Bozók (Bzovík)

Bozók (Bzovík)

A prépostság és vár rövid története

Bozók Hont vármegye régi települése, 1135-ben említi először oklevél Bozouk alakban.

A bozóki prépostságot 1124 és 1131 között alapította a Hontpázmány nembéli Lampert ispán, felesége Zsófia (Szent László királyunk nővére ) és fiuk, Miklós. A prépostság védőszetjének a nem sokkal ezelőtt szentté avatott Szent István királyt választották. II. Béla király 1135-ben megerősíti Lampert comes és neje Zsófia, valamint Miklós fiuk alapítványát, mellyel kolostort emeltek e birtokukon és több majorságot adományoztak a szerzetnek ( Badin, Bori, Bozók, Csenke, Darázsi, Dopup, Gyarmat, Kőkeszi, Litva, Marót, Nénye, Nyék, Palatnya, Páld, Szalatnya, Szebelléb, Szenográd, Szkorna, Szőllős községeket, illetőleg ezekben birtokrészeket).

A alapító Lampert ispán és fia 1132-ben meghalt. II. Béla a Borisz (Könyves Kálmán el nem ismert fia) elleni Sajó menti csatára (1132.07.22.) készülődvén a Boriszt támogatókat megölette. A Képes Krónika is megemlíti az esetet: "Zendülés támadt, nyomban megfogták Lampért ispánt, és amikor kivonszolták a királytól, édestestvére székkel hasította szét a fejét, úgyhogy agyveleje kiloccsant. Fiát, Miklós ispánt, ugyanott fejezték le." Testüket Bozókon temették el.

A Hontpázmány nemzetség erejére és gazdagságára bizonyíték, hogy a közeli Ság (Ipolyság) monostorát is a család egyik tagja alapította 1237 körül, és Hont vármegyét és központját, Hont ispáni várát is a nemzetség alapítójáról nevezték el.

1139-ből ismert 2 apátjának neve (Sándor, Krispin), ekkor még bencés apátság lehetett. A premontreiek 1180-81 körül kapták meg. A pápa 1181-ben már mint a riévali premontrei apátság tartozékát erősítette meg. 1235-ben a premontrei kolostorok ninivei jegyzékében mint az Alamóc melletti Hradisko prem. apátság filiájaként tűnik fel. A monsotor a tatárjárás alatt valószínűleg jelentősen megrongálódott.

Az apátsági birtokok a közeli Korpona határáig értek, ami a várossal ismételten határpereket eredményezett. 1238-ban a Brachu nevű prépostsági földet a korponaiak 20 márkáért bérlik, s 1244-ben IV. Béla lehetőséget ad a városnak a föld megszerzésére, s a következő évben a csereként megszerzett föld birtokjogában a várost megerősíti. 1262-ben IV. Béla király is megerősítette a premontreieket a birtokaikban és a monostor népei feletti bíráskodást is az országbíró vagy a prépost kizárólagos joghatósága alá utalta. Ezen kívül Terpény és Badiny várföldeket kivette a honti várispánság illetékessége alól, és a kolostornak adományozta őket.

1275-ben Geregye nembéli Pál fia Miklós országbíró megidézi a bozóki prépostot és Lampert fia Pétert, minta prépostság patrónusát Apáti földjének ügyében. A felperes Pázmány tilalmazza a föld használatát. Az országbíró elrendelte, hogy az apát még a perkezdet előtt fizessen bírságot, mert amikor Pázmány a jogrend szerint meg akarta járni a föld határait, az apát a határjárásra [nem jött el], miként a sági konvent leveléből ez kiderül.
"... tenor autem quarte littere videlicet sine titulo et anno emanate id est: Datum pro memoria, quod in [- -]a ebdo[-----------ab]bas de Bozuk [------] Petro filio Lamperti patrono ecclesie sue, pro quo Halad de Zember comparuit contra Paznanum de Chalamia, qui personaliter astitit super facto terre Apaty, debet plenarie respondere, medio tamen tempore, videlicet vicesimo secundo die residentie eiusdem exercitus Dyonisius de Nyék homo domini regis coram testimonio convento de Saagh, quos idem Pfaznanus---------] ad ipsam terram... " Az oklevelet Lackfi István nádor 1388-ban átiratta.

1340. febr. 16-án Esztergomban kelt oklevél szerint Egyed testvér a bozóki prépost, aki a Pald birtokkal szomszédos bizonyos földjét annak haszonvételeivel az esztergomi kápt.-nak használatra átengedte.

A Korponával való konfliktus egyik véres pillanata 1351-ben történt: Dobrakuttyai Leökös megtámadta népeivel a bozóki kolostort és Róbert prépostot és két szolgáját megölte. Az esztergomi érsek ezért a tettéért kiátkozta, a világi bíróság azonban nem ítélte el. 1353-ban a bozóki prépost és a pilisi apát között volt pereskedés, melyet a budai káptalan az országbíróra testált (galéria).

1367-ben Jakab bozóki prépost az összes magyarországi premontrei kolostor vizitátora (felügyelője) lett, 1397-ben azonban hűtlen kezelés miatt el kellett őt mozdítani. 1402-ben Pelseuch-i Bwbek (Pelsőci Bebek)Detre nádor utasítja Hont vármegye ispánját és alispánját, hogy vizsgáják ki Warbouk-i Tamás fiainak panaszát, mely szerint László fráter bozóki prépost a Zelch birtokkal szomszédos Domanik nevű birtokuknak határjeleit lebontatta és földjüket felszántatta.

1433-ban a husziták feldúlták a monostort. 1439-ben Giskra hadai megszállták Korponát, a megerődített temlomból fosztogatták a környéket, többek között a bozóki prépostság birtokait is.

1444-ben Pál prépost bepanaszolta Palásti Bertók és Balázs fia László korponai várnagyokat, hogy július 2-a körül a bozóki monostor minden, az alapítás óta emelt épületét az alapokig lerombolták, az egyház összes javát és dolgát ("omnes res et bona ...,inibi usque ad minutissimum feramentum in pictibus aut fenestris domorum reperta") elvitték; mindezeken túl jobbágyaikat sanyargatják, kifosztják, birtokaikat kirabolják és elnéptelenítik. 1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is. 1471-ben ismét a korponaiak égették fel az épületet. Ezután gótikus átépítésre került sor, amely azonban nem volt teljes körű. Új kolostorszány épült, a román hajóhoz pedig kéttornyú új részt toldottak. 1478-ban Albert bozóki prépost több birtokot bérbe ad évi 4 magyar aranyforintértés 40 mérő zabért György Saag-i (Sági, Ipolysági) prépostnak, aki igen sok segítséget adott a monostor újjáépítéséhez.

1511. július 12-én Bessei Farkas Imre közjegyző előtt a zsámbéki Szent János pálos kolostorban Ferenc sági és András bozóki premontrei prépostok tiltakoznak az ellen, hogy Balazenthmyklósi Mihály pk. és Váradi András pálos fráterek a zsámbéki kolostort, amely ősidők óta a premontreieké volt, elfoglalták, amivel a rendnek 10,000 forintnál nagyobb kárt okoztak.

Az utolsó bozóki prépost Németi Pál volt, akinek töredékes levélgyűjteménye fennmaradt. A megőrzött levelek sorozata az 1515. évvel indul, az utolsó hozzá intézett levelet 1534 végén írták. II. Lajos király 1519. február 15-én nevezte ki a premontrei rendi Bozók élére.

1525. ápr. 24-én kelt II. Lajos parancslevele a sági konventhez Pál bozóki prépost javára, hogy a monostor Hont megyei birtokainak határait járják meg.

1528. ápr. 30-án kelt I. Ferdinánd királyparancslevele a sági konventhez, hogy vizsgálják ki Pál bozóki prépost panaszát, amely szerint Enyingi Török Imre (magn.) dobronyai alvárnagya, Lőrinc a jobbágyokkal rátört a prépostság birtokaira.

Balassa Zsigmond 1530-ban elfoglata és elűzte a szerzeteseket, akik Garamszentbenedekre menekültek a bencésekhez. Balassa rögtön nekiállt a monostor megerősítésének. 1541-ben egy török csapat sikertelenül ostromolta a várat. 1546 tájára erősfalú, közel négyzet alaprajzú, 4 sarkán ágyútornyos várrá alakította át. Ehhez az átalakításhoz királyi donációt kapott. 1547-ben, öccse, a Szapolyai-párti Balassa Menyhért rövid időre elfoglalta, de hamarosan visszakerült a Ferdinánd-párti Balassa Zsigmondhoz.

I. Ferdinánd 1552. november 16-án Sforza Pallavicinit nevezte ki magyarországi főhadimarsallá. Többek között kiemelt figyelmet kellett fordítania a Garam menti bányavárosok védelmére, amelyeket az előttük fekvő végvárak (Léva, Csábrág, Szitnya, Bozók, Korpona stb.) oltalmaztak, sőt szükség esetén csapatokkal kellett a terület védelmét segítenie. 1552-ben Bozók várnagyi tisztjét Pécsy János töltötte be.

Balassa Zsigmond 1559-ben bekövetkezett halála után Bozók a feleségéé, Fáncsy Borbáláé lett. Az özvegynek 1561-ben nádori közbenjárásért kellett folyamodnia ama sérelmek miatt, melyeket Krusith János korponai kapitánytól kellett szenvednie. 1562-ben Borbála asszony a várat testvérére, Fáncsy Györgyre hagyta. Ekkor a prépotság megpróbálta visszaszerezni Bozókot, sőt az 1567-iki országgyűlés kimondta Bozókra való visszahelyezésüket, ez azonban soha nem valósult meg.

Bozók új ura, Fánchy György, a maga zászlóaljával részt vett abban a szerencsétlen ütközetben, melyet Balassa János 1562-ben Szécsény alatt a török ellen vezetett; maga Fánchy is csak futással menthette meg életét.

1577-ben az udvari haditanács sorra vette a Bányavárosi-Kerület várait. Ebben megállapítják, hogy Bozók egyike a legerősebb házaknak (végház) a kerületben. Vastag kőfal veszi körül. Hibája, hogy nincs vize. Egy ácsot és egy kőművest javasolnak küldeni, amit a tulajdonos (Fáncsy) kér és a főkapitány is javasol.

Hont vármegye 1599 és 1646 között többször tartotta itt a megyegyűlést.

1650-ben Fánchy Pált és Jánost találjuk a birtokban; az ő nevükhöz fűződik az a hosszú harcz, melyet az egyház Bozók birhatásáért megindított. Fánchy Pál ugyanis az unokahugát, Balassa Szidónia Máriát, vevén feleségül, a katholikus papság ebből zavart támasztott, hogy azután a birtokot az egyház részére visszaszerezze. A nagyszombati papiszék Fánchy Pált és nejét, noha mindketten az ágostai hitvallást követték, vérfertőző házasság vádja alapján a királyi fiskussal megidéztette, majd pedig élet- és vagyonvesztésre ítéltette őket. A rendek kérelmére a király megszüntette ugyan az ítéletet, de Fánchy Pál birtokrésze hosszú időre vitássá vált annak az örökvallásnak a révén, melyet Szelepcsényi György, az akkori sági és bozóki prépostságok czímviselője, utóbb esztergomi érsek, nyert Fánchy Páltól az élete megmentéseért, a mit állítólag neki köszönhetett. Ez örökvallás szerint Fánchy Pál arra kötelezte magát, hogy a birtokrészének jövedelméből a jezsuiták számára kollégiumot, vagy a szerzetnek esetleges eltörlése esetén, papnevelő-intézetet alapít. De Fánchy Pál, az örökvallás ellenére, a birtokot a nejére hagyta 1658-ban. Az ebből támadt pör a nagyszombati papnevelő és a jezsuiták között két évszázadon át húzódott és csak 1864-ben nyert befejezést. A Fánchyak után, zálog révén, részök volt a bozóki birtokban még a Szelényi, Bori és Balog családoknak is. (Borovszky)

Az alig 21 éves Thököly az 1678-as őszi hadjáratában csillogtatta meg először hadvezéri tehetségét. A hadjárat alatt Thököly alvezére, gróf Balassa Imre elfoglalta a várat, lefejeztette Móra István várnagyot, majd felgyúlytatta az erősséget. A november l-jén Barsszentkeresztnél elszenvedett vereség után a kurucok kénytelenek voltak feladni a bányavárosokat, s a következő év elejéig az összes környékbeli vár visszakerült a császáriak kezére. Bozók az 1682-es hadjárat alatt került ismét Thököly kezére Divénnyel, Gáccsal, Kékkővel, Korponával, Véglessel és Szitnyával egyetemben. Érdemleges ellenállást csak Koháry István két vára, Fülek és Csábrág fejtettek ki. A harcok során megrongálódott várat és kolostor épületeket Szelepcsényi érsek állíttatta helyre 1686-ban. Erről a kapu feletti címer árulkodik. 1697-ben a jezsuiták fele részben megszerezték Kollonics bíboros hathatós segítségével.

1703. szept. 15-én Ocskay csapatai elfoglalják, de különösebb jelentősége nem volt a Rákóczi szabadságharc alatt.

A monostor épületeiben papnevelde működött, majd a 20. században már csak cselédlakásnak használták.

Fényes Elek Bozókról (1851): "van egy régi vára, melly jó karban lévén, laknak is benne jelenleg". 1866-ban Hőke Lajos már ezt írta a várról: "a négy szöglettorony tetőzete mint rosta, néhány év múlva összeomlik".

1945-ben egy bomba találattól elpusztult a még álló torony és templom. A várat az utóbbi években részben renoválták, a várárkot megtisztították a bozóttól.

Források: Gerő László: Magyarországi várépítészet; Varjú Elemér: Magyar várak; Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Horváth Richárd –Neumann Tibor – Pálosfalvi Tamás –C.Tóth Norbert: Németi Pál budai kanonok, majd bozóki prépost levelesládája; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410); Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár; Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017); Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A településre beérve a vár mindenhonnan jól látható. Egészen a kapuig lehet menni autóval.

Szélesség: N - 48°18'55.5"
Hosszúság: E - 19°05'22.7"