A mai Arad városától keletre, Golgovác (Őthalom) település határában állt az aradi ispánsági vár, a mai aradi vár elődje, Ó-Aradvár. Nyomai ma már csak a levegőből láthatók a terület mezőgazdasági művelése miatt.
A 100 x 120 x 160 x 160 méteres trapéz alakú, fa/föld szerkezetű vár területén az 1974-79 közötti vizsgálatok szerint már a 8-10. századokban emberek éltek, Rusu szerint ez volt a vár első építési fázisa, és pusztulása esetleg a magyar honfoglaláshoz köthető. A vár területén a leletek többsége a 11-12. századokból való, de 13. századi töredékek is vannak. Szent István idejében a terület Ajtonyhoz nemzetségfő alá tartozott, ekkor volt a vár második építési fázisa. A várat a korábbi sáncok nyomvonalán újjáépítették, árkait megnagyobbították. Ó-Aradvár sáncának külső peremén ferde állású, kihegyezett karósor állt. Árka 4 m mély, felső részén 9 m, míg alján 3 m széles lehetett. A vár szigetét a Maros két ága ölelete körbe.
Szent István 1028-ban törte meg Ajtony hatalmát, amikor Szent Gellért püspök Nagyobb Legendája szerint Csanád vezér a nagyőszi csatában őt legyőzte, és fejét elküldte a királynak. Ó-Aradvár is elpusztulhatott a harcokban, a régészeti kutatás az égésnyomokat feltételesen ehhez az eseményhez köti. Itt meg kell jegyezni, hogy néhány kutató ezt a korai várat nem ezzel azonosítja.
A vár Szent István idején ispánsági vár lett, névadója talán első ispánja lehetett. II. (Vak) Béla 1131. április 28-án történt megkoronázása után az arad melletti országgyűlésen mészárolták le hívei a Kálmán-párti főurakat, szám szerint 68-at. 1132 körül II. Béla az aradi káptalannak több pusztát és egyebei. között Gyarak falut adományozta, ebben az okleválben szerepele először az aradi vár ("...tercia vero in castro Orodiensi sunt quindecim mansiones. "). Ez az oklevél Borsa István szerint 1177-ben keletkezett III. Béla idejében éa többen cáfolták az 1132-es évszámot. A vár és település a II. Béla által alapított orodi prépostság kezére került. 1213-ban egy oklevél az aradi várjobbágyokat említi ("iobagiones castri Orod"), a várszervezet hadnagyát, valamint 4 századosát. 1232-ben II. András király a fehérvári, zarándi, csanádi és az aradi várhoz ("castrum Orordiensis") tartozó mindazon földeket visszaadja új adományként, melyeket fia, Béla herceg elvett.
Ó-Arad vára és városa is elpusztult 1241-42-ben a tatárjárás alkalmával, és egyesz szerzők szerint a 2. tatárjáráskor is, 1285-ben. A régészeti kutatás szerint a vár belsejében, éppúgy, mint Abaújvárban, Dobokavárban, Ó-Kolozsvárban, már korán temetőt létesítettek, valószínűleg a vártemplom köré. Obulus-mellékletei Péter, I. András és I. Béla pénzeivel indulnak, s folyamatosak a 12. századig, jól keltezve az előkerült hajkarikákat, sodrott ezüstgyűrűket s más ékszereket.
Verancsics Antal szerint a törökök 1551. január 9-én elfoglalták Aradot, de nem voltak sem palánkok, sem földsáncok, hogy megvédhessék őket.
Források: Nagy Imre: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. (Budapest, 1891.); Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára / 205–218. o.; Kovács Helga: Az ispáni várak neveinek névtani vizsgálata; Ioan Marian Ţipli: Organizarea defensivă a Transilvaniei în evul mediu (secolele X–XIV.) (Castrum Bene, 2008.); Köpeczi Béla: Erdély története I-III. (1986); Györffy György: Az Árpád-kor történeti földrajza I. (1966); Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012.; Mircea Rusu: Cetăţile Aradului.; Demsea Dan: Az aradi vár története;
Ó-Aradvár Aradtól keletre Glogovác/Öthalom/Vladimirescu település közelében, közvetlenül az út mellett fekszik, mezőgazdasági területen. Mára erősen szétszántották, inkább csak a levegőből látható. Csak hardcore várbarátoknak ajánlott.
Szélesség: N - 46°09'31.6"
Hosszúság: E - 21°23'17.1"