Litér

Litér község első említésével a veszprémi káptalan 1082-es (hamis) birtokösszeíró levelében találkozunk, miszerint az egyháznak Lynther faluban négy jobbágya van, akik földjeiket és erdeiket közösen birtokolják. A község még 1290-ban is a veszprémi káptalan birtokában van. 1237-ben Regnoldus veszprémi ispán szolgáltat igazságot Kemecha de Lytur, Hipolitus et Keselew de Saar libertinusainak, akiket uraik a veszprémi egyházra hagytak. 1265-ben a fehérvári és veszprémi káptalan közötti peres ügyben a király által kinevezett bírák közt litéri nemesek is szerepelnek. 1274-ben a Rátótiak gyulakeszi beiktatása során történik említés Lynter-i Gergelyről. 1394-ben Litér birtoklásával kapcsolatban Vylak-i Balázst és Pétert emlegetik okleveleink. 1488-tól kezdve a Litéri, Essegvári, Palásthy, Kenessey, Benda családok birtokolják a falut. Az előrenyomuló törökök elpusztítják a község környékét, maga a falu is "pusztahely" 1557-ben, 1588-ban azonban újra lakott helyként emlegetik. A török idők elmúltával az Olaszfaluból kiűzött reformátusok 1732-ben telepedtek meg a pusztává lett község helyén. Lelkipásztoruk mintegy öt esztendőn át a romladozó templom falai között hirdette az igét.

A templom legelső említésével 1472-ben találkozunk, ekkor újra szentelték a Szent Kereszt tiszteletére a veszprémi káptalan birtokában levő község templomát. 1582-ből azt olvassuk, hogy egytornyú, Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt temploma elhagyottan áll, a török pusztítás tarolta le a községet, a plébánia udvarát.

Az 1783-as kánoni látogatási jegyzőkönyv szerint a 7 öl 1 láb hosszú, 3 öl 1 láb széles (a torony belső szélessége 1 öl 4 láb), sekrestye nélküli középkori templom szentélyének boltozata bedőlt, kétszeresen lépcsőzött diadalívén még festés nyomai látszottak, négyszeresen lépcsőzött kapuzatának ormán középütt Mária (v. Mária Magdolna), két szélén egy-egy kőből faragott angyal-alak volt látható.

A parókia irataiból tudjuk, hogy 1862-ben az egész templomot átépítették. Jellegzetes, népi motívumokkal díszített, festett mennyezetét a néprajzi múzeumba szállították, a festett famennyezetnek azonban azóta nyoma veszett.

1962-ben, a templom tatarozása során C. Harrach Erzsébet és Császár László Csemegi József irányításával kibontotta a kapuzatot a XIX. századi vakolat alól, s részben megtisztította a rákent cementrétegtől. Előkerült "az elmúlt évek legmeglepőbb lelete, a litéri templom román kapuja ... A templom oszlopai előtt szobrok álltak, tehát a Chartresban megindult oszlopszobros kaputípus egyedüli magyarországi példájával van dolgunk" — mondotta Dercsényi Dezső a Magyar Művészettörténeti, Régészeti és Éremtani Társulat 1965. január 26-i ülésén.

A kapuzat a templom eléli oldalán nyílik, a kapunyílástól lépcsőzetesen tágul kifelé. Oszlopait leveles, palmettás oszlopfők koronázzák. Belső két oszlopa hengeres, minden különösebb ornamentika nélkül. Külső oszlopait egy-egy apostolfigura díszíti. A kapuzat kerete rizalitszerűen kiemelketdik a falból, a kifelé táguló oszlopok sorát a rizalit elé helyezett — konzolszerű oszlopfővel lezárt— oszlop fejezi be. Az oszlop a rizalit előtt fekvő oroszlán hátán nyugszik. Az oszlopfőket csúcsívesen záródó falhasábok fogják össze. A csúcsíves timpanon mezejét Maiestas-ábrázolás töltötte ki, a trónon ülő Krisztus jobb és bal oldalán angyalalak körvonala sejthető. Sajnos, a domborművet — minden bizonnyal a protestáns birtokbavétel idején teljesen megsemmisítették. Erősen rongált a két oszlopalak is. Az oszlopfők levéldísze csak a pusztító idő nyomait szenvedte meg, az ornamentika részletformái viszonylag épen, kisebb károsodásokkal vészelték át az elmúlt századokat. Megmaradt a fal síkjára merőlegesen elhelyezett oszloptartó oroszlánok közül a bal oldali, a fal elé ugratott falazaton azonban mindkét oldalon világosan látszik az oroszlánok posztamensének fészke.