A Dédes várának szomszédságában található Dédes Kisvárról nincs okleveles adat.
Guzsik Tamás 2002-ben ezt írta róla: "Dédestapolcsánytól délre, Dédesvár déli szomszédságában lévő meredek sziklaképzõdmény. A jelenlegi állapotban mesterséges erõdítés nyomai nem fedezhetők föl, helyzete és neve szerint a dédesi védelmi rendszer, korábban a verebcei földvár része volt. Õsi, szakrális funkcióját is föltételezik egyes kutatók. Elképzelhető, hogy az északi és a déli várrész (Verebce) között lévõ áldozati hely volt."
Szörényi Gábor András 2021-ben a Határtalan régészetben már várhelyként hivatkozik rá: "A Bükk hegység központi, magas tömbjéről, a Bükk-fennsíkról északra lefutó hosszanti észak–déli irányú gerinc három erősségnek ad otthont. A hegyhát kiszélesedő részén található hazánk legnagyobb alapterületű, 140 hektáros őskori (késő bronzkori – kora vaskori) erődített telepe, a Verepce-tető. A gerinc északi végében egy-egy, 80–100 méter relatív szintkülönbségű markáns sziklakúpon emelkedik két, 13–14. századi eredetű erősség: délen az ún. Kisvár, míg 350 méterre északra tőle a Nagyvár, vagy más néven Dédes vára. A Kisvár egy zömmel meredek, sok helyen közel függőleges falú, kis alapterületű sziklacsúcs. A nagyobb tömböt alkotó Nagyvár oldalai meredeken lejtenek, melyeket csak délről és keletről határol sziklafal."
Források: Guzsik Tamás: Az Ákos-nemzetség a középkori Borsod megyében; Szörényi Gábor András: Versengés egy bükki sziklatetőért – Dédes 1567;
A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.
A hely fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható.
Szélesség: N - 48°07'51.1"
Hosszúság: E - 20°28'36.5"
