Élesszeg - Scharfeneck - Sárfenék

Mannersdorf és a közeli Hof nevű település 1208-ban a Győr nembéli Pat (Botho) mosoni ispán birtoka volt, aki II. András királytól kapta hűségéért és a tisztesség fáradhatatlan erejéért. 1233-ban kifosztották a két falut, a tettes pénzbeli büntetését Dénes nádor rendelte el. A két település közötti hegytetőn épült fel Scarfeneck vára a 14. század végén.

Sárfenék / Scharfeneck / Élesszeg várának névadása a hazai szakirodalomban sem egyértelmű. Nagy Imre szerint a vár eredeti neve Sárfenék lehetett, melyet a német névhasználók Scharfeneck-re (éles szöglet, sarok) ferdítettek. Ennek magyarra fordítása jelenik meg 1469-ben: "(castrum Sarffeneck al. nom. Eeleszeg". Engel Pál ezzel szemben azt gondolja, hogy az 1390 után Scharfeneki János fiai által épített vár a családnévről kaphatta nevét, ami magyarosítva lett Sárfenék. A Scarfeneck családnév már 1376-ban feltűnik, ekkor az újonan épített erdélyi Talmács várának királyi várnagya Scharfeneck János volt.

1390. április 24-én Zsigmond király felhatalmazza Scharfenek-i Frigyest, hogy a neki és testvérének, Hermannak adományozott Köchee [Köpcse] várat és tartozékait: Koche, Pawmen más néven Kewrtweles, Menesdorf másként Menhart és Hof falvakat bárkinek eladhassa vagy elzálogosíthassa, kiköti azonban, hogy a vár és tartozékai de regno nostro Hungarie ac sacra corona per huiusmodi vendiiionem aut obligationem nem idegeníthetők el. Ez az oklevél még nem említi a várat, tehát ez után épülhetett. Határvárként az ország nyugati határát biztosította.

A vár urai és a határ osztrák oldalán lévő főurak között számos határvillongásról szólnak a krónikák. 1396-ban a Scharfeneckek kifosztották az osztrák Deutsch-Altenburgot, 1408-ban Stuchs von Trautmannsdorf megtámadta a várat, amiért uraik 1412-ben véres bosszút álltak a trautmannsdorfi birtokokon.

A család kihalása után 1417-ben királyi vár volt. Zsigmond király december 21-én Köpcsény várával együtt elzálogosította Wereskew-i Wolfurth Ulrik özvegyének: Katalinnak meg Imre, Pál, Jakab, Ilona, Orsolya, Zsuzsanna és Hedvig nevű gyermekeinek. Az oklevélben Newscharffnek néven szerepel.

1440-ben Wolfarti Pál örökös nélkül hunyt el, özvegye Gitka (Judit) troppaui hercegnő a Hont-Pázmán nemzetségből származó Bazini Gyögyhöz ment feleségül. Sárfenék, Vöröskő és Óvár is a Bazini és Szentgyörgyieké lett, de a Wolfart család nőági leszármazottjai, monyorókeréki Elderbach és Széchy Miklós is perbe fogták. Ez a per évtizedekig elhúzódott, a feleknek párbajt kellett volna vívniuk igazukat bizonyítandó.

1450. november 17-én Pálóczi László országbíró Vöröskő ("Wereskew"), Óvár ("Owar") és Sárfenék ("Sarfnyk") várakat György bazini gróf és fiai ellenében, mivel ők a kitűzött határnapon bajvívásra meg nem jelentek, Szécsi Miklós fiának Miklósnak és Monyorókeréki Elderbach Pertóldnak itélte.

1451-ben az országbíró ítélete alapján a budai káptalan emberei kiszálltak a Moson megyei Óvár várához, Vöröskő várához és Sarfnyk várához és Monesthorff városhoz meg Hoff, Aw birtokokhoz és a Samaria városban lévő 12 sessiohoz Sopron megyében, mint Sarfnyk vár tartozékaihoz. A várak és tartozékaik tulajdon jogába bevezették Monyorokerek-i Elderboh Pertholdust és Zeech-i Miklós fia Miklóst, a Szentgyörgyi és Bazini grófok ellenében.

1455-ben castrum Sarfenek, 1458-ban castrum Sarffnek néven szerepel. Ekkor Monyorokerek-i Elderboch Bertoldus lemondott az őt megillető részről Sárfenék, Óvár és Vöröskő várakban a Szentgyörgyiek javára.

1460. 07. 30-án kelt oklevél szerint Scharfenecki Kápolnai László megegyezett uraival, Szentgyörgyi és Bazinin János és Zsigmond grófokkal, ha a felesége: Dorottya előbb halna meg, mint ő, akkor az ő halála után amint a két gróf kifizette a kikötött ezer arany forintot, Scharffenegk várát azonnal át kell nekik adni. 1464-ben Jorg Welser a sárfenéki várnagy.

1465. szeptember 20-án Bazini és Szentgyörgyi Zsigmond gróf, erdélyi vajda és székely ispán közli Sopron várossal, hogy Sárfenéken ("Scharphenek ") 400 főnyi gyalog- és lovashada van, mely rövidesen még erősbödni fog. Ha segítségre lenne szükségük Hinkóval szemben, úgy forduljanak kapitányához.

A Szentgyörgyi és Bazini grófok 1469-ben 6000 forintért eladták az uradalmat Mátyás királynak. Mátyás király 1470-ben után Scarfeneck várát Ulrich von Grafeneck zsoldosvezérnek adta el 24.000 forintért,és ezzel együtt örökre felmentette az uradalmat a kincstári adó, a hadiadó és minden rendes és rendkívüli taksa fizetése alól.

1481. júl. 2-án Báthori István országbíró előtt Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond, Szécsi Miklóssal és gyermekeivel Óvár, Vöröskő és Sárfenék nevű várak iránt folyt perben kibékülnek s a Bazini grófok a Szécsieknek 3000 arany forint megfizetésére és négy ezüst tál kiszolgáltatására magukat kötelezik. Sárfenék viszont ekkor már ténylegesen nem volt az övék, a Grafeneck család bírta.

Grafeneck halála után Sárfenék várát magyar katonaság szállta meg és ki is fosztották.

II. Ulászló király és Habsburg Miksa közötti 1491-es pozsonyi békeszerződés rendelkezett Sárfenék váráról is: "Scharfeneck várát azonban csak akkor adja át a király kezébe, vagy annak, akit illet, amikor Ulászló király a fent mondott várakat végképp visszaadja a a császárnak, úgy, hogy ez a visszaadás mindkét részről egyazon időben történjék meg. Továbbá elhatároztatott, hogy Ulászló király úr a néhai Ulrich von Grafeneck fiai számára gorrdoskodjék egy becsületes gyámról, aki Scarfeneck várát a római király vagy alattvalói kezéből annak idején átveszi. És a mondott fiúk számára azok többi javaival együtt hűségesen megőrzi, és amikor nagykorúságukat elérik, a várat tartozékaival és más javaikkal együtt visszaadja, és a bevételekről és kiadásokról számadást készít."

Később I. Miksa valószínűleg kivásárolta a Grafeneckektől Sárfenéket. Miksa többször elzálogosítja a birtokot: 1495-ben a Prüschenk fivérek szedték be az adóját, utána előbb Paul Wasernek, majd 1501-től 1506-ig Johann Neideggernek adták át kezelésre a birtokot. 1504-ben az ifj. Ulrich von Grafeneck a Scharfeneckre vonatkozó igényét eladta Veit von Fürstnek, aki I. Miksától 1506-ban 3000 rajnai forintért azt meg is vette. A császár megtartotta magának a visszavásárlás jogát, amit meg is tett 10 év múlva.

1517. nov. 4-én Christoph von Zinzendorf kapta zálogba Kismarton és Scharfeneck uradalmakat. Az osztrák források ekkor Sopron megyéhez tartozónak írták. 1523-ban Waltinger István a sárfenéki várnagy. 1536-ban I. Ferdinánd engedélyezte Wolfgang Brandtnernek, hogy kiváltsa az uradalmat, Zinzendorf fiának tiltakozása ellenére.

1555-ben egy villámcsapás következtében az öregtorony felső szintje leomlott. 1558-ban a tulajdonos, Max von Polheim bővítette a várat. 1568-ban az ő özvegye örökölte a várat és a tartozékait, de ekkor már nem lakták a várat, hanem Mannersdorf kastélyában költöztek át.

A várhegy alatt 1644-ben a karmeliták "St. Anna in der Wüste" kolostort alapították és a területet kőfallal vették körbe. A falak egészen a várig futnak.

Az 1659 évi 78. tc. szerint I. Lipót király az illető érdekeltek meghallgatása után, Sárfenék vára és tartozmányainak visszacsatoltatását megígérte. Ez nem történt meg, maradt Ausztria birtokában.

1683-ban, Bécs utolsó török ostroma alatt a környék népe, mintegy 3000 ember a várfalak közé menekült a törökök elől. A portyázó tatárok körülzárták a várat és ki akarták éheztetni a védőket, de azok az éhezés dacára sem adták meg magukat az ostromlóknak. Az 1840-ben lejegyzett helyi legenda szerint a tatárok vezére a vár alatti kolostorban szállásolta el magát, de amikor a várból ágyúval ellőtték a kávés csészéjét, rémülten elmenekült.

A várat még a Rákóczi-szabadságharc alatt is használták a helybeliek a kuruc portyák idején.

Bél Mátyás Notitia hungariae novae historico geographica c. munkájában Sopron vármegyét bemutató részben megjegyzi, hogy a vármegye és Ausztria közötti per a határokról függőben van. Sopron vármegye kijelentette, hogy Hof, Manersdorf és Scharffenek ősi jogon a vármegyét illeti, bár ma már Ausztriában van. ("Consulto ita loquimur, ne siluisse videamur, litem, de Hungáriáé, atque Austriae finibus adhuc pendentem, et frustra hucusque agitatam. Sempronienses certe, ad suum Comitatum, veterrimo iure pertinere aiunt: Hoff, Manersdorf Scharffenek, et vicos alios; tametsi hodie Austriae limitibus contineantur.")

A várat elhagyták, fokozatosan benőtte az erdő. Ma az öregtorony több méter magasan áll, a várfalak néhol 10 méter magasak. A vastagságuk eléri a 6 métert. Inkább lombmentes időben érdemes meglátogatni.