Győr vára

Az első nagyobb települést a kelták hozták létre, és Arrabonának nevezték. Pannónia római megszállása után Duna-Rába összefolyásánál lévő - ma Káptalandombnak nevezett - természetes dombon építették ki a rómaiak az 1. században első katonai táborukat. A polgárváros a mai belváros területén feküdt. Arrabona a Pannoniai úthálózat egyik fontos csomópontja lett.

A Római Birodalom végét jelentő hun és germán hódítások alatt is lakott maradt a település. Az avarok a római castrum alapjain várat építettek, gyűrű alakú földsáncait hatalmas árkokkal vették körül. A frank Nagy Károly 791-ben ostrommal foglalta el, az avar birodalom megsemmisült. A honfoglaló magyarok földművelő szláv és avar népességet találtak a környéken.

Anonymus így ír a környék megszállásáról: "Árpád vezér meg nemesei Szent Márton hegye (* Pannonhalma) tövében ütöttek szállást, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából...Innen tovább vonulva a Rábáig és Rábcáig mentek. A szlavónok és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat elfoglalták." Valőszínűleg a fejedelmi törzs nemzetségei szállták meg a vidéket. Géza fejedelm itt adott birtokot a nyugati Geur lovagnak, Győr nevét a kutatások az ő nevéből származtatják.

Szent István püspökséget és várispánságot szervezett Győr központtal és valószínűleg a római romokat is felhasználva a Káptalandombon megépítette a mai Püspökvár ősét. A városnak két magja volt: a Kátalandomb mellett a polgári "Civitas Capitularis", és a mai szeszgyár területén a "Civitas Regalis".

III. Henrik német császár 1043-ban haddal támadt Aba Sámuel királyra az elűzött Péter érdekében. Aba Sámuel csatát vesztett Ménfőnél, a csata után Henrik Győr várát is ostrom alá vette és elfoglalta.

Győr a XII. század elején jelentős esemény helyszíne volt: "Szt. Fábián és Sebestyén vértanuk ünnepén Salamon és Géza herczeg Magyarország színe előtt Győrött békét kötöttek."

1189-ben Csák Ugrin győri püspök 2000 lovassal csatlakozott Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratához, de miután Frigyes III. Béla veje (Izsák bizánci császár) ellen lépett fel a Balkánon - a király Drinápoly alól viszzarendelte őket.

Péter győri püspök II. András szentföldi hadjárata alatt a Tábor-hegyi csatában esett el.

1241-ben a muhi csatában esett el Gergely győri püspök. A tatárjárás idején először az osztrák Frigyes csapatai dúlták fel, majd a tatárok. Rogérius így ír erről: "A tatárok a Duna bal parján pusztítottak, a németek az innenső parton zsákmányoltak...Igy Győr városába is behatoltak, és elfoglalván a várat, igyekeztek erőszakkal megtartani. Az azokon a részeken lakó magyarok azonban összegyülekeztek, és fegyveresen a vár alá mentek, elfoglalták, és a várban lévő valamennyi németet megégették." A királyi Győr teljesen elpusztult, lakói a Káptalan-Győrbe költöztek. Omodé püspök 1256-ban újjáépítette a székesegyházat, majd lakótornyot építetett a Káptalan-dombon. 1269-ben említik Hector comes palotáját. 1270-ben cseh támadások érték a várost. 1271-ben V. István a várost kiváltságokkal ruházta fel. 1273-ban német csapatok szállták meg rövid időre, majd a cseh Ottokár csapatai foglalták el. IV. László csak 3 év múlva tudta felszabadítani szövetségese Habsburg Rudolf segítségével.

A XV. század legelején Hédervári János püspök a székesegyház déli oldalához építi a ma róla elnevezett gótikus kápolnát, mely a város egyik legjelentősebb máig fennmaradt középkori emlékének számít. Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet királyné a lányával, Mária királynővel többször is Győrött keresett menedéket, és a várat is megerősítette. Ekkora tehető Győr régi várának az utolsó erődítése, építése. Ma ezek a várfalak maradtak ránk a Káptalandomb déli és keleti szegélyén a házak udvarában, ezeket láthatjuk a két Lépcső közben is. Erzsébet királyné és Mária királynő 1386. május 1-jén Győr mellett találkoztak Vencel német és cseh királlyal és megegyeztek Zsigmond férji jogainak helyreállításáról, amit anyósa, Erzsébet addig megtagadott tőle.

1403-ban Győr megnyitotta kapuit a trónkövetelő Nápolyi László előtt, akit a magyarországi Anjou párt támogatatt Zsigmond ellenében. Zsigmond Stibor vajdát és Garai nádort küldte a vár visszafoglalására, ami vízen és száron is folyt. A vár hamarosan elesett.

Habsburg Albert halála után kitört polgárháborúban Győr a kiskorú V. Lászlót és anyját támogató Cillei Ulrik kezén volt, aki Skimuszky Jánost nevezte ki várkapitánynak. A megerősített várat cseh zsoldosk védték. Az I. Ulászlót támogató főurak Hunyadi Jánost és Rozgonyi Simont küldték a vár elfoglalására, de a az ostrom siketrelenül zárult.

1455-ben Hunyadi János vezetésével a győri ferences kolostorban tartottak országgyűlést, itt szavazták meg Kapisztrán János buzdító szavaira a török ellen felállítandó sereget, amelynek révén a jövő évben sikerült Nándorfehérvárnál megállítani a hódítókat, és ezzel egy időre elodázni az ország feje felől a török veszélyt.

1489.10.02-án kiadott oklevelében Mátyás király a Győr városát elpusztító tűzvész után 6 évi edómentességet biztosított azoknak a polgároknak, akiknek leégett a háza.

Győr török kori történelme

1529-ben Szulejmán csapataival Bécset támadta. Győr királyi városparancsnoka Lamberg Kristóf nem vállalkozott a város védelmére, inkább felgyújtotta azt: a törökök csupán füstölgő romokat találtak itt. Innen a város török neve - Janik Kala - "égett város". A török Dunántúli előretörésével felértékelődött a vár jelentősége, 1537-ben I.Ferdinánd elrendelte a várfalak megerősítését. Nem csak a káptalandombi várban gondolgodtak, hanem az egész várost körülvevő modern erődítésrendszerben.

A legnagyobb átalakítás 1561-1575 között az itáliai Pietro Ferrabosco tervei alapján történt. A század végére kiépült a hétbástyás tégla vár (galéria). A várost 1566-ban tűzvész pusztította, a gótikus Győr jelentős része megsemmisült.

A 15 éves háború elején 1594 augusztusában Szinán nagyvezér a Duna bal partján táborozó császári sereg tétlensége mellett egy hónapos ostrom után elfoglalta a várat (Hardegg főkapitány feladta, amiért a hadbíróság a fejét vette). A törökök kijavították a sérült falakat, a Dunai-kapu feletti toronyra egy vaskakast tettek, kijelentve, hogy akkor lesz a magyaroké Győr, amikor az megszólal.

1597-ben Miksa főherceg eredménytelenül ostromolta, a felmentő sereg elől viszzavonult.

1598-ban Pálffy Miklós azt a jelentést kapta kémeitől, hogy a 5000 török szabadságra ment, a többi meg részeg. Gróf Adolf von Schwazenberg tábornokkal rajtaütöttek a várvédőkön, 1598 márc. 27-én éjjel petárdával berobbantották a Fehérvári kaput és véres kézitusában elfoglalták a várat. A csata során a 1700 török esett el, emellett 500-an estek fogságba. A támadók részéről a halottak száma 400 fő, a sebesültek száma 500 fő. Schwarzenberg és Pálffy a megrongált győri erődítményeket gyorsan kijavítatták, majd a városban erős védőrséget hátrahagyva, csapataikkal tovább folytatták a hadjáratot. Július végén elfoglalták Győrszentmártont és ostrommal bevették Tata várát. Ezután nyolc nap alatt visszafoglalták Várgesztest, Veszprémet, Várpalotát, Nagyvázsonyt és több kisebb észak-dunántúli várat. Ekkor német-római birodalmi csapatokkal megerősítve Buda ostromára indultak.

A vár következő török ostromára 1683-ban került sor, a Bécs ellen vonuló Kara Musztafa sikertelenül ostromolta.

A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok meg sem kísérelték elfoglalni a jól megerősített várat.

Győr utolsó ostroma a Napóleoni háborúkhoz kötődik, 1809. június 14-én a magyar nemesi felkelők csatát vesztettek a túlerőben lévő és képzettebb francia csapatok ellen. A csata után Győr vára is elesett június 24-én. Maga Napóleon is eltöltött egy éjszakát a városban. A bécsi béke után a franciák kivonultak a városból, de előzőleg felrobbantották a vár falait. 1820-ban megkezdték a várfalak és bástyák lebontását, az árkok betömését. A rombolás 1898-ban a Fehérvári kapu lebontásával fejeződött be. Ma már csak a Kastély-bástya, Sforza-félbástya falai állnak, az Új-bástya "füle", illetve a Duna-bástyát állítottkák helyre a 2000-es évek elején.