Eger vára

p>Az Eger-patak fölé magasodó dombon Szent István alapított püspökséget 1009 körül, mint ez IV. Béla egy 1261-es oklevelében említve van. A hagyomány szerint első királyunk a Királyszéke dombról szemlélte a székesegyház építését. (* Van olyan elmélet is, amely I. Andráshoz köti, és egri-bihari püspökségnek gondolja kettős székhellyel). A régészeti kutatások egy a 10-11. század fordulójáról származó rotunda alapjait találták meg (galéria). Ez lehet az a Szűz Mária-kápolna, amit Rozgonyi püspök 1430-ban Szt. István által alapítottnak mond, és amit a tatárok elpusztítottak. A legújabb régészeti kutatások szerint a 11. század elején egy királyi udvarház is volt itt, amit még a században toronnyal bővítettek. Buldus, Eger harmadik püspöke egyike lehetett azoknak, akik 1046-ban haltak vértanúhalált Szent Gellért püspökkel. Ezt többen vitatják, a legújabb tanulmányok szerint a 11. század második felében tette át székhelyét ide Liduinus püspök, miután a besenyők és kunok is elpusztították Bihar várát.

Az első biztosan hiteles adat a püspökségről 1111-ből származik, mely Wolferust nevezi meg püspöknek. Könyves Kálmán idejétől lehet számolni a székesegyház és püspöki palota építésével. Az új, román stílusú katedrális háromhajós, háromapszisos, keresztház nélküli bazilikának épült. A Képes Krónikában az szerepel, hogy II. István (1116–1131) Egerben megbetegedett, e szerint a 11. századi királyi kúria még nem került átadásra a püspökségnek. Martyrius egri püspök II. Béla uralkodása alatt megkezdte egy új püspöki palota építését a püspöki kápolna északi oldalán. Ezt az épületet az 1140-es években egy új épületszárnnyal egészítette ki.

Imre király 1200 körül koragótikus stílusban bővítette a székesegyházat. A királyt 1204-ben itt temették el, sírkamrája a főhajó középtengelyében, a nyugati részen található. A legújabb kutatások szerint a püspöki központnak már a tatárjárás előtt volt védőfala, már akkor kialakult az első püspökvár (galéria).

Imre király 1200 körül koragótikus stílusban bővítette a székesegyházat. A királyt 1204-ben itt temették el, sírkamrája a főhajó középtengelyében, a nyugati részen található. A legújabb kutatások szerint a püspöki központnak már a tatárjárás előtt volt védőfala, már akkor kialakult az első püspökvár (galéria).

A tatárjárás során a püspöki központ épületei súlyosan megsérültek. 1248-ban IV. Béla jelentős adományokkal segítette a püspökséget a helyreállítási munkákban. Lampert püspök a régi székesegyház alapjain egy új, gótikus templomot építtetett. A várdomb északkeleti sarkában, a mai Tömlöc-bástya közelében egy öregtorony is épült (galéria).

A munkák Dörögdi Miklós püspök (1330-1361) alatt is folytatódtak. A székesegyház nyugati oldalán toronypár épült, és a templom egy gótikus, körüljárható, kápolnakoszorús szentéllyel is bővült. A várban új palotákat emelt és az egész dombot egy hosszú kőfallal vették körbe.

1403-ban Ludányi Tamás püspök csatlakozott ahhoz a nemesi felkeléshez, amely Luxemburgi Zsigmond ellenében Nápolyi Lászlót kívánta a magyar trónra emelni. Zsigmond seregével megadásra kényszerítette Eger várát, a püspöknek menekülnie kellett. Zsigmond 1410-ben hadvezérének, a lengyel származású Stibor vajdának a szintén Stiborici Stibor nevű rokonát ültette a püspöki székbe. Ludányi csak 1421-ben kapta vissza a püspökséget.

Az 1440-ben kitört belháborúban Rozgonyi Simon püspök az Ulászló-párnak volt oszlopos tagja. 1442. április l-én a püspök megvendégeli a husziták ellen hazánkban tartózkodó lengyel sereget és vezérüket, Odrovász Pétert. A mulatozás alatt őrizetlenül hagyták a várost és Giskra csapatai, Telefus (Talafusz) kassai huszita kapitány vezetésével megtámadták Egert. Sok városlakót megöltek, és rengeteg zsákmányt szedtek össze. Másnap reggel, miután feleszméltek a város vezetői, elindultak a husziták után. A magyar-lengyel csapat utolérte a zsákmánnyal terhelt huszitákat és hosszadalmas harc után megverték őket, Telefus is fogságba esett. A huszita támadás során megsérült a székesegyház szentélye is. Bonfini 1490-ben azt írta az eseményről, hogy a huszitáknak a város lakói a városfalak hiányában nem tudtak ellenállni.

1451-ben Hunyadi János Losonc mellett vereséget szenvedett Giskra csapataitól, a csata során Héderváry László egri püspök is fogságba esett. Giskra ostrom alá fogta Egert, de az Alföldről felrendelt Hunyadi hadak elől visszavonult.

1465. április 11-én Csetneki András egri várnagy végrendeletében fiainak gyámjává Hédervári László egri püspököt, Szilágyi Erzsébetet és Gyarmati Balassi Lászlót nevezi meg.

1470-1475 között építette Beckensloer János püspök a mai napig is álló gótikus palotát a vár északi falának belső oldalán. A palota várudvarra néző oldalán emeletes, gótikus boltozatú folyosó díszítette, a külső oldalán kis tornyok voltak. Építése közben lebontották a 13. századi öregtornyot és mellette felépítették a Tömlöc-tornyot, ami bejárat is volt a várba. A külső vár falait az 1470-es években kis kerek tornyokkal erősítették meg. A székesegyház szentélyét Nagylucsei Dóczi Orbán (1487-1492) és Bakócz Tamás (1493-1497) püspökök újították fel. Estei Hyppolit (1498-1520) püspök korában megerősítették a várat. A 15. század végén és a 16. század elején a középkori fal elé egy másikat építettek, melynek bejárataként megépült a toronnyal erősített barbakán, az Ó-kapu. A vár fennmaradt déli kaputornyát ma is Estei Hyppolit festett címere díszíti.

A vár 1508-as inventáriuma szerint ekkor a vár tüzérsége 55 hajítógépből, 2-2 toronyban 2-3 ágyúból, 17 tarackból és 355 szakállas puskából állt. Az őrség létszáma 300-350 fő volt.

Eger Mohácstól 1552-ig

A vár a mohácsi csatát követő zűrzavaros évtizedekben többször gazdát cserélt a két király hívei között. Az egri püspököt, Várdai Pált II. Lajos még a csata előtt visszaküldte Budára, a királyné védelmére. A püspök a csata után szept. 28-án visszatért Egerbe és megerősítette az egri völgy őrzését a feltűnő török portyák miatt. A püspök levelében megemlíti Thenky György egri alvárnagyot, aki elhagyta várat a török veszélyre. A vár teljesen ép a püspök szerint. Várdai részt vett Szapolyai koronázásán Székesfehérváron, ezért János király hálából esztergomi érsekké nevezte ki, Erdődi Simon zágrábi püspököt pedig egrivé. Várdai sok más magyar főúrhoz hasonlóan I. Ferdinánd pártjára állt. Bodó Ferenc, Szapolyai vezére 1526. november 30-án elfoglalta Egert és Erdődi püspök ténylegesen is Eger birtokába jutott.

1527-ben I. Ferdinánd hadai megindulnak Szapolyai ellen. János királynak elégtelenek az erői, ezért folyamatosan hátrál a Tisza felé. Ferdinánd vezére, gróf Niklas von Salm 6000 emberével és kellő tüzérséggel üldözte őt. Salm alvezére Hardeck puskalövés nélkül hatalmába kerítette Egert szeptemberben. 1527. szeptember 27-én a Tokaj melletti csatában Salm megverte a Szapolyai hadakat. Ferdinánd Szalaházy Tamást nevezte ki egri püspöknek és Erdődy is hűséget fogadott Ferdinándnak, aki ezért a zágrábi püspökséget megtarthatta.

1527. novemberében Bodó Ferenc ismét megostromolta Eger várát. A Ferdinánd-pártiak keményen védekeztek, egyik kitörésükkel Bodó sok emberét megölték. Végül 1527. dec. 21-én (más forrás szerint dec. 14-én) ismét elfoglalta a várat. Szalaházy püspök levele szerint Ercsy Ferenc hadnagy az embereivel kegyetlen bosszút állt a védőkön, még a székesegyházba menekülteket is megölték nemre és korra való tekintet nélkül. Ezután Ferdinánd Török Bálintot, Bakith Pált és több magyar hívét küldte 1200 lovassal és 1000 gyalogossal Eger visszavételére. Ők Mezőkeresztesnél megverték Bodót, aki fogságba is esett. A fogollyal Eger alá vonultak, ahol a védők fogoly vezérük láttán átadták a várat. Bodó soha nem hagyta el János királyt, a bécsújhelyi börtönben halt meg 1537-ben. 1528. szeptember 9-én Révay István volt Eger várának Ferdinánd-párti kapitánya. Ebben a rövid időszakban is folyt építkezés Egerben, főleg a támadható Almagyar-hegy felőli részének a sarkait erődítették meg két toronnyal (Bebek-torony, Bebek-bástya).

1529 tavaszán Szapolyai lengyel-török támogatással megerősített serege Eger várát visszaszerezte. Az egri püspökség vagyonkezelőjének és egri várnagynak Karthaly Andrást nevezte ki. Szulejmán sikertelen bécsi ostroma után Ferdinánd Serédy Gáspárt és Bebek Ferencet küldte Eger visszavételére, akik 1529. novemberében rajtaütéssel foglalták el.

1530. januárjában ismét a Szapolyai-pártiak ostromolják a várat. Soraik között van Nádasdy Tamás, Ráskay Gáspár, Lasky Jeromos. Január 17-én a várat már elfoglalták Serédy egyik levele szerint. Január 25-én ismét Ferdinándé a vár, a kassaiak éjjel rajtaütéssel foglalták el egy rövid időre, de pár nappal később már ismét Nádasdy kezén volt. Április 17-én Serédy és Bebek ismét rajtaütéssel próbálkozott, de az őrség elűzte őket.

A gyakori ostromok megviselték a várat, utasították Lóránt Péter várnagyot a vár haladéktalan kijavítására. Az idő sürgetése miatt palánkokkal pótolták a romos részeket. Lóránttól később Csaby István vette át a várat. Ő építtette a külső várban a Csaby-bástyát. Csaby az újabb kutatások szerint 1542-ig volt a vár kapitánya.

Perényi Péter részt vett Buda sikertelen ostromában 1541-ben, ahol a Ferdinánd-párti sereg súlyos vereséget szenvedett a Szapolyai-párti és Szulejmán török csapataitól. Perényi az ostromból megmenekülve hazafelé tartva megszállta Eger várát. Az egykorú források szerint mindössze 25 várvédő volt a várban. Mivel Szulejmán csellel elfoglalta Budát, Eger jelentősége hirtelen megnőtt.

Perényi Varkoch Tamást állította vár élére, aki több ponton is átépítette és korszerűsítette az erődítményt Alessandro da Vedano tervei szerint. Az ágyúknak kevéssé ellenálló magas és vékony várfalakat visszabontották, több kisméretű bástya épült: a Varkoch-kapu, Tömlöc-bástya, Sándor-bástya és a Tömlöc-torony elé a Földbástya. Varkoch kezdte meg a vár szétbontását külső és belső várra. A Varkoch-kapu felirata szerint az építését már 1542-ben elkezdték. Befalazták a gyengébb védettségű Hyppolit-torony kapuját, déli várfalat vastagították. A legjelentősebb átépítés a vár két részre bontása volt. A Csaby-bástyánál nyugatabbra húztak egy falat, amivel kettészelték a várat. Az új falból keletre előreugrott a székesegyház egykori gótikus szentélye, ezt bástyává alakították át (Szentély-bástya). A külső és belső vár között egy széles és mély árkot alakítottak ki. A vár két része között a Setét-kapu biztosította az átjárást.

Egy különös esemény is történt 1542-ben. A várbéli 200 olasz zsoldos a városban rabolni és gyújtogatni kezdett a zsoldjuk elmaradása miatt. A portyáról visszatérő magyar huszárok levágták őket. Ebben a tűzben égett le a várbéli székesegyház, püspöki palota és több más épület tetőzete.

A király 1542-ben elfogatta Perényit. Varkoch hű volt urához, a király ellenében is megtartotta Egert 7 éven keresztül.

1546. június 17-én Niklas von Salm jelentése szerint a vár legnagyobb részt fából és földből, ún. magyar módra készült erősség. Ez azt bizonyítja, hogy ekkor még nem készültek el a munkálatokkal, azokat majd Dobó fejezi be.

1546-ban a törökök Tarnaleleszt pusztították el, sok foglyot ejtve. Varkoch helyettese, Torma Miklós 250 egrivel és a Salgó várából hozzájuk csatlakozott Jánosi Pál 32 katonájával megverték a törököket és 600 rabot szabadítottak ki. Varkoch kapitánysága idején az egriek számos portyában vettek részt.

1548-ban I. Ferdinánd Oláh Miklós frissen kinevezett egri püspökkel olyan megállapodást kötött, hogy a vár jövedelmeinek egyharmada marad a püspöknél, egyharmad a vár fenntartására megy, egyharmad pedig az őrség zsoldjára. Ezzel egyidőben a király Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezte ki a vár élére. Dobó azonnal nekilátott a vár jövedelmeinek növeléséhez: az első évben 4770 forint jövedelme volt a várnak, melyet 1551-re már 10.455 forintra növelt.

Dobó megkezdi a vár megerősítését. Befejezi a külső és belső vár szétválasztását, a külső várban a régi püspökvár soktornyos belső falát kívül-belül földdel/palánkkal erősítik meg, így alakítva ki egy második védvonalat. A külsővár ezen állapotát mutatja Ferraboscho alaprajza 1568-ból, ami a vár első hiteles ábrázolása (galéria). A belsővárban megépül a Dobó-bástya.

A várost valamikor az 1552-es ostrom előtti években palánkkal vették körbe. Tinódi szemtanúként írta: "a városnak vala tapasztott palánkja, annak vala négy kimenő kapuja."

Az 1552-es ostrom

"A falak ereje nem a kövekben vagyon..." (Dobó, 1552)

1552-ben az erdélyi helyzet miatt Szulejmán hadat küldött Magyarországra. Júl. 27-én 34 napi ostrom után elesett a Kara Ahmed másodvezér és Szokollu Mohamed ruméliai beglerbég által ostromolt Temesvár, Ali budai pasa Veszprémet, Drégelyt és más nógrádi várakat foglalt el és a palásti csatában megverte Erasmus Teuffel hadát. A két török sereg Szolnok alatt egyesült.

A támadó török sereg létszáma sok vitát váltott ki a történészek között. Az újabb kutatások a 30-40.000-es létszámot tartják reálisnak. Kérdés, hogy mennyi volt a törökök vesztesége az ostromokban és a palásti csatában, valamint kaptak e utánpótlást a Balkánról (Sz.G.). Dobónak mintegy 1800 katonája volt és kb. 150 parasztot rendelt be a környékről a várbéli munkákra.

A bécsi hadvezetést nem érhette váratlanul Eger megtámadása. 1552. nyarán a nyitrai püspök egy kém jelentése nyomán közölte a bécsi udvarral, hogy a beglerbég Temesvár alatt táborozik, és a szultántól olyan parancsot kapott, hogy a vár megszerzése után Szolnokot, és utána Egert támadja meg. 1552. júliusának végén padig Perényi Gábor Sárospatakról tudósította az erdélyi császári csapatok főparancsnokát Castaldot, hogy a Szolnoknál pusztító török sereg bizalmas értesülései szerint Eger ellen fog vonulni. Dobó kémeiről számos feljegyzés ismert, hol Ali budai pasa táborából, hogy Ahmedéből jelentik a török seregek mozgását. Július 19-én Miksa főherceg utasítást adott Teuffel felvidéki főkapitánynak, hogy Zolthay, Pethő és Bornemissza hadnagyokat az embereikkel küldje Eger várába.

Kara Ahmed még a szolnoki táborból megadásra szólító levelet küldött Dobónak. A várkapitány feleskette az őrséget a vár védelmére és elosztotta őket a vár különböző részeire: a belső várat 986 fő, a külső várat 717 fő védte. Kb. a fele állomány került a falakra, a másik részük tartalékként állt készen. A tartalék seregeknek Mekcsey és Bornemissza volt a vezére. A külső várban Bornemisszán kívül Zolthay, Pethő és Figedy főhadnagyok (főtisztek) irányították a védelmet. Gárdonyi regényével szemben 83 fő kereket oldott a török megérkezése előtt. A várbéli tüzérség nem lehetett túl erős, amint az 1560-as invertáriumból majd látni fogjuk.

A védők felkészültek a vár halálukig tartó védelmére. Mekcsey István testvérének írta: "...egyebet nem írhatok, [...] hanem mindennap fejünkre várjuk az súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk a szer [sor] mert nekem hidd el, hogy ez az én utolsó levelem..."

A török sereg előhada 1552. szept. 9-én már Makláron volt. A négy egri főhadnagy lesből megrohanta őket és gazdag zsákmánnyal tértek vissza a várba (hasonló képpen cselekedett Zrínyi Miklós is 1566-ban).

A beérkező török főerők elől Dobó behúzódott a várba, a város házait felgyújtva. A várban leverték az épületek gyúlékony tetejét.

A budai Ali pasa serege érkezett meg legelőször a vár alá, szept. 11-én. A Királyszékéről megkezdte a vár lövetését, a célpont a székesegyház két tornya volt. A városból Arszlán székesfehérvári bég 4 lövege a Föld- és Tömlöc-bástyát vette célba. Az első tüzérségi összecsapást a várbéliek nyerték, a templomtorony tetején felállított ágyúkból szétlőttek egy török üteget. Szept. 15-én érkezett meg Ahmed pasa serege. Szept. 17-én megkezdődik a falak szisztematikus ágyúzása kb. 20 faltörővel és 100 körüli kisebb ágyúval. Szept. 28-ig tartott a tüzérségi előkészítés.

Az első gyalogsági roham a belső vár palota felőli falát, a külső várban az Ó-kaput és Bebek-tornyot érte. A Tömlöc-bástyán maga Dobó irányította a védelmet. A több hullámban támadó janicsárok elfoglalták az Ó-kapu tornyát és a zászlót is kitűzték. Dobó a töltésen elhelyezett ágyúkkal szétlőtte a romos tornyot, így kényszerítve visszavonulásra a törököket. A várfalak tövében feltorlódott törökök között nagy pusztítást végeztek Bornemissza "tüzes szerszámai". Az Ó-kaput védő Pethő főhadnagy súlyosan megsebesült. A rohamok után a falakat javítani kellett, ekkor lőtték el Bolyki Tamás borsodi hadnagyot. A törökök a rohamok kudarca után folytatták a vár lövését.

A várat feladni kívánó kassai Hegedűs hadnagyot Dobó felakasztatta. Okt. 4-én felrobbant a székesegyházban tárolt lőpor, a kialakuló riadalmon Dobó kemény kézzel lett úrrá. A székesegyház fele és a lőporkészlen nagy része megsemmisült. Ahmed pasa ismét felszólította a védőket a megadásra.

A törökök ezután 7-8 napos rendszeres ostrommal próbálkoztak, felváltva ágyúzták és rohamozták a várat. A török támadások cépontjai a Földbástya, Bolyki-torony és az Ó-kapu voltak. A várbeliek okt. 11-én hajnalban sikeres kitörést hajtottak végre. Az egri védők sikeresen hárították el az aknákat is.

Az egri vitézek moráljára jellemző a következő eset. Nagy Lukács tizedes még Szolnok elestekor ment ki portyára 24 emberével. Mire visszatért, a törökök már bezárták az ostromgyűrűt Eger körül. Lukácsék Szarvaskőn húzódtak meg, majd október második felében átvágták magukat az ostromlókon és szerencsésen bejutottak a várba.

A törökök kezdtek kifogyni a munícióból, járvány volt a táborban és közeledett a hidegebb időjárás is. Október 12-én megkezdődött a döntőnek szánt török roham. A vár ekkorra már annyira romos volt, hogy néhány helyen akár lóval is át lehetett ugratni a falon. A csapatok egy részét maga Ali pasa vezette. Az egész napos harc során megsebesült az Ó-kaput védő Mekcsey. Okt. 13-án déltől folytatódtak a rohamok, még a lóról leszállított lovasságot is a falaknak zavarták. A törökök egyszerre támadtak mindenütt, a leghevesebb harcok a Földbástyáért folytak. Az egriek az utolsó tartalékaikat is bevetették az estig tartó harcban, Dobó, Zolthay és Bornemissza is megsebesültek. A védőket az elszánt egri nők is támogatták a harcban, szurkot öntöttek a támadókra, köveket szórtak rájuk. Egy asszony a lányával a férje mellett harcolt, majd amikor a férjét ellőtték, addig nem gyászolta, amíg bosszút nem állt érte. A török táborban tartózkodó magyar kém írta: "Szerdán erős ostromot tettek az terekek Egerben, de semmit neki nem árthattak és az ostromon sok terek veszett el [...] az várban vígan laknak, trombitáltatják magokat. Háromszor ütöttek ki a táborra, nyereséggel jártak ... " A végsőkig kimerült védők szerecséjére a török sereg morálja is súlyosan megrendült, okt. 17-én kara Ahmed és Szokollu Musztafa serege, másnap Ali budai pasa serege is elvonult a vár alól.

A magyar veszteség halottakban és sebesültekben meghaladta az ötszázat, a török veszteség ennek a többszöröse volt. Kiderült, hogy a rozzant akolban igencsak harapós birkák laktak... Dobó Istvánt a "kereszténység Herkuleseként" említették a nyugati röplapok.

Az ostrom utáni évek

Az ostrom teljesen tönkretette a várat. Maga Dobó írta a jelentésében: "...mivel a vár annyira leromboltatott, hogy inkább mezőnek, mint várnak mondható... azért kérjük őfelségét, hasson oda, hogy a vár ismét védhető állapotba helyeztessék". Az ostrom befejeztével az egész tisztikar lemondott. A király hosszas rábeszélésére előbb Mekcsey, majd Bornemissza Gergely vette át Dobó helyét.

1553 tavaszán a várban járt Tinódi Lantos Sebestyén. Neki köszönhetjük az egri ostrom részletes történetét.

A vár javítása már 1553-ban elkezdődik. A király a munkálatokra a jászok és kunok adóját, Gömör, Borsod, Abaúj megyék adóját, a tokaji sókamara jövedelmének jórészét, és kilenc környékbeli vármegye robotmunkáját rendeli. Olasz mesterek keze alatt 1553—1560 között megépül a Zárkándy-bástya, új fal épül a Tömlöc-bástyáig, javítják a Föld-bástyát, megépül az elfalazott Hyppolit-kapu mellett a Gergely-bástya. A vár 1568-as alaprajza már mutatja ezeket az építéseket (galéria). Az építkezések közben Bornemisszát 1554-ben a törökök tőrbecsalják és Isztambulban az az Ahmed pasa akasztatja fel, aki 1552-ben sikertelenül ostromolta a várat (pár nap múlva Ahmed is megkapta a selyemzsinórt).

Egy 1560-as inventárium szerint a székesegyházat fegyvertárul használják, szakállasokat, puskaport és ágyúgolyókat tárolnak benne. A Tömlöc-bástyán van felállítva az Oroszlán nevű ágyú, a palota sarkánál egy falkonetta, a Sándor-bástyán nyolc szakállas van, a Szentély-bástyán van egy Gott nevű ágyú, a Setét-kapunál öt szakállas. A Zárkándy-bástyában van egy sugárágyú, a Csaby-bástyán öt, a Bolyky-toronyban 9 szakállas van. A Bebek-bástyán egy mozsárágyú van felállítva, az Ókaput 10 szakállas és egy sugárágyú védi. A Gergely-bástyában van egy sugárágyú, a Varkoch-kapuban hét szakállas puska. Az ágyúdombokon egy nagy mozsár, egy Sárkány nevű ágyú és egy prágai falkonetta van felállítva.

1564-ben Verancsics püspök lemondott püspöksége teljes jövedelméről a kincstár javára, minek eredményeképpen Eger vára és a hatalmas püspöki birtok minden hozamával egyetemben kamarai kezelésbe került.

Az egri vár az ostrom utáni javítások ellenére az 1560-as évekre már teljesen elavult volt. A kiemelten fontos végvár korszerűsítésére 1568 és 1572 között 6 terv is született. Ezek közül 1572 júliusában Ottavio Baldigara tervét fogadták el, mely szerint a belső várat öt, a külsőt három hatalmas fülesbástyával kellett megerősíteni. A városfalak 1572-ben még hiányosak voltak, építését az országgyűlés is sürgette. A palánkot kő fallá Christoforo Stella irányításával építették át.

A nyugati fekvésű és a magasabb Almagyar-hegy felőli külső vár szögletein éa a belső és külső vár találkozásánál új-olasz típusú füles bástyák épülnek. A belső és a külső várat elválasztó széles, mély árok oldalait magas kőfalak szegélyezik, s úgy az északi, mint a déli végén harántfal zárja le. A közlekedés a két várrész között az árkot átívelő keskeny cölöphídon bonyolódik le. Baldigara tervei nyomán épülnek meg a vár mélyében a több szintre kiterjedő boltozatos helyiségek: a kazamaták, a kaszárnyahelyiségek, az aknafigyelő és összekötő folyosóhálózat. Baldigara terve nem maradéktalanul valósul meg, mert az egyébként meglehetősein jól védelmezhető nyugati, a város felé tekintő oldalon a három nagy füles bástya anyagiak híján már nem épült meg. A városfalak palánkról kőfallá átépítése is megkezdődött az 1570-es években, és 1592-re már kész volt.

A 16. század utolsó harmadában az egri őrség létszáma 1000 fő körül mozgott. Rákóczi Zsigmond kapitánysága idején 500 magyar huszár és 200 magyar gyalogos mellett 300 német katona szolgál Eger várában.

1552-től egészen 1596-ig az egri végváriak számos sikeres hadi vállalkozásban vettek részt. Csak kiragadva néhány eseményt: 1553-ban Baját sarcolták meg, 1561-ben Péterváradnál portyáznak, 1566-ban a Szigetvár ellen vonuló hadból fognak két "nyelvet". 1588-ban Rákóczi Zsigmond egri főkapitány és Balázsdeák István vezetése alatt a végváriak Szikszónál szétvertek egy nagyobb török sereget.

Az 1596-os ostrom

1593. június 22-én Rupert Eggenbert és Erdődy Tamás horvát bán csapatai szétverték a Sziszek várát ostromló Haszán boszniai pasa seregét, amivel kitört a 15 éves háború. A háború elején a keresztény seregek sorra foglalták vissza a várakat. 1595 nyarán már Esztergom, Visegrád és Vác is magyar kézen volt, ami már komolyan veszélyeztette az oszmán Budát. Az ebben az évben trónra lépő III. Mohamed elhatározta, hogy 1596-ban személyesen vezet hadjáratot Magyarországra.

1596. máj. 27-én ez egriek portyája gazdag zsákmánnyal tért vissza Szolnok alól. A szultáni haditanács a belgrádi táborban elhatározta, "...hogy oda kell menni és a közelben fekvő Eger nevű várat kell elfoglalni." A szultáni fősereg felvonulása közben a keresztény csapatok szept. 3-án ostrommal bevették Hatvant. A korabeli források szerint a győztesek iszonyú kegyetlenkedéseket hajtottak végre az elfoglalt városban. A keresztény csapatok visszahúzódtak a közelgő szultáni had elől. A török fősereg 1596. szeptember 20-án érkezett meg Eger alá.

A vár élén Nyáry Pál főkapitány állt. Vác alól még a törökök megérkezte előtt Miksa főherceg Egerbe küldi Wilhelm Terskát 500 válogatott német muskétással, egy-egy zászlóaljnyi vallon gyalogossal és lovassal. Claudio Conogara főhadmérnök is megérkezik a várba, valamint 300 mázsa lőpor. Conogara emlékirata szerint mintegy 3400 fő védte a várat. A várban tartózkodott Stella építőmester is, aki korábban a vár átépítésében is részt vett.

Claudio Cogonara megérkezése után rögtön felmérte a várat. Megállapította, hogy a külső vár falai előtt nem mindenhol vannak azokat takaró földsáncok. Rögtön nekiáll megerősíteni ezeket. A belső vár támadásnak legjobban kitett pontján, a kőből átépített Földbástyán is fa/föld kazamatát épít.

A szultán megadásra szólította fel a védőket, melyre az egriek nem is válaszoltak. Lala Mohamed pasa a Királyszékén 8 nehézágyút állíttat fel, ahonnan a külső és belső vár egyaránt támadható. Megkezdődnek a közelítő árkok és sáncok földmunkálatai. Szept. 23-án a védők felgyújtják a várost és visszavonulnak a várba. A várost megszálló oszmánokat a védők több kitöréssel is zavarták, de végül itt is megépülnek a török ütegállások. Kjátib Cselebi szerint 8 megerősített ütegállásban 23 faltörő ostromlöveg csöve irányult az egri vár felé, az Almagyar-hegyen további 100 kisebb löveget állítottak fel. Nyáry a Cogonara főhadmérnök által a falakon kívül épített futóárkokat, mellvédeket és kazamatákat leromboltatta és a területet feladta, amit a főhadmérnök súlyos hibának tartott.

Szept. 24-én kezdődött el a vár lövetése. Főként a külső várat támadták, de a Földbástyát is lőtték. A károkat a védők Cogonara vezetésével próbálták javítani. Az első török rohamok a védők tüzében összeomlottak. A Földbástya ellen három roham is volt. 26-án a védők kitöréssal zavarták meg az ostromtábort. Az ostromlók aknákat is ástak, az első akna szept. 30-án robbant fel a külső vár fala alatt, de csak az ostromlókban tett kárt. A külső vár délkeleti sarkán lőtt rést ismét sikertelenül rohamozták a törökök.

A védők kitörései jelentős pusztításokat eredményeztek az ostromlók között, egy alkalommal majdnem Ibrahim pasa nagyvezér is fogollyá lett.

Okt. 2-ra a török tüzérek már négy rést lőttek a külső vár falán. A védők felgyújtják a várárkok feltöltését, de a törökök ismét betömik azokat. Okt. 4-én egy török akna felrobbantotta a külső vár nyugati végét. A rést rögtön megrohamozó janicsárok két hullámát is visszaverik a védők, de végül az oszmánok megvetik a lábukat a váron belül. Ekkor egy gyalog figyelmetlensége következtében robbanás történt az egyik bástyán, és a kialakult zűrzavart kihasználva a betörő törökök több mint 500 védőt vágtak le. A külső vár elesett. Jellemző, hogy a török Kjátib Cselebi 5-6000 keresztény áldozatról ír.

Ez után a török aknászok a belső vár két füles bástyáját akarták levegőbe repíteni: 3-3 aknát ástak a bástyák alá. Cogonara és Stella irányították az aknászok elleni védekezést. Három aknát sikerült elhárítani, de a másik három felrobbanásakor súlyos károk keletkeztek. A légnyomás megölte az éppen ellenakna készítésén munkálkodó Christophoro Stella építészt, több tisztet és 50 magyar katonát. Coganara ezt írta: "A réseket és az aknák által szakított nyílásokat a bástyakosarak mellett vastag gerendákkal javítottam meg". Okt. 8-án egy akna majdnem 6 méter széles rést szakít a falon. A török gyalogság rögtön megrohamozza a falszakaszt, és 9-én is folytatják a rohamokat. A védők hatalmas veszteségekkel, de visszaverik a rohamokat. Végül a kifáradt védők egymás között beszélni kezdtek a feladásról. Cogonara leírta az eseményeket: "Október 10-én az összes magyarok összegyülekezve felkeresték a parancsnokot és kifejtették előtte, hogy noha mindig teljesítették a vár védelméből rájuk háruló feladatokat, de mivel számuk igen megfogyatkozott, a szüntelen ébrenléttől kimerültek és mert tudják, hogy a további ellenállás kilátástalan, kérték, hogy találjon számukra megoldást, mert ellenkező esetben maguk lesznek kénytelenek segíteni magukon. A parancsnok azt felelte, hogy semmiféle kivezető utat nem ismer, és megfenyegette őket, ne beszéljenek még egyszer hasonló módon." A legénység végül (magyar, német, vallon vegyesen) tárgyalni kezdtek a falak tetejéről a törökökkel. Küldöttséget menesztettek a szultánhoz, ő megígérte, hogy a legénység szabadon elvonulhat a várból, de a tiszteket, Nyári Pált, Johannes Kinskit, Wilhelm Terskát és Claudio Cogonarát át kell adni fogolynak. 1596. október 12-én megtörtént az egri vár behódolása III. Mohamed szultán előtt. A török csapatok másnap bevonultak a várba. A magyarokat a törökök elengedték, a vallonokat fogságba vetették, a németeket a tatárok lemészárolták. A tisztek fogságba kerültek.

Közben a császári had lassú ütemben megindul a török tábor felé. Okt. 12-én Füleknél járnak. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Nagyváradon vonja össze az erdélyi hadakat. Közben Nyári 1000 puskás gyalogot kért a vár megerősítésére. El is indul Eger felé 800 magyar-német gyalog Strassoldo és Pálffy Péter vezetése alatt, de amikor Egertől már csak 2 mérföldre jártak okt. 15-én, megtudták, hogy a vár elesett.

A szultán az elfoglalt erőd élére Lala Mohamed pasát nevezi ki, aki haladéktalanul nekilát a vár javításának, az ostromsáncok betemetésének. Eger elesése után Cserépvárból Bessenyei Mihály, Szarvaskőről Gál János, Sirokról Korai Benedek és Helmer János hadinépe megfut, a törökök harc nélkül foglalják el azokat.

A megkésett keresztény felmentő had okt. 18-án egyesült az erdélyi sereggel. A vezetők tisztában voltak vele, hogy a romos Eger visszafoglalása előtt meg kell ütközni a török főerőkkel. A keresztény sereg Mezőkeresztesnél csapott össze a szultáni sereggel okt. 26-án. A csata során a Habsburg-erdélyi had megszalasztotta az egész török sereget, de a már félig megnyert csatát a keresztény katonák fegyelmezetlen fosztogatása miatt végül az oszmán had vereségből győzelemre fordította. Eger visszafoglalása így már szóba sem kerülhetett. A csata alatt Nyáry Pál sikeresen megszökött a török táborból.

Eger vára vilajet székhely lett, a rommá lőtt várat meg kellett erősíteni. 1597-ben a törökök felépítettek egy új bástyát, 1598-ban egy jelentésben ez szerepelt: "Az egri vár két tornyát, mely a vár bevétele óta romokban hever, az idén javítani kezdték, [...] de a munka befejezésére annál kevésbé van remény". 1600-ban hajdúk törtek be a városba és az éjjeli harcban 520 törököt öltek meg. A hajdúk vesztesége is 100 fő felett volt. Egy 1605-ös feljegyzés szerint 1559 fő volt a vár őrsége az előirányzott 2205 fő helyett. 1613-ban a budai és egri törökök Erdélyben Báthory Gábor hajdúitól vereséget szenvedtek. A királyi Magyarország végvárijai az őrség gyengeségét kihasználva gyakran ütöttek Eger alá. Végül 1000 janicsárt vezényeltek Egerbe. 1614-re a vár falai annyira meggyengültek, hogy sürgős újjáépítést határoztak el. A korabeli forrás szerint egy rozzant tornyot javítottak és a falakat erősítették meg.

A török Eger legrészletesebb leírását Evlia Cselebitől lehet olvasni, aki 1665-ben járt a várban. "A magaslat előtt a Német-vár van, mely igen erős [külső vár]. E frenk várnak magaslati oldalán a fal magassága negyvenhét rőf. Magas, erős kőfal ez, melynek minden köve elefánt nagyságú faragott kő. Kettős fal ez s mindegyik fal ötven-ötven láb széles, úgy hogy fölöttük három kocsi elmehet egymás mellett. Ezen az oldalon az árok is nyolczvan lépés széles s nyolczvanhét rőf mély s az ember lefelé nézni sem mer bele. E várnak 14.000 rájája évenkint eljön s azok az árkot még szélesebbre és még mélyebbre ássák. A Német-várban a janicsárok odái számára törvény szerint kőépítkezésű szobák vannak s mindegyik orta szobái fölött egészen deszkatetejű, díszes szobák vannak. [...] Magyar-vár [belső vár]. A frenk vártól ötven lépésnyire nyugotra ötven lépés széles árok fölött egy kőépületű erős hídon kell átmenni, mert e két vár között egy leírhatatlan s a pokol mélységéről fogalmat nyújtó árok van. Ez árokban az élet vize folyik s a két vár lakossága a vizet ez árokból veszi. A kő építkezésű hídon átmenvén, a Magyar-vár kapuja fölött Ali pasa bástyája úgy áll, mintha Márdin bástyája volna [Szép-bástya]. Tizenkét darab báljemez ágyúja van, melynek mindegyike megér öt várat; ez aranyfényű ragyogó ágyúk vörös posztóval vannak fedve. Egyik ágyúnak neve: sáhin topi. Isten a tudója, hogy a végeken hozzá hasonló sehol sincs; úgy áll ez a bástya mögött, mint a hétfejű sárkány. Ali pasa bástyájától a Magyar-vár közepéig Musztafa pasa bástyája terül el, mely az egész városra nézve magaslat s még a repülő madarat sem engedi elrepülni. Húsz hosszú ágyúja van, melyeket látni kell. E bástya közelében nagy templom van. Ha ennek építését és ritka díszítéseit elmondanánk, egy külön kötet lenne belőle. Az oszmánok a keresztények bosszantására ezt a templomot hadiszertárrá alakították s ágyúkkal és hadi felszereléssel töltötték meg. Ennek közelében van a Khunkjár bástya, mely valamennyi bástyánál erősebb és híresebb."

1681-ban egy jelentés az egri vár bástyáinak, falainak meszelését említi meg.

Eger felszabadítása az oszmán uralom alól

Az oszmán főerők 1683-as bécsi kudarca után megkezdődött Magyarország visszafoglalálsa. 1685 októberében Mercy, Heister és Petneházy csapatai beveszik az üresen hagyott Szolnokot, majd okt. 19-én Heves palánkját foglalják el. Innen Eger alá vonultak és 8 napig ostromolták.

Buda 1686-os ostroma alatt Petneházy huszárjai és más lovasalakulatok Oszmán egri pasát 600 lovasával lépre csalták az egerszóláti völgyben és felkoncolták. Comaro velencei követ jelentése szerint 1686. július 21-én, a "szegedi basa" vezetése alatt egy 6-7000 törökből álló hadtest egy 400 szekérből álló élelmiszer- és lőszerszállítmányt hozott Egerbe. Ez volt az utolsó ellátmány, amit Eger török őrsége kapott. A keresztény csapatok egyre szorosabbra vonták a gyűrűt Eger körül. Az ostromzáron átjutott török levelek szerint ekkor már gyakoriak voltak a szökések a várból.

1687. július második felében Doria altábornagy 10.000 főnyi seregével szorosan körülzárta Egert. Nem volt megfelelő ostromtüzérsége, ezért a blokád mellett döntött. A seregben ott voltak a magyar seregek is, gróf Koháry István és Vécsey ajnácskői kapitány parancsnoksága alatt. A vár körülzárásához Eger török kézen lévő elővárait is el kellett foglalni. Szarvaskő őrsége bemenekült Egerbe, Sirok várát d’Herbeville tábornagy két napi lövetéssel foglalta vissza, Cserépvár Corbelli altábornagynak harc nélkül adta meg magát.

A teljesen elzárt védőket novemberben már az éhínség és a hideg is gyötörte. A pasa tárgyalni kívánt a megadás feltételeiről, de Caraffa ezt nem engedélyezte. Végül megállapodtak abban, hogy Rusztem pasa 1687. december 18-án több hónapos blokád után feladja a várat a teljes felszerelésével, de az őrség lobogó zászlókkal vonulhat el. Aki Egerben kívánt maradni (kb. 300-an), az büntetlenül megtehette.

I. Lipót 1688. augusztus 6-án szabad királyi várossá nyilvánította Egert.

A 91 év után visszafoglalt várban a falak nem voltak a legjobb állapotban. Az 1690-es években több jelentésben jelzik falszakaszok omlását, lebontásukat vagy javításukat sürgették. Egy 1691. januári haditanács már csak másodrendű fontosságúnak nevezte az ország belsejében lévő várakat, többek között Egert is. A fenntartási költségére és javítására egyszeri 10.000 forint kiutalását javasolták. 1700. június 23-án Butler várparancsnok jelenti, hogy helyreállítás hiányában a vár hamarosan összedől. A vár őrsége ekkor 300 fő volt.

1702-ben Eger vára belekerült a feleslegessé vált és lerombolandó erődítmények listájába. A rombolás csak a várra vonatkozott, a városfalat nem érintette. A munkálatok irányításával a budai katonai parancsnok, Johann Ferdinand Freiherr von Pfeffershofen volt megbízva. Nicolas Dumont hadmérnök felmérte, hogy mennyi erőforrás kell a feladathoz: 40 kőműves, 6–6 ács és aknász, 12 kőtörő, két kovács, egy bognár (a talicskák javítására), 3000 lapát, 2000 csákány, további 1000 lapát- és csákánynyél, 1000 rőf vászon (amelybe az aknákat csavarták), faggyúgyertya, 2000 tölgyfagerenda (a járatok kitámasztásához), 6 fúró, 3 kézifűrész, további különböző fűrészek és kisebb fúrók, 5 kézikalapács, 5 balta, vasszögek, 400 talicska, valamint 3000 jobbágy. 1702. márciusában a rombolást a külső várral kezdték. Májusra a külső vár összes védművét felrobbantották. A munkák olyan hatalmas költséggel jártak, hogy a belső vár ("alte Vöstung") az Udvari Haditanács parancsára megmenekült. Mivel a belső vár kelet felől teljesen védtelenné vált, ezért Pfeffershofen javaslatára már 1702. júliusában hozzáfogtak annak megerősítéséhez, elkezdtek építeni az egykori külső vár felől egy 147 öl hosszú, 4 öl magas, alul 5, felül 3 láb széles támfalat, amelynek építési összköltsége több mint 1000 forintot tett ki. Ezt az állapotot mutatja Zinzendorff várparancsnok 1704-ben készített rajza (galéria).

Eger vára a Rákóczi-szabadságharc alatt

"Eger! Eger! Csak nem jó nekünk EGERésznünk!" (Bercsényi, 1704. április)

1703-ban a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor a vár őrsége 150 német gyalogból és 200 magyar-rác lovasból állt Henrik Mohr kapitány parancsnoksága alatt. Már augusztus végén megjelentek a kuruc portyázók a vár és város körül. Október 13-án gróf Ferdinand Zinzendorf lett az egri vár parancsnoka, aki parasztnak öltözve jutott be a várba. Október 30-án Bercsényi 7-8000 emberrel körülzárta Egert. A város lakossága meghódolt, aki nem, az a várba húzódott vissza. Bercsényinek nem voltak ostromágyúi és Ocskay lévai veresége után elvonult a bányavárosok irányába. Az Almássy János alatt szolgáló mintegy 2000 főnyi visszamaradó kuruc csapatok elégtelenek voltak a császári őrség teljes elszigetelésére, azok többször is kitörtek a várból. Végül 1704 márciusában maga Rákóczi vonult a vár alá. A vár állapotát a fejedelem leírta emlékirataiban: "Eger vára régimódi erődítmény volt, a város felé öreg tornyokkal, a szőlők felől pedig igen magas, kétszarvú védművel, amelyet a németek még a háború előtt leromboltattak. Így csak az erős falú belső vár maradt meg."

Március 7-én kezdődött meg a vár lövetése, erről Zinzerdorff rajzokat készített (galéria). Rákóczi azt írta később, hogy az ütegei a falakban nem sok kárt tettek, de a bombáktól a víztározó megrepedt és elszivárgott a víz. A védők többször is sikeresen kitörtek a várból. Az eredménytelen ostromot látva Rákóczi végül Forgách Simont bízta meg a tárgyalásokkal és eltávozott a táborból.

1704. április 16-án Forgách megállapodott Zinzerdorffal, hogy nyolc hónapig mindkét fél passzív marad, élelmet lehet vinni a várba, de ha annak nem történik meg a felmentése 1704. december 17-ig, akkor harc nélkül feladják azt. A védők szabadon dönthetnek arról, hogy elvonulnak, vagy átállnak a fejedelem seregébe. 1705. január 2-án adták át a várat, de az elvonulókat az egyezményt megszegve lefegyverezték, a tiszteket Kassán bebörtönözték, a legénységet erőszakkal feleskették Rákóczi hűségére. A vár első kuruc parancsnoka Ráti Gergely lett.

1705 januárjában Rákóczi a nagyszombati veresége után itt alakította ki a főhadiszállását.

1706 augusztusában Jean-Louis Rabutin de Bussy császári tábornok felégette Szolnokot. Az egri kuruc parancsnokok, Bardóczi és Vas betegen feküdtek. Bercsényi Egerbe vonult és lefegyverezte a város rác és német lakosait. A vár védelmére Esze Tamás ezredét rendelte. Szept. 14-én az egész várost kiürítették. Rabutin végül nem támadta meg Egert, a maklári táborból Kassa felé vonult tovább.

1708 nyarán Rákóczi innen indul el hadjáratára, ami a tragikus trencséni ütközettel végződött. Aug. 10-én ide vonult vissza és szept. 26-ig itt tartózkodott.

1709. április 6-án az elhunyt Vas Sándor brigadéros utódául a sokat próbált Perényi Miklóst nevezte ki Rákóczi a vár élére. A várható császári támadás miatt Jean de Riviére francia hadmérnök megerősítette a falakat, a vár délkeleti ágyúdombja, más néven Szép-bástya megmagasításával egy belső bástyát emeltek a lövegek számára. A falakon belül is sáncok készültek, de a további munkálatokat a pénzhiány megakadályozta. 1710. október 23-án érkeztek meg Eger alá Cusani lovassági tábornok és de Viard császári ezredes első egységei. A vár a körülményekhez képest jól fel lett készítve az ostromra.

Október 26-án kezdődőtt meg a vár lövetése, nem sok sikerrel. November 11-én sikeres kitörést hajtottak végre a védők, mely során megrongálták az ostromsáncokat. Pálffy János horvát bán megadásra szólította fel Perényit, aki ezt visszautasította. Az ostromlók az Almagyar-hegy felől ostromárkokat ástak, mozsarakkal bombázták a várat, amely nagy károkat okozott. Az 1596-os ostromhoz hasonlóan most is vízhiány lépett fel. A város felől a császáriak aknákat kezdtek ásni a főkapu felrobbantására. Perényi rájuk gyújtatta a házakat, amiknek fedezékében ástak. A várban egyre romlott a morál, a legénység és Réthey Ferenc alezredes, a vár parancsnokhelyettese is lázadozni kezdett. Az egyik reggelre 200 hajdú szökött el a várból. Perényi a várbeli állapotok miatt végül kénytelen volt tárgyalásba bocsátkozni az ostromlókkal. 1710. dec. 1-én megnyíltak a vár kapui, Réthey és a legénység nagy része átállt a császáriakhoz, csak Perényi és 100 hű embere tért vissza Rákóczihoz. Véget ért a kuruc uralom Egerben. A vár császári kapitánya ismét Zinzerdorff lett, aki javaslatot tett egy tornyokkal megerősített palánk építésére az egykori külsővárban, de ez soha nem valósult meg. 1715-ben azonban még kismértékben erődítette a várat. 1727-ben L'Huillier várparancsnok javaslatot tett a vár újjáépítésére, ez azonban nem valósult meg.

Az egri vár katonai szempontból jelentéktelen lett a 18. században, de még 1783-ig kaszárnya volt a falai között. Bél Mátyás így írta le az 1730-as évek közepén: "Az erősséget nemcsak a sziklás talaj, hanem a vastag falak is védik ... a bástyák és a védőmüvek ... még mindig keményen, szilárdan állnak, legfeljebb a nagyon régen épült falak szilárdságát rongálta meg az idő ..." 1783-abn a kincstár visszavásárlásra ajánlotta fel gróf Esterházy Károly püspöknek. A vár köveit a püspök engedélyével a város több épületéhez használták fel, az egykori külső vár helyén is házak épültek. A várbéli székesegyházat is teljesen lebontották. A még meglévő épületeket bérbe adták, a romos épületek köveit eladták, a megmaradt ágyúgolyókat is értékesítették. A vár pusztulásának csak Pyrker János László egri érsek vetett véget.

Az 1801. december 3-i várfalomlásban megrongálódott Varkoch-kaput 1806-ban végleg elbontották. Pyker érsek 1833-ban restauráltatta a Setét-kaput. Az akkori feltárás során előkerült oszlopkötegen felállították Szt. István szobrát. 1862-ben Ipolyi Arnold megkezdte a vár régészeti kutatását. Ez azonban megszakadt, amikor 1870-ben az egri érsek a várat ismét a katonaságnak adta át, akik egészen 1957-ig maradtak a falak között. Az 1900-as évek elején az Eger-Putnok vasútvonalat a vár fala mellett vezették el, ezzel levágva a Zárkándy-bástya maradványát a belső várról. A két világháború között dr. Pataki Vidor és dr. Pálosi Ervin végeztek feltárásokat a vár területén: ekkor kerültek elő a földalatti kaszárnya termek, aknafigyelő folyosók és a székesegyház alapjai. 1957-ben a Dobó István Múzeum költözött a falak közé. 1958-tól Kozák Károly végezte a vár régészeti kutatását. A gótikus püspöki palotát 1965-re restaurálták. 1976. júl. 18-án a Dobó-bástya egy része leomlott (a várat megszállta és lezárta a munkásőrség). A megmaradt rész lerobbantották, a további omlásokat megelőzendő (galéria). At 1980-as években készült el a szerkezeti rekonstrukciója, 2002-2005 között a belső része. 2020-ban adták át a megújult Zárkándy-bástyát. 2021. februárjában a Szép-bástya támfalának egy része leomlott. A helyreállítás során egy 17. századi, török falbontó ágyú csöve került elő a kuruc-kori réteg alól. 2022 év végére elkészült a Varkoch-kapu, ágyúdomb.