Senkőc, erődített templom

Az ekkor még Csanuk nevű ("ville Chanuk") település első említése 1256-ban, IV. Béla király oklevelében található, melyben a tatárok elleni harcokban szerzett érdemeikért Bazin földjét ("terram Bozin") a Hontpázmány nembéli Kozma és Achilles grófoknak és utódaiknak ("...Cosme et Achilleo Comitibus et heredibus...") adja át. Ekkor a pozsonyi vár tartozéka volt. Később a tatárjárásban és osztrák támadásokban elnéptelenedett területre német ajkú telepesek jönnek.

1310-ben ismét Chanok/Chanwk föld néven szerepel abban az olkevélben, melyben Sarffy-i File fia Iwan (Ivan), Benedek fia Pál Pozsony megyei, Szemeth (Szemch) falu melletti örökölt Sarfy birtokukat 250 bécsi széles dénárért eladják Bugar fia Márton mesternek, trencséni Máté [Csák Máté] mester tárnokmesterének. Egy 1331-es oklevél Chanyk földként említi, amely lakatlan. Lehetséges, hogy a belharcok során vált ideiglenesen lakatlanná. 1345-ben A Nagymartoni családból való Stepk fia Farkas Pozsony megyei birtokai között sorolják fel Chanuk néven.

A falu templomának első említése 1390-ből származik, amikor Leonard de Pensauro esztergomi érsek helytartója megemlíti a már németes nevű Sankawych egyházközséget. A temploma 1350 körül épülhetett gótikus stílusban. Ebből a templomból csak a gótikus bejárata és egy belső gótikus ajtókeret maradt meg.

A falu - valószínűleg a huszita betörések miatt - 1435 körül elnéptelenedett. A huszita pusztítást erősítette meg az 1963-as ásatás, amely során megtalálták a régi templom égett falmaradványait. Senkőc a 16. század közepéig nem is szerepel az okiratokban.

A bazini uradalomhoz tartozó települést Bazin akkor ura, Serédy Gáspár telepítette újra 1550 körül a törökök elől Kostajnica környékéről elmenekült horvátokkal, akiket Banič Miklós horvát nemes vezetett. A letelepülők 20 éves adómentességet kaptak. A régi, romos templomot is ők építik újjá késő reneszánsz, korai barokk stílusban az 1570-es években. Erről a templomról az első írásos adat 1584-ből ismert, ekkor Szent Anna a védőszentje.

1586-ban Illésházy István - a későbbi nádor - megkapta a Krusith vagyon részeként Bazin uradalmát is. 1594-ben Sziszekről telepített 8 horvát családot Nagysenkőc területére, hogy irtsák ki a bokrokat és az irtásterületen hozzák létre Kissenkőc falut. A legelőket használják közösen a nagysenkőciekkel és a fát a bazini erdőkből szerezzék be. 12 évre felmentést kapnak minden adófizetés és munka alól. A szokás szerint azonban végezzenek évente 40 napi zsellér-gyalogszolgálatot Bazin váránál. Kissenkőcnek 1614-ben már 38 családja volt.

A templom erődítései valamikor a 17. század elején készültek, 1632-ben már említve van a templomot és temetőt körbevevő kőfal. A templomot 1618 átépítették, a gótikus bejáratot áthelyezték az ekkor épült torony földszinti bejáratának.

1647-ben már a Pálffyak tulajdona a két Senkőc.

1660 körül a templomot jelentősen bővítik, a védő kőfalat megerősítik, lőrésekkel látják el és a négy sarkán masszív bástyákat építenek. A nyugati oldalon egy új kaput nyitnak, amin az évszám 1682 (galéria). A templom ostromáról nincs adat, Thököly és Rákóczi hadai elől a lakosok valószínűleg a közeli Bazinba és Modorba menekültek.

Az 1756-iki canonica visitatio megemlíti, hogy a templom tornyát a kereszten kívül félhold is díszíti, mely még a török időkből származik.