Vál: gótikus torony és török palánk

Vál: gótikus torony és török palánk

A torony és török palánkvár rövid története

Vál neve 1269-ben bukkan fel Waall alakban. Valószínűleg személynévből keletkezett magyar névadással. Az első eddig ismert okleveles adatok szerint a váli dézsma a veszprémi püspöké volt, amelyet Tamás nádor még 1186 előtt az ercsi monostornak adományozott. A tatárjárás Vált is elpusztította. IV. Béla a váli tizedet visszaadta a veszprémi püspöknek.

Vál birtokosai a 15. század végéig várjobbágyi-serviensi eredetű köznemesek voltak. Közben két ízben (1351-ben és 1432-ben) is hallunk a váli papról, bizonyítékaként annak, hogy a faluban a 14. század közepén már állt templom.

A 15. század végére jelentős változás állt be a birtokviszonyokat illetően: a Mátyás-korban a falu két meghatározó birtokos családja, az egymással is rokonságban álló, igen tehetős Somiak és Endrédi Somogyiak. A Somiaknak nemesi kúriájuk is volt Válon, Somi Józsa 1494-1508 között temesi bán volt. A 16. század elején újabb jelentős família, az Ákosházi Sárkány család vetette meg a lábát Válon. A szövevényes birtokjogi ügyeskedéseket sem nélkülöző késő középkori birtoktörténet csak 1541-ben került nyugvópontra, amikor I. Ferdinánd Vált Székesfehérvár városának adományozta. Fehérvár viszont 1543-ban a törököké lett.

A kutatások eredményei szerint a templom több periódusban épült fel. A legkorábbi periódusban itt egy egyhajós épület állt, melynek kora a 12-13. század fordulójára tehető. A második periódusban (a 15. század végén) a templomot háromhajóssá bővítették,valószínűleg ugyanekkor épült a torony alsó része is. A tornyot még a középkor végén, a kutatók szerint szerint a 16. század elején, az Ákosházi Sárkány család birtokszerzése után megemelték. E periódus ablakai fennmaradtak.

Székesfehérvár 1543-as eleste után a törökök berendezkedtek a környéken, 1550-ben a gótikus templomot felhasználva palánkvárat építettek Válon. Az épület keleti végét lebontva, egy trapéz alakú, sarkain támpillérekkel megerősített erődnégyszöget alakítottak ki. A templomtoronyból kaputorony lett, melyhez észak felől toldalékot építettek. Vál a budai náhijéhez tartozott.

1552-1553-ban a váli párkányban 50 lovas és zsoldos katona szolgált. A lovas katonák parancsnoka Ali Kászim aga volt. 1556-ban a győri portyázók megrohanták a váli török palánkot és a falut felgyújtották. 1564-ben a végváriak rajatütöttek Válon, a török részről különösen kitüntette magát Ahmed-oglu Husszein, akit ezért tímárbirtokkal jutalmaztak.

1576. május 17-én a komáromi és a tatai hajdúk Vál alól elhajtottak egy marhacsordát. Az üldözéskre indult a váli Besli agát tőrbe csalták: a törökök egy részét levágták, az agát is megsebesítették. A budai pasa panaszt tett a portyázás miatt.

Vál hiába volt a hódoltság része, 1579-ben Jakosits Ferenc, a győri vicekapitány kapta meg több falu mellett Vál felét. Az 1580-1581-es a török defterek szerint Válon 60 házban éltek adózó lakosok, akik 30 ezer akcsét fizettek. A török adóösszeírások 1562-ben, 1580-ban és 1590-ben is Vált városként nevezik meg.

1580-ban Ali bin Iljász a váli palánk parancsnoka.

Nádasdy Ferenc meghagyta a győri és a tatai magyar portyavezéreknek, hogy az érdi, a váli és az adonyi palánkok elleni rajtaütés során kíméljék meg falvait. Ezek a portyák 1569-1589 között rendszeresek voltak.

1594-ben járt hazánkban Asik Mehmed geográfus, aki az "Alsó-Hungária"-i, budai náhijéhez tartozó palánkok közt, mint Győr és Tata felől Dzsankurtaránba (Adony) vezető főút kulcsát említi Vál erődjét.

A 15 éves hábotú elején a földesurak áttelepítették Vál népességét. A 17. században Vál lakóinak többsége már rác (betelepült török szövetséges délszláv) volt. 1596 áprilisában az esztergomi végváriak megkergették a váli törököket. 1599 márciusában egy erős tatár portyázó csapatot ugrasztottak meg, majd - arról értesülve, hogy egy bástya leomlott -, hirtelen megrohanták Vál palánkját és elfoglalták.

1628-1629-ben a török őrség 77 fő volt. 1647. szeptember 27-én Amhát váli lovas aga Batthyány Ádámot kereste meg egy török rab váltságának ügyében.

Eszterházy és Batthyány vezetésével magyar hajdúk és huszárok 1661 augusztusában ismét megrohanták a váli palánkot, és azt elfoglalták. A váli palánkban ekkor Sábán aga a parancsnok: 500 főnyi török őrsége volt. A palánk elesett, az ostrom utolsó részében mintegy 60 török a magyarok elől a toronyba menekült. Az ostromlók a tornyot meggyújtották, a törökök a toronyból - életüket vesztve - leugrottak.

Evlia Cselebi török utazó leírása: "Vál vára. Mostanáig ezt még nem láttam. Zordon helyen, völgyben fekvő erődítmény ez, téglából épült magas toronnyal. Van 150 főnyi katonája, bazárja, fogadója. Fürdője nincs. Az erdélyi hadjárat idején Zerin-oglu [Zrínyi Miklós, 1663-ban] e várost megtámadta, s a középső várat képező négyszögű tornyot is felgyújtotta, és háromszáz mohamedán hívő is benne égett. Iszmálj pasa e várat újra felépítette, mégpedig erősebben. Szép kertjei és szőlői vannak..."

1667 októberében tapolcai kóbor lovasok a sümegi Tokoli János vezetésével megtámadták Vált. 1683 augusztusában a keresztény csapatok Vác, Zsámbék mellett Vált ismét felégették. A török ezután már nem tért vissza a váli palánkba, a település is néptelenné vált. Pap János mintegy 40 évvel később azt mondotta, hogy a tatai katonák pusztították el a váli palánkot.

A törökök kiűzése után a után romossá vált épületet a reformátusok 1693-ban részlegesen újjáépítették és imaházként használták. 1714-benr a katolikusok viszszavették és 1722-ben a templomot teljesen újjá- és átépítették: lebontották a déli mellékhajót és a török kori épületeket, s csak a főhajót állították helyre. A torony tényleges helyreállítására csak 1753-ban került sor. A munkával augusztus 11-én végeztek. E napon helyezték fel a toronyra a kettős keresztet, amelynek gömbjére ónpikszist tettek ereklyékkel, szent képekkel, irattal együtt.

A középkori eredetű templomot Ürményi József 1819 és 1824 között lebontatta, a tornyot azonban harangtorony gyanánt "mint a magyar múltnak jeles emlékét" meghagyta. A torony elenlegi formáját 1827-ben nyerte el, ekkor új harangokat, órát és keresztet kapott.

Válon 1973-ban Csukás Györgyi, 1986-ban pedig Hatházi Gábor végzett feltárásokat. Bár a feltárások során a palánk központi részeit sikerült lokalizálni, sánc, árok nem került elő, hiszen csak kis területen volt mód kutatni, így az erősség nagysága, szerkezete nem ismert.

Források: Simon Zoltán: Vál, gótikus torony; Kőnig Frigyes; Farkas Gábor: Csókakővár a törökellenes küzdelmek idején 1543 - 1687; Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985); Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából; Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978); Domonkos György-Hatházi Gábor. Új módszerek és lehetőségek a törökkori hadtörténeti topográfia kutatásában;

Hol található

Közvetlenül a torony és emlékmű előtt lehet parkolni. A tornyot nem lehet látogatni.

Szélesség: N - 47°21'31.7"
Hosszúság: E - 18°40'22.3"