Szentgyörgy városfalak

Szentgyörgy városfalak

Svätý Jur

A régészeti leletek szerint Szentgyörgy területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A bronzkorból és a kora vaskorból is kerültek elő leletek. A 9. század második feléből egy morva erődített település nyomai maradtak fenn.

1209-ben II. András király a pozsonymegyei Szentgyörgy (Zengurg) birtokot a hozzátartozó Cseklész (Ceki), Ivány (Joan), Kosztolány (Cazteilan) és Éberhard (Ybrehart) nevü falvakkal együtta Hontpázmány nembéli Sebus (Sebes) királyi pohárnokmesternek (Tamás nyitrai ispán fiának) hűségéért adományozza. Érdekessége az oklevélnek, hogy aláírói között olvasható Bánk bán neve is. A király vásártartást is engedélyezett, melyen senki sem szedhetett vámot (forum ab omni exaccione tributi liberum ), és a vásárra igyekvőket a vámszedők nem zaklathatták vámmal. 1216-ban a király szó szerint megerősíti az adományozást, mert az előző királyi pecsét elveszett Gertrúd királyné meggyilkolásakor.

A tatárjárás és II. Ottokár 1271-es és 1273-as hadjáratai után az elpusztítot területre német ajkú telepesek érkeztek, akik megalapozták a szőlő termelést. A Szentgyörgyiek a településtől északnyugatra felépítették a birtokközpontukként szolgáló Szentgyörgy várat. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el a települést és várát is, amit a Szentgyörgyiek ostrommal vettek vissza.

1279-ben betelepítik Szentgyörgybe az ágostonrendi remetéket, kijelölve nekik két kúriát a hozzátartozó két szőlővel s egyéb haszonvételi forrással. Kolostoruk egyszersmind asylumul is szolgál.

1343. maj. 6. A győri káptalan bizonyságlevele arról, hogy Bazini Ábrahám fiai, Sebes és Péter, Szentgyörgy és Bazín váraik s egyéb örökölt és szerzett birtokaikon mi módon osztoztak meg. Szentgyörgy vára és falva ("Sancti Georgii castri scilicet et villarum")Péteré lett, míg Bazin vára és falva "castrum Bozyn dictum cum villa sub eodem castro... Sebesé.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond Jodok és Prokop morva őrgrófoknak zálogosította el a magyar területeket a Vágig. 1390-ben hadjátattal kellett visszafoglalnia Prokoptól a királyi várakat, de a Szentgyörgyieknek Bazinért 4000, Éberhárdért 1900 forintot kellett fizetniük. Szentgyörgyről nem tudni, hogy mennyit fizettek, de ez a vár és település is így juthatott vissza a családhoz.

1428 februárjában a Szakolca felől betörő husziták megverték az ifjabb Stibor seregét és Pozsony ellen vonulva kirabolták és felégették Modort, Bazint és Szentgyörgyöt, sok lakost megölve. 1434-ben a város templomát elfoglalták a husziták és megerődítették. A várost ismét kifosztották.

1438-ban kihal az idősebb Szentgyörgyi ág, birtokaikat a Bazini ág (György) örökölte. 1441-ben ismét elfoglalták Szentgyörgy települést a betörő husziták.

Egy 1457-ben kiadott oklevél szerint Zenthgywrgh (Szentgyörgy) 1449-ben Éleskő vár urainak a birtokában volt. Ez az 1460-70-es években is fennállt. Valamikor ez után visszakerült a Szentgyörgyi és Bazini családhoz.

1523-ban az udvari kamara egy része a pestis elől menekülve, Szentgyörgyre költözött. Szentgyörgyi és Bazini Kristóf halála után Szentgyörgy visszaszállt a koronára.

1544-ben Serédy Gáspár kapta meg Ferdinándtól Szentgyörgy és Bazin iker-uradalmait. Serédy tipikus földesúrként többlet szolgáltatásokat és terheket rótt a két mezővárosra, azok pedig jogorvoslatért a királyhoz fordultak. 1548-ban a Szentgyörgy, Bazin, Detrekő és Borostyánkő várakhoz tartozó valamennyi mezőváros, falu és jószág bírái, esküdtjei, többi népe és lakosa, valamint minden rendű és rangú ottani ember kért I. Ferdinándtól vizsgálatot a földesúr túlkapásaival és a korábbi uraság alatt gyakorolt szokás sérelmével szemben. A vizsgálatok lefolytatása után I. Ferdinánd 1550-ben megerősíti a városok vásártartási jogait és privilégiumait, melyeket Nagy Lajostól, Mátyás királytól és II. Lajos királytól kapotak. Serédy halála után a következő zálogbirtokosok a Salmok grófok voltak. A két mezőváros velük is összeütközésbe került, de a földesúr ellen nem sikerült vizsgálatot indíttatniuk.

Az 1560-as évektől az udvar pincemestere (Hofkellermeister) és borkostolói szinte évente megjelentek Szentgyörgyön és Sopronban, hogy a legjobb borokból néhány száz akóval válogassanak és vásároljanak a császár és magyar király (Ferdinánd, Miksa, majd Rudolf), valamint a Bécsben élő főhercegek (Károly, Ernő, Miksa és Mátyás) asztalaira. Ezeket nevezték vina aulicának.

1575. január 9-én Krusich János és neje, Pálffy Kata 132000 tallér zálogösszegért kapta meg Szentgyörgy és Bazin birtokokat 6 évre Miksa királytól. A király viszont a szerződésben kikötötte, hogy a mezővárosok jogai nem sérülhetnek.

Krusich János özvegye, Pálffy Kata 1582-ben Illésházy Istvánhoz ment feleségül. Pálffy Kata igazgatta volt férje bitrokait, nem véletlenül hívták Bazin és Szentgyörgy szabad asszonyának.

1591-ben Rudolf császár a városnak a Pálffy Katalinnal, Illésházy István kancellár nejével szemben fennálló 7000 r. forint és a Szentgyörgyi grófok többi örököseivel szemben fennálló 2000 r. forint tartozását elengedi.

1598-ban az a szokatlan dolog esett meg, hogy II. Rudolf megkérte a két mezővárost, hogy váltsák ki magukat Pálffy Kata - Illésházy zálogából. "Kegyelmes kívánságunkra és kérésünkre – mondja II. Rudolf oklevele – a szentgyörgyi és a bazini uradalom két mezővárosa, Szentgyörgy és Bazin az irántunk érzett egyedülálló és mélységes szeretetből…alázatosan felajánlotta, hogy 140000 tallér lefizetésével kiváltja magát zálogbirtokosától, Illésházy Istvántól és a mi kezünkbe tér vissza." A két városnak azonban a kiváltási összeg mellet még 10 év alatt Illésházynak az adót is fizetnie kellett. A császár azt akarta, hogy Bazin és Szentgyörgy ugyanolyan kamarai város legyen, mint amilyen ekkor már Modor volt. Bazin és Szentgyörgy a csodával határos módon már 1601-re összeszedte az Illésházynak járó zálogösszeget. Végül Pállfy Kata márc. 24-én a 140000 tallér fejében átadta Szentgyörgyöt, majd két hét múlva Bazint is. A mezővárosok által kinevezett tisztek, a bírók és más előjárók 1601. április 9-én tettek esküt új földesurukra, a királyra.

Illésházy viszonya elmérgesedett Rudolffal (a két mezőváros körüli viták miatt is) és végül 1601-ben megvádolták a király ellen lázító írások terjesztésével. Joó János királyi személynök mindent elkövetett, hogy Illésházyt elítéljék felségárulás bűntettében. A per 1601-1603 között zajlott le, az ítélet fej- és jószágvesztés lett. Illésházy az idézés elől Lengyelországba menekült. Javait távollétében elkobozták. Illésházy csatlakozott Bocskaihoz, de Mátyás főherceggel is jó kapcsolatot ápolt.

A város kőfalait és bástyáit 1603-ban kezdték kiépíteni, és 1647-re fejezték be. Az erődítések ellenére a várost sokszor fosztották ki a háborúk alatt. 1605-ben Bocskai hadai szállták meg Szentgyörgy várost és a várat is.

Mátyás főherceg 1605 aug. 17-i leveléből: "Szt. György helyőrsége Schönberg ezredessel megegyezett abban, hogy ez őket német hadakkal segélyezze; az ezredes az ott a várban lévő lázadókat augusztus 8-án megtámadta, és azokat részint levágta, részint fogságba ejtette, a várat pedig elfoglalta. Ezek után Schönberg Szent-Györgyre 300 zsoldost küldött segítségül és megparancsolta, hogy a Bazinban lévő lázadók ellen forduljanak, mit ezek megtámadván, a várat rohammal hatalmukba vették."

1606 febr. 9-i békeszerződés tervezet 6. cikkelyének függeléke említést tesz Szentgyörgy és Bazin mezővárosokról, hogy a császár és a Királyság karainak és rendjeinek döntése alapján a következő országgyűlésen visszakapják kiváltságaikat. 1609. január 14-én állította ki II. Mátyás a hivatalos iratot Szentgyörgy és Bazin újbóli Illésházy – Pálffy kézre adásáról. Illésházy és Pálff Kata egy várkastélyt építtetett a város nyugati részén. Illésházy 1609. május 9-én halt Bécsben.

1613-an íratta Pálffy Kata Bazin és Szentgyörgy uradalmait az 1600-ban elhunyt testvérének, Pálffy Miklósnak, a győri hősnek fiaira.

Bethlen Gábor 1619-ben egy éjjeli rajtaütésben szétverte a Pozsony mellett táborozó Tiefenbach német seregét és október 14-én 15000 ember élén bevonult Pozsonyba. A pozsonyi vár másnap szintén megadta magát. A Pozsony környéki városok, így Szentgyörgy sem állt ellen a fejedelem csapatainak. 1621 máj. 6-án Boquoy császári hadvezér rövid bombázás után visszafoglalta Pozsony várát Bethlen kapitányától, Zay Lőrinctől. Ezután sorban meghódolt Szentgyörgy, Bazin és Modor is. Bethlen ellentámadása Pozsony ellen aug közepén indult meg, az erdélyi seregek ez előtt imét bevonultak Szentgyörgybe. Pozsony ostroma sikertelen volt, Bethlen szept 1-én elvonult a vár alól és Morvaország felé vonulva elfoglalta a határszéli Holicsot és Szakolcát. A nikolsburgi békével visszakerült a terület II. Ferdinánd uralma alá.

Szentgyörgy 1647-ben III. Ferdinándtól végre szabad királyi városi jogokat kapott. Bazin és Szentgyörgy megkapta a vörös pecsétviasz használatának jogát.

Egy 1650. évi kimutatás szerint Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Modor, Trencsén, Szakolca, Szentgyörgy, Bazin, Kismarton, Kőszeg — valamennyi az ausztriai határ mentén fekvő város — köteles egyenként 15—50 katonát tartani; a katonák zsoldja fejenként havi 3 forint, ezt három évre kiszámítják és levonják a kivetett taxából. 1653-ban a pozsonyi vár építésének a költségeire Szentgyörgytől 2000 forintot kértek előre a jövő évi adó terhére.

1662-ben Szentgyörgynek és Bazinnak 4-4000 forint volt az évi adója.

1663-ban az Érsekújárt ostromló török sereg lovassága és a tatár hadak szept. 2-án áttörtek a Vág vonalán és lángba borították Pozsony és Nyitra megyéket. Szeptember 5-én a rajtaütéssel lerohanták és elfoglalták Szentgyörgy városát és lakóinak nagyrészét leölték, elhurcolták. A várba menekülteket sem kímélték, a Szentgyörgy Fehérkő vár ekkor pusztult el.

1673-ban a szentgyörgyi polgárok előadják a királynak és az udvari kamarának, hogy Pálffy Miklós a múlt évben erőhatalommal elfoglalta egyes, eddig zavartalanul bírt területeiket. Kérik, hogy tiltsák el Pálffyt az erőszakos foglalástól és őrizzék meg őket kiváltságaikban.

1676-ban arra inti a királyi mandátum Kőszeg, Sopron, Szentgyörgy, Bazin, Modor, Szakolca és Lőcse városát, hogy a katolikusok közül válassza a polgármestert, bírót, jegyzőt és a szenátus felét.

1669 január 10-én a gyermekgyilkos Trauniczki Erzsébetet a városban lefejzték.

1703 decemberében Károlyi kurucai elfoglalták Szentgyörgyöt, Modort és Bazint. 1704 tavaszán Heister ellentámadásakor Ottlyk csekély kuruc őrséget hagyott a három városban, majd Bercsényihez csatlakozott. Áprilisban Pálffy bán a császári seregek balszárnyával Szentgyörgynek kanyarodott, s a városból a kis kuruc őrséget rövid harccal kiverte. Bazint és Modrot 6-án, Nagyszombatot pedig 8-án ellentállás nélkül meghódoltatta. Eközben viszont a kurucok jelentős sikereket értek el a Dunántúlon, ezért Heister visszavonult. Bercsényi Károlyi csapatait küldte a városok visszafoglalására, azok máj. 26-án oltalomlevelet kértek Károlyitól. A sikeres szomolányi csata (1704. máj. 28.) után mind a három város ismét kuruc kézen volt. Decemberben Heister csapatai ismét elfoglalták a kurucok által kiürített három várost.

1705 év elején Heister a gyalogságát Modor, Bazin és Szentgyörgy fallal körbevett városaiban helyezte el, míg a lovasságával Károlyi kurucait kívánta megtámadni. Miután Ebeczky visszaszorította, Trencsén ellátása után visszavonult Komáromba. Ezt használta ki Rákóczi, aki Esterházy Dániel csapatait küldte a városok elfoglalására, amit kb. 3000 császári gyalog védett. Modor és Bazin elfoglalása után a kurucok 40 bombát lőttek ki Szentgyörgyre, mire az ápr. 1-én megadta magát. Esterházy az elfogott császári katonákat fegyvertelenül elengedte, de a tót parasztok a hegyekben sokat leöltek közülük. 1705 májusában maga II. Rákóczi Ferenc írta egy levelében, hogy "...az Vágon túl való városokbúl (Modor, Bazín, Szent-György) az ellenség gyalázatos capitulatio mellett kiment...".

1707-ben Stahremberg Guido csapatai kiszorították a kurucokat Pozsony megye nagy részéről. A kuruc ellentámadás során Forgách megsarcolta Szentgyörgyöt, Bazint és Modort is. 1708 májusában Heister üzent a Nagyszombat, Modor, Bazin, Szentgyörgy városokban, Galántán és Diószegen állomásozó hadaknak, hogy vonuljanak ki azonnal és igyekezzenek a jobban védhető Csallóközbe menni s a nagymagyari sáncok között állást foglalni. A pozsonymegyei városok a császáriak kivonulása után, azonnal siettek hódoló küldöttségek útján oltalomleveleket nyerni Bottyán Jánostól, kinek előcsapatai június első napjaiban már Pozsony kapuiig hatoltak. Júniusban Bottyán bevonult a városokba.

A trencséni vesztes csata után a kurucok már nem tudtak tartós sikereket elérni a megyében és kiszorultak onnan, bár Béri Balogh Ádám 1710-ben még egy rövid időre ostrommal bevette és felprédálta Szentgyörgyöt, Modort és Bazint.

1760-ban a Magyar Királyi Nemesi Testőrség felállításához Szentgyörgy 50 ft 24 krajcárral járult hozzá . A város fejlődésével a falak már útban voltak, ezért a lakosság több helyen is elbontotta. Napjainkban még több hosszú falszakasz is látható.

Források: Thaly Kálmán: A szomolányi ütközet (Hadtört. Közl. 1892); Ila Bálint: A Szentgyörgyi és bazini grófok birtokainak kialakulása. Turul, 1927; Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században; Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig (2018); R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanulmányok; Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai; Iratok Bocskai István és kora történetéhez (2005); Peres Zsuzsanna: A magyar "hitbizományi" jog kezdetei (doktori értekezés);

Hol található

Szentgyörgy városfalak megközelítése.

A városfalak a mellékelt térkép segítségével körbejárhatók.

Szélesség: N - 48°14'57.9"
Hosszúság: E - 17°12'42.0"