Szigliget

Szigliget

A Balaton vára.

A vár rövid története

A híres végvári kapitány Magyar Bálint a falai között hunyt el

Szigliget környéke már a kő-, rézkorban lakott volt. A történelem során kelták, rómaiak, avarok, frankok birtokolták a területet. A honfoglalás után a Kál horka, majd fia Bulcsú - Vérbulcsú, Lád nemzetség - szállásterülete lett.

A tatárjárás pusztítása után IV. Béla 1260-ban a Balaton szigetét(!), vagyis Szigligetet a pannonhalmi egyháznak adta egy vár felépítéséhez. Azután pedig, hogy "Favus apát a hegyen jó és hasznos várat épített nagy summa pénzen", 1262-ben Béla király úgy döntött, hogy visszaveszi a szigetet a rajta lévő építménnyel együtt cserébe három birtokért, a nyitrai várnak a Vág és Dudvág közt fekvő Debréte nevű földjéért, a somogyi várnak a pannonhalmi apátsághoz tartozó Szentlászló faluja mellett lévő Almás nevű földért, továbbá a Zala megyei Bak faluért és földjéért.

A hegy legmagasabb pontján a bencések a két végén tornyokkal megerősített palotát építettek, ehhez csatlakozott a kápolna.

IV.Béla a királyi várat a Pok nembéli Móriczhidai családra bízta. A Szigligettel határos birtokot az a Móricz kapta, aki a muhi csatában megmentette a király életét ( levágva a Bélát támadó tatár harcost).

A vár első ostroma 1285-ben volt. A harcias Héder nembéli Péter püspök megtámadta a Pok nemzetség kezében lévő Szigligetet, az ott őrzött gazdag egyházi kincseket Veszprémbe vitte. Ezeket a nemzetség csak 1308-ban kapta vissza a püspökségtől. A vár 1289-ig volt a püspök kezén.

1344-ben Nagy Lajos király a várat és birtokait Bulcsu csanádi püspök nemzetségéből származó Lőrinc fiának, Istvánnak adományozza. 1348-ban a vár birtokjoga a Móriczhidai családra száll. Ezután mintegy száz évig a Móriczhidai család kezén volt a vár és a hozzátartozó birtokok. Ez időben történhetett a mai belsővár kiépítése.

I. Ulászló 1441-ben Szigligetet a Lack Némai Kolos Jeromosnak adományozta. 1442-ben a vár kapitánya (Berki Flóris) megtámadta és kifosztotta az almádi monostort. Ezekben az időkben a vár gyakran gazdát cserélt. 1444-ben Barócz Balázs a pannonhalmai apátságnak elzálogosította. Nem sokkal később Újlaki Dénes birtokába kerül, majd a Szengyörgyi, Csornai család után ismét Újlakié lesz. Valószínűsíthető, hogy bővítette a várat. 1521-ben, Újlaki Lőrinc herceg halála után (örökös nélkül halt meg) a tóti Lengyel család lett az új tulajdonos. Bár a pannonhalmi apát többször is tiltakozott ellene, II.Lajos 1526-ban megerősítette a tóti Lengyel családot a vár birtokában. A családról itt olvashat bővebben.

A mohácsi csata után két királya is volt Magyarországnak. A tóti Lengyelek Szapolyai Jánost támogatták Habsburg Ferdinánd ellenében, ezért az utóbbi 1531-ben a tóti Lengyel család birtokaikat Török Bálintnak adományozta (Török ekkor éppen a Habsburgokat támogatta). 1536-ban Török Bálint megbízottja Martonfalvay Imre deák csellel, egy puskalövés nélkül foglalta el a várat (az ostrom részleteiről itt olvashat). Imre deák lett a vár kapitánya, aki jelentősen megerősítetet Szigligetet. Többek között új tornyot, több bástyát, kutat is kapott a vár. Ekkor alakult ki Szigliget végleges képe. Ez látható Giulio Turco képein is (1569).

Az 1540-es években Szigliget újra visszaszállt a Tóti-Lengyel családra. A vár kapitánya Palonai Magyar Bálint lesz, aki felesége révén gyámja a kiskorú Lengyel örökösöknek. Magyar emellett még Fonyód kapitánya is. Beköszöntött a török várháborúk kora.

1552 árilis-májusában Hadim Ali budai pasa több irányú támadást hajtott végre a Dunántúlon. A simontornyai szandzsák katonasága elfoglalta Görögsátl és Koppányt. Utóbbit néhány hét múlva Magyar Bálint a szigligeti csapataival rajtaütéssel visszafoglalta.

1557. novemberében a szigligetiek Somodor falunál lest vetettek, de egy helybéli elárulta őket. A koppányi bég 400 lovassal támadt a 22 végvárira, akik egy ideig hősiesen ellenálltak, de végül menekülniük kellett. Ezen a portyán Magyar Bálint nem vett részt.

Magyar 1558-tól kezdve minden gyakrabban tartózkodott Szigliget várában. Ebben az évben egy török portyázókkal való csatározás során kis híján az életét vesztette. Csak nagy vitézségének, erejének köszönhette, hogy a visszavonulás útját elzáró ellenség vonalát áttörte és visszajutott a várba. A török zaklatása ezután sem szűnt meg, de Magyar Bálint haláláig helytállt velük szemben és megakadályozta, hogy kiterjesszék a hódoltsági terület határát. 1571-ben betegen is visszaverte a törökök egyik támadását. Egy 1573. május 12-én írt leveléből értesülünk Magyar Bálint haláláról.

Az Udvari Haditanács 1578 márciusában elhatározta, hogy Palotát, Vázsonyt, Szigligetet és Keszthelyt megerősíti. Ez a pénzhiány miatt elmaradt.

Magyar Bálint halála után a vár kapitányai a Lengyel családból kerültek ki. Mind panaszkodik a pénztelenségre és a vár rossz állapotára. Lengyeltóti István 1588. szeptember 13-án Szigliget várát ajánlotta fel a királynak, "erőtlen" lévén megtartására: "Im láttya nagyságtok az Szigliget állapotját, mely közel legyen az török várhoz, ki igen veszedelmes. Ezért könyörgök ő felségének, adja énnekem Rajkot, én is Szigligetet minden tartományával neki adom, míg az ország megszabadul... Vagy ő felsége töresse el [rombolja le a várat]. Vagy ő felsége tartson oly hadnagyot benne, ki az ő felsége szolgáinak viselje gondjokat, az ő felsége füzetesével őrizzék az várat, és ne pusztítsák el."

A XVII. század elején Lengyel Boldizsár kapitánységa alatt folytak építkezések a várban, ezt bizonyítja a Lengyel kúria kapujába beépített faragott kő címer is, amely egykor a vár kapuja felett volt.

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

Ahogy a török veszély elmúlt, a vár jelentősége is csökkent. A győri főkapitányság kimutatása szerint 1700-1701-ben Szigligetben 10 lovas és 29 gyalogos katona teljesített szolgálatot.

A vár pusztulása akkor kezdődött, amikor a XVII. sz. legvégén egy villámcsapástól felrobbant az egyik toronyban tárolt lőpor, és a vár nagyrésze leégett. Lipót császár 1702-es rendeletében Szigliget lerombolását is elrendelte. A Rákóczi-szabadságharcban már használhatatlan volt, köveit a környékbeli lakosság széthordta.

Források: Regélő magyar várak; Gere László: A szigligeti vár kutatásának tíz éve; Castrum Bene, Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; szigliget.hu, szigligeti-var.hu, Bodrossy Leo: A Balaton regénye

Szigliget rekonstrukciós rajzait a Pazirik Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A festői Balaton-felvidéken, Szigliget falu felett, a Balaton egykori szigetét képező 230m magas vulkanikus hegy kúpján emelkedik. A 71-es útról Badacsonytördemic után Szigliget táblánál kell lekanyarodni. Parkoló közvetlenül a várhegy alatt található. Onnan egy könnyű séta a vár.

Szélesség: N - 46° 48,244'
Hosszúság: E - 17° 26,187'