Szepesvár

Szepesvár (szlovákul: Spišský hrad, németül: Zipser Burg) talán az egyik leglátványosabb erődítmény a Magyar Királyság egykori területén. Mind méreteiben, mind állapotában, mind környezetében a legszebb várromok között lehet említeni. 

A régészeti kutatások szerint már Kr. e. az 1 . században erődített telep volt a várhegyen, amit a Kr. u. 2. század végén hagytak fel. Szepesvár régészeti kutatása során a hegy legmagasabb pontján - egy későbbi toronyfal alatt -  egy majdnem 4 méter falvastagságú, 22,5 méter átmérőjű kerek torony maradványai kerültek elő, amit III. Béla uralkodásának idejében építhettek (1172-1196). Közelében egy sziklába vágott ciszterna és egy 1,5 vastag kőfal részlet is előkerült. Ezt a korai várat mutatja Slivka elméleti rekonstrukciós elképzelése (galéria).

A 13. század első harmadában, II. András uralkodása alatt új, 12 méter átmérűjű torony épült, és a hegy peremén egy román stílusú három szintes palota, első emeletén reprezentatív teremmel. Az új toronyra valószínűleg azért volt szülség, mert az eredeti torony statikai problémák miatt, vagy egy földrengésben megsérülhetett. A szikla peremén körben várfal is épült. Szepesvárról elmodható, hogy királyi magánuradalomban emelt vár volt. II. András kisebbik fia, Kálmán herceg 1229 és 1241 között kormányozta a Szepességet, de elképzelhető az is, hogy már 1216-tól. A várra egy közvetett utal 1209-ből, amikor II. András oklevelében Szepes megye szerepel ("Comitatus Scepusiensis"), amit a szepesi ispán vezet. Az első ismert ispán Ampold fia Dénes volt, akit 1216-ban említ oklevél. A várat 1241-42-ben a tatárok nem tudták elfoglalni.

Szepesvár első konkrét említése IV. Béla 1249. szeptember 19-én kelt okleveléből ismert, ebben a király Almás birtokot az akkori szepesi prépostnak adományozta, és a prépost elvállalta egy torony felépítését a várban. 1260-ból ismert az első királyi várnagy neve: IV. Béla oklevele szerint egy bizonyos Comes Stephanus Castellanus de Scepus királyi ember közreműködik Görgey Jordán fiainak birtokba iktatásánál. 1270-ben V. István is egy vártorony emeléséért cserébe adományozott birtokot, majd Mutmér szepesi prépost 1273. évi végrendeletében egy második torony építésének kötelességét ("opus secunde turns") is a kanonokokra hagyta. 

1274 őszén Márk fia Roland szepesi ispán fellázadt IV. László király ellen, és Szepesvárból fosztogatta a környéket. A király a Máriássy család ősét, Batiz comest küldte a lázadó ispán ellen, aki megostromolta Rolandot Szepesvárban. A király 1275. április 3-án kiállított oklevele szerint  Batiz („Bootyz") ispánnak már V. István óta szerzett érdemeiért, - de főleg azért, hogy a lázadó Márk fia Rolandot királyi parancsra Szepes várában megostromolta és ott karján súlyosan meg is sebesült - a szepesmegyei Szalók és Mateócz birtokokat adományozza. Az elmenekült Rolandot végül Árpád-házi (Szent) Kinga krakkói hercegné békítette ki a királlyal, aki visszaadta neki a szepesi ispánságot. 1277-ben a Geregyék tiszántúli lázadásához kapcsolódva Roland ismét a király ellen fordult. A helyi nemesség eredménytelenül próbálta ostromolni Szepesvárt, mire a király Aba nembéli Fintát és Baksa nembeli Györgyöt küldte a lázadó ispán ellen, aki csatában esett el a király hadvezéreivel szemben.

1279. december 13-án Erzsébet özvegy királyné -  IV. László anyja - Szepesváron ("in castro Scypusiensi"), 1280. november 6-án pedig a közeli Zsigrán ("in villa Sygra") ad ki oklevelet. Az oklevelek szerint a királyné a hűtlenek pusztítása után ("post diversas et varias destructiones ... per infideles regni factas")  vette át a Szepesség kormányzását. 1286-ban a király által a várban tartott őrség nyögér tagjai - "kunok, bolgárok és más eretnekek" - feldúlták a szomszédos  szepeshelyi prépostságot.

A 13. század végére a délkeleti, alacsonyabb sziklaperemen megépült az első külsővár, amelyet két torony is erősített (galéria).

Az Árpád-ház kihalása után (1301) a cseh Vencel király hívei kezére került Szepesvár (az áruló Latin Bald adta át a cseheknek), de 1304-ben I. Károly hívei, többek között a Görgeyek ősei elfoglalták tőlük. A király 1308-as oklevele megemlíti Berzeviczi Rikalf fia Kakas mestert, aki érdemeket szerzett a cseh Vencel emberei által megszállt Szepesvár visszavételében. Az ostrom során 32 cselédjét és két rokonát vesztette el, és ő maga is megsebesült. A várat a király Aba Amadéra bízta, akinek halála után az özvegye és fiai visszaadták a királynak 1311-ben.  1312-ben Csák Máté haddal tört a Szepességre, azt feldúlta de Szepesvárát nem tudta elfoglalni. A vár megrongálódott épületeit 1313-ban kijavították.

1314 decemberében I. Károly Szepesvárra érkezett, ahol leváltotta Rikalf fia Kakas ispánt, és vasra verette testvérét, Henriket, aki vonakodott átadni Sáros és Tobol várát. 1315-ben I. Károly Drugeth Fülöpöt nevezte ki Szepes megye ispánjává (Scepus-i comes) és Szepesvár várnagyává . Március 10-én a szepesi káptalan oklevelében már ezekkel a címekkel szerepel. 1316-ban a Drugeth szepesi alvárnagya Tamás magister egyben szepesi alispán is. 1324-ben I. Károly Szepesvárban ("in Castro Scepus") ad ki oklevelet. 1345-ben Bogus mester Scepus-i vicecomes és várnagy ad ki oklevelet. 1360-ban Isyp magister alnádor, Scepus-i ispán és várnagy szerepel oklevélben. 

A 14. században a belső várban újabb építkezések történtek: megépült a várkápolna, a falak északkeleti és délnyugati belső feléhez épületeket ragasztottak. 1370-80-ban I. Lajos idejében a várat a nyugati,  150 x 60 méter alapterületű második külső várral bővítették. A bejárata délkelet felől volt, felette kaputoronnyal, előtte farkasveremmel. Egy második kaput is nyitottak a délnyugati oldalon, külső felén U alakú toronnyal. Előtte várárkot alakítottak ki.

1412-ben Zsigmond király utasította Dunauiczi Henrik fia Péter szepesvári várnagyot, hogy az iglóiakat ne háborgassa. 1414 és 1432 között Bethlenfalvi Thurzó Márton volt a szepesvári királyi várnagy.

1439. július 7-én Albert király Rozgonyi István pozsonyi ispánnak élethosszig adta a várat és a szepesi ispáni címet (galéria).  Az oklevél szerint eddig is ő bírta pro honore címén. Ebben az évben Rozgonyi Pozsony városának írta, hogy Podolinból 500 lengyel lovas megtámadta és felprédálta Szepesvárt (castrum Scepusiense), de ő utánuk ment, és a Lubló vára alatti a mezőn szétverte őket. 

1443. 07. 25-én I. Ulászló utasította a szepesi káptalant, hogy Rozgonyi Simon egri püspököt és Rozgonyi György pozsonyi comest vezesse be Szepesvár birtokába zálog címén. Az oklevél szerint a várat Albert királytól vették zálogba 7000 arany forintért, majd Ulászlótól is 5000 arany forintért (galéria). Érdekesség, hogy az V. László érdekeit védelmező cseh Giskra Szepesvárat nem foglalta el az Ulászló-párti Rozgonyiaktól, egészen Simon püspök Várnánál bekövetkezett haláláig. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy Giskra Rozgonyi Simon unokahúgát vette feleségül.

1445-ben Giskra foglalta el Rozgonyi Györgytől V. László nevében, miután a vár megbízott kapitánya átjátszotta a cseh zsoldosvezérnek. 1446-ban Giskra megállapodást kötött Hunyadi János kormányzóval és az országnagyokkal, hogy visszaadja Szepesvárát a Rozgonyiaknak (ez nem történt meg). Szepesvár élén Giskra megbízottja, Dobrai Brcsal Miklós szepesi ispán állt. 

Giskra a második külső vár előtti lankás lejtő közepén egy masszív hengeres erődítés épített, belsjeben négyzetes toronnyal, körülötte árokkal. Később az egész lankát kőfallal vették körül, ami a második belsővárhoz kapcsolódott. A falon kézi lőfegyverek számára lőréseket alakítottak ki, és három torony, köztük egy kaputorony erősítette. A husziták táborként használták a várat.

1452. szeptembet 14-én Brcsal szepesi kapitány 2130 aranyért elzálosította Szepesvárát három faluval Betlenfalvi Thurzó György lőcsei polgárnak. Az oklevél szerint egy év után Thurzó a várat másnak is elzálogosithatja a tartozás összegének a növelése nélkül. Ha a zálogidő alatt bárki támadná meg jogilag Thurzót a vár és emlitett tartozékai birtokában, a saját költségén fogja őt abban megvédeni, viszont, ha a szükség ugy hozná magával, Thurzó is köteles neki a várban védelmet biztositani. 1454-ben Hunyadi László itt tartózkodott Thurzó vendégeként. 1455. február 11-én V. László király biztosította Betlenfalvi Thurzó Györgyöt, hogy Szepesvárát ("castrum nostrum Scepusiense"), melyet saját költségén váltott ki a csehek kezéből, mindaddig birtokolhatja, míg ő a cseheknek adott összeget neki meg nem téríti. 1456. március 20-án Thurzó György levelet ír Szepesvárból Bárta városának a Palocsa környékén gyülekező cseh csapatokról. 1459-ben Mátyás király megígéri Rozgonyi Sebestyénnek, hogy az idegenek által elfoglalt Szepesvárat ("Scepeswara") amint lehetősége lesz visszaveszi és átadja Rozgonyinak. Thurzó György fiai, Márton, János és Teofil 1460-ig bírták Szepesvárát. A Thurzók is erősítették a várat, a belső várban és a második külső várban építkeztek.

Szepesvárat 1460-ban a Thurzók 6200 forint zálogösszegért átadták Szapolyai Imrének. 1465-ben Mátyás a Szapolyai fivéreknek adta Szepesvárat és a szepesi főispáni pozíciót ("Comes, perpetuus terrae Scepusiensis.") örök jogon.

Szapolyai Imre szepesi várnagya Budaméri Márkus Gergely volt 1462-1467 között. 1472-ben a Mátyás király elleni lengyel támadáskor Szapolyai Imre Szepesvárból értesíti Késmárk városát, hogy a küszöbön álló ellenséges támadások ellen magát még idejekorán védelmi állapotba helyezze. Szapolyai Imre 1487. szeptember 2-án örökös nélkül hunyt el Szepesváron. A birtokait öccse, Szapolyai István örökölte.  1487-ben a vár falai között született Szapolyai János, későbbi magyar király. 1491-ben Dürrholz Pál volt a Szapolyaiak szepesvári kapitánya. 1494. tavaszán Szapolyai István II. Ulászlót bőségesen megvendégelte Szepesváron, amikor az Lőcsére, a Jagelló testvérek találkozójára utazott.

Szepesvár a Szapolyaiak fontos birtokközpontja volt.  Még a 15. században átépítették a belső vár épületeit, a hengeres torony magasságát megemelték, új kápolna és palota is épült.

A kettős királyválasztás után I. Ferdinánd Szepesvárt Thurzó Elekenek adta, de a vár ekkor még a Szapolyai-párt kezén volt. A Lőcsei Krónika bejegyzése szerint 1527-ben Derencsényi (Herencsényi) Miklós, Szepesvár kapitánya erőszakkal János király hűségére akarta kényszeríteni a Szepességet.  Ebben segítségére volt a Rosen Mihály savniki apát és Máriássy Ferenc.  1528-ban Johann von Katzianer, I. Ferdinánd hadvezére János király családi birtokait támadta. A legfontosabb Szapolyai vár, Trencsén ostroma előtt Kassáról tavasszal megindulva  a Habsburg-párti sereg Szepesvár ellen vonult, amit  Trencséni Miklós közel kétheti ostrom után feladott.  A várat Thurn Miklós szállta meg 300 lovassal, a vár élére Perner Kristóf került. I. Ferdinánd az elkobzott várat Thurzó Eleknek adta 1531. április 23-án. A várat Lomniczai János prépost és Rybi Sebestyén kapitány adta át Thurzónak. 1535-ben Ipolthfy Miklós volt a Thurzók szepesvári kapitánya.  1538-ban az összeírás szerint Szepesvár tartozéka 20 település volt. 

Thurzó Elek halála (1543. január) után 1543. április 27-én a Szapolyai-párti kassai kapitány, Czeczey Lénárd és Sáska János ("Scharschkó") emberei megpróbálták elfoglalni Szepesvárt. Megegyeztek a vár őrségével, hogy azok kötélen felhúzzák a támadókat.  A vár kapitánya tudomást szerzett a tervről, és tőrbecsalta a támadókat. Mikor Sáskát is felhúzták, elvágták a kötelet és levágták a várba bejutottakat. A harc során tűz ütött ki, és felrobbant a lőporos torony. A robbanásban a vár kapitánya, Pauschner György is meghalt négy emberével. 

1545-ben a Lőcsei Krónika szerint Szepesvár árulással Báthori András kezére került. Báthori felesége Thurzó Elek lánya, Anna volt. 1550 május 3-án Thurzó János foglalta el a várat.

A 16. században a Thurzók folytatták Szepesvár kiépítését. A vár egyes részeit úgy alakították át, hogy ágyúkat lehessen elhelyezni rajtuk. A belső vár keleti részén új épületeket emeltek, a század végén a felső várfalhoz vezető régi kaput is újjáépítették. A középső várfal udvarát átalakították, a falak mentén épületeket építettek, amelyeket főként a vár legénysége használt.

1604-ben Bocskai hajdúinak vezére Kassára való bevonulása után megkezdte Sáros megye és a Szepesség hódoltatását. A Kassáról elmenekült Belgiojoso 50 katonájával Szepesvárba menekült Thurzó Kristófhoz, az őt követő Lippay Balázs néhány ezer hajdúval november 9-én érkezett a vár alá. Lőcse is meghódolt a hajdúknak és Lippay a városból hozott el 4 nagy ágyút és 3 ágyúmestert, akik közül az egyiket ellőtték a várból. Az ostrom harmadik napján a hajdúk sikertelen rohamot intéztek a vár ellen. Basta ellentámadása során a hajdúcsapatok osgyáni és edelényi veresége következtében december 3-án a maradék ostromlók  hirtelen elvonultak a vár alól, és a hajdúk egy időre kiszorultak a Szepességből. Az elhagyott ágyúkat a védők bevontatták a várba. 1605-ben Thurzó Szaniszló és Kristóf is átállt Bocskai oldalára, így Szepesvárát nem érte támadás.

1636-ban Thurzó Mihállyal kihalt a család fiágon, a várat a női ági örökösök próbálták megszerezni. 1638-ban III. Ferdinánd Szepesvárt Csáky Istvánnak és nejének, Forgách Évának adományozta Temetvény egy részével együtt.

1644-ben és 1645-ben I. Rákóczi György nem tudta elfoglalni Szepesvárt.  Rendes ostrom nem is volt, a fejedelem Görgey Jóbot utasította a vár zárolására ("Szepesvárát Görgei Jób az odavaló lándzsásokkal együtt, lenne mellette bár csak 200 jó gyalog, megrekeszthetné."). Csáky István az erdélyi hadak elől Lengyelországba menekült. 1651-ben Csáky István megkapta maga és utódai részére az örökös szepesi főispáni címet. 1662-ben bekövetkezett halála után Szepesvárt fiai örökölték. Az osztozkodás után  a két idősebb testvér, Ferenc és István a várban maradtak, László pedig Erdélybe távozott, ahol megalapította az ottani ágat.

Csáky Ferenc szepesi főispán és Felső Magyarország kapitánya belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe.  Bár már 1670-ben elhunyt,  a törvényszék özvegyétől, Czobor Erzsébettől és fiától, a kiskorú Istvántól elkobozta a vagyonukat. Csáky István azonban megmaradt Lipót hűségén, az elkobzott részeket vissza akarta szerezni, azonban csak bérbe vehette őket a Szepesi Kamarától. 1672. októberében a bujdosók egy csapata Berthóthy Ádám vezetésével Szepesváralját égette, de a várat nem támadták.  1683.  szept. 15-én Thököly lőcsei kapitánya, Görgey János a megyei csapatokkal és felfegyverzett parasztokkal megpróbálta Szepesvárt elfoglalni. Az eredménytelen ostrom november 11-ig tartott, amikor elvonultak a vár alól. Az őrség 1684.  január 31-én kirohant a vár alatt portyázó kurucokra, de vereséget szenvedett. A várban nem csak a Csákyak katonái voltak, hanem német őrség is. 1688-ban Csáky Istvánnak végül sikerült visszaszerezni a bátyja örököseitől elkobzott vagyont.

1699. december 13-án Szepesvár ("Zips") is szerepelt azon várak között, amelyeket az Udvari Haditanács lerombolásra jelölt ki, de mint más esetekben is, itt is a  tulajdonosok, Csáky Zsigmond és Imre vétót emeltek ellene és a rombolás nem valósult meg. 1702-ben ismét felmerült a lerombolása, mellyel Ottavio Nigrelli táborszernagyot bízták meg, de ismét nem történt semmi. A Csáky örökösök 1702-es osztoszkodásakor a vár már inkább teher volt a számukra. A porkoláb és a 6  hajdú fizetésére 500 forintot rendeltek. A várat az örökösök Csáky Mihályra bízták.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után Ottavio Nigrelli őrgróf, Kassa főkapitánya 1703. június 7-én Szepesvár megerősítését rendelte el.  A várat 1703 végén Görgey János vette körbe kurucaival, Szepesvár őrsége ekkor 40 zsoldosból állt. Tárgyalás ürügyén Csáky Mihály december 24-én átszökött a kurucokhoz.  II. Rákóczi Ferenc emlékiratai szerint a Csákyak szabója, Trencséni Varró Mátyás karddal támadt Wenceslaus Karl Kristeckre, az őrség vezetőjére, és sót hintve a szemébe megsebesítette, majd egy kötélen elmenekült. Mivel nem volt orvos a várban, a parancsnok szabad elvonulás mellet december 28-án feladta a várat. Rákóczi 1704. január 3-án Görgey Jánost nevezte ki a vár élére.

1706. október 5-én Lőcse városi tanácsa levélben kérte Szent-Iványi Ádámot, Szepesvár kuruc kapitányát, hogy a város iratait a jóval biztonságosabb várba szállíthassák. Erre azért volt szükség, mert Jean-Louis Rabutin de Bussy kitört Erdélyből és szeptember végén már Kassát ostromolta. A kassai pénzverdét is Szepesvárra menekítették. 1707-1708-ban Lóczy András volt a vár kuruc kapitánya, aki Lőcsétől kért kőműveseket a vár javítására.

Szepesváron több neves foglyot őriztek a szabadságharc alatt. 1706 novemberében a fejedelem elfogatta Forgách Simont tábornagyot, akit először Krasznahorkán, Lőcsén, majd Szepesváron tartottak őrizetben. Egy éjszaka kötélen akart leereszkedni szobájából, de az elszakadt és a várfal alatti sziklára zuhant. Egész életére sánta maradt a sérüléstől. A szökési kísérlet után Munkácsra szállították át. Az 1708. február 16-án elfogott Maximilian Starhemberget is a várban őrizték.

1708-ban II. Rákóczi Ferenc megbízta de La Mothe francia tüzérezredest a várak és tüzérségeik felmérésére. A jelentésében Szepesvárról az szerepel, hogy egyik bástyája annyira romos, hogy javítani nem lehet, teljesen újjá kéne építeni. A belső vár kútját biztonságosabbá kellene tenni a bombák ellen, és a szárazmalmot is. Hét pattantyús van a várban, de kellene még egy tüzér.

Lőcse 1709-10-es téli császári ostroma alatt a város kuruc védőit a szepsevári kurucok segítették ellátmánnyal. Lőcse február 24-i eleste után Szepesvár kuruc őrsége is nehéz helyzetbe került, de a Szepességbe menekülő svéd párti lengyeleket üldöző orosz sereg március elején elűzte a császáriakat a vár alól.  Az oroszok május közepén kivonultak a Szepességből, von Hartleben császári csapatai ostrom alá vették Szepesvárt, amit Görgey János június 12-én feladott és áttért a király hűségére. A majtényi fegyverletétel után Csáky Mihály emigrát a fejedelemmel együtt, a várat a Habsburg hű Csáky Imre bíboros és Csáky Zsigmond visszakapta, de eléggé romos állapotban. Hogy mikor vonult ki a katonaság belőle az nem ismert, de 1719-ből még van adat várkapitányra.

A Csákyak az egyre jobban leromló állagú várra már nem fordítottak figyelmet. Az egykor impozáns erősség sorsát egy 1780-as tűzvész pecsételte meg, ami állítólag pálinkafőzés közben tört ki.

Szepesvár kutatása és állagvédelme az 1960-as években kezdődött meg, és még most is tart.  A várat 1993-ban felvették az UNESCO kulturális és természeti világörökségi listájára.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor