Buják

Buják

A vár rövid története

Buják és környéke már a bronzkorban is lakott volt. Ezt bizonyítják az Ecseg felé vivő út melletti hegyen az úgynevezett Tarisznya-parton végzett ásatások során előkerült leletek.

A vár építésének pontos ideje nem ismert, a legrégebbi része, az öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett. 1303-ból való említése a legkorábbi. 1317-ben Csák Máté parancsára Ybur fia István és az ő fia, "Berze" Benedek, valamint atyafiuk, Herbort fia András más "hűtlen" személyekkel együtt a király Buják nevű vára alá vonultak, a vár elfoglalása és tartozékai kirablása, valamint elpusztítása végett. Azonban Károly Róbert hű szegedi és óbudai várnagya, Dénes fia Pál csapataival odavonult, hogy felmentse az ostromlott erősséget. Elfogta Ybur fia Istvánt, aki, hacsak "a kígyó ravaszságával, fortélyosan ki nem szabadult volna, hátralevő napjait is bilincsben kellett volna el töltenie". A hűtlenek birtokait Károly király udvari gyógyszerészére, Gyökmény mesterre ruházta át.

1386. február 21-én keltezett az oklevél, amellyel Mária királyné Bujákot - a tartozékaival együtt - Garai Miklós nádornak adományozta. Ezt Zsigmond 1393-ban megerősítette, de 1424. május 20-án kelt adománylevelével már feleségének, Borbála királynénak adományozta az erősséget és a környező birtokokat. Buják neve ebben az időszakban "castrum Buyak" alakban szerepelt az okiratokban. Az özvegy Borbálától Albert király elvette "castrum Bwyak"-ot és 1438-ban Báthori István országbírónak adományozta (galéria).

Az Albert halála után kialakult trónutódlási zűrzavarban a husziták az 1440-es években sikertelenül ostromolták.

1528-ban Szapolyai János király a Ferdinánd-párti Báthoriaktól elvette és hívének, Werbőczy Istvánnak adta.

1540-es években Báthory András felújította a várat és megépítette az északi rondellát is. 1550-ben a vár alatti síkon Kapitány György hollókői várnagy és a szandai Hubiár aga között zajlott az a híres párviadal amelyet Tinódi is megénekelt. 1552-ben 32 huszárt és 25 gyalogot számláló védelme nem tudott ellenálni Ali budai pasa csapatainak: öt napos ostrom után megfutottak. A vár nem tartozott a jelentős erősségek közé, 1566-ban Juszuf aga parancsnoksága alatt mindössze 28 fő volt az őrsége.

1593. decemberében Buják — Szécsényhez, Hollókőhöz és a többi nógrádi várhoz hasonlóan — Prépostváry Bálint csapatai által felszabadult a török iga alól és 70 éven át nézett farkasszemet általában 25 huszárból 50 hajdúból és 3—4 tüzérből álló kis védőrsége a a hatvani és egri törökökkel. Báthori István országbíró tulajdonába került. 1605-ben Bocskai István csapatai szállták meg, de a bécsi béke értelmében ki kellett üríteniük.

Báthori István 1630-ban bekövetkezett halálával kihalván a család férfiága, előbb a Várady család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott, majd Esterházy Miklós nádor és neje Nyáry Krisztina vált a bujáki uradalom birtokosává.

Evlia Cselebi török utazó így ír a várról 1663-ban: "A várban háromszáz szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevéről dsámi lett. Vára az ég csúcsáig felnyúló, meredek sziklán álló erős, kicsiny vár. Egyetlen oldalról sincs magaslat körüle. Van egy igen mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A régi időben ez oszmánli kézben volt, mert a dsámi mihrábja most is megvan. A dsámi mellett igen jó vizű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. A kútfúró mester ezt a sziklát a fúróval lyukasztotta ki és úgy hozta elő a vizet; teljes kilenczven öl mély. Külvárosa csinos magyar város, lakói többnyire hatvani ráják. Ötszáz csinos ház van benne. E vár a hatvani mező közepén egy kerek sziklán tojás gyanánt áll." A bujáki aga tisztségét legalább 1670-től 1685-ig egyazon személy, Hasszán aga viselte.

Sobieski János király Szécsény felszabadítását, 1683. november 10-ét követően három nappal csapatokat küldött Hollókő és Buják várához is, de a két kis végház törökjei ellenállás nélkül megadták magukat és ezért kegyesen engedélyt kaptak arra, hogy fegyverestül és málhástul Egerbe vonulhassanak vissza. A vár nem sokáig volt keresztény kézen, a pestistől való félelmükben az őrség elhagyta a várat. Murtuzán hatvani aga elfoglalta a gazdátlan erősséget. 1685-ben Hasszán aga és 50 embere szabad elvonulás feltétele mellett feldta a várat, de Murtuzán fél évre rá 3000 fegyveresével visszafoglata, majd felgyújtotta és visszavonult Hatvanba. A vár véglegesen pusztulásnak indult.

Források: Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986); Pálmány Béla: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663-1685);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található