Szigliget

Szigliget

A Balaton vára

A vár rövid története

A híres végvári kapitány Magyar Bálint a falai között hunyt el

Szigliget környéke már a kő-, rézkorban lakott volt. A történelem során kelták, rómaiak, avarok, frankok birtokolták a területet. A honfoglalás után a Kál horka, majd fia Bulcsú - Vérbulcsú, Lád nemzetség - szállásterülete lett.

A tatárjárás pusztítása után IV. Béla 1260-ban a Balaton szigetét(!), vagyis Szigligetet a pannonhalmi egyháznak adta egy vár felépítéséhez. Azután pedig, hogy "Favus apát a hegyen jó és hasznos várat épített nagy summa pénzen", 1262-ben Béla király úgy döntött, hogy visszaveszi a szigetet a rajta lévő építménnyel együtt cserébe három birtokért, a nyitrai várnak a Vág és Dudvág közt fekvő Debréte nevű földjéért, a somogyi várnak a pannonhalmi apátsághoz tartozó Szentlászló faluja mellett lévő Almás nevű földért, továbbá a Zala megyei Bak faluért és földjéért.

A hegy legmagasabb pontján a bencések a két végén tornyokkal megerősített palotát építettek, ehhez csatlakozott a kápolna.

IV.Béla a királyi várat a Pok nembéli Móriczhidai családra bízta. A Szigligettel határos birtokot az a Móricz kapta, aki a muhi csatában megmentette a király életét ( levágva a Bélát támadó tatár harcost).

A vár első ostroma 1285-ben volt. A harcias Héder nembéli Péter püspök megtámadta a Pok nemzetség kezében lévő Szigligetet, az ott őrzött gazdag egyházi kincseket Veszprémbe vitte. Ezeket a nemzetség csak 1308-ban kapta vissza a püspökségtől. A vár 1289-ig volt a püspök kezén. Várnagya 1300-ban Acinctus ispán.

1344-ben Nagy Lajos király a várat és birtokait Bulcsu csanádi püspök nemzetségéből származó Lőrinc fiának, Istvánnak adományozza. 1348-ban a vár birtokjoga a Móriczhidai családra száll. Ezután mintegy száz évig a Móriczhidai család kezén volt a vár és a hozzátartozó birtokok. Ez időben történhetett a mai belsővár kiépítése.

I. Ulászló 1441-ben Szigligetet a Lack Némai Kolos Jeromosnak adományozta. 1442-ben a vár kapitánya (Berki Flóris) megtámadta és kifosztotta az almádi monostort. Ezekben az időkben a vár gyakran gazdát cserélt. 1444-ben Barócz Balázs a pannonhalmai apátságnak elzálogosította. Nem sokkal később Újlaki Dénes birtokába kerül, majd a Szengyörgyi, Csornai család után ismét Újlakié lesz. Valószínűsíthető, hogy bővítette a várat. 1521-ben, Újlaki Lőrinc herceg halála után (örökös nélkül halt meg) a tóti Lengyel család lett az új tulajdonos. Bár a pannonhalmi apát többször is tiltakozott ellene, II.Lajos 1526-ban megerősítette a tóti Lengyel családot a vár birtokában. A családról itt olvashat bővebben.

A mohácsi csata után két királya is volt Magyarországnak. A tóti Lengyelek Szapolyai Jánost támogatták Habsburg Ferdinánd ellenében, ezért az utóbbi 1531-ben a tóti Lengyel család birtokaikat Török Bálintnak adományozta (Török ekkor éppen a Habsburgokat támogatta). 1536-ban Török Bálint megbízottja Martonfalvay Imre deák csellel, egy puskalövés nélkül foglalta el a várat (az ostrom részleteiről itt olvashat). A fogságba esett Tóti Lengyel Gáspárt Török Bálint Somogyvárba vitette és tömlöcbe vetette.

Imre deák lett a vár kapitánya, aki jelentősen megerősítetet Szigligetet. Többek között új tornyot, több bástyát, kutat is kapott a vár "...az csonkatornyot az falu felől legelőször megépítetém, azután két avagy három bástyát és két nagy öreg pincéket csináltaték az külső várban és az faluba az új ház mellett, kiket szöretben meg is raktam borokkal Isten segítségével, egy öreg kutat is csináltattam az várban, mely az előtt vizet nem tartott. etc.". Ekkor alakult ki Szigliget végleges képe. Ez látható Giulio Turco képein is (1569).

Török Bálint 1541-ben történt fogságba vetése után felesége, Pemflinger Katalin Szigligetre költözött, azonban nem sokáig tudta megtartani a várat és várbirtokot. Az 1545 körül újra visszakerült a Tóti Lengyel családhoz. A vár kapitánya Palonai Magyar Bálint lesz, aki felesége révén gyámja a kiskorú Lengyel örökösöknek. Magyar emellett még Fonyód kapitánya is. Beköszöntött a török várháborúk kora. Magyar Bálint nem csak a törökökkel háborúzott, hanem gyakran összerúgta a port a környékbeli várkapitányokkal is, többek között a szomszédos Csobánc tulajdonosával, a szintén erőszakos Gyulaffy Lászlóval. A két kapitány villongása addig fajult, hogy a csobánciak egy éjszakai rajtaütéssel elfoglalták Szigligetet, kiszabadítva az ott bebörtönzött emberüket.

1552 április-májusában Hadim Ali budai pasa több irányú támadást hajtott végre a Dunántúlon. A simontornyai szandzsák katonasága elfoglalta Görösgált és Koppányt. Utóbbit néhány hét múlva Magyar Bálint a szigligeti csapataival rajtaütéssel visszafoglalta.

1557 novemberében a szigligetiek Somodor falunál lest vetettek, de egy helybéli elárulta őket. A koppányi bég 400 lovassal támadt a 22 végvárira, akik egy ideig hősiesen ellenálltak, de végül menekülniük kellett. Ezen a portyán Magyar Bálint nem vett részt.

Magyar 1558-tól kezdve mind gyakrabban tartózkodott Szigliget várában. November 13-án azt írja, hogy az elmúlt szerdán a törökök nagy rablást tettek a Balaton mellett, és Tihany, Vázsony, Devecser és Csobánc várak alatt úgy vonultak el, hogy még csak rájuk sem lőttek. Este későn megtámadták Szigligetet, a falut felégették, a lakosokat mind jobbára fogságba hurcolták. Magyar a törökökkel való összecsapás során kis híján az életét vesztette. Csak nagy vitézségének, erejének köszönhette, hogy a visszavonulás útját elzáró ellenség vonalát áttörte és visszajutott a várba.

1561-ben Trombitás Balázs Szigliget várnagya. A közeli Hegyesd elvesztése miatt a török fenyegetés megsokszorozódott a balatoni végvárakon. Ormády Józsa sümegi kaitány írta le azt az esetet, amikor egy török egyszál magában ellovagotl a szigligeti vár kapujába és bántatlanul visszatért Hegyesdre: "... Tapolcáról csak egy terek ment volt Hegymagasra által és szablyáját kivonva Szigliget felé megyen volt. Kit mikor meglátott volna az porkoláb Trombitás Balázs, azonnal fölvonyatja a vár kapuját és az reteszt csak által teszi az reteszfőn és csak reteszfőre veri az lakatot". 1662-ben Magyar Bálint és a szigligetiek részt vettek Hegyesd visszavívásában. Memei agát, az elfogott török parancsnokot a szigligetiek kísérték Nádasdy Tamás sárvári várába.

1563-ban az országgyűlésen Magyar Bálintott "publicus male factor"-nak, vagyis nyilvános gonosztevőnek minősítették. Határoztak arról, hogy személyében és vagyonában is meg kell őt büntetni, valamint arra kötelezték: Szigliget és Fonyód várakat, melyeket törvénytelen módon birtokolt, adja vissza Tóti Lengyel Boldizsárnénak és három kiskorú gyermekének.

1569-ben Szigligeten járt Giulio Turco itáliai hadmérnök és elkészítette a vár alaprajzát és távlati képét is (galéria). Az alaprajz szerint az alsóvár udvarára egy szögletes kaputornyon keresztül volt a bejárás. A kaputornyot egy zárófal kötötte össze a felsővár kapuját védelmező kerek toronnyal. A felsővár felé haladva egy ma is impozáns megjelenésű rondella, vagyis ágyúbástya képezte a védelem legerősebb pontját (ezt még Martonfalvi építette az 1530-as években). A várkaput kis, szűk kapuudvar követte, majd egy újabb kapun át a felsővár udvarára lehetett jutni. Itt állt két toronytól közrefogva a lakópalota, amely a vár legkorábbi építésű részlete.

Magyar Bálint haláláig helytállta törökkel szemben és megakadályozta, hogy kiterjesszék a hódoltsági terület határát. 1571-ben betegen is visszaverte a törökök egyik támadását. 1572-ben I. Miksa király utasította a Kamarát, hogy "küldjön azonnal megfelelő embert a várba és adjon neki agyőri püspökség jövedelmeiből 1200 tallért, hogy 3 hóra való élelmet beszerezhessen". Egy 1573. május 12-én írt leveléből értesülünk Magyar Bálint haláláról. Ezután Szigliget visszakerült a Tóti Lengyel örökösökhöz.

Az Udvari Haditanács 1578 márciusában elhatározta, hogy Palotát, Vázsonyt, Szigligetet és Keszthelyt megerősíti. Ez a pénzhiány miatt elmaradt.

Magyar Bálint halála után a vár kapitányai a Lengyel családból kerültek ki. Mind panaszkodik a pénztelenségre és a vár rossz állapotára. 1580-ban a Királyi Kamara pénzt utalt ki a vár javítására. Lengyel István 1588. szeptember 13-án Szigliget várát ajánlotta fel a királynak, "erőtlen" lévén megtartására: "Im láttya nagyságtok az Szigliget állapotját, mely közel legyen az török várhoz, ki igen veszedelmes. Ezért könyörgök ő felségének, adja énnekem Rajkot, én is Szigligetet minden tartományával neki adom, míg az ország megszabadul... Vagy ő felsége töresse el [rombolja le a várat]. Vagy ő felsége tartson oly hadnagyot benne, ki az ő felsége szolgáinak viselje gondjokat, az ő felsége füzetesével őrizzék az várat, és ne pusztítsák el." Ekkor a vár őrsége 20 főből állt, fele Lengyel, fele királyi zsoldban. 1589-ben javítottak a vár tüzérségi védelmén.

1606-1615-ig Lengyel János volt a várkapitány. Ekkor Szigliget alatt állomásoztak a balatoni sajkások is, Bakacs Sándor sajkás kapitány vezérlete alatt. 1613-ban az országgyűlés elrendelte Szigliget megerősítését.

A 17. század elején Lengyel Boldizsár kapitánysága alatt folytak építkezések a várban, ezt bizonyítja a Lengyel kúria kapujába beépített faragott kő címer is, amely egykor a vár kapuja felett volt (galéria). Felirata a következő: "Balthasar Lengyel de Thoty eques auratus Sacrae Cesarae Regiae que Majestatis colonelus Anno MDCXXXVIII", azaz: "Tóti Lengyel Boldizsár aranysarkantyús lovag, Ő császár és királyi szent felségének ezredese 1638. évben." 1630 körül 12 huszár, 25 gyalog, valamint 1 tüzér alkotta a vár őrségét. Havi zsoldjuk 125 forint volt. Lengyel Boldizsár után Lengyel Gáspár lett a vár ura, aki a saját költségén hajókat készítetett. 1647 áprilisában Zrínyi Miklós zalai főispán 200 főt rendelt ki a hadikikötő bővítésére. 1655-ben az őrség 10 huszárból és 25 hajdúból állt.

1664 augusztus 14.-én a szentgotthárdi csatában vesztes török sereg egy hadoszlopa megtámadta Szigligetet. A védők három rohamot visszavertek, utána a törökök elvonultak a vár alól. 1671-ben 25 gyalogos és 10 huszár a vár őrsége (azonos a létszám a 20 évvel ezelőttihez).

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

Ahogy a török veszély elmúlt, a vár jelentősége is csökkent. A győri főkapitányság kimutatása szerint 1700-1701-ben Szigligetben 10 lovas és 29 gyalogos katona teljesített szolgálatot.

A vár pusztulása akkor kezdődött, amikor a 17. sz. legvégén egy villámcsapástól felrobbant az egyik toronyban tárolt lőpor, és a vár nagyrésze leégett. Lipót császár 1702-es rendeletében Szigliget lerombolását is elrendelte. A Rákóczi-szabadságharcban már használhatatlan volt, köveit a környékbeli lakosság széthordta.

Források: Regélő magyar várak; Gere László: A szigligeti vár kutatásának tíz éve; Castrum Bene, Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; szigliget.hu, szigligeti-var.hu, Bodrossy Leo: A Balaton regénye; Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül; Gerő László: Várépítészetünk; Hangodi László: Balatoni végeknek tüköri. Palonai Magyar Bálint szigligeti várkapitány élete és harcai;

Szigliget rekonstrukciós rajzait a Pazirik Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, a rekostrukciós elképzelések Szőke Balázs munkái.

Letölthető anyagok:

Hol található

A festői Balaton-felvidéken, Szigliget falu felett, a Balaton egykori szigetét képező 230m magas vulkanikus hegy kúpján emelkedik. A 71-es útról Badacsonytördemic után Szigliget táblánál kell lekanyarodni. Parkoló közvetlenül a várhegy alatt található. Onnan egy könnyű séta a vár.

Szélesség: N - 46°48'15.7"
Hosszúság: E - 17°26'10.7"