Szászvár

Szászvár neve az írott forrásokban először a 13. század első felében tűnik fel. Ezt követően az 1334-es pápai tizedjegyzék említi a falu Iván nevű plébánosát. 1347-ben a pécsi káptalan egyik oklevelében szerepel. 1401-ben a falut vásáros helyként említik "Forum comprovinc. in poss. seu villa Zaz". 1439-ben "Zaaz" néven szerepel egy oklevélben.

A szászvári vár a XIV. század második felében püspöki uradalmi udvarházként jött létre. Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök eredetileg egy kápolnát és egy udvarházat emeltetett a település szélén. Az udvarház egy alápincézett, emeletes, szintenként két helyiségből álló, igényesen kialakított kőépület volt, amelynek bejáratát egy lépcsőtoronyban helyezték el. Ez az egyik legkorábbi fennmaradt példája annak a középkori udvarháztípusnak, amely a XV-XVII. századba széles körben elterjedt egész Európában. Egy Zsigmond-kori okmány arról szól, hogy XII. Gergely pápa egy évi és 40 napi búcsút engedélyez mindazoknak, akik bűneiket megbánva és meggyónva, Keresztelő Szent János születése napján felkeresik a pécsi egyházmegyei "Zaas Oppidum"-ban Bálint bíboros és mások által ugyanazon szent tiszteletére alapított kápolnát.

Mint várat 1439. május 28-án említették először, amikor Albert király utasította Tolna megyét, hogy vizsgálják ki Bátmonostori Töttős László panaszát az Albeni Henrik püspök szászi várában tartózkodó familiárisai által okozott károk ügyében. 1476-ban Zsigmond pécsi püspök a szászi várat és plébániát a székesfehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostjára, Nagylucsei Orbánra bízta. Nagylucsei később Mátyás király kincstartója lett.

1540-ben Izabella királyné parancsára Athinai Simon elfoglalta Szászvárat, amely így rövid időre a királyné tulajdonába került. 1542-ben Werbőczy Imre Szászvárról indulva 225 lovassal és 200 gyaloggal üt rajta Kászon bég csapatain a kozári mezőn. Ezt Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. Pécs 1543 július 13.-án esett el, s ugyanezen a napon adta meg magát Szász is Ahmed pasának. A település jelentőségét, stratégiai fontosságát jelzi, hogy a törökök közigazgatási központtá, nahije székhellyé tették. Egy 1554-es dokumentum szerint 188 község tartozott hozzá, s ez a dokumentum a helységet mint Szász "város"-t említi, ahol 37 adózó ház volt. Török őrség létszámáról csak 1546-ig vannak adatok, közel 250 fős védősereg vigyázta, ami Pécs északi védelmét látta el. Ez a létszám csökkent, amikor a tolnai várak is török kézre kerültek.

A tizenötéves háború pusztításai Szászvárat sem kerülték el, 1603-ban keresztény seregek felgyújtották a várat. 1662-ben kiskomáromi gyalogosok gyújtották fel, majd Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a magyar katonák egy része elfoglalta a települést, s ismét felgyújtották a várat. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották az erődítményt, de a törökök valószínűleg nem hagyták el. Végül 1686-ban szabadult fel a török megszállás alól, a település és a vár a császári csapatok birtokába került. A harcok során a Szász elpusztult, egy 1696-os dokumentum már csak faluként említi.

A romos vár területén 1772-ben Klimó György püspök kezdte meg egy új templom építését, amely 1779-ben készült el. 1822-ben a templomhoz egy tornyot is építettek a várfalak felhasználásával, ám ez a torony 1890-ben megroggyant, és ezért lebontották, helyére pedig felépítették a ma álló tornyot.

Érdekesség, hogy Martinovics Ignác "szolgálataiért" 1792-ben megkapta a "szászvári apát"-i címet. Később jakobinus összeesküvőként a budai Vérmezőn fejezték le.

A vár régészeti kutatása az 1980-as évek elején indult meg, Dr. Sándor Mária és Dr. Gerő Győző régészek vezetésével. 2015–2016-ban megtörtént a vár műemléki helyreállítása.