Léva

Léva

Levice

A vár rövid története

Lévát egy 1156-ból származó adománylevél említi először ("villa Leua cum conventu hospitum ibidem commorantium"). Léva ekkor még a barsi várhoz tartozó jelentéktelen település volt, ami a mai városközponttól keletre terült el. Ez a városrész megőrizte az Ó-Léva nevet.

Léva várának sem építtetője, sem építésének az ideje nem ismert. Fügedi Erik szerint 1273 előtt épült, mert IV. László 1274-es oklevelében, melyben Hunt fiai Ders és Demeternek adományozta Dragus nevű földet, felsorolva azok érdemeit megemlíti, hogy II. Ottokár király ellen Léva védelmében harcoltak ("... secundo autem castrum Lewa, in quo Othocarus Boemorum Rex,..."). E szerint Ottokár sikertelenül ostromolta. Sajnos nem egyértelmű, hogy melyik Léváról szól az oklevél, mert az oklevelek a 16. századig a Trencsén feletti Illavát is Lévaként említik. Ottokár viszont 1271-ben Nyitrát elfoglalta, tehát akár a Bars megyei Léváról is szólhat az oklevél. Engel Pál nem említi a cseh ostromot és Haiczl Léváról írt tanulmányában Csák Mátét nevezi meg a vár építtetőjének.

Ami bizonyos, hogy okleveles adatok alapján Lévát 1318-ban Csák Máté birtokolta, akinek a várnagya ez időben Kistapolcsányi Gyula volt. 1321-ben Csák Máté halála után Gyula comes meghódolt I. Károlynak, aki neki és testvérének adta Bakabányát. A király Becsei Imre barsi ispánra bízta a várat. Ekkor került át a megyeszékhely Barsról Lévára. A pápai tizedegyzék szerint 1332-ben Léva már a megye leggazdagabb parókiái közé tartozott, ami a település fejlettségére utal.

1330-ban véres esemény színhelye volt Léva. Itt végeztette ki Becsei Imre a király parancsára a merénylő Zách Felicián nagyobbik lányát, Sebét. A Képes Krónika így írt róla: "Feliciánnak a másik, Sebe nevő idősebb leányát, aki egy Kopay nevő nemesnek volt a felesége, Lewa vára előtt Becheinek mondott Imre, e vár várnagya parancsára lefejezték, és maga Kopay is rabbilincsben rótta le a halál adóját. Ráadásul fiait a keresztes lovagok egy tengeri szigetre szállították, hogy sose lássák viszont szülőföldjüket. Végül magának Feliciánnak a nemzetségéből sok nemest felkoncoltak."

1343-ban Becsei Imre fia Töttös (Tuteus) a lévai várnagy, aki egyben királyi ajtónállók mestere és óbudai várnagy is.

1367-ben a király a lévai vár jövedelmeinek egy részét ad honorem, vagyis fizetés és jövedelem fejében László oppelni hercegnek és nádorispánnak adta, viszont a vár továbbra is a királyé maradt. Ismeretlen időpontban a vár a királyné vára lett. 1378-ban István lévai várnagy a királyné nevében jár el Váradi Benedek és László fivérek ellen, akik a lévai várhoz tartozó Kálnán erőszakoskodtak.

1388. ápr. 17-én Zsigmond király Mária királynő és a bárók jóváhagyásával Sárói (Sarow-i) Péter fia László mester csókakői (Chokakw-i) várnagynak adta Léva királyi várát Hrussó váráért cserébe. Sárói László - a kor nemeseihez hasonlóan - a birtokait nem csak törvényes eszközökkel növelte, hanem önkényes foglalásokkal is. Számos peres irat maradt utána. Fia Péter 1395-ben már a Lévai, később a Lévai Cseh nevet viseli. Lévai Cseh Péter Zsigmond király kedvelt embere volt, aki őt címekkel halmozta el. 1410-ben Lévai Cseh Péter lévai várnagya Sethethkuth-i András volt.

1434-ben (más adatok szerint 1431-ben) a lévai vár ismeretlen okból kigyulladt, az ott őrzött oklevelek is elégtek. Ezt esetleg egy huszita támadás is okozhatta, de adat nincs róla. Az biztos, hogy 1431 szeptemberében Kolowrat huszitái Léva környékét is pusztították. 1435-ben a hatalmas vagyonára való tekintettel a király Lévai Cseh Pétert egy egész bandérium (500 fő) fenntartására kötelezte.

1441.12.28-án I. Ulászló király engedélyt adott Cheh Péter vajda fiának Lászlónak, hogy Léván királyi ezüstpénzt veressen, de minden pénzverésből származó hasznot az ország védelmére és a király szükségletére kell átadnia (galéria).

1442-ben Guthi Országh Mihály (Gwth-i Orzag Mihály) és János szerződést kötnek egymással Saro-i László fia javaiban (Lévai Cseh László), a barsmegyei Lewa és Reuisthe [Revistye], meg a nyitramegyei Cehte [Csejte] és Jokw [Jókő] várakban való örökösödésre.

1457-ben Darázsi Tamás a lévai várnagy, aki Töttös László több birtokát is megrabolta. Még ebben az évben Lewa-i néhai Cseh Péter fia László maga és fia Péter nevében több Vas megyei birtokát eldja 20000 forintért Újlaki Miklós edélyi vajdának, valamint ígéretet tesz neki, hogy a Lévai Cseh család fiági kihalása után több birtokát, többek között Reuysthe [Revistye] vár, Lewa vár és minden egyéb birtoka tartozékaikkal Miklós vajdára szállnak (ez soha nem történt meg).

1459-ben Lévai Cseh Péter fia László elzálogosította Lévának a felét Guthi Országh Mihály nádornak 1000 forintért. 1462.04.14-én kelt oklevél szerint Lévai Cseh László még 350 forint zálogösszeget vett fel a nádortól Lewa vára és Pazthoh fortalicium feléért és ezek tartozékaiért (galéria).

1460.09.09-én Mátyás király utasítja Kamachai Imre lévai várnagyot és barsi ispánt, hogy a megye nemességétől tudja meg kik a latrok, rablók és azokat büntesse meg.

Léva 1498-ban királyi harmincados hely lett. Ekkor Devecseri Székely György a várnagy (és még 1510-ben is).

Az 1500-as évek elején Lévai Zsigmond Haraszthy Ferenctől és nejétől 27000 forintot vett kölcsön s ez összeget az esztergomi káptalannál letétbe helyezte. Ez összeg fejében Haraszthy Ferencnek és nejének Léva várának és tartozékainak, valamint nógrádi és tolnai birtokainak felét lekötötte, és a garamszentbenedi konvent 1506 jan. 7-én be is vezette őket a birtokok felébe. Lévai hamarosan visszafizette a kölcsönt.

A mohácsi csata utáni két király belháborújában a Lévai Zsigmond a vármegye nagy részével Szapolyai párti lett, ezért 1529-ben I. Ferdinánd elkobozta tőle Lévát és a pásztói várkastélyt és nejének, Anna királynénak adományozta. Hamar pártot válthatott, mert Szulejmán szultán 1529-ik évi bécsi hadjárata alatt a garamszentbenedeki kincseket a Ferdinánd-párti Thuróczi Miklós a töröktől való félelem miatt Lévára szállítatta.

1542-ben Pest ostrománál elesett Lévai Cseh Gábor özvegyét Balassa Menyhért vette feleségül. Thurzó Anna kezével Csábrág, Szitnya és Léva Balassa kezére került. Balassa erőszakkal szerezte meg a birtokokat, mert azok Lévai Cseh Gábor János nevű fiát illették volna meg.

1544-ben az esztergomi törökök egy éjszaka átmászva Léva városának palánkján megtámadták a várat. Balassa az ágyból kiugorva verte vissza az ostromlókat, akik kirabolva és felgyújtva a várost, visszavonultak. Balassa és a környékbeli végváriak Szalkánál érték utol a törököket, ahol kemény csatában szétverték azokat.

1546-ban az országgyűlés arra kérte a királyt, hogy a sághi, pásztói, drégelyi, szécsényi, bujáki és lévai várak megerősitéséről és szükségleteiről gondoskodjék.

Balassa nem csak vitéz törökverő volt, hanem fosztogató rablólovag is. 1546-ban például Korponát rabolta ki. Végül a király megelégelte a rablásokat 1549-ben Salm generálist küldte a főúr elfogására, várainak elvételére. Lévát Dancsó Tamás védte a királyi csapatok ellen, aki csak hosszas ostrom után adta fel az erősséget. Tinódi Lantos Sebestyén megénekelte az eseményt:

"Sietséggel az gróf Miklós eljuta,
Húsvét másnapján népével megszálla,
Léva keről ő táborát járatá,
Az királ álgyúit az várnak igazítá.
...
Erőssen kezdé Léva várát vívni,
Vékon kőfalát álgyúkkal törtetni,
Mindkétfelől egymást ők igen lőnni,
Ki miatt két félben kezde sok jámbor halni."

Léva visszakerült jogos tulasdonosához, Lévai Cseh Jánoshoz. Horvátinovics Bertalan lett Léva királyi várnagya, akitől 1550 után a híres katona, Thelekessy Imre veszi át.

1551. augusztus 1-én a bányavárosok arra kérték Ferdinánd királyt, hogy Korponán, Bakabányán, Ságon, Léván és Szent-Benedeken a bányavidék védelmére tekintélyesebb számú lovasságot tartson. 1552 szeptember 2-án Batthyány Ferenc írja Mária királynénak: "...ha Léva elesik, valamennyi bányaváros a török alá kerül".

1553-ban 18 évesen meghalt Lévai Cseh János. Léva visszakerült a királyhoz, hiába tiltakoztak a nőági örökösök. Léva őrsége a zsoldjegyzékek szerint 1554-55-ben 400 lovas, 200 gyalog. Költségük 4125 forint volt. Az 1554-ben Léva prefektusának kinevezett Horváth Bertalan feltételeket támasztott a hivatalának átvételekor: tartsanak 400 lovast és 400 gyalogot, a fizetésük rendben, havonta történjék, ágyúk, lőpor és a véghelyeken szükséges fegyverek nagy mennyiségben legyenek. Amennyiben a törökök ostrom alá vennék a várat, azt 15 napon belül mentsék fel.

1556-1558 között Léva kapitánya és Bars vármegye főispánja Thury György volt. Az 1556. évi 16. t.cikk a lévai vár fenntartására Turócz, Árva, Liptó, Zólyom, Bars és Hont vármegyék munkáit rendeli. Az őrség létszáma ekkor 305 lovas és 185 gyalog volt.

1558-ban I. Ferdinánd Léva várát és városát, annak összes tartozékaival ruszkai Dobó Istvánnak, az egri hősnek adományozta "ama kiváló szolgálatokért, amelyekkel önmagát úgy Eger várának védelmében, mind az erdélyi vajdaságban, majd Szamosújvár védelmében, annak 10 hónapos ostroma alatt és a török fogságban kitüntette". Ez ellen Forgách János tiltakozást jelentett be, mivel leányágon Lévai örökös volt. Dobó a birtokba való beiktatása után hozzáfogott a vár megerősítéséhez, és a külső várban egy reneszánsz palota építéséhez. A bejárata felett ma is ez olvasható: Magnilicus Dnus Stephanus Dobó de Ruszka comes Bars Medio Ladislai de Lekemér Iratris sui Fecit Anno Domini MDLXXI. E szerint a palota építését már fia, Dobó Ferenc fejezte be, mert Dobó 1571-ben fogságban volt állítólagos felségárulás miatt.

1562-ben Lévában mindössze 200 főnyi őrség volt. Miksa király 1566-ban Korponára egy zászlóajnyi német gyalogot küldött, melyből 50-50 gyalogot átvezényeltek Bakabányára és Lévára. 1567-ik évi 20. te. is azt sürgeti, hogy Újvár, Surány, Léva, Komjáthi, Korpona, Divény és Kékkő végvárakban állandó lovasságot tartsanak.

Dobót 1568-ban Pozsonyban lefogták, de még aznap megszökve a városból a jól megerősített Lévára menekült. 1569-ben ismét bebörtönözték és árulással vádolták meg. Fogsága alatt a várat unokaöccse, Zeleméry László igazgatta. A vár 1570 körüli állapotát Angiellini hadmérnök rajzán és alaprajzán lehet megvizsgálni. Ezek szerint a külsővár egy része még palánkerődítés volt (galéria). Dobó végül 1572-ben betegen szabadult, és nem sokára Szerednye várában elhunyt. Hatalmas vagyonát fia, Dobó Ferenc örökölte. Ő ritkán tarózkodott Léván, a várat a várnagyai irányították. 1574. december 4-én ágyúlövésekkel kellett a vár körül ólálkodó törököket elkergetni. 1578 szeptember 1-én 3000 nógrádi és esztergomi török támadta meg a várat, de az őrség visszaverte őket. 1581-ben Forgách Simon a léva vár megerősítéséhez palánk felállítását rendelte el, mert a mostani "romlott és rothadt". Forgách András várnagy még 1582-ben is sürgette a palánk felállítását a vármegye felé. 1588-ban Lessenyei Nagy Ferenc lett a lévai várnagy.

Dobó Ferenc halála (1602) után az elnémetesedett horvát származású Kollonich Siegfried kapta meg Lévát a királytól. Kollonich Dobó Anna lányát, Perényi Zsófiát vette feleségül, így távoli Dobó rokon volt. (Dobó Ferenc ugyan hagyott hátra végrendeletet, melyben Lévát Balassy Jánosra hagyta - "Léva várát tartományaival együtt Balassy Jánosnak és Prini Sophiának és maradékaiknak hagyom 40,000 magy. forintban, hogy mindaddig bírhassák, az mig eö Felsége az mi Kgles Urunk arról az negyven ezer forintról kglmessen meg nem elégíti őket. E 40,000 írtban az eö jus quartalitiomok is benn foglaltatik" -, de az rövidesen meghalt még Dobó halála előtt. A király 1603-ban Dobó végrendeletét érvénytelennek nyilvánította.)

1605 május elején Kolonich megvédte a várat Bocskai alvezérével, Rhédey Ferenccel szemben. A hajdúk a város felgyújtották, de a várral nem boldogultak.

1610-ban Léva kapitánya Spácay Péter volt 50 forint fizetéssel. Az őrség létszáma 100 lovas, 100 gyalog és 50 német gyalog volt. Az 1610-es évektől elmérgesedett Kollonich és az udvar viszonya, mert a király hatalmas összeggekkel tartozott neki. Az 1613-iki országgyűlés Léva megerősítését rendelte el, mely Bars vármegye összes közmunkáját igénybe vette. Az 1618-ik évi országgyűlés 49. törvénycikke ismét Léva megerősítését rendelte el. 1619 októberében Bethlen Gábor hadvezére, Bakó Ferenc Lévát megszállta. A várban azonban még királyi csapatok maradhattak, mert Althan János lévai parancsnoknak ki kellett küldeni a német őrséget a várból és helyébe Forgách 1620. jan. 3-án 50 gyalogost rendelt Bars vármegyéből. Az 1622. évi XXXVI. törvénycikk Léva várának megerősítésére Bars vármegye közmunkáját rendelte el, a LXIII. törvénycikk pedig a várat Kolonich Siegfriednek adta vissza (aki börtönben volt).

Kolonich öt évi fogság után szabadulva Lévára vonult vissza és itt is hunyt el 1623-ban. Bethlen Gábor értesülve Kollonich haláláról, novenberben Lévát ismét magához vette "hogy ilyen háborgó időben ... valami akadékja ne történjék és egyébb jövedelemnek is tékozlása ne legyen". A békekötés után a vár visszakerült Ferdinánd királyhoz, 1624. márciusában Koháry Péter levelében azt írja, hogy Lévát a király számára elfoglalta és 100 lovast, valamint 100 gyalogot vitt oda. 1625-ben Lévát Kolonich György felügyeletére bízták.

1640-ben III. Ferdinánd Lévát a hozzátartozó uradalommal 180000 forintért Csáky Lászlónak adta. Csáky híresen emberségesen bánt a jobbágyaival, a "Csáky szalmája" kifejezés innen ered. Léva alkapityánya Lipthay György volt 1649-ig.

Csáky László országbíró 1654 szeptember 1-én elhunyt, Lorántffy Zsuzsanna Lévára igényt jelentett be. Az országgyűlés ebben az ügyben vizsgálatot rendelt el. A lévai várőrséget megerősítették, 300 lovast és 200 gyalogost rendeltek oda őrségül. Az országgyűlés 1655. évi CII. törvénycikkben egész Bars vármegye közmunkáját ajánlotta fel Léva és Verebély megerősítésére.

1663-ban Érsékújvár, Nyitra és Nógrád eleste után a törökök Léva meghódítására indultak. November 2-án Bartakovich Gáspár lévai kapitány ágyúlövés nélkül átadta a várat a falai alatt megjelenő oszmánoknak (ezért később kivégezték). Rasid efendi, török történetíró ezt jegyezte Léva ostromáról: "Midőn a nagyvezir a szultáni hadsereg útjában levő Léva várának népéhez levelet írt, melyben fölszólította őket a vár elhagyására és átadására, a benne levő hitetlenek a meghódolást elutasító ezen választ adták: minthogy mi császárunktól a vár őrizetére vagyunk rendelve, életre-halálra fogjuk védelmezni. De midőn a szultáni hadsereg odaért és a nevezett vár előtt, bosszút szomjazva, tábort ütött, a hitetlenek a győzhetetlen hadsereg kisebb rohamának sem birván ellenállani, életök és vagyonuk megszabadításáért esdekelve, sok kéréssel és könyörgéssel megadták a várat. A benn levő hitetlenek élete és vagyona meghagyatott s a várhoz tartozó 20000-nyi alattvaló bocsánatot nyert. A vár őrizete, 400 emberből álló őrséggel, Csatrapatrazáde Ali pasára bízatott." Léva rövid időre szandszák székhely lett.

Az 1664-es év Zrínyi Miklós téli hadjáratával indult, tavasszal de Souches tábornagy megindult Nyitra és Léva visszafoglalására. Nyitrát május 3-án vették be a keresztény csapatok, innen a kb. 11000 fős sereg megindult Léva alá. Május 9-én átkelt a Garamon (török források szerint Léva ostromát is megkezdte), de időközben a török hadmozdulatok miatt vissza akart vonulni Nyitrához, ebben azonban a váradi pasa, Kücsük Mehmed 15000 fős serege megakadályozta. Zsarnócánál csapott össze a két sereg máj. 16-án, ami a keresztény sereg győzelmével végződött (a korabeli nyugati röplapok azomban eltúlozták a török vereséget). A török források viszont török sikerekről írtak, hiszen felmentették Lévát. A csatáról Sudár Balázs cikke. A keresztény sereg nem üldözte a visszavonuló törököket, ami azt támaszthatja alá, hogy nem volt nagy keresztény győzelem Zsarnócánál.

De Souches végül június 9-én visszatérve Léva alá és folytatta annak ostromát. Rést lőttek a vár dél-nyugati sarkán és jún. 12-én rohammal foglalták el a várost. A védők a várba szorultak vissza. Végül a törökök jún. 14-én szabad elvonulás fejében feladták az erősséget. A várat a tábornagy őrséggel és munícióval látta el, majd a seregének megerősítésére előbb Nyitrára, majd a Vág mögé vonult vissza.

A török nagyvezér aki a Dunántúlon hadakozott Zrínyi és Montecuccoli ellen, előbb Lévát, majd Nyitrát kívánta visszafoglalni, ezért július elején Ali pasát küldte a várak ellen kb. 25-30000-es sereggel. Lévát Neumuth százados vezényletével bátran védelmezték a keresztények, várva a felmentő sereget. A törökök az ostrom során a Souches által tavasszal töretett rést vették célba, és két rohamot is intéztek ellene, de a védők visszaverték őket. Júl. 19-én a felmető had kb. 15000 fővel De Souches vezényletével Garamszentbenedek felől megközelítette az ostromló törököket. A kialakuló csatában a török sereg szét lett verve, maga Ali pasa és a janicsár aga is holtan maradt a csatatéren. A magyar csapatok nagy vesztesége volt Koháry hősi halála, akit egy janicsár puskagolyója ölt meg. Később a garamszentbanedeki apátságban temették el. A jelentésekben kiemelték a magyar csapatok vitézségét: "A hozzám beosztott kevésszámú magyarság szintén jól tartotta magát s kivált Balassa Bálint csodálatos vitézséggel harcolt". Másnap a győztesek bevonultak a felmentett Lévára.

A vasvári béke után az Erdélyből kivont császári csapatokat többek között Léván helyezték el. Farkas György várkapitány Lévát megerősítette, az ostromok nyomait kijavítatta.

1672-ben a végváriak létszámcsökkentése előtt Léva őrsége 300 lovas, 200 gyalogos, 2 tüzér és 9 egyéb feladatú volt. Ez a létszám az 1674-es létszám csökkentések után 150 lovas, 43 gyalogos és 9 egyéb feladatú lett.

1678 októberében Thököly csapatai foglalták el Lévát, de a nov. 1-i vesztes csata után a kurucok kiszorultak a vármegyéből és Lévát is visszafoglalták a császáriak.

1683 júniusában az Udvari Haditanács utasította Lotaringiai Károlyt, Esterházy Pál bányavidéki főkapitányt és Johann Valentin Schultzot, a felső-magyarországi hadtest parancsnokát, hogy Lévát ürítsék ki és a hadszereket, élelemet és tüzérséget Lipótvárba szállíttassák.

1688-ban Esterházy Pál nádor vásárolta meg és egészen 1867-ig a család tulajdonában maradt.

1698-ban a város és a vár leégett. Mivel a török frontvonal már messze délen volt, a vár újjáépítése már nem volt prioritás. Léva lerombolása már 1699-ben felmerült és az 1702-es várrombolási rendeletben is szerepelt Nyitrával együtt. A végrehajtásával Karl Ferdinand Schwarzenau ezredest, lipótvári kapitányt bízták meg, de ez nem történt meg, mert a rombolásokra szánt összeget Lipótvárra fordították. Mindössze a vár tüzérségét szállították el 1701-ben Esztergomba, rombolásról nincs korabeli adat (egyes szerzők a felsővár oldalának robbantását ekkorra teszik).

A Rákóczi-szabadságharc elején 1703. szept. 16-án Ocskay kurucai foglalták el Lévát. Itt tartotta meg esküvőjét is Tisza Ilonával. 1703. okt. 31-án a császári erők ellentámadásában Lévánál csapott össze Schlick tábornok és Forgách Ádám nagyjából 7200 főnyi seregével Ocskay, akinek a keze alatt kb. 10 000 kuruc volt. A csatát a császáriak nyerték meg és Lévát visszafoglalták a kurucoktól. Ocskay elmenekült. Novemberben viszont Bercsényi és Károlyi Zólyomnál megverte az akkor még császári csapatokban harcoló Forgách Simon, Esterházy Antal és Bottyán János csapatait. Bottyán itt vívta a híres párbaját Ocskay Lászlóval. A csata után ismét a kurucoké lett Léva, ami fontos utánpótlási bázisuk lett.

1704 év végén Rákóczi főhadiszállása Lévén volt. 1705-ben a lévai uradalmat a fejedelem Bottyán Jánosnak adta, a várban pedig hadifoglyokat őriztek.

1708-ban a trencséni vesztes csata után Bercsényi Miklós parancsot adott Léva felégetésére ("és hogy belé ne szállhasson [Lévába] az ellenség böcsülettel ez étszaka reáküldött Ebeczki [István] Lévára 200 lovast, tőbűl kiégette, az én intimátiómbul, mert labancz fészek lett volna bizonyosan"). Heister hadai bevonultak az elhagyott Lévára. 1708 év végén Bottyán még visszafoglalta Lévát, de őrséget nem helyezett bele, hanem széthányatta a sáncait és betemettette az árkait. 1709-ben Bottyán János arról jelentett Rákóczinak, hogy Löffelholz császári tábornok nekiállt Léva sáncainak rendbehozatalához. A szatmári béke után a vár teljesen elvesztette hadászati jelentőségét.

1783 julius 15-től három napon át a lévai várban gyűlésezett a vármegye. A Dobó-palota az uradalom igazgatási központja lett, a váron belül gazdasági épületeket emeltek.

A vár

A gótikus vár egy alacsony, sziklás dombra épült, mocsarakkal körülvéve. A sziklacsúcs eredetileg egybefüggő volt az északi Kálvária-dombbal, de az idők folyamán hatalmas munkával széles és mély árokkal leválasztották róla.

Az 13. századi, kicsiny, mindössze 50 x 12 m alapterületű vár egy vastag falú toronyból, palotarészből és az ezeket körítő kőfalból állt. A várkutat egy torony takarja, amely a szikla nyugati oldalán áll.

A vársziklához észak-nyugatról kapcsolódik a 14. századi, 15. század eleji észak-nyugati elővár. Ennek a sarkán két kör alakú torony épült 15. század első felében. A harmadik torony a sziklaszirt keleti oldalán áll, ahol egy pártázatos, azóta elpusztult fal kötötte össze a déli oldali kaputoronnyal.

A tizenhatodik század első felében egy új, kiterjedt déli elővárat hoztak létre, először teljes egészében palánkból, majd átépítve kőből, délkeleti sarkán egy többször átépített olasz bástyával. A várostól védőfalak és széles vizesárok választota el, amelyen keresztül felvonóhídon lehetett a vába jutni. Kaputorony biztosította a bejutást a vár külső területére észak felől is. Dobó István a déli falnál egy nagyméretű, reneszánsz palotát emeltetett, amely 1571-ben készült el. A mellette lévő nyugati ágyúbástyát 1570 után építették a korábbi fa/föld bástya helyén.

Az 1664-es ostromok után a nyugati elővár észak-nyugati tornyát átépítették olasz bástyává. A 17. század második feléban a déli elővár nyugati falához építették hozzá az u.n. Kapitány házat, amely ma múzeum.

A Dobó-palotát 1780 körül Esterházy Miklós építette át, majd a 19-ik és 20-ik századokban kapta meg a mai formáját.

Források: Haiczl Kálmán: Léva története a XVI. század végéig. (1932); Bécsi segédletek (Hungaricana); Sándor Károly: A lévai céhek történetéből; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - BARS VÁRMEGYE; Hadtörténelmi Közlemények; Sudár Balázs: A zsarnócai csata (1664) – török szemmel; Oross András: Az 1702. évi magyarországi várrombolások (tervezet és valóság); Oross András: Várrombolások a Rákóczi-szabadságharc idején; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951); Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Bp., 1996. 358-359.; Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000); Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 18. Budapest, 1990); dr. Kárffy Ödödn: Horváth Bertalan feltételei, melyek alatt a lévai prefektusságot elfogadja. (1554.);

Hol található

Léván közvetlenül a várfal melletti parkolóban lehet megállni (Kalmána Kittenbergera 3191/1). Innen pár perc séta a várkapu.

Szélesség: N - 48°13'17.8"
Hosszúság: E - 18°36'05.0"