Zalaszentgrót: ferences kolostor

A kolostor alapításának ideje bizonytalan, az első írásos adat 1492-ből ismert. Maga a templom a 13. sz. végén - 14. sz. elején épült egyenes szentélyzáródással, feltehetően plébániatemplomnak. A 15. század elején kolostortemplommá építik át, ekkor kapja a sokszög záródású gótikus szentélyt. Az északi oldalán torony és egyszárnyú kolostorépületet épült.

A ferencesek jegyzékében 1516-ból ismert az első bejegyzés a kolostorról, ekkor egy levelet "in loco nostro" datál Szentgrótról a ferencesek magyarországi vikáriusa. Alapítóit a helyi nemesi családok közt kell keresni: a Türje nemnbéli Szentgrótiak, a Hagymásiak, esetleg a szintén rokon Bériek lehettek az alapítói. A Bériek alapítását erősítheti meg a kolostor feltárása során feltárt sírkamra, melynek sírkövét a gyermekeik állíttatták Béri Istvánnak és Egervári Veronikának 1515-ben.

1532-ben a Kőszeg felé vonuló török sereg portyázói felégetik Szentgrótot, a kolostor is leég. Ekkor még kijavítják, 1535-ben öt szerzetes tartózkodik a falai között. 1542-ben a tulajdonos Hagymásiak áttérnek a református hitre, a szerzeteseket elűzik, aki soha nem is térnek vissza. A templomot a reformátusok használják a 18. század második feléig.

Batthyány Ferenc 1753—1758 között templomot építettett, amelyhez felhasználták a romokban heverő kisszentgróti ferences kolostor maradványait is. A templom hajója is megsemmisül, egyedül a szentélyt használják tovább temetőkápolnának az 1770-es évekig. A helybeli lakosok kérésére Batthyányi a tornyot harangtoronyként meghagyatta, és ez a hozzácsatlakozó szentélyfallal és a sekrestyefolyosó részletével megmaradt.

Az 1979-80-as régészeti kutatások után a templomrom műemléki helyreállítása megtörtént. Feltáratlanul maradt a templomtól északra állt kolostor. A kutatás megállapította, hogy a toronyaljból három kijárat nyílott. Egy a szentélybe, egy a folyosóra, és egy, amit később befalaztak északi irányba a kolostor felé. A torony északi falán megfigyelhető volt az egyemeletes kolostorszárny lenyomata.