Trencsén

Trencsén

Trenčiansky hrad

A vár rövid története

Trencsén már a rómaiak korban is lakott volt, a II. légió auxiliárisainak Laugaricio nevű tábora állt itt. A légiónak a kvádok feletti győzelmének állítottak emléket a vár alatti sziklába belevésve i.u. 179-ben: "VICTORIAE AUGUSTORUM EXERCITUS, QUI LAUGARICIONE SEDIT, MIL(ITES) L(EGIONES) II DCCCLV. (MAXIMI)ANUS LEG(ATUS LEG)IONIS II AD(IUTRICIS) CUR(AVIT) F(ACIENDUM)". Ez az erőd jóval a limesen túl volt.

Anonymus Gestájában Szovárd, Kadocsa és Huba Zobor nyitrai vezér leverése és felakasztása után "... és azon föld valamennyi népe meghódolt nekik egész a Vág folyóig. Mivel pedig az Isten kegyelme járt előttük, nemcsak a lakosokat magukat hódították meg, hanem elfoglalták egytől egyig a váraikat is, melyeknek most is Sempte, Galgóc, Trencsén [Trusun], Bolondóc és Bán a nevük. Majd miután a várakba őröket helyeztek el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki." Ami biztos, hogy a mostani vár helyén volt egy föld-fa sánc a honfoglalást közvetlenül megelőző időkből.

A vár építésének a pontos ideje nem ismert. A területet a 11. század elején átmenetileg egy rövid időre Boleszláv lengyel király megszállhatta, de ez viták tárgya. Mindenesetre Szt. István 1017-re visszafoglalja a területet. A 11. században kővár épül a hegy tetején. Ez egy 8x8 méteres, kezdetben 4 emeletes torony, és a mellette rotunda is épült. A rotunda belseje 4 karéjos "lóhere" formájú. A vár a gyepüt védte a morvák, csehek felől és felügyelte a Vág átkelőjét. Már Szt. István idejében szó esik a trencséni vámról.

Mór pécsi püspök 1065-ben Trencsén vármegye területét solitudonak, azaz lakatlan, üres, puszta vidéknek nevezi. 1091-ben Bretislaw cseh herceg menekült atyja Wratisláw elől Trencsénbe marháival, rabszolgáival és mintegy 2000 fegyveresével. 1108-ban és 1109-ben V. Henrik német császár szövetségeseként Szvatopluk cseh herceg hadait pusztítottak a Vág völgyéren. A vár ostromáról nincs adat.

IV. Béla oklevele szerint 1241-ben a muhi csatából sebesülten megmenekült Szoboszló fia Bogomér trencséni ispán ("alig menekült meg a gonosz tatár nép karmaiból") megvédi a várat Bajdár Morvaország felől betörő tatáraival szemben. A védelemben segítette sógora, Gabriel fia Gabriel is.

1251-ben Baas comes a trencséni főispán. 1260-ban IV. Béla a trencséni várföldekből két holdat ajándékozott neki. A nyitrai káptalannak egy 1268-as oklevele megemlíti István trencséni várbírót "Stephani Curialis Comitis Thriciensis". 1272-ben és 1275-ben Csák István (Csák Máté nagybátyja) a trencséni ispán. Egy 1276-os oklevélben Sámson és Jakap trencséni várjobbágyok szerepelnek "Sámson et Jacobus filii Chepk nobiles jobagiones Castri de Trenchinio".

az 1260-70-es években a tornyot megemelik 3 emelettel és a falait is megvastagítják, amelyek így alul elérik a 3,5 m-es vastagságot. A falba csigalépcsőt is építenek, néhány emeletet beboltoznak.

1287-ben szerepel először az oklevelekben a fiatal Csák Máté, Péter fia, amely évben IV. László király megbízásából a korona ellen lázadó Németújváriaktól Pozsony és Detrekő királyi várakat visszafoglalja. Trencsén várának talán ő a leghíresebb tulajdonosa.

1296-ban III. András Surány birtokot adományozta Bogár fia Márton trencséni várnagynak "Comes Martinus filius Bugar Castellanus de Trenchinio". Ekkor a vár még királyi vár, bár néhány forrás már 1275-től a Csákokénak írja.

1301-ben meghal III. András, az utolsó Árpád-házi király. A magyar trónra többen is bejelentkeznek: Vencel cseh, Ottó bajor és Anjou Károly (Róbert) nápolyi aspiráns. Csák Máté Vencelt támogatta és jutalmul Vencel 1302-ben neki adományozza mindazokat a királyi és nem királyi várakat, amelyeket birtokol, köztük Trencsént is ("specialiter quoque Castrum et Comitatum in Trynchzino cum omnibus civitatibus, opidis, hereditatibus, atque villis theloniis"). A későbbi oklevelek már Trencséni (Csák) Máténak írják ("Mattheo de Trinchyn"). Trencsén lesz az oligarcha birtokközpontja. János püspök kiközösítő leveléből tudjuk, hogy Trencsént és Tapolcsányt Csák kiválóan megerősítette árkokkal, földsáncokkal, sövény- és fakerítéssel és kőfalakkal vegyesen ("Praeterea ad fossatum Trenchiniense, et ad muniendum cum lignis murum eiusdem, ad ligna deferenda pro calce coquenda"). Csák Máté idejáben új palota és várkápolna is épült.

1304-ben Csák Máté Anjou Károly pártjára áll, de 1311-re már elmérgesedett a viszonyuk. A rozgonyi csatában a király ellen harcoltak a főúr csapatai. A király Csák Máté haláláig (1321. március 18) nem meri megtámadni annak várait. Csák halálának hírére Károly Róbert személyesen vezette hadait a trencséni vár alá, ahol Máté hívei hosszú és véres ostrom után 1321. júniusában megnyitották a vár kapuit a királyi hadak előtt. A vár és vármegye élére Aba nembéli Demetert helyezte a király.

1335-ben itt kötött békét I. Károly közvetítésével János cseh és Kázmér lengyel király.

1362-ben Trencsénen készülődött I. (Nagy) Lajos a királyi haddal Cseh és Morvaország ellen. 1375-ben Nagy Lajos Trencsén várát több más erőséggel együtt Bebek György királyi kincstartónak adja "pro honore".

1377-ben itt tartották Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond esküvőjét. 1386. májusában Mária Zsigmondnak ajándékozta Trencsént. 1394-től Zsigmond kedvelt híve, Stiborci Stibor a trencséni ispán. 1405-ben Zsigmond Trencsén városát a szabad királyi városok közé emeli. 1422-ben Zsigmond Trencsénből indul hadaival a husziták ellen.

1424-ben Luxemburgi Zsigmond nejének, Cillei Borbálának ajándékozta Trencsén várát, Szúcs, Oroszlánkő, Besztercze, Hricsó, Sztrecsen és Óvár várakkal és — valószínűleg a huszita dúlások következtében — az épületében megrongált és düledező Budatin várával. Borbála királyné birtoklásának idejében épült az 1430-as években a nagyobbik palotaszárny és legkésőbb ekkor bonthatták el a 11. századi rotundát is.

1430-31-ben huszita rablók dúlják fel a Vág völgyét. Trencsén városát éjjel megrohanják és felégetik. 1432-ben a vár alatt szétvernek egy fosztogató huszita csapatot. A pusztítások hatására Zsigmond 1435-ben megígéri, hogy Trencsént s a többi Vágmenti erősségeket saját költségén megerősíti, katonasággal és élelemmel ellátja.

1439-ben Habsburg Albert elveszi anyósától Trencsént és a Vág menti várakat. Az oklevél szerint Borbála az ország ellenségeivel szövetkezett. Albert nejének, Luxemburgi Erzsébet királynénak adományozta Trencsént. Ekkor Trencsén várához Trencsén és Leva (Illava) városokon kívül 29 további birtok tartozott. Nem sokáig maradt azonban a királyné birtokában, mert Albert még ebben az évben 15 000 forintért elzálogosítja több más várral egyetemben Cillei Ulriknak.

Albert halála után két pártra szakadt az ország, Cillei az özvegy Erzsébetet és annak csecsemő fiát, a későbbi V. Lászlót támogatta, míg Hunyadi János és más bárók a legyel I. Ulászlót választották meg királynak. A két párt között háborúskodás indult meg. Erzsébet behívja az országba a cseh Giskrát és átadja neki Trencsént. Giskra és alvezérei Komorovszky, Axamith és Thalafuz sorba foglalják el az északi várakat, Pozsonytól Kassáig az uralmuk alatt tartják az országot. Giskra megerősíti Trencsént.

1440.11.06-án kelt oklevél szerint Cillei Ulrik comes, miután kiszabadult a király (I. Ulászló) fogságából, kötelezi magát, hogy Trencsén és más várakkal együtt Kemend, Marmankew [Márványkő], Kygowkw [Kígyókő], Nemthy [Nemti] és Paka [Páka, Zala vm.] várakat is visszaadja a királynak (galéria).

Egy 1452-es oklevél megemlíti Trencsén volt várnagyát ("/alias capitaneus castri Thrinchinium"), Berzewythe- [Berzevici] Pohárnok Istvánt.

1454.06.01-én Prágában kiadott oklevelében V. László utasította Hunyadi János besztercei ispánt, magyar főkapitányt, hogy Cillei Ulriktól Trencsént és a többi Vág menti várat váltsa vissza 13 000 aranyforintért. Cillei ezeket még Albert királytól vette zálogba 15 000 aranyforintért. Hunyadi nevezzen ki várnagyokat a várakba, vegyen tőlük hűségesküt és a várakat mindaddig tartsa birtokában, amíg a király másképp nem rendelkezik (galéria). A vár a Hunyadiak kezén maradt, Hunyadi László 1457. március 9-én illavai várnagyához intézett levelében Trencsént sajátjának nevezi.

Hunyadi Mátyás gyakran tartózkodott Trencsénben. 1460. decemberébe itt betegszik meg, ezért nem tud jövendő feleségéért, Podjebdád Katalinért Csehországba menni. A 11 éves Katalint 1461 májusában Trencsénben adták át a magyar követségnek. Mátyás 1470. április végén és 1474. július végén is Trencsénből tört be seregeivel Morvaországba.

Mátyás a királyi jövedelmekből évi 200 aranyforintot ajándékozott a városnak, 1478-ban vámmentességet adott a trencséni árucikkeknek.

1477-ben Hunyadi Mátyás, az addig František Hag cseh zsoldoskapitány özvegyének Máriának zálogában lévő várat 15.000 Ft-ért Szapolyai István szepesi grófnak zálogosította el. A zálogadomány kiterjedt Szapolyai István bátyjára, Imrére és utódjaikra is. A vár fontos támaszpont volt Morvaország felé.

A zálogot II. Ulászló 1490-ben megerősítette, majd 1493-ban Szapolyai Istvánnak és fiának adományozta immáron örökjogon, az oklevélben minden bizonnyal először szerepel a későbbi magyar király: Szapolyai János. A Szapolyaiak terjeszkedni kezdtek a vármegyében, Kinizsi Páltól 40.000 Ft-ért zálogba megszerezték Léva, Kasza és Lietva váruradalmait is, majd pedig 1495-ben donációt is szereztek ezen birtokokra. Az 1490-es évek végén Szepesvárról Trencsénre helyezték át a központjukat. Szapolyai István második felesége, Hedvig tescheni hercegnő Trencsénben lakott egészen haláláig, 1521-ig.

Trencsén vára csak a déli, délkeleti irányból ostromolható, Szapolyai István ezt az oldalt megerősítette: kettős falgyűrűt építtetett, közötte mély szárazárokkal, és ezt egy előretolt toronnyal, az ún. Malom-toronnyal is megerősíttette. A vár alsó- és felsővárra oszlott. Az alsóvár nagy térsége lehetővé tette akár lovagi tornák megrendezését is. Hat kapun keresztül lehetett a belsővárba jutni, ahol két palota volt található: a nagyobbik palota-szárny a lovagteremmel együtt még Borbála királyné idejében épült az 1430-as években. A Szapolyaiak a várudvar átellenben lévő részén, az öregtorony (Máté-torony) nyugati oldalán felépítették a maguk palotaszárnyát. Szapolyai István felesége, Hedvig számára a vár mellett díszkertet építtetett, amely nyomaiban még a 16. sz. közepén is létezett. Szapolyai ásatta meg török foglyokkal a mély várkutat. Erről rege is van, a török Omar és Fatime szerelméről. A várost is megerősítették falakkal.

1512-ben nagyszabású ünnepség zajlott Trencsénben, Szapolyai Borbálát Zsigmond lengyel király (II. Ulászló öccse) leánykérő küldöttsége innen vitte Krakkóba.

Az 1526-ban királlyá választott Szapolyai Jánost a pozsonyi Ferences templomban szintén megválasztott I. Ferdinánd 1527-28-ban kiszorította az országból. I. Ferdinánd első dolga az volt, hogy elfoglalja Szapolyai felvidéki várait. I. Ferdinánd hadvezére, Hans Katzianer először Szepesvárt foglalta el gyakorlatilag kardcsapás nélkül, majd Likavát és Liptóújvárat, szintén viszonylag könnyen. A fő cél Trencsén elfoglalása volt. Szapolyai 2000 embere várta az ostromlókat a jól felszerelt várban. Katzianer 3700 német zsoldossal és néhány száz magyar lovassal kezde meg a vár ostromát május elején. A magyar csapatok vezetői között ott volt Török Bálint, Serédy Gáspár, Czobor Gáspár, Pekry Lajos. A vár másfél hónapig ellenállt, amikor a célzott ágyúlövésektől kigyulladt a vár. A tűzvészben megsemmisültek a készletek és nagy volt az ember veszteség is. Június 24-én a felek megkötötték a kapitulációs szerződést, majd június 30-án a várat a védők átadták Katzianernak. Az 1528-as ostrom alatt Baracskay Pál és Kozár Benedek Szapolyai kapitányai.

Trencsén királyi vár lett, amit Ferdinánd 1534-ben Thurzó Ekelnek zálogosított el. Thurzó nagy költséggel kijavíttatja az 1528-as ostrom egyes sérüléseit. Az alsóvár északi ágyúbástyáját is ő építtette 1540-ben.

1543-ban a városban egy másik kaputornyot is építettek s a két tornyot jobbról és balról erős bástyafalakkal kötötték össze, ami által erős falközt (zwinger) létesítettek.

1549-ben Izabella özvegy királyné és I. Ferdinánd között folyó tárgyalásokon szóba került, hogy a Szapolyai családot Trencsénnel kárpótolják. A várat a Magyar Kamara 1548 végén vissza is váltotta Thurzó Elek özvegyétől, de a Szapolyai család nem kapta meg soha. I. Ferdinánd nyilvánvalóan az ország határain kívül akarta tudni egykori ellenfele özvegyét és fiát, Izabellát és Szapolyai János Zsigmondot.

1550-ben a várparancsnok az 1528-i ostrom alatt leégett plébánia épületet istállóvá alakítja át. A város tiltakozására azt feleli, hogy ő Miksa főherceget várja Trencsénbe s szüksége van istállóra. A főherceg távozása után azonban a város az épületet visszakapja. 1551-ben építkezések történtek a várban.

Az 1556-i országgyűlésen a rendek azt határozzák, hogy ő felségének az országban, nevezetesen Óváron, Komáromban, Győrben és Trencsénben parancsnokló idegen tisztjei a jogtalankodástól tartózkodjanak, a lakosság bántalmazásával hagyjanak fel, engedelmeskedjenek az ország törvényeinek s ha erőszakosságaikat folytatnák, az ország törvényei által sujtassanak.

I. Ferdinánd Thurzó Ferenc vezetésével vár vizsgáló bizottságot állított fel. 1557. októberében Trencsént is felméréték. A jelentés szerint kevés a várban az élelem, a fegyverzet rendben van. A puskaport veszélyes helyen tárolják, a vár építésére adott 3760 forint összeggel nem tudnak elszámolni. "... Bár azt írja a kapitány, hogy sokat építtetett, mindazáltal nem mindent a Felséged hasznára, hanem a magáéra, miként építkezéseiből kitetszik. ... tisztán kénye-kedve szerint, minden ok nélkül hasznos és alkalmas épületeket széthányatott, lerontatott, vagy elhanyagolt, helyettök haszontalanokat építtetett, mint azt néhány nemes, kik velünk voltak a várban, bizonyíthatja... ". A vizsgálók a várbirtokot is elhanyagoltnak találták.

Trencsén ebben az időszakban sok tulajdonosnak volt a záloga részben vagy egészben, többek között Archó Péter gróf, illetve felesége, Szécsy Margit, Salm Miklós gróf özvegye, majd később Forgách Imre gróf s felesége, Zrínyi Kata. 1578-79-ben Orthenburg Ernfried gróf Trencsén várának felerészben való birtokosa. 1594-ben Forgáh Trencsénre való zálogjogát eladja Illésházy Istvánnak 32 000 arany forintért, aki 1600-ban meg is várásolja Rudolf császártól. 1599-ben török-tarát portyázók dúlják fel Trencsén környéket. A falak alól lezavarják őket, de azok a teljes zsákmánnyal el tudnak menekülni.

Trencsén meg a 17. század elején is erős várnak számított, Illésházy István ezt írta róla Bocskainak: "osztán Trincsén oly erős ház, hogy Magyarországban nem sok vagyon ollyan Isztergamnál [Esztergom] erősb, sok lövő szerszám is vagyon benne, az törek császár hadának is gond volna megvenni erővel, hanem ha megadják vagy éhséggel veszik meg...". Illésházyt 1603-ban felségárulással vádolják meg és fő és jószágvesztésre ítélik. Ő az ítélet elől elmenekül (valószínűleg Mátyás főherceg tudtával). Trencsén várát 1604. elején német katonaság szállja meg.

1605 májusában a visszavonuló Basta csapatait üldöző Bocskai seregei sorra foglalták el Szakolcát, Likavát, Sztrecsént, majd Trencsént is. A Zmeskál Jaroszláv, Ujváry Miklós, Bársony János, Kovács Demeter és Kenessy János vezette hajdúk máj. 17-én elfoglalják a külvárost, majd később a várost is. 1605. jún. 4-én Nyáry Pállal és Tökölyi Sebestyénnel nyíltan Bocskai pártjára áll Illésházy is. Június 13-án a város már védlevelet kér Bocskaitól a törökök és tatárok ellenében és hivatkozik arra, hogy "maga jó akaratjából alá adta magát". A város elvesztése megpecsételte a vár védőinek a sorsát is, mert nem volt ellátmányuk és kevesen voltak. Bár több kisebb rohamot visszavertek, jún. 29-én kegyelemre megadták magukat. A kevés védő júl. elsején szabadon elvonulhatott. A kapitulációs levél beszámol az ostrom lefolyásáról. Több heti ostromot követően június 18-án kapitulált Nyitra is. Érdekesség, hogy a Trencsén ostromában is részt vevő Bellosics hajdúkapitányt Illésházy később kivégeztette Biccse vár és város barbár feldúlásáért. Trencsén város augusztusban Kenessy János várnagynak előadja, hogy a városba Ujváry vezetése alatt benyomuló hajdúk 4000 tallérnyi kárt okoztak s ámbár a városnak oltalomlevele volt, az ajtókat betörték s erőszakkal vitték el a lakosság fegyvereit és egyéb dolgait.

1606-os bécsi béke megkötésében Illésházynak elévülhetelen érdemei voltak, ezt elismerendő július 4-én lllésházyt visszahelyeték javaiba és méltóságaiba. Rudolftól újabb adománylevelet nyert Trencsén birtokára, ő és örökösei Trencsén vármegye örökös főispánjai lettek. 1608-ban Rudolf félreállítása után az országgyűlés megválasztotta nádorrá is. A ő és neje, Pálffy Kata címere lárható a belsővár kapuja felett (galéria). Illésházy halála után a trencséni vár és uradalom s a trencséni és liptói főispánság a nádor öccsének, Ferencnek ifjabb fiára, Illésházy Gáspárra száll.

Illésházy Gáspár sógorával, Thurzó Imrével egyetemben csatlakozik Bethlen Gáborhoz s mint Bethlen hadainak főkapitányai, a harctéren is kivették részüket a küzdelemből. Bethlen 1619. okt. 14-én elfoglalta Pozsonyt és a kezébe került a Szent Korona is. Okt. 16-án Trencsén összes polgára hűséget esküdött a fejedelemnek és a város védlevelet kapott. A város és a vár Bethlen számos német szövetségesét vendégül látta. A nikolsburgi béke rendelkezései szerint a Bethlen által visszaadott Szent Koronát Trencsénben kell őrizni. Ez ápr. 5-én meg is történt, a korona a városba érkezett és július 6-ig itt őrizték, amikor is visszaszállították Pozsonyba.

1623-ban a pestis miatt a város az alsó kaput elzáratja, a heti vásárokat beszünteti, a városba vezető utakra őrséget állít s a nemesség által behozott élelmi szereket összeszeded s a városházán őrizteti. 1625-ben árvíz pusztított.

1626-ban az újra kitört 30 éves háborúban Wallenstein császári főparancsnok megfenyegeti a várost, hogy a Bethlennel egyesülni akaró Mansfeld hadai előtt zárja el az utat. Illésházy Gáspár a trencséni hídon vezeti át Mansfeld hadait Szécsénybe. 1627-ben Illésházy kegyelmet kap II. Ferdinándtól.

1648-ban halt meg lllésházy Gáspár. Örököse idősebb fia Gábor lett, aki visszatért a katolikus hitre.

1663. aug. 5-én Forgács Ádám, érsekújvári parancsnok, elveszti a párkányi csatát, melyben Illésházy György gróf vezetése alatt a trencséni hadak is részt vesznek. Küprili Ahmed török nagyvezér csapatai Érsekújvár ostromára készültek, a pogány fenyegetés megnőtt a Vág völgyében. Trencsén városa előtt több sáncot építenek, a városi (alsó) torony őrségét 10 puskás emberrel megerősítik. Egy nagyobb török csapat betört a külvárosba és felgyújtotta azt, de a várat nem ostromolták. Illésházy Gábor és György német katonaságot kért a várba erősítésül. A szerződés szerint Souches tábornok seregéből Trencsénbe jön 1 mérnök, 3 tüzér 200 mázsa puskaporral és 300 gyalogos, kik közül 200 a városban, 100 a várban helyeztetik el; a tüzérek a gróf tüzéreivel együtt fognak működni. Október 15-én kapja meg a város Hussain budai basának Érsekújvár megvétele után, szept. 28-án kelt levelét, melyben a várost megadásra szólítja fel, ellenkező esetben pedig elpusztításával fenyegeti. A német őrség a vasvári béke után távozik a várból és városból.

1666-ban Illésházy György és neje Forgács Mária a vár és a hozzátartozó uradalom felerészét elzálogosítják I. Rákóczi Ferencnek 47 000, 1646-ban vert birodalmi tallérért arany dukátban. 1666. február 15-én délután két órakor a vár és város ágyúinak dörgése között vonult be az alsó kapun a városba Zrínyi Péter horvát bán, leányával Ilonával. Egy éjjelt töltöttek a várban s másnap reggel hét órakor a felső kapun utaztak tovább Makoviczára, hol Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc esküvője megtörtént. Rákóczi belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe és csak úgy menekült meg a vérpadtól, hogy német őrséget engedett be minden várába. Az Illésházyak kiszorultak a várból.

Az 1670-es években számtalan torzsalkodás volt a katolikus Illésházy György és a protestáns városi tanács között. Végül a német katonaság segítségével elűzik a városból a protestáns prédikátorokat. A város és a német katonaság között feszült viszony volt azok sorozatos kihágásai miatt. 1674-ben a várost kötelezik a sáncok kibővítésére. 1679-ben Sohier várparancsnok utasítja a vármegyét, hogy adjon munkaerőt a vár megerősítéséhez, javításához. 1680-ban új ágyúsáncot létesítettek. 1683-ban Strosser várparancsnok erőszakkal 5000 forintot vett fel a várostól a vár erősítésére. A város egy 127 pontból álló panaszos levelet küldött a királynak. A Thököly-féle felkelés alatt a német katonaság szilárdan tartotta Trencsén várát és városát. Thököly 1683-ban Illésházy Györggyel és Géczy Zsigmonddal ostromoltatta, majd Sobieski János lengyel király közeledtének hírére a szorosokra küldte őket Ottlyk Györggyel.

A Rákóczi-szabadságharc

1704. február 13-án a kurucok Sréter János vezényletével betörnek a városba, majd rövid tárgyalás után a csekély számú német katonasággal feladatják a várat is. A kurucok nem gondoskodtak kellőképpen a vár megerősítéséről, májusban Ritschán császári tábornok 4000 emberével kardcsapás nélkül foglalta vissza Trencsént az elmenekült kurucoktól. A várba 200 főnyi német őrséget helyezett. Ritschánt máj. 28-án Szomolánynál tönkreverik, Trencsént ostromzár alá veszik a kurucok. Július végével Bercsényi személyesen vezeti Trencsén és Nyitra ostromát s bombáztatja mindkét helyet. A vár és város még számos nehéz pillanatot élt át 1708-ig, de a kurucok már nem tudták többé elfoglalni. Hol szoros, hol lazább ostromzár alatt tartották.

1708. július 27-28-án Heister megindult Pozsonyból Trencsén felmentésére. Rákóczi hadai késlekedtek, Viard aug. 1-én ellátmánnyal együtt bevonult a szorongatott védők megsegítésére. Rákóczi lemondott Trencsén elfoglalásáról, tábor veretett a várral szemben. A kuruc sereg Trencsén vára alatt 1708. augusztus 3-án csapott össze gr. Siegbert Heistcrrel és gr. Pálffy vezette császári sereggel. Az ütközetben Rákóczi seregei súlyos vereséget szenvedtek, ő maga egy szükségesnek ítélt személyes beavatkozás közben eszméletlenül bukott le lováról. Sokan azt hitték, hogy a fejedelem meg is halt. Trencsén végleg felszabadult a kuruc ostromzár alól. Trencsén hadi szerepe megszűnt.

A város a 18. század közepére lebontotta a városfalak nagy részét. A katonaság 1782-ben szeptemberében végleg elhagyta a várat, amely visszakerült az Illésházyakhoz. Illésházy János főispán azt tervezte, hogy családja lakóhelyét átteszi a dubniczi kastélyból a várba, de az 1790. június 11-én leégett. A pusztítás olyan nagy volt, hogy nem tudta a javítás költségeit állni. Az alsóvár köveit 1834-ben útépítéshez horták el.

Illésházy István gróf, családjának utolsó férfisarja, 1837-ben a trencséni uradalmat a várral együtt b. Sina Simonnak adta el, ki az öregtornyot és az ú. n. Mátyás-tornyot befedette. Halála után a trencséni uradalom leányára, D’Harcourt Iphigenia grófnőre szállott, ki a várat 1905-ben Trencsén szab. kir. városnak ajándékozta, mely a legsürgősebb javításokat elvégezte.

1956-ban kezdődött a vár általános rekonstrukciója, amely nagyjából befejeződött. A vár kedvelt turista célpont.

Források: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Károlyi János: A trencséni vár (1910); Iványi Béla: Trencsén vármegye levéltárai a vármegye multjára vonatkozó főleg középkori oklevelek szempontjából: első közlemény; Varjú Elemér: Magyar várak; Illéssy Ferenc: Vár vizsgálatok 1557—58-ban; Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. XII.; Kenyeres István: A Szapolyai-család és Trencsén; Zsoldos Attila: A királyi várszervezet és a tatárjárás;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A vár belépő ellenében látogatható.

Szélesség: N - 48°53'39.1"
Hosszúság: E - 18°02'41.6"