Szarvkő

Szarvkő

Hornstein

A vár rövid története

Szarvkő települést 1271-ben "Zorm" néven említik először. Szarvkő várát Lackfi István akkori vasi és soproni főispán, a későbbi erdélyi vajda építette az osztrákok betörései ellen valamikor 1328 és 1336 között. Erről egy I. Lajos király által 1347. 06. 30-án kelt, Simontornya várának Lackfi vajda részére szóló adományozási oklevéléből értesülünk, melyben felsorolja Lackfi érdemeit: Károly király idejében a németektől a Sár máskép Lajtahegyet visszafoglalta, azon Szarvkő várát építtette és az országnak Szent István király által megállapított határát visszaszerezte ("Quid plura idem Stephanus voivoda in confiniis Austrie per eundem patrem nostrum constitutus, in metis regni nostri, quendam montem, quem Teotonici detinebant, ab eisdem occupando castrum Zorwkw construxit contra Teotonicos in eodem, et sic veras metas regni nostri, per sanctissimum regem Stephanum ex parte Austrie positas et erectas recuperando,...") (galéria). A vár királyi vár volt, 1352-ben a király a várnagyot ("castellano de Zorwkw") utasítja, hogy Hertul fiát Miklóst udvari cimerfestőjét ne háborgassa. Az 1350/60-as években Szentgyörgyi Tamás, a későbbi tárnokmester volt a szarvkői várnagy.

1359-ben a Konrad Wolfurt tulajdonába kerül I. Lajos nápolyi hadjáratában tett szolgálataiért. 1363-ban négy testvére közül a legfiatalabbnak, III. Eglolfnak engedte át Szarvkőt, aki 1364-be eladta az Osl nemzetségből származó Kanizsaiaknak.

1365-ben castri Zarwku néven szerepel abban az oklevélben, melyben Kanizsai István zágrábi püspök és testvére János Volfarthi Eglolfot, akitől Szarvkőt megvették, eltitlják attól, hogy Vöröskő várát (castrum suum Werusku) Mikcs bán fiainak (filiis quondam Mykch bani) eladja.

I. Lajos 1371. jún. 10-i oklevelében Kanizsai János özvegyének megengedi, hogy a Szarvkő várához tartozó Kismarton nevű mezővárosban várat építhessen "... villa seu oppidum Zabamortun vocatum in comitatu Supruniensi existens ad castrum Zarwkw... ". 1372-ben I. Lajos király oklevelében kijelenti, hogy Szarvkő várát Kanizsai István zágrábi püspöktől akár vétel akár csere útján vissza nem veszi "Nos Lodovicus dei gracia rex Hungarie Polonie Dalmacie etc. ... castrum ipsorum Zarkw appellatum...".

1381-ben Kanizsai Miklós Szarvkő ura. 1388. okt. 4-én kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond király a közeli Kismarton városában vásártartási jogot engedélyez. Az oklevélben "castrum suum Zarkw" néven említik a várat.

1425 február közepén Zsigmond király a falai közt tartózkodott.

1440.09.24-én kelt az az oklevél, amelyben Erzsébet özvegy királyné Paumgarti Weytraher Mártonhoz írt. Ebben védelmébe veszi Kanizsai Imre és Kanizsai László özvegyének a Kysmorton és Zarwkw váraikhoz tartozó birtokait, amelyeket Weytraher fosztogat. Még ebben az évben Erzsébet több várral egyetemben Habsburg zálogba adta. 1444-ben Gős Tamás és Balázs a szarvkői várnagyok. 1445-ben III. Frigyes foglalja el, de 1446-ban Hunyadi János kormányzó visszafoglalta. 1447-ben ismét Frigyes csapataié és az 1447-es regedei fegyverszüneti szerződés Habsburg (VI. Albert herceg) zálogban hagyta (egyes források szerint III. Frigyesé lett, aki Georg Pottendorfnak adta zálogba).

Egy 1457.05.27-én kelt oklevél szerint Kanizsai Imre és Miklós a Sopron megyei Zarkw [Szarvkő] várához tartozó Rawo, Pordan, Cheky, Zarkwalla, Bwdeskwth és Mylehdorf possessiokat elzálogosították a visszaváltásig 400 magyar arany forintért Ebenfwerth-i Podondorfar [ebenswerti Pottendorfer] Györgynek. Ez nem mondott ellent a regedei szerződésnek.

Az 1463-as soproni békeokmányban Borostyánkő és Szarvkő nem szerepel. Ennek magyarázata az, hogy III. Frigyes Szarvkőt ekkor a bécsújhelyi Ágoston-rendi kanonokoknak juttatta, Pottendorfer Hunyadi Mátyáshoz való átpártolása miatt. Mátyás az 1480-tól tartó háborúk során visszafoglalta Szarvkőt is, és 1486-ban Ulrich von Grafeneck zsoldosvezérnek adta zálogba.

II. Ulászló és III. Frigyes közötti pozsonyi béke ismét osztrák kézen hagyta Szarvkőt, de Frigyes Grafeneck fiának adta zálogba. A vár a század végén már romos volt (egyes osztrák források szerint már III. Frigyes lerombolta 1445-ben).

1506-ban a sváb Veit von Fürst lett a birtokosa, de ez ellen Grafeneck rokonai, a Zinzendorferek óvást nyúlytottak be. 1529-ben és 1532-ben a törökök elpusztították a települést.

1556-ban az Alsó-Ausztriai Kamara elismerte, hogy Szarvkő a Magyar Korona része, amelyet I. Ferdinánd 1524-ben nem kezelhetett császári adománybirtokként. 1550-ben Moritz von Fürst, Kismarton kapitánya még mindig a Zinzendorfiakkal pereskedve kapta Szarvkőt. 1590-től a Stoczing bárók birtokolták 1650-ig.

A szarvkői uradalom az 1647. évi 71. te. alapján Kismarton, Kőszeg és Borostyánkő társaságában került vissza a Magyar Koronához, 1650-ben Nádasdy Ferenc gróf váltott meg 140 000 forintért. 1702-ben Esterházy birtok lett.

Bél Mátyás Sopron vármegye leírásában ezt írta róla: "Hajdan híres vár volt, amint arról romjai még mindig tanúskodnak. Nem maradt belőle semmi, csak lerombolt falak és egy nagyszerű erődítés nyomai."

1920-ban a trianoni diktátum csatolta el Magyarországtól Ausztriához.

Szarvkő, Civertan felvétele

Szarvkő - Civertan felvétele.

Szarvkő: Civertan felvétele

Szarvkő - Civertan felvétele.

Szarvkő: Civertan felvétele

Szarvkő - Civertan felvétele.

Források: Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411; ariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647; Juhász László: Burgenland; Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A temetőnél parkolva a temető feletti füves úton haladva kb. 2-300 méterre van a várrom. Szabadon látogatható.

Szélesség: N - 47°52'33.8"
Hosszúság: E - 16°27'17.1"