Pápa

Pápa már az avarok idején település központ lehetett, a régészek 7. századi vezéri temetkezést tártak fel. A magyar honfoglalók 900-ban foglalták el a Dunántúlt, utána fokozatosan megkezdődött a betelepülés.

A mai Pápa több település egybeolvadásával jött létre a középkorban (Bellérszeg Böröllő, Hánta, Hodoska, Igar/Igal, Parlagszeg, Sávoly, Udvarsoka és Zsemlér/Semlér). Ezek nem egyidőben keletkeztek és jogállásuk is különböző volt. Az okleveles adatok birtokában kijelenthető, hogy az Árpád-kori Pápa területe a késő középkorinál jóval nagyobb kiterjedésű volt, és ezen több kisebb település jött létre.

Pápa neve 1061-ben jelenik meg először a forrásokban, ekkor a Győr nembéli Atha / Ottó somogyi ispán a frissen alapított zselicszentjakabi monostornak egy malmot adott Pápán ("molam in Papa"). A következő említése 1225-ből való, ekkor Smaragd pápai főesperes szerepel oklevélben. 1245-ben Udvarsoka (?) falu neve bukkan fel Ozousuka alakban (* a két falu azonosságát többen elvetik).

Pápa neve puszta személynévi eredetű, valószínűleg egy Gizella királynét kísérő bajor lovagról kapta a nevét, aki Szt. István idejében az itteni királyi udvarház elöljárója lehetett. Más elmélet szerint még a Frank Őrgrófság (Oriens) korában élt itt Poppo/Poppa, és tőle származik a Pápa nemzetség, akikről 1244-től vannak adatok.

A tatárjárás alatt a IV. Bélát üldöző mongolok 1242 január utolsó hetében törtek be a Dunántúlra. A hagyomány szerint a Pápa környéki lakosok a mai Iharoskút falu felett az őskori várban, Kispápavár hegyen sáncolták el magukat. 1266-ban a pápai udvarnokok ispánját, Farkast említi oklevél.

A 14. század végén a Pápa nemzetségből származó Mezőlaki Zámbó Miklós ,volt királyi tárnokmester rövid ideig bírta Pápát zálogban. 1389-ben visszaadta a királynak a segesdi uradalomért.

1389-ben Luxemburgi Zsigmond Garai Miklósnak és Jánosnak adományozta több más birtokkal együtt Udvarnok falut, amely ma Pápa része, és ezen a területen áll a pápai várkastély. Udvarnokon királyi szolgálónépek laktak, a Garaiak a királyi udvarnokok udvarházából először megerősített kastélyt (castellum), majd várat (castrum) építettek. 1401-ben Pápán kötött szövetséget a siklósi fogságából kiszabadult Zsigmond király a Garai-család körül kialakult főúri ligával. 1408-ban még nem említi a királyi oklevél a pápai várat, arról csak 1427-ben van említés - ekkor Siebenhirter Ulrik a pápai várnagy. Amikor 432-ben Garai nádor és fiai felosztják birtokaikat, akkor pápai "ház"-ról (domus) rendelkeznek. A források Pápát 1441-ben castellum Papa-ként, 1444-ben már castrum Papa-ként említik. 1427-ben okleveles forrás szerint Sybenhyerten Ulrik a Garaiak pápai várnagya. 1430-ban a Garaiak várkastélyától néhány száz méterre a Zsemléri / Pápai család kapott engedélyt Zsigmondtól várépítésre - épp a Garaiak ellen. Erről az erősségről semmit nem tudni, lehetséges, hogy Garai nádor azt megakadályozta.

1440-ben az I. Ulászló pártiak és az özvegy Erzsébet királynét támogatók között kitört a polgárháború. A veszprémi püspök Ulászlót támogatta, míg a Garaiak a csecsemő V. Lászlót. A fegyveres harc során az Ulászló-pártiak 1441 március-májusi hadjáratukban Pápát ostrommal foglalták el. A vár élére a király két lengyel kapitánya került: Pozoriczi Pwklicze Vilmos és Beczka. I. Ulászló elkobozta Pápát a Garaiaktól és hívének, Bánffy Pálnak adományozta. A Hasburg-párt 1442-ben cseh zsoldosokkal akarta visszafoglalni, de ez sikertelen volt. 1444-ben Halápi Fekécs György és Pacsai János voltak Lindvai és Bolondóci Bánfi Pál várnagyai Pápán. 1445-ben Bánfi István és Pál visszaadták Garai Lászlónak a pápai kastélyt (castellum), a mezővárost és tartozékait.

V. László 1452-ben elfoglalta a trónját és véget vetett a pártharcoknak. Garai László várnagya legkésőbb 1452-től egyik legtekintélyesebb embere, Némai Kolos Jeromos volt. A várat tovább építették: Az északnyugati sarkon álló tornyot és a keleti oldalon épült palotát új épületszárnyakkal egészítették ki, így létrehozva az U alakú várkastélyt, melynek déli, nyitott oldalát kőfallal zárták le.

Hunyadi Mátyás trónralépte után a Garai László és Újlaki Miklós 1459-ben a király ellen lázadva III. Frigyest hívták meg a magyar trónra. Mátyás hadai 1459 áprilisában elfoglalták Pápát és Palotát is a lázadó főuraktól. Mátyás később megbocsátott és visszaadta az elfoglalt várakat.

1482-ben Garai Jób halálával kihal a Garai család, de ekkor már a Szapolyaiaké volt Pápa: 1469-ben már Kapucsi Benedek volt Szapolyai István pápai várnagya ("Benedictum de Capucz, castellanum castri nostri Papa") és a Garai birtokok 1478-as összeírása már nem említi Pápát a többi birtokok között.

1495-ben Szapolyai István nádor megparancsolja Pinnyei Lászlónak, hogy az általa Pápa várába felfogadott zsoldosok félhavi zsoldját Dezső Miklós várnaggyal együtt fizessék ki.

1510-ben Szapolyai János szepesi örökös ispán nyugtatja Bohunici Halupa György pápai várnagyot arról, hogy a pápai várat átadta várnagy utódjának, Sitkey Gothárdnak.

1514-ben Szapolyai János erdélyi vajda utasította pápai és somlói kapitányát, Sitkey Gotthárdot, hogy a pápai vár őrségével és 500 felfegyverzett pápai polgárral támadja meg a fellázadt parasztok táborát Somló mellett. Sitkey az ágyúkat szalmával töltette meg, és azt sütötte a paraszt hadra, amely rémülten szétrebbent.

1517-től Essegváry Ferenc volt a Szapolyaiak pápai várnagya. 1526. augusztus 5-én Szapolyai György szepesi örökös ispán egy (pápai) piactéren fekvő, ráháramlott házat és telket szolgálataira tekintettel pápai várnagyának, Essegváry Ferencnek adományozta (galéria).

A mohácsi csata után a kettős királyválasztás miatt kitört a polgárháború, Szapolyai János és I. Ferdinánd hívei egymás birtokait fosztogatták. 1528-ban I. Ferdinánd Pápát hívének, Thurzó Elek országbírónak adományozta. 1533-ban a magyar főpapok nyomására I. Ferdinánd Török Bálintnak Nyitra váráért cserébe Pápát és Dobronyát ajánlotta fel. Török Bálint 1536-ban átpártolt János király oldalára, akitől szintén megerősítést kapott Pápára. 1538-ban a Győr várát birtokló Ferdinánd-párti Bakics Pál megtámadta Pápát, melyet Török Bálint Győr városának felgyújtásával és 104 marha elhajtásával torolt meg.

1540 október-november hónapban I. Ferdinánd hadvezére, Leonhard Vels Budát ostromolta sikertelenül, visszavonultában elfoglalta a Szapolyai-párttól Székesfehérvárt és Tatát. Pápát is ostromolta, de nem tudta bevenni. Vels Pápa körül, Török Bálint birtokain teleltette át a csapatait, hogy ezzel is ártson Töröknek. 1541 augusztus 29-én Szulejmán szultán csellel elfoglalta Budát és Török Bálintot fogolyként a Héttoronyba záratta.

A török kori végvár

1542-ben Pápáról megszökött a Török család addigi tiszttartója. Török Bálit felesége, Pemflinger Katalin Szigliget várának kapitányát, Martonfalvay Imre deákot hívta Pápára. Ő így ír emlékiratában: "Az várat pusztán találám, várassát épületlen, igen megbusulék rajta." 1543-ban Martonfalvay saját költségén felfogadott 200 gyalogot, kik Pécsről menekültek el a török elől.

Pápa az első török támadásokat 1543-ban élte át. Először Esztergom ostromakor égettek a környéken a török portyázók, majd Fehérvár bevétele után Ulema bég török-tatár csapataival támadt a településre, ahonnan a török közeledtének hírére elmenekültek a Török-család familiárisai és Ungnad főkapitány is a kíséretével. A felfogadott őrség a pápai polgárokkal együtt Martonfalvay vezetésével visszaverte a támadókat ("Az után Fejérvárról a szultán Ulomán béköt sok tatárral, törökkel Pápára mireánk választá..."). Ez nem rendes ostrom volt, hanem rajtaütés. Ez után Martonfalvay elkezdte a város és vár erődítését: "Ez időkezbe megösmerém és jól eszembe vevém, hogy ez keves néppel nem vagyok elég az nagy puszta Pápa várassának oltalmára és megtartására es hitvány palánk mellett, elhagyám az vár épületeit, az várast kezdém először építeni, honnét az várat óltalmazzák. Az várast kissebben szakasztám, palánkját fölállatám, fonatám és sároztatám gyorsasággal, azután az árokját is megásatám. […] Azután az vár környül való hitvány palánkot is jó bástyákkal második esztendő fordulatjában Isten segítségével ujolan megépítém jó módon, sok gondviselésömmel és szorgalmatosságommal.". A városi palánk után a várat vette körül "jó bástyákkal", és az elhanyagolt palotát is javíttatta. Nádasdy Tamás 1555-ös felmérése szerint a védett terület kb. 900x500 méter volt, az 1569-ben készült Turco-Maggio féle kiépítési terven a barna vonallal jelzett részek lehettek ezek a kiépítések.

1544 tavaszán Martonfalvay Imre deák a pápai csapatokkal és más végváriakkal a szintén Török családi birtok Ozorát ostromló törökök hírére Fehérvár várát támadta meg, így elvonva Ozora alól az ostromlókat: "Azután nem sok idő múlván az gonosz hitetlen törökök az budai basával egyetemben tanácsot tartának, Ozora vára megszállására. Nagy haddal megszállották és igen megtöreték; ezt én meghallván, sieték Győrré az király képéhöz, hogy az győri hadat készltetnéje ő nagysága; az több vitézeknek is esedözém, hogy Ozora segitségére jőnének, mert az török megszállotta, és erősen lőteti, vitatja. Könyörgésemet meghallgatván, másodnap indulának : Horváth Markó uram az Rábaközről, az devecseriek is azonképen, innét (Pápáról) mi is, az mi kevesen voltonk, indulánk; de Ozorára nem merénk menni, az sok tőrökre, hanem egyenesen Fehérvárra menénk, és a városnak egy felől a hostagját (külváros) megvevéjök, és valami részét el is égetéjek. Ebben hir lett Ozorára: mindjárást megszabadult vívása, Fehérvár felé sietének alóla; mi sem késénk sokáig oda. Isten segítségével békével haza jövénk, Ozora vára is megszabadula."

1546-ban Enyingi Török János Martonfalvay Imre deákot, pápai várnagyát, — somogyvári, szigligeti, pápai és Remeteudvarban eltöltött várnagysága idejére minden számadási teher alól felmenti. Ebben az évben I. Ferdinánd 250 fős, az alsó-ausztriai rendek által fizetett lovasságot rendelt a magánföldesúri őrség megerősítésére.

1553-ban Pápán jelentős számú katonaság állomásozott: Török Ferenc alatt 200 lovas és 200 gyalog, Gyulaffy László alatt 100 lovas és 50 gyalog, Rátkay Pál alatt 100 lovas és Nádasdy Kristóf alatt 100 lovas. Később spanyol zsoldosokat is vezényeltek a várba, akik fosztogatni kezdték a környéket. A büntetéstől tartva egy részük elszökött.

1554-ben állandósult a török fenyegetés Pápa körül, Nádasdy Kristóf írta: "Itt mi minden éjjel reánk várjuk az törököt".

1555 októberében a fehérvári Velicsán bég megkísérelte Pápa elfoglalását. Török Ferenc tudott a törökök szándékairól és még Martonfalvay Imrét is berendelte acsádi birtokáról. Az éjféli támadás így is váratlanul érte az őrséget, a törökök több helyen átvágva a palánkot benyomultak a városba. Török és Martonfalvay nehezen lett úrrá a védők zavarodottságán, de végül kiszorították a támadókat. "Úgy jövének velönk az vágásra, kezdék az kopjákkal lehánni az tereket mind az palánkról, s mind az töréstől; akkort láttam az lanzknecht kopjának használatos voltát. Úgy tágéták el az németek az ő vártájokról; onnét az bástyára és az mellette való palánkra oszla az terek. Az puskások onnét is elverék, látták, hogy semmit nem árthatnak, azután nem merének késni, nagy károkkal, szégyenekre elpironganak, sok lajtorjákat és holtestöket az váras árokjába hagyának, kiket el nem vihetének velök." 1555-ben Nádasdy Tamás nádor személyesen vizsgálta meg Pápa erődítéseit. A vár és város erődítésére 150 cseh sánckészítőt rendeltek ki. A munkálatok 1556-ban is folytatódtak.

1556 júniusában a fehérvári törökök elhajtották Marcaltő lakosait és állataikat. A pápai lovasság utánuk eredt és még Csókakő előtt utolérték és megverték a törököket.

1560 szeptemberében Thury György, palotai kapitány jelentette a nádornak, hogy a törökök vagy Pápát, vagy Tihanyt akarják megrohanni. Ez ekkor elmaradt, de 1561 áprilisában váratlanul elfoglalták Hegyesd várát. A hónap második felében Cseszneket is megpróbálták bevenni, de Wathay Lőrinc visszaverte a támadókat. A török támadások megtorlására Gyulaffy László 1561. május 20-án 400 pápai gyaloggal és a tihanyi őrséggel rajta akart ütni Veszprémen. A törökök értesültek a szándékról, ezért a támadás sikertelen volt. A végváriak végül visszavonultak és Lovason lerészegedtek. A veszprémi és fehérvári törökök lerohanták a részegeskedőket, és a pápai gyalogok közül 200 főt levágtak, sokukat fogságba hurcolták. Gyulaffy alig néhányad magával tudott Tihanyba menekülni. 1561 júniusában a fehérvári Hamza bég ismét Pápa vagy Tihany ellen készült, de kitudódott a terve és a támadás elmaradt. Október 31-én a Veszprémnél gyülekező török csapatok Cseszneket próbálták meg ismét elfoglalni, és ezzel egyidőben Pápa alá küldtek 200 lovast, hogy tőrbecsalják a pápai őrséget. 1562 áprilisában Török Ferenc pápai főkapitány és a pápai őrség is részt vett Hegyesd visszavételében.

1566-ban Thury György, Enyingi Török Ferenc és Gyulaffy László halálos párbajra hívták ki Szokollu Musztafa budai pasát, aki ezt nem fogadta el.

1569-72 között elrendelték a végvérak állapotának felmérést. Giulio Turco olasz hadmérnök felmérte Pápát is és erődítési tervezetet is készített (galéria). 1572-től megindultak a munkálatok. Pápa erődítését Bernardo Magno irányította. Hét hatalmas fülesbástyával ellátott erőddé kívánták kiépíteni, de végül Rothenburg jóval szerényebb terveit hajtották végre - kellett a pénz Győr kiépítésére. 1577-ben 15.000 forintot utaltak ki Pápa, Veszprém, Palota, Tihany és Szentmárton erődítési munkálataira. Magno 1583-ig vezette a pápai munkákat.

A vár építésének idején sem csillapodtak a végvári harcok. A budai pasák folyamatosan panaszkodtak a magyar végváriak portyázásaira, pl. 1577. április 27-én Ernő főhercegnek írta Musztafa pasa, hogy a tatai, veszprémi, komáromi, győri, szentmártoni és pápai magyar katonák lesre vitték a zsámbéki vár török őrségét.

Egy 1577-es jelentés szerint Pápa várában 7 kis és nagy falkonett, 6 scharfetindl, 1 vaságyú, 185 gátpuska és 6 orgona volt. 1578-ban a híres Berenhidai Huszár Péter volt a pápai vicekapitány.

1581-ben a budai pasa ismét bepanaszolta Huszár Pétert és a pápaiakat, hogy Tolna mezőváros mellett elfogták Mehmet csauszt és elvették tőle az adóként beszedett pénzt. 1587. február 25-én Huszár Péter vezénylete alatti pápaiak és a dunántúli végváriak egyesített hadai mintegy 1700 fővel a somogyi Koppány palánkjára törtek és a védőit részben kardélre hányták, részben foglyul ejtették. Huszár a tiltások ellenére 1588. május 23-án az endrédi törökökön ütött rajt, 1589 májusában pedig a bolondvári palánkot támadta meg. 1593-ban Berenhidai Huszár Pétert nevezték ki Pápa főkapitányává.

1593-ban kitört a 15 éves háború. A török fősereg Veszprém várát vette ostrom alá és a védhetetlenné lőtt várat október 6-án éjjel elhagyta az őrsége. A törökök észrevették és szétverték a kitörőket. Pápát mindössze 40 német és 48 magyar katona érte el. A törökök ez után Palotát foglalták el. Ennek hírére Tihany, Nagyvázsony és Devecser őrsége harc nélkül megfutott. A keresztény csapatok októberben Győrben gyülekeztek az ellentámadásra. Pápáról 200 huszár 100 íjász és 100 gyalogos csatlakozott a sereghez Huszár Péter vezényletével. Október 28-án megtámadták Fehérvárt, de bevenni nem tudták, csak a külvárosokat. A visszavonuló keresztény sereget Pákozdnál csatára kényszerítette Hasszán budai pasa felmentő serege. A csatát a keresztény erők nyerték.

1594. júl. 31-én Huszár Péter főkapitányt Mátyás főherceg magához rendelete, hogy segítségére legyen a török által ostromlott Győr felmentésében. Pápa élére ideiglenesen Christoph Priamot nevezték ki aki két zászlónyi német gyalogossal érkezett a várba. Szinán nagyvezér 1594-es hadjáratában több mint két hónapos ostrom után szeptember 29-én elfoglalta Győr várát. Ekkor az itt harcoló tatárok kánja, Gázi Giráj kán feladásra szólító levelet küldött a pápai őrségnek, akik megrémültek és október 3-a előtt kiszöktek a várból, így az a szokatlan eset történt meg, hogy a tatárok foglaltak el egy várat. Az addigi szegedi bég, Idriz került a pápai vegyes török-tatár helyőrség élére 1596-ig. A törökök a belső várat 3 méter mély és 6 méter széles árokkal vették körül.

A pápai vár visszafoglalása 1597-ben

A keresztény seregeknek sikertelen 1596-os év után (Eger elvesztése, mezőkeresztesi vesztes csata) újra kellett szervezni a haderőt és ellátását. A hadjárat nyitányaként Pálffy Milkós és Johann von Pernstein csapatai május 23-án petárdával berobbantva Tata várának kapuját, azt visszafoglalták. Júliusban a Magyaróvár alatti megerősített táborban gyülekezett a nemzetközi haderő, mely élére Miksa főherceg került. a haditanács végül Pápa visszavétele mellett döntött, részben Nádasdy Ferenc unszolására. A 24.000 fős császári sereg augusztus 9-én indult útnak Győr irányába. Az Pápa felé előre küldött Nádasdy és Dersffy huszárok Kolonitsch lovas lövészeivel együtt augusztus 12-én lépre csaltak 200 törököt, majd 87 fogollyal és 13 levágott fejjel tértek vissza. Az éhező keresztény sereg augusztus 13-án érkezett Pápa alá, ahová Zrínyi György, Batthyány Ferenc és Török István vezette dunántúli hadak "kenyérrel s éléssel megrakodott hatszáz szekerek[kel] együtt” szintén megérkeztek. Pápa török őrsége egy elfogott katona szerint 300 lovasból és 600 gyalogosból állt.

1597-ben így nézett ki a vár: "A város öt oldalának találkozáspontjaiban a kőből épült északi vagy győri kapu, a nyugati óolasz erődítésű fülesbástya (borsosgyőri bástya), továbbá délnyugati és délkeleti irányban egy-egy rondella (a Városmajori, illetve a Vízi vagy Halász-bástya) állt. A két rondella közötti falszakasz védelmét – melyet a várépítészet kurtinának avagy magyarosan kötőgátnak nevez – még két, a színes ostromábrázolás szerint utóbb sánckosarakkal megerősített, kör alakú, kisebb védművel próbálták fokozni. Erre azért volt szükség, mert a két, egymástól elég távoli rondella egyébként nehezen fedezhette egymást. Ezen két kis védmű közül a délnyugati rondellához közelebb fekvő mellett állt a veszprémi kapu, melyet Istvánffy Miklós históriájában Tüzes-kapunak titulált. Az említett északi bejáratot és a várat kivéve a pápai erődítmény bástyái és falai úgynevezett kettős palánképítmények voltak, melyeket úgy alakítottak ki, hogy kettős cölöpsor közé földet döngöltek. A város védelmét fokozta viszonylag széles vizesárka, noha azt a Basta-napló készítője szerint a nyugati rondellánál például rosszul és túlságosan szűkre méretezve alakították ki." (Pálffy)

A törökök augusztus 15-én kiütöttek a vallonok táborára, de azok 30 támadót megölve visszaverték őket. Az ostromlók tüzárségét az igen tapasztalt Ferrante Rossi irányította: a 25 ágyút három ütegben állították fel és lőni kezdték a város palánkjait. Eközben megkezdődött az ostromárkok ásása is. A tervek szerint augusztus 18-án összehangolt támadást kellett volna végrehajtani a Vizi rondellánál a nemzetközi haderőnek, de augusztus 17-én délután Hans Friedrich von Mörsberg ezredes és Hermann Christoph von Rusworm a sváb és bajor csapatokkal engedély nélkül megrohamozta a rondellát. A törökök erős tűzzel verték vissza a támadást, Russworm és Mörsberg is megsebesült. Augusztus 18-án a három üteg egész nap lőtte a falakat és erősítés is befutott az ostromtáborba. Augusztus 19-én a veszprémi kapu közelében és a tóparti rondella melletti kisebb védműnél két nagyobb egységben indultak rohamra a keresztény csapatok. Heves harcok után sikerült benyomulni a réseken, a törökök a várba vonultak vissza. Az utcai harcokban 350 keresztény és 200 török katona esett el. Az ostromlók üteget állítottak fel a főtéren a várral szemben és elkezdték lőni azt. A törökök 19-én este tárgyalásokat kezdeményeztek Miksa főherceggl, és végül megadták magukat szabad elvonulás ígéretével. Fegyvereiket és minden ingóságukat a várban kellett hagyniuk, egyedül Szemender beglerbég tarthatta meg a szultántól kapott kardját. Az augusztus 20-én kivonuló törököket az olaszok és vallonok az ígéreteket megszegve megtámadták, egyedül Szemender pasát és mintegy 150 törököt sikerült az öldöklésből Nádasdy, Zrínyi és Kolonitsch katonáinak kimenteni. A zűrzavarban a fosztogató zsoldosok még egymást is kirabolták. A rablásnak a várkapu melletti hadszrtár felrobbanása vetett véget, amely majdnem teljesen romba döntötte a várkastélyt és megölt 2-300 osztrák gyalogost. A romos várban Miksa főherceg helyőrségül három zászlóaljnyi osztrák gyalogot és az időközben Sárvárról oda átrendelt, illetve részben az ostromban is helytállt 400 magyar lovasból és 550 hajdúból álló királyi őrséget, azaz öszszesen mintegy 2.000 katonát hagyott. Pápa élére Maróthy Mihályt és a sebesült Andreas Georg von Hofkirchent nevezte ki.

Illésházy István, a későbbi nádor írta az ostromról: "Az Pápa nagy hely, és 7 vagy 800 török volt benne; csak ötödnappal azután megvevék az várasát. Az várat is másnap, 20. Aug. hitre magadák, de nem tarták meg nekik az hitet, mert az bolonok, olaszok beesének az várban, még jószerével az török sem takarodott volt ki belőle, ott benn azonban az port felgyújták, és 3 vagy 400-at ölt meg bennek a por. Ezen való búsulásokban az bolonok, olaszok rajtok az törökökön, elragadozák őket és levágának majd 300 bennek; elevent másfél százat hozának vissza bennek, az pasával együtt. Ezeket azután békével bocsáták".

A pápai táborban 1597. augusztus 27-én keletkezett levél szerint az ostrom után elfogott pribékeket kivégezték: "A mai napon Nádasdy [Ferenc] úr sátrának közelében hat pribéket, akik a várban kerültek a kezünkbe, karóba húztak. Közülük néhányan egészen estig éltek és beszéltek. Mindez rettenetes látvány volt."

A vallon lázadás 1600-ban

Az 1598-1599. évi hadjáratot követően a Maróthy Mihály által vezetett német és magyar őrség mellé hét zászlóaljnyi vallon-francia katonaságot rendelt a bécsi hadvezetés. A zsoldosok megszokott életformájukat folytatva a fizetésük megkésett és hiányos biztosítása miatt gyakran lázadoztak, ellátásukat a végvári katonatársaik, és a környék lakosságának kárára oldották meg. 1600 májusában a vallonok már lázongtak, júniusban túszként elfogták Maróthy Mihály várkapitányt és a magyar végváriakat lefegyverezve a városba zárkóztak. Megtagadtak minden törökellenes akcióban való részvételt és készek voltak a vár átadására vagy az oszmánok zsoldjára való áttérésre is - követeket küldtek a fehérvári törökökhöz. A veszélyes helyzet megoldásával Mátyás főherceg Adolf von Schwarzenberg győri főkapitányt bízta meg. A királyi csapatok június 24-i váratlan rajtaütéssel akarták Pápát elfoglalni, de ez sikertelen volt. A sereg a várat és a várost szabályos ostromzár alá vette. Az ostrom során Schwarzenberg megölte egy vallon golyó, a parancsnokságot ideiglenesen Nádasdy Ferenc vette át, aki a kitöréssel próbálkozó lázadókat visszaszorította a városba. A bécsi hadvezetés Melchior Redert nevezte ki Schwarzenberg helyére, Nádasdy a lovasság vezére lett. Augusztus 8-án a 2000 kitörő vallon közül kb. ezret levágtak, 4-500-at elfogtak és kb. 5-600 fő jutott el a Székesfehérvárra, ahol török zsoldba álltak. Az elfogottakat különböző válogatott kínzásokkal végezték ki.

Az 1597-es és 1600-as ostromok után a várat és a várost is meg kellett erősíteni, talán ekkor épültek meg a palánk falakat belülről megtámasztó tégla/kő falak. Ez volt az erődítmény építésének harmadik fázisa.

1605-ben Pápa nem át állt Bocskai oldalára, a Török István vezette őrség április 14-én visszafoglalta Nagyvázsonyt Bocskai kapitányától, Horváth Tamástól. Némethy Gergely hajdúival nem is merte megtámadni Pápát.

Török István 1618. május 3-án bekövetkezett halálával a család fiágon kihalt, Pápa tulajdonjoga női ágon öröklődött, előbb Török István húga, Török Zsuzsanna révén ennek gyermekeire: gróf bedegi Nyáry Miklósra és Nyáry Krisztinára.

1620 őszén időlegesen Pápa helyőrsége is felesküdött Bethlen Gábor erdélyi fejedelemre és választott magyar királyra, amikor annak Haller György és Fekete Péter hajdúkapitány vezette hadoszlopa elérte ezt a térséget. Decemberben Pápa alatt gyűlt össze az átállt várak katonasága és a nemesi felkelés is. Innen indultak meg december 22-én Horváth Bálint parancsnoksága alatt a Rábán túli császári seregek megtámadására. 1621-ben a dunántúli végváriak 2500 katonája részt vett Esterházy Miklós lakompaki várának körülzárásában. A nikolsburgi béke után Bethlen hadai kivonultak a Dunántúlról. A Bethlen pártjára átállt végvári kapitányok Pápán egyeztek meg a császári biztosokkal a várak átadásáról.

Pápa várát és uradalmát gróf Esterházy Miklós második felesége, Nyáry Krisztina kezével szerezte meg 1624-ben. A nádor halála után Esterházy Pál örökli meg a hatalmas vagyont, aki viszont öccsével megosztozik azon, így Esterházy Ferenc (1641-1683) kapta a pápai, s a hozzá csatolt ugodi, valamint a devecseri és gesztesi, s a Felvidéken pedig a semptei uradalmat. Pál lesz a hercegi, Ferenc pedig a grófi ág megalapítója.

1626. márciusában egy tűzvészben leégett a vár és város is.

Esterházy Miklós 1632-ben elzálogosította Pápát gróf Csáky Lászlónak, aki megindította az ellenreformációt a településen. Az Esterházyak 1648-ban vették vissza az uradalmat.

1641 januárjában a pápai végváriak is részt vettek Batthyány Ádám dunántúli főkapitány vezérletével az igali palánk (Somogy m.) elpusztításában.

A régészeti kutatások szerint a várat Esterházy Ferenc (1641–1683) pápai főkapitány idején is tovább építették, ez volt a vár építésének negyedik fázisa.

1660-ban a pápai őrség protestáns és katolikus hívei között nyíltan kitört a belviszály. Esterházy Pál német és magyar katonái elfoglalták a protestánsok templomát, a toronyba zárkózott egyik diákot ledobták. Az események hírére a protestáns katonák összecsődültek, amit Esterházy lázadásank minősített és 112 katonát lefogatott. A győri tárgyaláson a katonákat nem ítélték el, erre Esterházy főkapitány a pápai protestáns főtiszteket törvényellenesen leváltotta. Az ügy az országgyűlés elé került, ahol a katolikusok elzárkóztak a tárgyalásától.

1664-ben Kürili Ahmed nagyvezér csapatai Vázsony, Csobánc alatt elvonulva Sümeget ostromolták. Egy átszökött török tiszt szerint a nagyvezér Pápa, majd Győr ellen akar vonulni, de ez nem következett be, Szentgotthárdnál csatát vesztett az egyesült keresztény erőktől.

1683-ban Kara Musztafa nagyvezér Bécs ostromára indult. Thököly Imre a nagyvezér táborából felszólította a dunántúli várkapitányokat az átállásra. Júniusban Barkóczy Ferenc kétezer kuruccal harc nélkül megszállta Veszprémet, Tihanyt és Vázsonyt. A A császári haderő feladta a Dunántúlt, július 1-én Bezerédy István pápai kapitány jelentette Batthyány főkapitánynak, hogy a törökök és kurucok már Csesznek alá értek. Július 3-án a török előhad körülzárta Pápát, a megadásra való felszólítást Bezerédy visszautasította. Husszein damaszkusz és Ali egri pasák lerohanták a külvárost és leölték az őrségét. A várbeliek megadták magukat és a szigetvári bég 500 fehérvári lovassal megszállta a várat. Bezerédy Thököly fogságába került. Kara Musztafa Bécs alatti veresége után a török-kuruc hadak kivonultak a várakból, október 8-án már nagyobb német csapategység érkezett Pápára. 1684-ben a pápai őrségből 150 lovast a Győrnél gyülekező magyar hadakhoz rendeltek. Buda visszafoglalása után a hadszintér egyre messzebb került Pápától.

Székesfehérvár visszafoglalása után a tetemes költségek csökkentése miatt felmerült a védelmi funkciójukat vesztett Észak-Dunántúli várak leszerelése, a veszprémi, tatai, pápai és sárvári hadszertárakban llévő hadi eszközeiknek elszállítása. Esterházy Katalin tiltakozott a pápai és semptei ágyúk elszállítása miatt, mert azokat sajátjainak tartotta. Az ügy kivizsgálására Johann Jakob Areyzaga ezredest, lipótvári kapitányát bízták meg, aki az ágyúk elszállítására tett javaslatot. Az elszállítási munkálatok végrehajtásának felügyeletével Zichy István győri magyar főkapitány-helyettest bízták meg.

Esterházy Ferenc halála után legidősebb fia, Esterházy Antal, a későbbi kuruc tábornok örökölte Pápát 1694-ben. Ekkor urbárium készült a várról ("Anno 1694. die 14. mensis Decembris. Conscriptio Arcis Papensis"). Az összeírás alapján egy katonai funkcióját nagyrészt elvesztett vár áll előttünk, amely inkább uradalmi központ, semmint ostromot kiállni képes erősség.

Pápa, mint lerombolandó erődítés az 1699-es és 1702-es rendeletekben is szerepel. 1702. március 9-i rendelet szerint Kari Ferdinánd Freiherr von Steinsdorff ezredes vezetésével Pápáról az ágyúkat, muníciót és hadi eszközöket Győrbe kell átszállítani. A munkák segítségére a Herbeville ezredet jelölték ki. 1702 áprilisára már elkészültek Pápa lerombolásának tervrajzai és május elején megindult a munka, amely nagyon lassan ment az elégtelen munkaerő miatt. Pontos adat nincs, hogy mit romboltak le ekkor, de az egyes ágyúk elszállítása mellett a várárok betemetésére, esetleg a várkastély és a város között húzódó árok és egy-két földbástya eltüntetésére került sor a nyár folyamán, de az Esterházy Antal tulajdonában lévő belső épületegyütteshez (azaz magához a várkastélyhoz) nem nyúltak. Esterházy június folyamán kérte, hogy Pápát ne rombolják le, hiszen az az ő rezidenciája, egyúttal kérvényezte a Haditanácsnál, hogy a rombolás idején elszállított 3 kisebb ágyúját is kapja vissza.

Pápa a Rákóczi-szabadságharc elején, már 1704. január 11-én megnyitotta kaput Károlyi Sándor kurucainak. A város a szabadságharcot megszenvedte, összesen nyolcszor cserélt gazdát (1704-ben háromszor, 1705-ben kétszer, 1707-ben, 1708-ban, majd 1709-ben végleg a császári csapatok kezére kerül). Károlyi március végén sietve vonult ki a városból, azt az áprilisban már Heister kezén találjuk, aki büntetésből felégette a várat és várost ("Generális Heiszter Veszprént, Pápát, Palotát és több azok körül lévő falukat tűzzel porrá tette, sok embereket fegyverre hányatott, értékjeket elpraedálta.").

1704 májusában gróf Forgách Simon a kuruc csapatokkal Pápa alá vonult. Itt Pápa tulajdonosa és egykori tiszttársa, gróf Esterházy Antal kir. ezredes kaput nyitott előtte és őrségével együtt maga is kuruccá lett. Forgách Győrszemerénél 1704. június 13-án csatát vesztett, Heister csapatai ismét megszállták Pápát.

1705-ben a dunántúli várak császári őrségeinek nagyobbik részét a Csallóközbe rendelték, ezt kihasználva 1705. dec. 8-án Bottyán János kurucai megrohanták Pápát - maga Bottyán is megsebesült az ostrom során ("...csak alighogy el nem rúgtam az patkót: mivel az vállamat, fejemet és orczámat csak alighogy el nem vitte az kartács..."). A német őrség életben maradt tagjai átálltak ("az bennvaló németnek nagyobb része Kegyelmes Urunk hűségére hajlott, Tullio Miglio nevű commendans is benne elesett").

1707. augusztus 13-án Pálffy János és Rabutin 4.000 némettel és rácokkal a Rába-vonal mögül váratlanul előnyomult, Bottyán kénytelen volt kitérni előlük - Pápa védelmére nem is gondolhatott. A császári csapatok augusztus 14-én vonultak be Pápára és teljesen felégették a várost, csak két kő épület maradt épen. A vár kuruc őrsége elkeseredésében eldobta zászlóit és szétszéledt ("...az utczán levetették zászlójokát, nagy zúgolódással és átkokkal mondván, hogy soha többé nem kuruczoskodnak, s azzal el is széledtek, zászlójokat az utczán elvetve elhagyván...").

1707 áprilisának második felében Bottyán elrendelte az amúgyis romos Pápa sáncainak elhányását. A tulajdonos, Esterházy Antal feljajdulva tesz szemrehányást Bottyán Jánosnak, hogy "miért hányatja” a várat. 1707 végén Esterházy Antal vette át a dunántúli kuruc hadakat Bottyántól.

1708 szeptember elején a császáriak megszállták Pápát, de később elhagyták. 1709-ben Heister ismét megszállta Pápát, megerősítette és helyőrséget hagyott benne. Esterházy Antal írta Bottyánnak: "maga penig Hajszter hétezred magával Pápának fordulván, azt erősen muniáltatja és egy részét corpussának ott hagyván". A császári hadak ezután Sümeget vették ostrom alá, majd elesett Veszprém is. Esterházy decemberre teljesen kiszorult a Dunántúlról.

1709-ben I. József hűtlensége okán elvette Esterházy Antal vagyonát és azt öccseinek, a hozzá hű Józsefnek és Ferencnek adományozta (a királyi donációs levél 1720-ban kelt).

A kastély építése

1730 körül EsterháziyJózsef és Ferenc megosztoztak a birtokokon: Pápát Ferenc kapta. Hozzálátott a török és kuruc időkben elnéptelenedett falvak újra telepítéséhez és megfelelő központ kiépítéséhez. A még álló és lakható pápai vár már nem felelt meg a kor kényelmi követeléseinek, védelmi szerepe pedig teljesen eltűnt. Az 1730-as években a vár régi kapuja helyett a déli falat áttörve új kaput nyitottak és hidat építettek a várárok felett. Ferenc gróf Anton Pilgramot bízta meg a vár barokk kastéllyá való átalakításának tervezésével, a földesúr a terveket 1739. augusztus. 31-én írt levelében részletezi. A gróf és az építész a tó megtartásával számolt, és egy nagyszabású négy szárnyú, zárt belső udvarú kastélyt tervezett, amely egy gazdagon díszített, pompás hídon lett volna megközelíthető a főtér felől. A grandiózus tervet a kastély Nádor-termében festmény örökíti meg (galéria). A tényleges munkálatok azonban csak 1741 februárjában kezdődtek meg. Ekkor az ablakokat és ajtókat cserélték és a folyosók boltozatát.

Szentmiklósi és óvári Pongrácz Gáspár pápán volt plébános 1726-tól nyolc évig. Részletesen bemutatta a várost munkájában: "Ezt a várat, mivel egykor erősségül, és inkább a szükségesség, mint a gyönyörűség, vagy a pompa kedvéért épült – bár egyébként elég tágas, és lakás céljára igen kényelmes volt – most, ebben az időben új formában építik át, és a lehető legjobb és legtöbb kényelemmel bővítik ki mind a felső, mind az alsó szinteken. A palota ablakai, amelyek azelőtt a régi szokás szerint kisebbek voltak, most tágasak és nagyszerűek. Korábban, az őrhely nagyobb biztonsága miatt szűkebb, ferde kapuja volt, kanyargós bejárattal, amely a lejtőn keresztül távozóknak a küszöbről megmutatta a tó mélységét. Most újabban, miután ezt elfalazták, egy másik, új, sokkal előnyösebb kaput nyitottak a piactérre, a plébániatemplom felé fordulva, a szabad térségen át. Ezt egyrészt a város díszéül, másrészt kényelmi céllal készítették. Utat nyit a távozóknak a várat övező árokra fektetett hídon keresztül, és a belépőknek is sima és kényelmes bejáratot nyújt. Ez az árok azután, melyet idővel felfalaznak, el fogja vezetni a tóból a vizet, amely végre megkerülve a várat, ismét visszafolyik a tóba, s a malmok járását fogja segíteni. A város pedig – más erődítményekhez hasonlóan – az árkon és a sáncon kívül kőből készült, falazott védművekkel is igen meg volt erősítve, ahogy még ma is mutatják ezt ezeknek a földből kidomborodó nyomai és maradványai.[59] Ezeket azonban, mivel megszűnt erősség lenni, egyaránt lerombolták. Mégis, még most is áll három kőkapu, bár nem annyira épek, mint egykor voltak. Ugyanis olyan bolthajtásuk volt, mint más városok kapuinak, díszes felvonóhidakkal, amelyek már hiányoznak." Az 1730-as években készült Maynczek-féle térkép ezt az állapotot mutatja be: jól kivehetők még a város sáncai az olaszbástyákkal és a vár négyszöge a körülötte lévő árokkal (galéria).

A tervekhez képest végül egy egyszerűbb változat épült meg: elmaradt a déli szárny megépítése, az árok feltöltésével a kastély kinyílt a város felé, a korábbi elkülönülés megszűnt. 1754-re már elkészült a barokk kastélykápolna is. Esterházy Ferenc 1754-ben meghalt, fia, Esterházy Károly papi pályára lépett és inkább az egyházi építkezések kötötték le. A pápai kastélyt az aktuális kiépítettségében fejeztette be, a negyedik szárny már nem épült meg. A tavat lecsapoltatta és a földjét bérbe adta. A középkori plébánia templomot lebonttatta, s helyére, a kastély tengelyébe felépíttette a mai hatalmas barokk templomot. A püspök halála után a birtokot a család tatai ága kapta: "Boldogult Eszterházy Károly egri püspök ez uradalmakat az Eszterházyak tatai ágának hagyta végrendeletileg oly kötéssel, hogy a szeredi ágnak 30 évig 52 ezeret fizessen évenként, [...] A szeredi ág két testvére Mihály és József ez uradalmak felhatalmazottjává harmadik testvéröket Károlyt tették, ki is nyári állandó lakását 1829-től Pápára tette. ".

1809-ben a pápai uradalom birtokosa gróf Esterházy Miklós kamarás, belső titkos tanácsos volt, aki jelentős építkezéseket folytatott, de elsősorban birtokainak központjában Tatán és Csákváron.

Az 1830-as években egy félig elkészült szárnyat lebontottak, majd a század utolsó harmadában modernizálási munkák zajlottak. Esterházy Pál az 1860-as években a belső termeket felújíttatta, ekkor alakították kis az Ősök-csarnokát és a Nádor-termet is. Ekkor állították fel a kovácsoltvas kastélykaput.

1945 utána kastélyt a szovjet csapatok szállták meg, ami sokat rontott az állapotán. Az első felújítása az 1960-as években volt.

2005-ben a megkezdődő felújítás előtt lehetőség nyílt az épület régészeti vizsgálatára: "A ma barokk külsőt mutató kastély felmenő falaiban rejtező korábbi falak közül a fenti nehézségek ellenére részben meghatározhattuk az újkori pápai vár alaprajzát. A szabálytalan négyszög alakú kőfallal övezett erősség három fala a mai külső homlokzati falaknak felel meg, míg a 18. században visszabontott déli fal vonalát az ásatás tisztázta. A pápai vár töröktől való 1597-es visszafoglalásakor megsemmisült a kapu és a mellette lévő torony, amelynek helyét a keleti szárny déli harmadába, egy ma barokk boltozatú pince helyére lokalizáljuk."