Eperjes Szent Miklós templom

Eperjes Szent Miklós templom

Eperjes városát a monda szerint II. Vak Béla alapította 1132-ban, aki az itt talált sok eperről nevezte el. II. Géza 1150 körül flamand hospeseket hív be a Szepességbe és Sárosba. Első okleveles említése a városnak IV. Béla 1247-es okleveléből ismert "Theutonici de Epuryes" alakban.

1347. december 5-én Erzsébet királyné engedélyt adott az eperjesieknek, hogy követ fejtsenek a felépítendő templomhoz ("...Cum Civibus et Hospitibus nostris de Epperjes pro constructione, seu praeparatione Ecclesiae ipsorum parochialis Lapides plurimum sint necessarii, idcirco fidelitati vestrae firmiter et districte praecipiendo mandamus, quatenus praefatis Civibus et Hospitibus nostris de Epperjes ubicunque in Tenutis vestris, et in medio vestri Lapides invenire poterint, ad constructionem, seu aedificationem Ecclesiae ipsorum praedictae, ad sufficientiam dare debeatis, et aliud non facturi.") A templomot a 13. században épült Szent Kereszt tiszteletére szentelt templom helyére építették.

1389. Stir Miklós lelkész, az eperjesi parochialis templom számára egy fürdőt hat házzal, továbbá két sörfőző házat stb. adományoz.

1391-ben Zsigmond király Eperjesre küldte István egri püspököt, hogy a templom kibővítése dolgában s káplánjai számának gyarapítása ügyében intézkedjék. 1400-ban Zsigmond király Héthársi Pétert, volt palocsai lelkészt eperjesi plébánossá nevezte ki. 1400 körül a kéthajós templomot három hajóssá bővítik ki, de az építkezéseket késlelteti az 1418-as tűzvész. 1429 ben a város a Szent Miklós-templom számára új orgonát rendelt János orgonakészítő mestertől, aki 275 forintért és annyi sörért, amennyit Eperjesen tartózkodása alatt megiszik, vállalja a munkát, amelyhez az anyagot a város adja. A szentély északi mellékhajóját csak 1440 körül boltozták be. 1441-ben a városi tűzvészben a torony teteje leégett, de a templom belseje nem sérült meg. 1489 előtt a szentély középső részét megemelték és boltozattal fedték le.

1501-ben lőcsei Péter építőmester terveket készít a templom bővítésére. 1502. január 25-én István bíró és az elöljárók szerződést kötnek András áccsal és Brengiszen János eperjesi építőmesterrel. A két mester 500 forintért vállalja a munkát, az építőanyagokat a városnak kellett biztosítani. A számadások szerint a két mester a középső hajó folytatásában a szentély meghosszabbítására és magasabbra emelésére, és a déli hajót meghosszabbítva új szentély építésére vállalkozott. A hármashajóval egyformán magasra épített, új kettős szentély déli és keleti falainak felépítése és beboltozása után a hajók fölötti tető folytatásaként tervezett új tetőre a város egy harmadik mesterrel külön szerződött. 1503-ban a város Máté ácsmester véleményét kéri ki a hajótető folytatásaként építendő új szentélytető ügyében. A munkát András késmárki ácsmester vállalta el 100 forintért. A testudo collateralis két négyágú csillagalakú boltozatának kifaragásáért János és Mihály kőfaragómesterek 1509-ben 25 forint 87 dénárt kaptak. 1510-ben kezdi el János mester az előcsarnok emeleti oratóriumába vezető csigalépcső köveinek faragását. A csigalépcsőnek a templomból nyíló gótikus tölgyfaajtaja 1511-ben készült. 1514-ben kezdik el a templom nyugati tornyának magasítását, 1515-re készül el a templom teljesen.

A felépült templom impozáns méretű: 54 méter hosszú, 34 méter széles, belső magassága 16 méter.

Eperjes polgárai 1531-ben fogadták el Luther Márton tanait. A város a felvidéki evangélikusok centrumává vált. 1546-ban itt rendezték meg a protestáns zsinatot, 1549-ben pedig itt fogalmazták meg az un. "Confessio Pentapolitana”-t (ötvárosi hitvallás), melyben Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben és Lőcse a lutheri tanok értelmében határozták meg hitelveiket.

1624-ben a templom leégett (összesen hatszor égett le az évszázadok folyamán).

1671-ben I. Lipót parancsára elvették a templomot és a katolikusoknak adták. A jezsuiták a templomot a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelték. Az 1667-től működő evangélikus kollégium falai közé jezsuiták költöztek, a városból pedig elűzték az evangélikus lelkészeket. A Thököly felkelés idején a polgárok többsége a Habsburgok ellen fordult, a városba visszatérhettek a lelkészek és a templomot is visszakapták az evangélikusok. A vallási villongásokban a templom belső berendezése súlyosan károsult. 1685-ben Schultz tábornok csapatai elfoglalták Eperjest, 1687-től itt működött a hírhedt Caraffa-féle vésztörvényszék. A templom ismét a katolikusoké lett. 1696-ban elkészült a templom barokk főoltára, amelybe belefoglalták az 1490 és 1506 között készült gótikus szárnyasoltárt és Szűz Mária, Szent Miklós és Szent István gótikus szobrait.

1704-ben II. Rákóczi Ferenc kurucai foglalták el a várost és a fejedelem biztosította a szabad vallásgyakorlást. A szatmári béke után a protestáns templomokat a jezsuitáknak adták.

1768-ban javították templomot és ekkor épült a déli klasszicista portál. 1788-ban a templom ismét súlyosan megsérült egy tűzben.

Myskovszky Viktor 1874-ben írta a templomról: "A templom meglehetősen jó karban van, csak a torony sisakja már igen rongált, s azért ezen toronysisak stylszerű renovatióját a város elhatározta, és az illető tervet D. Henszlmann Imre úrhoz véleményadás miatt fel is küldte, van remény, hogy a jelenleg oly stylellenes és zopf toronysisak helyett nemsokára stylszerű toronysisakot nyerend ezen több tekintetben érdekes műemlékünk."

1886-ban a templomot villámcsapás rongálta meg. A tornyot ideiglenesen gúla alakú sisakkal burkolták be, a templomhajó bádog tetőt kapott. Ez az ideiglenes megoldás volt a templom szerencséje az 1887. május 6-án kitört tűzvészkor.

A tornyot Schulek Frigyes tervei alapján 1902 és 1906 között gótikus stílusban állították helyre. Az új, galériás, a négy sarkán egy-egy fiáléval ellátott toronysisak a bártfaihoz lett hasonló.

1950-ben és 1982-ben a templomot felújították. 2010-ben a faliképeket restaurálták, a ma látható freskó részletek a 15. században és a 17. században készültek. 2008-ban a Szt. Miklós plébániatemplomot társkatedrálissá emelték.


Források: Myskovszky Viktor: A "SZ. Miklóshoz" czimzett eperjesi rom. kath. plébánia templom; Divald Kornél: AZ eperjesi Szent Miklós templom (Művészet, 1902); Divald Kornél: Eperjes templomai (1904); Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom (1927); https://www.presov.rimkat.sk;

Megközelítése

Eperjes város főterén, a Hlavná 2941/141 szám alatt található a templom.

Szélesség: N - 48°59'52.8"
Hosszúság: E - 21°14'24.0"