Tázlár-Templomhegy

"...néptömeg pedig ... elkezdte a helyiséget erősíteni, árkot ásni, sáncot hányni, vesszőből sövényt fonni, és még sok mindent feleslegesen előkészíteni." - Rogerius

Tázlár település a Kiskunságban, a Homokhátságon helyezkedik el. A település nyugati szélén, az un. Templomhegyen nagy kiterjedésű császárkori, Árpád-kori – késő középkori lelőhely található. A tázlári homokdombon és környékén 2003 óta folynak ásatások. A több mint 30 hektáros lelőhelyből, több mint 8.300 m² került feltárásra eddig Gallina Zsolt és Gulyás Gyöngyi vezetésével. A rögzített 1330 jelenség között több mint 800 Árpád-kori és középkori sír/vázrészlet, két templom, egy hármas árok és pár száz középkori településobjektum volt.

"A honfoglalás korából – a 10. század első kétharmadából – származik az egyik legjelentősebb emlék, egy előkelő nő lovas temetkezése. Az idősebb nő lábvégei felett feltehetően utólagos részleges lótemetkezés volt, feje alá helyezték a nyerget és a lószerszámzatot. A sírban összesen 94 db mellékletet találtunk. Az elhunyt viseleti tárgyai között két ezüst karikaékszer, két bronz fülesgomb, ezüst pántgyűrű és apró, félgömbös ezüst verettel ékítették csizma említhető meg. A nő ruhaujjait keskeny ezüstlemezekkel rögzítették. A temetkezés érdekes lelete a bal váll mellett nyugvó, vörös festésű korsó, melynek legközelebbi párhuzamát a Bolgár Cárság területéről ismerjük. Ehhez hasonló temetkezést Balotapusztán és Kiskunhalas–Dénes Marcell utcában tártak fel – nem hiteles körülmények között.Mindhárom temetkezésben hasonló lószerszámveretek és viseleti tárgyak fordultak elő, feltehetően rangos társadalmi csoport tagjai lehettek az elhunytak. Ez talán összefüggésben áll az egykori nemzetségek letelepedésével, hiszen azok rendre 10‒15 km-re kerülnek elő egymástól." (Gallina - Gulyás)

A régészek a Templomhegyen egy 11. század második harmadától datálható temetőt tártak fel. A sírok vizsgálata során kevés lelet került elő, közöttük egy Salamon (uralkodott 1063–1074 között) dénár. A szokatlan tájolású (ÉK-DNY), 11,94 m x 7,19 m alapterületű falusi templom a 11-12. század fordulója körül épülhetett réti mészkőből és téglából. A templomnak patkó alakú apszisa volt. Ez után a temetkezéseket a templomhoz igazították.

A tatárjárás alatt Tázláron a helyiek megpróbáltak védekezni a mongol hordával szemben. Az u.n. Templomhegyen hármas árokrendszerrel vették körbe a román stílusú kis falusi templomot. A legkülső árok 3,5 - 4,5 méter széles és 2 méter mély volt, és ehhez jött még a középső és legbelső árok. Az árkok átvágták az Árpád-kori temető sírjait, a kitermelt földből sáncokat emeltek. A középső árok a külsőtől mintegy 7,2-8 méterrel beljebb helyezkedett el, szélessége 100-160 cm, mélysége 60-95 cm volt. A legbelső árkot a középsőtől 8 m-rel beljebb ásták ki. A sok helyen hevenyészettnek tűnő munkák viszont nem jöhettek létre egy-két nap alatt, a megmozgatott föld mennyisége hosszabb időt vett igénybe. Mivel egyre több hasonló jellegű védműre bukkannak a régészek, kijelenthető, hogy központilag irányított/elrendelt védekezésről van szó. A tázlári hármas árokkal erődített templom nem egyedülálló, a Duna-Tisza közéről, a Bácskából és a Tiszántúlról közel 100 különböző méretű kortársa ismert.

A régészeti jelenségek szerint a tatárok módszeres ostrommal foglalták el az erődítést. A fő támadási irány dél felől volt, az ostromlók maguk előtt hajtva a foglyaikat feltöltötték az árkot, miközben tűz alatt tartották a paliszád mögött védekezőket. Az égett és bedöntött paliszád maradványai előkerültek az árokból. A maximum 1-2 napos ostrom során módszeresen mindenkit legyilkoltak. Nemcsak a férfiakat, hanem a nőket és gyermekeket is. Még az állatokat is szétszabdalják a leletek szerint. Szó szerint mindent a földdel tettek egyenlővé. Rogerius és Spalatói Tamás krónikái bizonyságot nyertek az egyre több tatárjárás-kori leletek alapján: "Amikor pedig a tatárok a faerődítményeket már lerombolták, földdel teli zsákokat hajítottak a gépekkel az árkok feltöltésére. A magyarok ... közül senki sem merészelt megjelenni az árkok szélén megjelenni a kövek és a nyilak miatt."

Az ismeretlen nevű elpusztított településre IV. Béla hívó szavára kunok költöztek (1246 után, de legkésőbb a 14. század elején), az ő egyik vezérük lehetett Tázlár, akiről a település a nevét kapta (első okleveles említésében Tázlárszállásának nevezik 1429-ben). A megtelepülő kunok a romos templomhoz közel telepedtek le, a laza, sorokban rendeződő házaik közül néhány az árkokkal védett egykori temető területén létesült. Több épületben találtak ipari tevékenységre, rézolvasztásra, bronzművességre utaló nyomokat (mellfalazat, salak, tűzhely). Az egyik házban az Árpád-kori templom falából származó téglából szikrafogót építettek az egyik kemence köré, a falat pedig belül deszkafallal bélelték. A romos templomot kissé nagyobbítva (13,4 x 8,8 méter) újra felépítik a 15. században. Szentélye némileg változott, szélesebb és félköríves záródású lett.