, a Szapolyai-pártiak megszegve a váradi béke feltételeit a csecsemő János-Zsigmondot választották királynak. I. Ferdinánd Leonhard von Vels generálist küldte Buda elfoglalására októberben. Vels csapatai október 5-én Esztergomot vették be, majd 17-én megkezdték Visegrád ostromát. 27-én sikerült az Alsóvárat bevenniük, miután a Salamon-torony déli sarka ledőlt a tüzérségi támadás miatt (A Fellegvár még november végéig, december elejéig kitartott). Vácot Pesthy Ferenc váci várnagy meg sem próbálta megvédeni, embereivel együtt elmenekült. Istvánffy Miklós történetíró szerint "Vels ... Az ellenségtől elhagyott Vácot könnyűszerrel birtokba vette ..." 1541 februárjában Izabella özvegy királyné utasítására Török Bálint vezetése alatt török és magyar csapatok Vácot visszafoglalták, majd 1541 nyarán Roggendorf csapatai szállták meg, de a Buda felmentásáre és elfoglalására érkező Szulejmán elől a német helyőrség visszavonult. 1541 szeptemberében, Buda török megszállásának hírére Vác valamennyi intézménye és testülete menekülni kezdett. A váci püspökség és a káptalan, a város magyar földesurai levéltárukkal, kincstárukkal és tagjaikkal együtt a nógrádi várba futottak. A törökök megszállták Vácot.

1542 júliusában Joachim brandenburgi herceg Buda felszabadítására felvonuló német birodalmi csapatai elűzték a váci török helyőrséget. Alig néhány hét múlva a Buda sikertelen ostromából visszavonuló német csapatok Vácot — Medici János pápai biztos, Farnése bíbornoknak Esztergomból írt beszámolója szerint —, felégették: " ... a sereg Buda alól visszavonult Esztergomba ... a németek visszavonuláskor felgyújtották Vácot és több falut...". 1542 októberében Kücsük Báli budai pasa Vácot ismét birtokba vette. 1543 nyár elején ismét elűzik a váci törököket, de Esztergom augusztusi eleste után ismét török kézre jutott. A török őrség létszáma ekkor 426 fő volt.

1547 januárjában a törökök Vácról kiindulva Balassagyarmat, Szécsény, Kékkő vidékét dúlták fel. 1554-ből ismert az a levél, melyben öt váci török (Hason odabasa, Kurt odabasa, Deli Omer, Deli Ferhát, Deli Hajdár) ismét párbajra hívta a lévai végváriakat. A párbaj létrejöttéről nincs tudomás, illetve végeredményéről nincs adat. Az 1550-60-as években a végvári harcokban a váci bégek rendre résztvettek. 1560-ban 108 főből áll az őrség a zsoldjegyzék szerint. 1560-ban a törökök építettek a váron: "Vác vára tornyai és kapuja javítására 4604 akcse". Pálffy Tamás lévai kapitány írta 1566 decemberében: "... jött hozzánk urunk Dobó Istvánnak néhány embere, bírák kik részint tegnapelőtt, mások pedig tegnap jöttek Budáról, Pestről, Vácról és Nógrádból s biztos hírül hozták, hogy Budáról, mint mondják több mint öt ezer török jött Vácra...". 1575 júliusában a budai törökök váci táborukból kiindulva Kékkő, Divény és Somoskő várakat foglalták el. A magyar portyák is megszaporodtak Vác környékén: 1585 júniusában feljegyezték, hogy Vácról a török még nappal sem mert kijönni. Az 1570-es évekre a mohamedán lakosság már ugyanannyi volt mint a keresztény lakosság. A török uralom első részében hét keresztény templom közül csak a Piac téren álló Szent Mihály-templom maradt meg a keresztények templomának.

1593 decemberében a nógrádi végvidéken az ekkor induló 15 éves háború nagy magyar ellentámadással kezdődött. Divény, Somoskő, Szécsény, Kékkő, Hollókő és Buják visszafoglalása után Drégelypalánkot és Hidvéget, valamint Szandát a török kiürítette és elmenekült. 1594 februárjában Nógrádot is visszafoglalták a keresztény seregek.

1595-ben Esztergom és Visegrád visszafoglalásának hírére a török őrség Vácot felgyújtva elmenekült. Pálffy Miklós ennek hírére csónakokon Vácra sietett és a tüzet eloltotta. A városban Orosy András parancsnoksága alatt helyőrséget hagyott, de ez ott nem soká tarthatta magát, mert a törökök ismét visszafoglalták a Buda védelme szempontjából fontos várost. 1596-ban a komáromi sajkások többször zaklatták a váci törököket. 1596. február 27-én éjjel 11 óra tájban a nógrádi vár magyar huszárjai, Bary Mihály vezetése alatt Vác városán rajtaütöttek. A várost kifosztották és felgyújtották, a várat nem ostromolták. Jún. 29-én Pálffy ütött rajta Vácon, az elfoglalt török gályákról 260 keresztény rabot szabadítottak ki (galéria). A várost felégették, ott 300 törököt öltek meg. A keresztény veszteség 50 fő volt. Július 24-én a Hatvan felé vonuló Schwarzenberg csapatai elfoglalták a török által kiürített és felgyújtott Vácot. Schwarzenberg az elfoglalt erősséget Dobozi Gergely gondjaira bízta. Szuhay István akkori váci püspök, aki Pálffy Miklóssal együtt 1595. július 15-én vonult be Vácra, ekkor a hadipénztárba befizetett jelentékeny összeggel a várat a püspökség javára visszaváltotta. 1596 nyarán a magyar őrség a váci várat négy új kőbástyával erősítette meg.

1597-ben Szaturdzsi Mehmed Tata elfoglalása (okt. 13.) után Vác visszafoglalására indult. A keresztény főerők Miksa főherceg vezénylete alatt mintegy 20 000-en voltak, míg a törökök létszáma 40-50 000 körül mozgott. A keresztények megerősített állásokat hoztak létre Verőce környékén. A törökök nov. 2-án értek Vác alá. A hadvezetés tisztában volt azzal, hogy a kicsi és korszerűtlen Vác nem védhető, ezért a védők elhagyták azt. Istvánffy szerint aláaknázták, Illésházy szerint porral felvettették, azaz felrobbantották a várat. A török nem észlelte rögtön a várvédők távozását, hanem hozzákezdett az ostromhoz, s nyolc ágyúval lőtte a várost. Nov. 3-án megszállták és elkezdték megerősíteni.

A vár körül kisebb csatározások folytak a két fél között, a keresztény állások ellen a törökök többször sikertelen támadásokat hajtottak végre. Végül a két fél tárgyalásokba bocsátkozott, melyben keresztény oldalról Basta, Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc vett részt. Az eredménytelen tárgyalások után a török had visszahúzódott Pest felé, Vác ismét keresztény lett. A váci csatáról itt olvashat bővebben. Miksa főherceg Dobozi Gergelyre bízta Vácot.

1598. máj. 20-án a törökök megrohanták Vácot, de a védők már jó előre értesültek a támadásról, és teljesen megsemmisítették a török támadókat. 1598 októberében Vácnál táborozott a Buda elfoglalására készülő keresztény had Mátyás főherceg vezénylete alatt. Két hidat is vertek a Dunán a sereg átkeléséhez. 1599 késő őszén Ibrahim pasa nagyvezér Budáról Esztergom felé vonulva Vácot kiürítve találta és elfoglalta. 1600 október viszont már ismét keresztény kézen volt a város, de 1602-ben újból török őrsége volt. Ekkor a Buda felé vonuló Russwurm Hermann tábornok csapatai Vácot kiéheztetéssel vették vissza. Ez a foglalás sem volt tartós: 1602 októberében Szarvas alól, a visszafoglalt Pest ellen felvonuló Jemisdzsi Haszán pasa nagyvezér tatárokkal és az ázsiai dzseláli lovassággal megerősített serege Vácot is elfoglalta. 1604-ben ismét Russwurm foglalta el és Vácot Oroszi Andrásra bízta. Májusban már Verebélyi János volt a kapitány, aki átadta Vácot Bocskai vezéreinek. 1605 novemberében maga Bocskai is rövid ideig Vácon tartózkodott. A 15 éves háborút lezáró béke visszajuttatta Vácot a királyi Magyarország hatalma alá.

1607-ben a törökök sikertelenül követelték vissza Vácot. 1608-ban II. Mátyás király koronázás utáni I. dekrétumának XV. cikkelyének 20. tétele a váci vár közmunkáinak (labor gratuitus) elvégzésére Hont vármegye három járásának, Szentendre és Óbuda városának jobbágyait rendelte ki. A váci vár közmunkáiról intézkedő rendeletekben Vácot már Pest megyéhez számították, amíg 1552-ig Nógrád megyéhez tartozott. Dóczi Orbán volt ekkor a váci vár kapitánya. A magyar kamara a váci vár építésére az 1610—1611. években 500 Ft-ot költött, ennek során a vár kapuit és más faszereivényeit vaspánttal látták el.

1619 szeptemberében Bethlen Gábor csapatai megszállták Vácot, akitől a szövetséges török azonnal visszakövetelte azt. 1620-ban a tárgyalások alatt a budai pasa hirtelen megjelent Vác alatt és 3 napi ostrommal elfoglalta Bethlentől. Révay László, Bethlen követe írta a naplójába: "...Vácot kívánta tőlünk a vezér, melyet szép szóval meg nem nyervén, azuntán kint voltunk, reá ment és nov. 2-án meg is vette...". 1000 fős török őrséget hagytak a várban.

Bethlen Gábor fejedelem Vácot 1622-ben egy évre a töröktől visszaszerezte, de az ismét a töröké lett. 1625-ben Wallenstein császári hadvezér Bethlen elleni hadjárata során egy váratlan rajtaütéssel Vácot bevette s kivonulása előtt falait felrobbantotta. A török a szétdúlt várost és várat megszállta és Murtéza budai pasa irányításával minden eddiginél jobban megerősítette. Az 1626. évi török erődítéssel Vác gyakorlatilag teljes átépítésre került. A székesegyházat, és valószínűleg a püspöki palota romjait is lebontották és köveikből erődítéseket emeltek. Az 1626. évi török átépítés után erős tömésfalával, a város felé néző barbakános kőből épült kapubástyájával és négy sarokbástyájával a vár jelentős török erődítménnyé vált. Az 1626-28 közötti béketárgyalásokon rendere előkerült Vác visszaadásának kérdése, de a török követek húzták az időt.

1641-ben a balassagyarmati végváriak rajtaütöttek egy Vácról Esztergomba tartó gazdag menyasszany kíséretén. Az 1642. évi második szőnyi béketárgyalásokon a török támadásokkal okozott károkról, Vác és az újonnan hódoltatott falvak visszaadásáról esett szó, de eredmény nem született. Püsky János váci püspök Nógrád várába helyezte a székhelyét. 1642-ben Amhát Ali bég volt Vác török parancsnoka. A váci törökök portyázásairól gyakran esik szó a levelezésekben.

A wolfenbütteli gyűjtemények számos magyar vár leírását és képét tartalmazzák az 1660-as évekből. Vácról ez szerepel: "Vác a Duna mellett fekvő szilárd erősség, Vácius remetéről kapta a nevét, püspöki székhely. Géza király által alapított csodálatos templom volt itt, amely most teljesen romokban hever. Az erősség eddig a keresztények birtokában volt, de nemrégiben, tudniillik l663-ban a törökök elfoglalták." A várról készült rajz a galériában.

1661 szeptemberében Forgách Ádám főkapitány ütött rajta Vácon, de a várat nem tudta elfoglalni. Az 1663-64-es harcok során a török hódoltság határa kitolódott az Ipolyig, de a váci török őrséget a végváriak gyakran zaklatták a vasvári béke után is. 1667-ben a budai pasa ezt írta: "Kékkő, Bozsák, Korpona, Zólyom végbeliek május 21-én, szombaton a váci vár alá rontottak, ott három törököt levágtak és 150 lovat elragadtak..."

1684. június 27-én délben Kara Mehemed budai pasa és Lotharingiai Károly herceg csapatai Vác északi határában Verőcétől délre nagy csatát vívtak (a csata leírása itt olvasható). A csatában Szejdizade Ahmed temesvári pasa meghalt, s a budai pasával együtt Vác várába menekült török sereg nehéz küzdelem után megadta magát. Egy német író így írta le a csata utáni eseményeket: "Mialatt a császári lovasok, dragonyosok és horvátok az ellenséget üldözék, utánnok iramodva, a lotharingiai hg. Stahrenberg gr. tábornagygyal együtt elhatározták Vácz városka megtámadását is és azonnal 6 zászlóalj fegyverest vezényeltek közelébe, a várost erősen lövették, különböző pontokról sok vetgolyót szórván rá. De noha a törökök is 9 egész óráig vitézekül ellensulyozták a kereszténysereg kemény hadi miveletét, mégis, midőn a császáriak minden oldalról fölényre jutottak és az Aspremont-ezred a kapukat sarkaikból kivettette, kénytelenek voltak a városból, nagy-gyorsan a várba visszavonúlni, melyet aztán a császári hadvezérek szintén hét pontról lövettek és pedig oly bőven szórták be a várba a gránátokat és golyókat, hogy a megrettent ellenség rövid időn nagy rivalgások közt könyörgött békeszerződésért, minden holmiaikkal ki és elvonulni kivánván. Mivel azonban rájok nem hallgattak, hanem éji 11 óráig a gránátok és golyók özönként szórattak a várba, a végszükség által kényszeritve általános zajongás közt tudatták a császáriak vezéreivel, hogy az ő belátások és kegyökre megadják magokat és erre a várkaput megnyitották. Mire a 800 főnyi őrség, a csatából elmenekült 600 janicsáron kivül és két aga fogságba ejtetett, a nőket pedig, előbb kifosztván őket, a győztes hadfiak, kora-reggel Sz. Endre szigetére átbocsátották. Mint hirlék ezen ütközetben 1300 török hullott el, köztök a budai vezir is, ki igen különös látványt nyujtott szerfölött vastag kövérsége miatt, a nyilvános uton egészen öszszevagdaltatva találtatván, mig két aga és több száz török fegyveres fogságba került."

Lotharingiai Károly Vácot Bottyán János kapitányra bízta, de őt hamarosan Bisterczky váltotta. Nov. 3-án a leégett várat a török ismét ostrom alá fogta, a szabad elvonulás fejében azt feladó keresztény őrséget az ígéret ellenére felkoncolták. 1684 telén a császáriak rajtaütéssel akarták Vácot elfoglalni, de nem sikerült. 1685 tavaszán Sejtán Ibrahim budai pasa Vácon levő csapatait visszavonta, a várost felgyújtatta és falait felrobbantatta. Vác erődítései teljesen lerombolva kerültek véglegesen a bevonuló császári csapatok birtokába.

A város teljesen romos volt, néhány ember lakott csak a lerombolt városfalak között. A meginduló újjáépítés megakadt a Rákóczi-szabadságharc alatt. A városban pestis tombolt, 1709-ben a rácok kirabolták és felgyújtották. A váci püspök 1711-ben tért vissza a sokat szenvedett városba, és lassan megindult a város fejlődése. 1714-ben XII. Károly svéd király járt a városban. Az 1720-as években a várban lévő romos székesegyházat és a várfalak romjait lebontották és ferences rendházat és templomot építettek a helyén. 2015-ben a székesegyház falainak maradványait részben feltárták, I. Géza valószínű temetkezési helyét is megtalálták, de üresen (bővebben).

1731-ben ismét tűzvész döntötte romba a várost. Bél Mátyás az 1730-as években leírta Vác nyomorúságát: "Egy romba dőlt város,vagy inkább annak csak helye volt az. A várból ugyanis nehány füstös és kormos falnál egyéb nem maradt fön; az annyiszor elhamvasztott város pedig már csak nehány rosz anyagu viskóból állott. A város területét árok környezte, és tölgyfa-gerendákkal kirakott töltés; de ez is sok helyen megszakadozva volt. A kapuk boltozatai megrepedezvén, hajdani erősségökre épen nem emlékeztettek. Az utcák, melyek többnyire nyugatról keletnek feküdtek, romdarabok és omladékokkal lévén többnyire beszórva és ronda szemetekkel rútitva, mindezek gyászos kinézést kölcsönöztek az egykor oly virágzó és tekintélyes városnak. Templomainak épületanyagai még az alapokból is kiásatván, és a vár megerőditésére fordittatván, az egykor oly nagyszerű szentegyházaknak végre alig maradtak fön valami nyomai." 1740 auusztusától 1741 januárjáig a pestis miatt vesztegzár alá vonták Vácot. A püspöki építkezések és a betelepülők az 1770-es évek végére létrehozták a mai is látható barokk Vácot. 1766-ra épült fel az elpusztult vár helyén a ferencesek temploma.

A váci vár feltárása 1962-ben kezdődött, de már 1912-ben történtek kutatások. Leletmentő ásatások folytak az 1970-80-as években is. 1983-ig sikerült azonosítania a vár két saroktornyát, melyek sokszögűek voltak, 5,5m-es falvastagsággal. Ezek a második török korszakban épültek, de az előzmény erődítések is meghatározhatóak voltak. 1994-ben elkészült a Duna-parti várfal rekonstrukciója. Kisebb kutatások 2002-ig folytak, ekkor egy felrobbantott torony maradványa is lőkerült a vár nyugati oldalán. A várfal előtt török-kori cölöpsor nyomai voltak megfigyelhetők. 2013-15-ben nagyobb feltárások voltak a ferences kolostortól délre eső területen. Az elbontott székesegyáz számos részét sikerült azonosítani. A vár kutatása során eddig nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni az Árpád-kori várra.

Források: Tóth Sándor László: A Vác—verőcei csata 1597. november 2—9.; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Tragor Ignác: Vác vára és képei (Vác, 1906); Regélő magyar várak (Minerva, 1977); Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983); Országos Széchenyi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tára; Mag Hella: A váci vár (Castrum Bene 2019); Tettamanti Sarolta: Tragor Ignác és a váci vár kutatása (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványai (1962–2012));

Hol található

A József Attila sétányon a Ferences templom mögött vannak a vár még látható részei, illetve a Hegyes torony áll még a Liszt Ferenc sétány 12. sz. alatt.

Szélesség: N - 47°46'18.6"
Hosszúság: E - 19°07'48.9"